Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-17 / 16. szám

BÄCSMEGYEI NAPLfl 1926. január 17. budget 2‘6 százalékát tette ki, az idei költségvetés mér , csak l'f Az ellenzéki szónokok Selyerov Szlávkó dr. vo't az el­lenzék első szónoka. Szerinte a s kormány nem tesz semmit, hogy a mezőgazdaság válságát eny­hítse. Az ekéket négys éz tve dináros behozata i vám drágítja meg. A föidmiveiési eszközök be­hozatalának vámmentesnek keli* lennie. A fö d nivelési miniszte riumban fölösleges üpyosztn yo vannak ; így a vízügyi igazgató súg ugyanazt végzi, mint a köz­­lekedési m nis-'teriu n folyamhajó- j zási osztálya. Moszkovlyevics föd j míves párti szermt a miniszter j helyes képet edott a mezőgazda­ság helyzetéről, de nem mutatta be azt a terv t, amelynek alapié ' a be’yz fen segíteni ak r úgy, hogy mezögard»sági »érmékéin! márriSirkózhasssnak a külföldi ver­sennyel. A délutáni ülés Délután folytatta a bizottsága vitát. A”t'ifonovics kifogásolta, hogy a hadikártérítés terhére nem kért a kormány nagyobb mennyiségű föidmiveiési eszközt. A minisz terium szamára fölvett tétele nem elegendők. Knlovec dr. a szlovén iöldmivesek kívánságait tolmácsolta, majd D ’ nelrovic- Juraj független demokrata tá­madta a föidmiveiési minisztert. Szerinte az expozé beismerte a föidmiveiési kotmányzat csődiéí Aiics muzu'mán, dr. Palics f d.t raljsta és J >jics demokrata felszó­lalása után Jjvanovics Vésza mi­niszter veiaäzoit az ellenzéki szó­nokoknak, majd Radonics J ívan elnök elrende’íe a szavaz;st. A bizottság (izénkét szavazattal, ki­lenc ellenében elfogadta a költ ég­­vetést. A bizottság legközelebbi ii’ésén az igazságügyi tárca költ­ségvetései tárr,va!:n. Vadászat írta .- Beréngi János A szegény ember is szokott vadászni. Dróttal. Hurkokat fabrikál a drótból a kerítés hézagaiba. A bolond nyúl éjnek ideién a kertbe akar lonódzni és szénen belekeveredik a tőrbe. Föl is akasztja magát rá. Ámbár ehhez nem csupán bolond fiyulak kellenek, hisz a nvul-féie mind bolond. Főkénen az. amelyik aztán bai nélkül kikccnferee a hurokból. Na­gyon nagy szerencse is kell hozzá, így kiderül, hogy a szegény ember tulajdon­kén közvetve vadászik a rivuira, köz­vetlenül csak a szerencsét akarná magá­hoz imádkozni. ilyenkor már az ördögé ez a csuda vi­lág. Az ördög ett ücsörög a rohadt sa­rokban és fit ti a katlant. Hol eső. hol meg fekete szelek szakadnak erretájt a katlan felől. Furulyáinak, óbésatnak. tornáznak a iagallvakon. mint a kitanult vásári majmok. Az ember szinte látja is őket. Csenevész. csunacsont testű le­gények a" szelek. Nyurgák, borii; or gasok. Talán a csontíaikból lőve! szét az a serinckaparászó siralmas muzsika is. Legtöbbször hó következik az ilyen komédia végén. Kövérkés fehér pely­­bekben szállong, minb a májusi pilierai. A jámbor szemlélő a maga mindig szép oldalra huzó leikével azt vélné, hogy tán selyemtépések. Angyalok itijják őket a ieiünkre meg a ruhánkra. Az orrunk hegyére is. Az ember ki is figu­rázza agyában a gondolatot, mint a gyerek, hogy esv csíkosabb angyalka így szó! a pajtásaihoz: — No de most vigyázzatok. Itt egy hópihe. Akkora mint a tenvefecském. Ezt most akktirátosan az öreg Miska bátya csicsóka-iirránck .1 hegyébe ei­tern. • A többiek figyelnek. Apró gyereklány szálacskájuk is tátva ál!, ahogy bámul-Mozi- és koncertterem épül a régi szwbolicai szinhiz helyén Csak ideig'eraes megoldás a msgkezdeít sziish.á2épités A m'rscki hivatal válasza Ja'iab Dezső támadására A szuboficai színház felépítése végre, annyi nehézség leküzdése után megkezdődött a mérnöki hiva­tal által kidolgozott tervek alapján, amelyek Vali Gyula és Jakab Dezső műépítészek terveinek figyelembe­vételével készültek. A mérn<* :i hiva­tal az eredeti terveket a r -ndel ke­zesre álló anyagi eszközök őz ké­pest leegyszerűsítette úgy, frw v: I építkezés másfél millió dináró. költ i ségvetés keretében elvégezhető Alig indult, meg azonban a nun-1 ka, különböző szakemberek rész'-- ! ről egyre sűrűbben hangzanak el k.. j fogások a színházépítés jelenleg* megoldása ellen. A legfeltűnőbb ma­gának az egyik tervezőnek, Jakab Dezsőnek egy szuboticai lapban kö­zölt: nyilatkozata, amely szerint a mérnöki hivatal leegyszerűsített színházépítési terve teljesen elhibá­zott. Munkatársunk a városi mérnöki hivatalban a következő felvilágosí­tást kapta a tervező mérnökök el­len irányuló kritikára vonatkozólag; — Jakab a saját kijelentése sze­rint a Bácsmegyei Nárló-bm meg­jelent vázlatos ismertetés alapján gyakorol kritikát, anélkül, hogy a terveket alaposan ismerné. A kivi­telre kerülő terv lényegében a Váll— Jakab-féle tervezet, a szerény anya­gi eszközökhöz alkalmazott leegy­szerűsítésekkel. Maga az eredt ; Vali—Jakab-féie. terv- sem önálló, hanem a pályázaton első dijat nyert Belies beogradi építész által készí­tett eszmei pályatervnek kisebb vál­tozásokkal készült kidolgozása. — A színház részleges rekonstruk­ciója azon a kérdésen fordult meg, várjunk-e tíz évig, amig a Vali—Ja­kab-féie terv kiviteléhez szükséges tiz-Üzenöt millió dinár rendelkezés­­re áll, vagy pedig a meglévő másfél millió dinárból építsük ki annyira, hogy a közönség néhány hónap alatt nagy befogadóképességű mozi és koncerttermet kaphasson, amely ’dónként szintén előadásokra is al­­kdnur — mindezt pedig úgy, hogy az eroded terv továbbfejlesztése tel­jes sz nházzá lehetséges legyen? A kiszék sitett tanács az utóbbi mellett döntött, a munkálatokat árlejtésen kiadtuk vállalkozóknak és pedig az előzetes költségvetés kereteinek bé­­íar* <il. A vállalkozók az előirt i ővr.dékot letették s igy a város biz­­tf viva van a munka befejezésére nézve is. Elhamarkodott tehát Ja­kabnak a költségvetés túllépéséről szóló állítása. — Ami a folyamatban levő rész­leges rekonstrukció terveit illeti, ezekre nézve annak idején termé­szetesen kikértük Váli Gyula véle­ményét, aki azokat átvizsgálta és jóváhagyta. A'közönség felvilágosí­tása céljából szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy: I. a színpad ideiglenes színháznak épült és mindenesetre sokkal jobban ; meg fog felelni céljának, fnint a je­lenlegi. A mint pénz lesz rá, kiépít­hető lesz a Váli—Jakab-féle terv szerint; J. koncertek alkalmával a zenekar nem a színpad előtt, hanem a szín­padon fog játszani, ahol a világ leg­­.nagyobb zenekara is elférne. Az akusztikát pedig nem változtatta1 j meg a mi tervünk, de még az ere­deti terv sem: az olyan marad, mint a regi színházban volt. Ott pedig jó j volt; 3. Jakab Dezső a tervek alapos I átnézése utján meggyőződhetett I volna arról, hogy a földszinten egy I bejárat £s négy kijárat lesz, utób­­jbiak külön lépcsővel, inig a karzat ! csekélyszámu publikumának aügha­nak erős igyekezettel. Aztán — hepp­­hopp. — fölnevelnek. A hóoihe ezer is pontosan odaragad a Miska bácsi iélegzetállitó izgalmas keringetés után tömpe orrára. Az ember ezt igy képzeli. Pedig ba­gózik. se piszmog ilyesmivel az angyal­­had. Az ember szivét legyűri az a fe­hérség, az a fura friss hószag. Ez ír. épen ucv az ördög munkája, mint a többi téli komédia. Onnan jön a rohadt sarokból, ahova aludni mentek a teg­napi szelek és ahol szőrös, fekete kám­zsában csücsül unhatatlan időkig. Épen olyan rossz a hó is. akár a szél vagy a fagy. A legendák helyett a szegény em­ber is inkább azon töri a fejét, hogy ebből a nagy sok rosszból valahol egy kis kellemetlenséget kei’ene kifacsarni. Nincs más hátra, mint hosv tőröket csi­náljon, aztán megfogja velük 3 nyulat. 1 * Ámbár az ecész kétes mesterség. Ba­jos is. A csőszöket erre hordja a lábuk méz ilyetén hidegben is. Az asszony is fekete szemmel méregeti a munkálko­dást. —■ Ugyan csak tőtse kend gverek­­ségzel az ideiit. Inkább csinálna kenj ládát, hegy a korpát berakhassuk. Azt hiszi kend. hogy megfogja a nyulat. Van eszibe. hogy bebozozza magát a kend drótjrlba. Es vizsgálja, hogy megszégvenkezik-e az ember. — Aztán mez a Virgonc kutya is éieti­­te ott lebzsel a kerités körül. Elugassa már előre a nyuiakat. Vagvhozy őmaga akad meg az egyik hurokba. Aztán nyúzhat! kend a nyulat. Summás haszon válik belőle. —• Minek iár oda? — Mer kutva. Hezv ü c-tt ténferez. oszt beevicktj a kend hálóidba, azér ű nem olyan buta. mint kend. ha kikészíti éleibe & veszedelmet. Miska bácsi most már abba hagyná a dolgát. Legszívesebben olyan gesztus­sá!. hegy » harapófogót oda teremtené az asztallábához. De csak azért is! Ön­maga, a szélesen nevető Miska bácsi csiklandozza a lelkét. A Miska bácsi, aki egy reggel maid megtalálja a kövér nyulat a kerítés aljában. Ejnye de be­hozná. de cdahencegné ennek a íamás­­kodó asszonynak. — Ládd-e! Itt a nvul. Oszt te mégis aszontad, hogy nem fogja meg a hálóm. $ Mégis bolondos keserves dolog ez a vadászat. Az ember kora este kibotor­kál az Istállóba. Akkor időt szakait ma­gának arra is. hosv megkímélje a tőrö­ket üresek. Lefekvés előtt újra csak ki­­pislant. Nvul nincs. Az asszonynak kezd igaza lenni, mint mindig. Az ágyban se tud megbékülni a szegény ember. Nefzt ha!!. Épen mintha sikongna kinn va’ami. Nyúl lesz az. De aztán elhiteti magával, .hogy képződik. Nem a. Ulfen t hallj 3. hogy valami ugyancsak sivit. Erre már kicsoszog a szegény ember. Kinn édes csendes holdvilág kavarog sárgán a i lassan tűrendő szürke ködben. Fagyott, telies csönd mindenfelé. — Nejnye má no! Hogy mcgcsa’t. Öt perc múlva újra kezdődik a fene­ség. De' most már egész biztos, hogy sikit Egész másképp szól. mint az etöbb. Igaz'bban. A Virgonc is fö'nesze!. Még a kerités is röszket. Rángatja a beste nyúl. Most már ki kel! menni megint. Mer a Virgonc összetépi reg­gelig. Miska bácsi kibotorkál. A hóid hangta’anul nevet rajta, oszt méri a fe­hér vásznat, amit elhúznak előtte a föl­hők. Újra semmi. Éppen csak hogy megint rászólhas­son az asszony; — Mit sza'adgá! kend is ie-föi: mini az Urbán lelke. Kiereszti ezt a csöpp meleget. nem elegendő lesz a szálloda óriási főlépcsője és a két külön csigalép­cső. Az állítólagos »nagy életve­szély« emlegetése, akárcsak az egész nyilatkozat átlátszó tenden­ciájú. Ennyit a közönség megnyug­tatására. Egyébként a mérnöki hivatal szá­mítása szerint az uj színház a nyár elejére már teljesen elkészül és tel­jesen meg fog felelni hivatásának mindaddig, míg a végleges nagy színház felépülhet. Á boszniai betört király Ífoenhetedízer szskoft meg Noviszadról jelentik: A boszniai Kos­­tajnica város rendőrsége értesítette a noviszadi rendőrséget, hogy a Novlsza­­don elfogott CSetics Husszein hírhedt betörő szállítás közben megszökött a kísérő csandönöí és kérte, hogy a novi­szadi rendőrség indítson nyomozást a betörő kézrekeritéSére. Cselics, aki Bosznia legismertebb be­törője, a múlt évben várat'amü felbuk­kant Noviszadon ahol a rendőrség !e­­füV.te. Az agyafúrt betörőkirály, aki a szökésben már rekordot állított fel: ti­­zenhatszor szökött meg különböző bör­tönökből, , Noviszadon is megpróbá'ko­­zott 2 szökéssel. Kihalgatása alkalmá­val vakmerőén rátámadt Malencsics Rá­ad juh rendőrkapitányra, a zajra azon­ban elősiettek a szomszédos szobában tartózkodó detektívek, a dühöngő Cse­­lieset megfékezték és igy megakadá­lyozták. hogy elmenekülhessen. Pár na­pig a noviszrdi rendőrség fogdájában ült a hírhedt boszniai betörő, aztán út-. nak indították Vinkovcin át a boszniai Kostainicára, ahol több betörést köve­tett eh Útközben — nem messze Kostaj­­aícától —- Cselics kiugrott a robogó vo­nat hói és összebiüncsett kézzel bemene­kült a szomszédos erdőbe. Amikor a kisérő csendőr észrevette a szökést, már késő volt: a betörőkírá'ynak tizen­hetedszer is sikerült megszöknie. A rendőrség, amely elrendelte Cselics országos körözését, valószínűnek tartja, hogy a hírhedt betörő újból visszatér a Vajdaságba. Egy nap megvadássza a szegény em­ber is a szerencsét. Reggel szokásosan kikémie’ödik, hát a középső hurok nincs a hézagban. Az útfélen a kerítésen kí­vül vergődik a nyui. No. ió! begabafyo­­dotí. Oszt még él. Biztos csak hajnal előtt lábait bele, amikor visszaigyekezett vóna az erdő felé. A szegény ember örömmel bontogatja. Óvatosan is, mert mindenkép elevenen szeretné bemutatni az asszonynak. —- No, mit csinál, öreg, — szólal meg val&rni nem tiszta hang a háta mögött. I'yenkor szokott az ember káromkod­ni meg keresztet vetni gondo’atban. — Hát. — mondja zavarodottan és a birkabőr satvak izzadni kezd bévülröl, — nem csiná’ok én kérem semmit. Csak éppen hogy ezt a .nyulat csavargatom ki. És néz a csőszre, mint a barát a szomorú szentképre. — Azt látom, hogy a nyulat bogozza kend. de nem tudja hogy a nvuiakat tilos iogdosni, Kend most orvvadász. És már veszi elő a kiskönyvét, hogy bejegyezze a bűnt. — Hászen nem fognám én. de tes­sen megnézni. — mondja ió eszmélés­­se! a szegény ember, — mind lerág­­csáÜák a f,ákat. Mindenféle fát, csak a fűzfát nem a kerítésben. Azt is csak azér. mer az keserű. — Jó. jó — fe’el a csősz. — de még-; se szabad a nvulat megfogni. Tötnköd­­je kend be a kerítést. Én ezt most el­nézem de a nyulat engedje kend sza­badott. * — Hát nem bánom. — és már bo­csátja is a nyulat. szabadlábra. . . . Úgy tesz mintha csöppet ' se fájna utána a szive. De a süvege alatt tn««. den haiaszá'a vltrvűzzban ál. És néz! a v'gan szökdécselő nvuiat. Mikor a csősz elhaladt pár lépést, akkor bttgv­­gvan k? a balszemébő! valami. Egv fél könny. De az akkora, mint egy dió,

Next

/
Thumbnails
Contents