Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)

1926-01-10 / 9. szám

Eie 14. oldal ■tos alap&n. A toalettmiivészet már olyan fokát érte el a boszorkányos tökéletességnek, hogy mikor a jury X. urhölgyet jelenti ki díjnyertes­nek, esetleg a szabónőjének vagy a szépitöszerliferánsának nyújtotta a győzőim!' pálmát. Fölmerül a két­ség, igazán olyan szép-e a kitünte­tett nő, aminő kifogástalan szabá­sa a ruhája s aminő íölülmulliatat­­ían a kozmetikája? Ebből a szem­pontból az volna az egyedül igazsá­gos és célravezető verseny, amely­ben a drága nők félrevezető toalett és hamisító szépiíőszerek nélkül jelennének meg. Persze nem fürdői sétányon vagy a korzón, nem bál­teremben vagy a strandon, hanem néhány esztétikával foglalkozó úri­emberből és a női testet alaposan ismerő anatómusból álló bizottság itélcszéke előtt. Amelyik verseny­zőt ez a zsiiri jelentené ki a leg­szebbnek, az valószínűleg a legszebb is volna. — ha még olyan szép ru­hát venne is föl ítélethozatal után. fis lúgyjék meg, ebben a verseny­ben kevesebb írivolitás és indisz­kréció volna, mint abban, amelyet toalettben vesszőtfutnak végig. Amott néhány művészember látná őket meztelenül, entiltt száz meg száz bujálkodő szem vetkőzted le őket. És aztán, a nőt jobban rontja, aki arra ösztökéli, hogy mentül szebb­nek iparkodjon látszani, s hogy a, íoaletimüvészet s a kozmetika va­rázseszközeivel kacérkodva kon­kuráljon a szépségdijért, mint ha Vénusznak igénytelen, természetes és egyáltalában nem frivol — mert teljesen őszinte — kosztümjében néhány olyan ember előtt tesz vizs­gát, aki sokkal műveltebb és sokkal hálásabb az ily látványért, sem­hogy olyan komisz megjegyzéseket tenne a versenyzők tagjaira, mint azok. akik »füll dress«-ben vala­mely nyilvános premenádon szem­­lélgetik. részletezik, szinte szagol­gatják őket. Iia már kell lenni, szépségverseny­nek — bár nem látom be, hogy mi­ért kell lenni —, akkor ilyen le­gyen. S az is gazember, aki rosszat gondol mellette. Csak főt (és szépet) lehet mellette gondolni. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. iarniár ÍO. Somlyó Zoltán : • • • • • • A király fenn ül aranytrónján és' ott ül addig, amíg ül. A miniszter viseli rangját: vagy parancsolgat, vagy fütyül. A fiskális a gyükost védi: az orvos receptet csinál. Exportot szorgalmaz a gyáros, « kereskedő, az kínál. Gyilkos gázt főz a feltaláló, Racillust tenyészt a tudós. A hitelező végrehajttat — S tovább hazudik ctz adós. A szabó hiúságunk őrzi. Lábunk szorítja a cipész. Gyomért szívnek néz a szakácsnő. S szemünk dó köp a csibész. A költő: legutolsó c-mbcr! fisak agy nézik/ mint az ebet! Hiszen ö csak a szivét adja S szivet kér. Semmi egyebet... I S E KSSBim 58 H \k legszebb női byn és «zormc á?alc legolcsóbb an «jaszoreihetök Sfóévay István és Kopiiovics Salázsnái Suboíiea, Somberek: put 2. Ció kabátok bélelése 350 dinártól feljebb ■ B «SG&KM9I3« 865 ’! A női hangról és beszédmodorról Telefon párbeszéd A férfi: Halló! Halló! Centraia! A telefonos hölgy: Molim! A férfi: Moli éu lépő, gospod-jicc daj­­te broj IS—58. A Centraia hozza a kért számot. Egy női hang: Haló! Ki ott? A férfi: Én vagyok kézit csókolom. A női hang: Maga az Ödi? A férfi: Én magam és pedig egyedül. A női hang: Nem fontos. A férfi: Mi nem fontos? A n. h.: Az, hogy egyedül! Amit mi ketten beszélünk, azt akár ezren is hall­gathatják. ‘ A férfi: Miért nem mindjárt tízezren? A n. h.: Százezren is. A férfi: No, mondja, Margit,' megfej­tette az e heti keresztrejtvényünket? .4 n. h.: Jó vicc! Soha életemben netn fejtettem meg rejtvényt. De nem is pró­bálkozom vele. A férfi: Nem fontos A n. h.: Mi nem fontos? A férfi: A rejtvény. Nekem csak az a célom, hogy beszéltessem magát. A n. h.: Ahá! A vesszőparipa. A han­gomat akarja haííani. Angyali hangom elbűvölő zenéjében akar gyönyörködni. Ezerszer kértem már, hogy hagyjon fel ezzel a mániájával. A férfi: Bocsánat, mihelyt mánia, nem lehet felhagyni vele. A n. h.: Akkor meg nem tudom meg­érteni ezt a mániát. A férfi: Pedig igen egyszerű. Szere­tem a zenét és miután a legszebb és leg­tökéletesebb zene a női hangban van, ennélfogva gyönörüséget találok ben­ne, ha szép női hangot hallok. A rí. h.: És csak női hangnak van ilyen varázsereje magára nézve? A férfi: Igen. A férfi hang nem érde­kei, A n. h.: És mit nevez maga szép női hangnak? A férfi: Például a magáét. A u. /?.: (Nevetve.) Ez természetes. És az én hangomon kívül ismer más szép hangot is? A férfi: Erre a kérdésre nem lehet csak úgy egyszerűen felelni. Én a női hangokat rendszerbe szedtem és sziliek szerint osztályoztam. Például saját kü­lön hangszisztémáttíbau van fehér hang. A n. h.: Fdliér hang? Milyen az? A férfi: Hideg, éles, tiszta hang. Ami­kor az ember hallgatja, olyan' az érzé­se, mintha nagy, üres református tem­plomban állana télen. Minden hideg, minden fehér... A n. h.: Fekete hang van-e a gyűjte­ményében? A férfi: Igen. Az egészen jelentékte­len., tompa fahang ez. Van aztán piros hang. Ez kicsattanó pipacs-hang, amely akár tiz más hang közül is csattogva tör fe! és minden más hangot lehenge­rel. Néha úgy harsog, mint egy harso­na. Igen (kellemetlen a fülnek. Viszont a szürke hangot, amelynek semmiféle kü­lönösebb je]íegze.t* *ssé£e nincs és csen­desen, melegen, szőréin csati hangzik, a kellemes hangok kosé kell sorozni. Netn muszáj harsogni, hogy me sh adják az ember szavát. Ezzel nagyon sokan női­esének tisztában és azt gondolják, hogy trombitálni keli nekik, ha akarják, hogy meghallják a beszédüket. A n, /?.: Ez valóban igv van. Van egy-két ismerősöm, akire ez nagyon rá­ülik. A férfi: Amilyen kellemetlen és bántó a trombita-hang, éppen olyan kiáüha­­tafl-an a csicsergés, ami a veréb-csirlpe­­lésre emlékeztet. A hangok arisztokra­tája a harang hang. Mély, dallamos és végtelenül kellemes a fűinek. Ennek cl-, leutéte a strapa-hang. A H.h.: Mái ez mi? A férfi: A strapa-kasé az»» hölgyek sajátossága, akik tiísskat és tulgyorsaa beszélnek. Sisteregve dűl belőlük a zagyva! Irangzahatag és a szavak főiét vagy lenyelik, vagy c'harapják. Van zsurhang is. A n. h.: Ez milyen? A férfi: Szirup-kivonat. Hangban föl­­cresztéit méz. Van aztán fölény-hang. A n. 1i.: Ez nem lehet. A fölényt nern a hang, hanem a fellépés adja. .4 férfi: A kettő együtt jár, azonban a föllépés csupán alátámasztója a hang­nak. A fő a hang. Vagy el tud-e kép­zelni fölényes fellépést alázafoskodó, simogató, olajként íolydogáló hang mel­lett. Persze, itt hajszálfinom árnyalatok­ról van szó, amit csakis szeizmográf­­érzékenységű fül képes megkülönböz­tetni. A n. h.: Ez nekem egy kicsit magas. De hallgasson ide. Én is értek valamit a'hangászathoz. Mondja meg, milyen hang az afíekta-hang? A férfi: Semilyen. Affektált beszéd­modor az van, de hang nincs. Ez egy­szerűen modóriiiba és az affektált be­széd nem is beszéd, hanem nyafogás és, — mint Karinthy mondja: hetyegés, mek-mek-mekegés. .4 v. ft.: (Nevet.) A férfi: Nevessen még egy kicsit a telefonba. A n. h.: Szereti a nevetést? .4 férfi: Igen, de csak kis adagolás­ban. A n. h.: Hogy érti ezt? A férfi: A nevetés csak akkor kedves, ha nem tufliósszu és nem tu’hangos, A kitörő, hahatázó, viharos nevetés, ami­re azt szokták mondani: »jajdejótnevet­­temi«, a hacacáré nevetést gyötrelem hallgatni. Hát még, amikor valakinek az a szokása, hogy minduntalan belenevet a saját szavaiba és ezzel a közbeneve­­téssel foszlányokra tépdesi a szavakat, ezt a legedzettebb idegzet sem tűri hév kével. A n. h.: Hát ez igaz. De mosft én kér-, dezek magától valamit. A férfi: Tessék. A n. ft.: Mondja meg, milyen a férfi hangja, amikor szereimet vall? A férfi: Említettem, hogy féríüiangok vegyvizsgálatává! nem foglalkozom. De azt megmondhatom, hogy milyen a nö hangja, amikor megmondja, hogy vi-. szonozza a férfi szerelmét. A n. h.: No mondja! A férfi: Szürke. A lehető iegszürkébb. A nő ilyenkor nem akar sokat elárulni abból, amit érez. A n. h.: Mert van esze. A férfi: De azt, remélem, tudja, hogy amikor a nő kezd szerelmes lenni, ak­ikor legelőször is a férfi hangjába sze­ret bele. A ti. fi: Kezd érdekes lenni. Mondja tovább, A férfi: (Elhallgat. Szünet.) A n. ft.: Halló! Halló! Miért nem be-, szói? A Centraia: A számot elvitte az in­­terurbáa, A n. fi; De kár, Éppen amikor a sze­relem jött,..-rth TERE-FERE Hogy keletkezett a jazz-ben d? A mai napig meglehetősen különböztek a véle­mények arról a müvtótségtörténeti kér­déstől. hogy keletkezett a huszadik Szá­zad esztelen zenéje, ,a jázz-band? Most egy (amerikai folyóirat elmond­ja hiteles történetéi Az efső jazz-band 1915-ben jött létre Chicagóban, a 31-ik sugárúton a Scliií- Ier-kávéházban. E kávéház tulajdonosa, Sam Have afféle kis zenekart szerve­zett,' melynek karnagyává egy négert I szerződtetett. A karnagy, akit Jasbo Brown-aak hívtak.'különböző' hang­szereken játszott, a harsonától a fuvo­láig: a kürttől -a klarinétig, amint- a tán­colok szeszélye kívánta. Jasbo mester főképp akkor ragyogott, zenéje főképp akkor eléghette ki igazán amerikai kö­zönségét. mikor néhány cocktaíit, vagy pár pohár gyömbérpálinkát fölhajt ott s a muzsika pokoli zenebonává vált. Er­re a kávéház vendégei majd megörültek Jasbo ur zűrzavaros zenéjétől... Minél inkább hamisan játszott, minél inkább recsegtek a különböző hangsze­rek, annál nagyobb hahota, diadalordi­­tás fogadta. Ezért rendszeresen itatták, egymás után töltötték bele. a cocktailt és gyömbérpálinkát, igy biztatván őt: — No .még Jasbo! Aztán nevét megrövidítették s becéz­­getve csak igv nevezték őt: Jazz. Miután a néger zenész sikert aratott, Newyorkbaii próbált szerencsét. Itt még melegebben fogadták, számos után­zója akadt, ki zenekaraikkal bejárta Észak-Ameríkát. 1918-ban több jazz­­band a Franciaországban harcoló csa­patokhoz csatlakozott s a háború vé­geztével valósággal meghódította egész Európát. * Gyalogjárók klubja. Parisban- most egy kiáltás harsan, mélyet az összes -lapok visszhangoznak: gyalogjárók, Pd­­ris gyulogjárói egyesüljetek! A gyalogjárók csakugyan egyesültek, a Tcdkey Club meg a-z. Automobil Club után megalakult a gyalogjárók klubja is. Pontos cime: »Párisi gyalogjárók egyesülete.« Ha van éhben valami csodálatos, —. Írják a lapok, — pusztán az csodálatos, hogy ez a szükséges, hasznos szervezet csak most jött létre. Számba kel! ven­nünk, hogy Messimy legújabb statisz­tikába szerint Párisban 1924-ben az autó 1594 embernek oltotta ki az életét. Mit tervez tehát a gyalogjárók klub­ja. melyet most egy mérnök. Tribot Laspiére hozati össze és alapított ir^eg? Egyáltalán nem üzennek hadat az airfcónjáróknak, hanem önérzetesen imr­­detik 'azoknak a jogát is, kik a járdán kutyagolnak. —T Részt követ el ü ni:. — mondják, — az uccábdl a -magunk számára is, Nem akarjuk, hogy lépten-nyomon a grot;­lapítsanak bennünket, Ragaszkodunk althoz, hogy a soííőr személyes és bün­tetőjogi felelősségét megállapítsák, hogy ne mindég a gyalogjáró huzza a rövi­debbe;, Mondják már ki végre, micsoda a városban a maximális sebesség s te­gyék- -törvénybe, hogy ennek tiúhágása miatt a soff őr t azonnal letartóztassák, akár okozott vele balesetét, akár nem.. A gyalogjárók klubja ezenkívül sza­bályozta tni kívánja a villamos, omni­busz. autóbusz-közlekedést is. beleszól abba. hova állítsanak megállókat. Tag­jait kioktatja a gyalogjárók jogaira, kötelességeire vonatkozóan. hogy a­­forgalom simán leírónyo!ódbassék . és a -közrenden semmi csorba ne essék. De programmjuk legraulatságosabb pontja az. melyet már részben meg is valósítottak: tagjaik biztosíthatják ma­gukat: baleseteik ellen, havi öt frsauk be­fizetésével. A szerencsétteniü járt gya­logjárók hozzátartozói a klubtól itónden esetben nagyobb összeget kapnak.­Világ gyalogjárói egyesüljetek! * Az uj egyiptomi csoda. Théba. a száz­­kapus város föltámadt. Eddigelé ismertük a templomok rom­jait a csodálatos földalatti sírokat a Királyok .és Királynék Völgyében, me­lyek Egyiptomba vonzották a világ min­den részéből a kiváncsiakat és tudóso­kat, de magát a várost eltemette a Ní­lus termékeny fövénye, melyből pusz­tán a Memnon-szobor s néhány óriás emlékmű meredezett föl. Most egyszerre délszinre kerül az ősrégi város egy egész negyede, me­lyet mindeddig a meszes dombok tör-­­mólékei borítottak. Azokat az ásatásokat, melyek az uj egyiptomi csodát fö'bukkanfoitták. Érmére nevű francia régész vezeti.' Nézete ' szerint a föltárt városrészben {kézművesek! építők, képírók és 'szob­rászok laktak, kiket ^ Királyok és Ki­rálynék Völgyében folyó munkáknál foglalkoztattak, A házakkal együtt .megleltek. . egy kis temetőt is. abban pedig oszlopokra és pillérekre fölvésve sok művész ne­vét találták, akiknek eddig csak müveit csodáltuk különböző múzeumokban. A sírokat sokszínű ékítmény díszíti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents