Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-15 / 14. szám

1926. január 15. 8ÁC8MEGYEI NAPLÓ 5, oldal. A franciák követelésére uj nyomozás indult a frankhamisítás értelmi szerzői ellen Újabb francia nyomozók érkeztek Budapestre — Elsősorban Gombos és Zadravetz szerepét akarják tisztázni — Gombos Gyula szervezte meg a frankértékesitő gárdát — Gróf Teleki Pál váraljamul külföldre utazott — Bethlen szerint Horthy nem lépett közbe a frank-­­hamis! ők érdekében — Letartóztatások Csehszlovákiában és Romániában A budapesti rendőrség a fajvédő-vezérek letartóztatására koszül A frankhamlsitási bűnügyben nyomo­zó hatóságok csütörtökön délig teljes tájékozatlanságban voltak afelől, hogy be van-e fejezve a pénzlmnmtási bűn­ügy, vagy sem? A magyar kormány eddig u z időpontig úgy viselkedett, mintha befejezettnek tekintené a nyo­mozást Nádossy, Wjndischgraetz és idáig őrizetbevett társaik letartóztatá­sával azonban beavatott hejyen tudták, hogy gróf Bethlen István csak arra vári,, hogy a francia kormány egy eré­lyes 'lépéssel »kényszerítse« őt a nyo­mozás további folytatására. Báró Korá­nyi Frigyes párisi magyar követ buda­pesti tartózkodása alkalmával azt az in­strukciói kapta Bethlentől, hogy tárja fel őszintén Briaud francia kül­ügyminiszter előtt, milyen nehéz­ségeket támasztanak a magyar kor­mánynak a bombavelök és pénzha­misítók közös Protektorat és kérje fel a francia külügyminisztert arra, hogy 'az erélyes nyomozás klmé­­letten követelésével legyen segítségére a magyar kormánynak a tisztogatás munkájában. Bár Briand és Korányi tárgyalása négyszemközt történt és ar­ról hiteles információ • nem szivárgott ki —T csak á Ueográdi Politika karrikatura­­rajzolója. közölt róla egy »j61 ínformált« torzképét — a következmények azt mu­latják, hogy Korányi ilyen értelemben tárgyalt a francia külügyminiszterrel. A Politika mulatságos rajzát egyébként minden látogatójának derűs cinizmussal mutogatja az állítólag betegen fekvő Gömbös, aki verfcktlil 'tud szerbül és állandóan figyelemmel kíséri a jugo­szláviai sajtót és mindjárt le is fordítja a kép alá írt párbeszédet, amely így \ hangzik: — Briand: Na és miből fogják ! maguk megfizetni a kárt, amit nekünk | okoztak? — Korányi: Majd készítünk j angol fontokul... A valóságban fermér | szetesen nem ilyen kedélyes ígéretek! hangzottak el a írapcia külügyér és. a \ magyar követ diplomáciai képviselőié- j nek tárgyalásán. A megbeszélés ered- J «lényeképpen utazott vissza Georges ! Clinchant budapesti francia követ a ma- ; gyár fővárosba és megérkezése után Clinchant nyom­ban átadta a fraucia kormány ne­gyedik demarsát Bethlen István mi­niszterelnöknek. A demars, amely szigorú represszáliák- j. kai fenyegeti meg Magyarországot arra j az esetre, ha tovább folytatják a frank- j ügyben az eltussolásí, noha nem érke- | zett váratlanul, mégis óriási riadalmát j kellett a fajvédők között. j Gróf Teleki Pál volt miniszterelnök, akinek leíatóztatását a franciák el- j sösorban követelik, rögtön megszö- í kött Magyarországról és bajor ho­rogkeresztes barátaihoz utazott Münchenbe. mint a félhivatalos kommüniké mondja:, »eladásokat tartani«. Noha a nyomo­zd,'.-ellenes párt csütörtök Jetig erősen tartotta pozícióit és a kormány «addig nem kapott engedélyt a további letar­tóztatásokra, mégis érthető volt Teleki óvatossága, 'mert a negyedik francia demars után tudomására hozták, hogy a pénzhamisítók magas pártfogójá­nak aligha lesz módjában tovább védelmezni pártiogoítjaií. Budapesten néhány papja sokat be­széltek arról az üzenetről, amelyet a péuajiamisitók iónoké küiíicHt a börtön­be Nádossy Imrének. Ez az üzenet — hir szerint — szóról-szónt így hang­zott: — Úgy fognak titeket elitélni, mint Lederer Gusztávot fölakasztani! Ezzel kapcsolatban elterjedt az a hir is, hogy Horthy Miklós kormányzó megkegyelmezett a rabíógyilkosság miatt halálraítélt Lederer főhadnagy­nak, ez azonban nem bizonyult hiteles­nek. Mindenesetre tény .az, hogy a rablógyilkcsságért jogerősen ha­lálraítélt Lederer Gusztáv halálos ítélete közel esztendeje fekszik Horthy asztalán és a kormányzó nem hja alá, holott ilyen esetekben máskor napok, vagy legkésőbb hetek alatt megtörténik a. döntés. A Kodclka-gyilkos íelakasziá­­sa és a pénzhamisítók elitéltetése közti junktim ilyen körülmények közt meg­nyugtathatta Nádossy Imrét, legalább is megnyugtathatta addig,' amíg á negyedik demars átadása után Clinchant nyíltan ki nem jelentette a lapok tudósítói előtt, begy a francia kormány nem hajlandó belemenni abba, hogy a frankhami­­sitási ügyet eltussolják és az értel­mi szerzőket futni hagyják. A fraucia demarsró! a miniszterelnök nyomban értesítette Horthy Miklós kor­mányzót, aki czekptán hozzájárult a nyomozás folytatásához. A kormányzó engedélyével a kormány csütörtökön délben ez­úttal már harmadszor kiadta az uta­sítást a rendőrségnek, hogy a frank­hamlsitási »közönséges bűnügyben« a nyomozást erélyesen meg kell indítani. Az uj helyzet következtében a fajvé­dők, mint a' Nem Freie Presse is rámu­tat, emiatt szenzációsan érdekes takti­kai lépésre határozták el magukat. Gö;/t­­bös Gyula utasítására a fajvédők, akik eddig a nyomozás beszüntetését követelték, most az­zal a kívánsággal álinak elő, bogy mindenkit ki kell nyomozni, aki elő­re tudott a frankhamisításról. A fajvédők ugyanis tudják azt, hogy a pénzhamisítás! botrányban — mint a régi Nagy Endre-revü címe után szálló­ige leit — mindenki benne van és a mai rezsim teljes likvidálása nél­kül lehetetlenség a pénzhamisítás valamennyi érteim? szerzőjét és Protektorat börtönbe dugni. A Szózat legutóbbi száma már meg­kezdte a kormány ugratását és név nél­kül ugyan, de ügyesen körülírva a sze­mély:, bejelenti, hogy a legközelebb le fogják tartóztatni Rakovszky Iván belügyminiszteré, aki a Windischgraetz! letartózta­tását megelőző egész napot a krumpli-hercegnél töltötte. A belügyminiszter letartóztatásának a hire természetesen nem igaz, mert még ha szó lenne is letartóztatásáról, akkor is fel kellene függesztenie a parlament­nek elébb mentelmi jogát, minthogy Ra­kovszky természetesen képviselő is. Ez az oka annak, hogy. a nemzetgyűlés egybehivása előtt Gömböst, Ulaint es Eckhardíot sem fogják letartóztatni, noha elieniik súlyos adatok állnak a nyomozás rendelkezésére.' Gömbös sze­repének tisztázására a íőkanitácy;jsj d?t?fe‘jvekít küldött Párisba és Hágába a följelentő Schultze után hogy megállapítsák, milyen összeköttetésben áiiott Göm­bös Gyulával aki »betegágyából« egyelőre nagy ener­giával irányítja a hamisitó-párt akcióit. Gömbösnek az »Elletigőzt jobbról !«-ki­­szólása nagy feltűnést keltett minden politikai táborban s minthogy a fajvédő­­vezérkar kapitánya jelszavát véletlenül a hajózás köréből vette, az egyébként egészen mérsékelten ellenzéki Esti Kurír ügyesen kihasználja ezt a Gömbös-mon­dást arra, hogy Horthy Miklós kor­mányzót kapcsolatba hozza a trankiigy szereplőivel. Mialatt a külföldi, főként a francia lapok egész sora Horthy Miklós kormány­zó személyét belekeverte a pénz­­hamisitási bűnügybe, a magyarországi sajtó természetszerű­leg tartózkodott minden ilyen gyanúsí­tástól. Most azután az Esti Kurír »E1- Tengöz« című vezércikkében úgy írja 1 meg Gömbös akcióját, hogy az olvasó önkénytelenül a kormányzóra —- a volt admirálisra és volt fővezérre — kényte­len gondolni. A vezércikk bevezetése így hangzik: . — A nagybeíeg admirális nem bírta tovább. Egymás után érkeztek hozzá a jelentések a sorozatos katasztrófáról. Legelőször kedvenc kis monitorja sü­­lyedt el, amely a Marsovszky nevet vi­selte. Ez volt az első olyan híradás is, amely megdöbbentette a beteg vezért. De alig ocsúdott fel ijedtségéből, amikor a rádió újabb híreket hozott. Halálos lö­vést kapott a »Windischgraetz«, majd csaknem ugyanabba«, az órában: teli­találat érte flottája egyik legnagyobb egységét és legfőbb díszét, a »Nádos­sy«-!. Hajóíülkéjének minden nyitására idegesen rezzent fel betegágyában az admirális. Minden .ieieutés csak újabb és súlyos katasztrófáról hozott hirt. El­­sülyedí a »Nádossy« és elsülyedt . a »Windischgraetz«... Elnyelték a tenger hullámai a »Szörtsey«-t. Majd később: az apróbb monitorok és az apróbb cir­kálók egész tömege követte a hu'lám­­sirba társait. Már-tnár úgy látszott, hogy végső veszedelem fenyegeti az ■ egész flottát. Úgy látszott, nincsen me­nekvés. S ekkor a nagybeteg admirális nem bírta tovább. Kiadta a parancsot... A vezércikk folytatása azután igyek­szik azt a látszatot felkelteni, mintha az admirális alatt Gömbös Gyulát kehene érteni, de mindenesetre szimptomatikus jelentőségű, hogy egy ’ budapesti lap — s még hozzá egy guvernamentális és posszibilitásra törekvő mérsékelt politi­kusnak, Rassay Károlynál; a lapja —• ilyen »félreértéseket« enged meg magá­nak a kormányzó rovására. Az.. »E'Iengöz jobbról!«-jelszó alapján a fajvédő-sajtó szinte elképesztő hangon ir azokról, akik — mint gróf Apponyi Albert, Rákosi Jenő és minden tisztes­séges magyar politikus és publicista — a pénzhamisítók könyörtelen megbünte­tését követelik. A Szózat, amely gróf Ktebelsberg Kuno . közoktatásügyi mi­niszter jóvoltából a vallásalap anyagi támogatásával jelenik meg. többek közt megkockáztatja azt a nem éppen való­színűen hangzó állítást is. hogy a ma­gyar szociáldemokrata pártvezetöség is bele van keverve a frankügybe. Hangjá­ra egyébként jellemző ez az egyik ve­zércikkéből vett idézet: ' —- A viszonyoknak odáig Kellett' zül- Ieniök, hogy rongyos zsidók, hitvány forradalmi férgek nemcsak véleményt mernek alkotni hercegekről, püspökök­ről és az országos főkapitányról, hanem mint erkölcsi vádlók jelenhessenek meg a forradalmi sajtó lepedőjén'. Vájjon Kik a bűnösök, a hazaáruló zsidók-e, avagy azok, akik rajongásból, nemzeti elkese­redésből oly eszközökhöz nyaltak, a mely eszközök nem ismeretlenek c köz­­vádlók fajtájának fegyvertárából Akár­mi legyen a vége, akárhogyan fejeződik be ez a szomorú ügy a. magunk részé­ről kijelentjük, hogy a letartóztatott ma­gyar urakat az egész nemzeti társada­lom véréből való vérnek, magáénak is­meri, vallja és mondja és ha majd emelt fővel kijönnek a börtönből, mindenki ke­zet szőrit vélik. Hasonló stílusban Írnak Gömbös uta­sítására a vidéki fajvédő-lapok is és — tempitottabb hangnemben, de ugyan­­! ilyen értelemben —. foglalkoznak a irankhamisitással a különböző utódállamokban meg­jelenő és a pénzhamisításokkal ro- I konszenvezö magyarnyelvű újságok is, amelyek nem a frankgyártókat támadják, hanem átlátszó tenden­ciával a ilberáiis sajtót és az emi­gránsokat. A szlovenszkói keresztényszociális-la­­pok, amelyek a fajvédő-szellemet képvi­selik a csehszlovákiai magyarság kö­zött, napról-napra támadják azokat a laptársaikat, amelyek föl merlek hábo­rodni afölött, hogy Magyarország be­csületét sárba Itaposták c. Windisch­­graetz-féle fajmagyarok és Nádossy (Rohrer) Imre-szerü alakok. A tá­madásokban a pozsonyi Híradó veze­tett, amely nemcsak a szlovenszkói li­berális lapokat — és természetesen az emigránsokat — támadta,' hanem u csehszlovák külpolitikát is, ami miatt azután a csehszlovák kormány elkoboz­­iatta. A vajdasági lapok közül a szubo­­ticai Hírlap követi azt a politikát, hogy a frankhamisitók helyett a ha­misító-ellenes sajtót és az emigrán­sokat támadja. Legutóbbi számában »Párisban szóra­koznak az emigránsok« címmel azt ír­ja, hogy a Párisban élő emigráció egy gyűlésen jónak látta, hogy hazájával szemben állást foglaljon. Ezt természe­­•tesen csak a budapesti Szózat, a pozsonyi Hír­adó és a szuboticai Hírlap munka­társainak képzeletében történt meg. A párisj magyar emigránsok álláspont­jai Károlyi Mihály fejtette ki. aki a Qnotidien számára adott nyilatkozatot. A beogradi Politika csütörtöki száma közli Károlyi Mihálynak a Ouotidien számára adott nyilatkozatát: — Hat éve az úgynevezett keresztény kurzus jóvoltából szabadon rágalmaz­tak engem és barátaimat és ime most éppen rágalmazóimat fogták el és zár­ták börtönbe, mint előkelő pénzhamisí­tókat. De én nem örülök ennek az első revánsnak, amelyet most az események adnak nekem, hanem csak mélységes undort és fájdalmat érzek azok iránt az emberek iránt, akik a hatalom és pénz utáni olthatatian vágyukban 1914-ben Magyarországot háborúba sodorták, az­után mégakadályoztak minden olyan . akciót, amely a háború megröviditését céloz,ta, és most teljesen magukhoz ka­parintották az .uralmat és a fehér ter­rorba taszították az országot. Fájdalmat érzek, mert féltem hazá­mat a szennyes hamisítási affér kö­vetkezményeitől , és az esetleges államcsínytől. Eélek, hogy a külföldi közvélemény nem fogja tudni, hogy ez alkalommal d nép külön­bözik a kormánytól. Ellene vagyok, hogy a külföldi ál­lamok beavatkozzanak Magyaror­szág befügyeibe, de . úgy vélem, hogy a nagyhatalmak kő*

Next

/
Thumbnails
Contents