Bácsmegyei Napló, 1926. január (27. évfolyam, 1-30. szám)
1926-01-10 / 9. szám
19'6. január 10. BÄCSMEGYEI NAPLÓ Istenproblémák 1926-ban Adventisták, nazarénusok, csillagimádák Az ?. H. S. királyság területén mutatkozó szekta,törekvésekkel ugylátszik komolyan kel! foglalkozni, noha a kormány, kétségtelenül helyes szempontoktól indíttatva, drákói rendelet tiltó parancsát zúdította az S. H. S. királyság vallási szektáinak a nyakába. A rendeletéit egy esztendő leforgása alatt két ízben bocsátották ki, ugyanannyiszor vonták vissza, hogy kiadhassák a harmadikat, anieiy a jelek szerint belátható időn beiül érvényben marad. A nazaréiius, adventista és a többi germán álmodozásból született felekezet céltudatos módszerrel ette be magát a megbolygatott tüTnegíélekbe, amely szomjasan és tiikkaclt vággyal fut távoli ismeretlen startok felé. Rendőri és esendőn készenlétek távolították cl két hónapon keresztül a bácsikai és főleg a baranyai imaházak duruzsoló áhiitatos leíkibeíegeit, akik fold és padló, egyszerit fehérre meszelt fai monoton hangulata mellett kacérkodtak az örökkévalóság circulus viíioznsávál. Egyik baranyai falu vasárnap délutánján szemtanúja voltam ilyen fegyveres beavatkozásnak, ahol a diivik-k nagy szelídséggel, ■széttágulü pupillája; szemekkel csodálkozó emberek elszánt Egykedvűségével magukba ölelték a szuronyt, íöiitták a szitkot és kéjjel habvész és vérszegény és degeneráit kultúránk koldusainak csak a Treuga Dei fenséges missziójának hirdetése marad meg egyetlen feladatuk Az 1926 esztendő isteakeresésénck ; nyugtalan problémái kétségtelenül keresztül-kasul fonták a föld minden tájékát, bennünket mégis elsősorban az S. H. S. királyság szektatörekvései érdekelnek, amelyek az utolsó másfél esztendő alatt hihetetlenül gyors és változatos pályát futottak be. A világháború telkeket átgyuró kataklizmája itt csak az adventistákat és baptistákat találta. Nazarénusok nagyon szórványosan voltak, annál föltiinöhb, hogy aránylag rövid idő alatt magukhoz ragadták, különösen a baranyai reformátusok tekintélyes ezreit. Mi az oka ennek a belső életből fakadó uj lelki népvándorlásnak? Ezt hiába is kutatjuk. Sókkal érdekesebb, mert aktuális a csillagimádók misztikus követőinek szaporodása. Ezek az eddigi jelentések szerint kizárólag magyarok közül kerülnek ki. Az első csL'iagimádóról, aki a baranyai Izsép község határának sátorlakója, — körülbelül egy évvel ezelőtt emlékeztem meg. Az egyszerű jámbor lélek beietemetkezik a csillagok járásába, éjjel követi útjukat A'közismert csillagképeknek csak népies elnevezését ismeri.. A többiek meghatározására nem is kiváncsi, sőt egyenesen ellenszenves neki az asztronómia fejlett szótára. Titokban és csendben imádják a csillagokat, s a baranyai csilla "imádóknak Bácskában, a tiszamenti helységekben máris akadtak követői. Baranyából szivárgott-e át a hit, vagy önálló apostolai támadtak. A tömeg kiszámíthatatlansága, kapkodása és éretlensége igen kellemetlen befejezett tényekkel szolgálhat akkor, ' hogyha' okozatot torolnak meg a legprimitívebb oknyomozás nélkül. Az abnormis leikiélct pattanásig fütött felületét a vihar előtti csönd hüs szellője simogatja még ma, de (kérdés, mire inspirálja holnap az istentszomjazó nélkülözés nyomora, amely még mindig elég erős arra, hogy egy társadalmi válság bacilkvsait táplálhassa. A szektaterjedések megakadályozása, a lelki egyensúly helyreállításának leg* főbb ideje érkezett el. Rendezni kell a kérdést, lehetőleg az egyházak vezetőinek meghallgatásával, akik remélhetőleg okát tudják dni az abnormis tömegjelenségek nem egy figyelemreméltó fázisának. Türelemmel, megértéssel, apostoli szelídséggel kell hozzányúlni ehhez az üszíkösödő nyílt sebhez. Nem szuronynyak Szeretettel. Mesterházy Ambrus Szépségverseny — Szerkesztői üzenet — IRTA: BAEDEKER zsoiták a durvaságot ilyen hangulat mellett, a. tömeg psz>. hózisnak ennél a stádiumánál pillanatra sem szabad csodálkozni azon, hogy az yj szekták járt ányszerü terjedését nem lehet megakadályozni. A szurony már "a paraguai jez; uita államban is csütörtököt mondott jöegy néhányszor, a máglya Húsz Jánost legfeljebb kitartóbb ellenállásra tüzelte, az akarni apparátus pedig már a francia hugenotta válságban fölszámolni volt kénytelen. Anélkül, hogy szigorú és rideg álláspontra ■kívánnánk helyezkedni a preventívnek vélt intézkedések fényeivel szemben, meg kell állapítani már most jóelörc, hogy az istenkeresés problémájának hullámai egyre akutabbakká válnak még ■akkor is — vagy talán akkor leginkább — ha azok kielégítése ellen az egyéni szabadságjogok lefaricskálásai szegőditek. Az istenprobléma az egyensúlyát vesztett lélek világának fóruma fog maradni túl sémákon és túl iskolai olvasókönyveken. Centrum lesz, amely az isteni1 közelség központi légfűtésének áldásait szállítja minden egyes viskó födele alá és minden erőlködés, tiltó rendelet és földi eszköz sorompóba állításával szemben, mint centrifugális erő működik. Es itt, ennél a pontnál igazául nem fontos, hanem csak eltörpült jelen-! tüségii részletkérdéssé válik az, hogy j Szt. Ágostontól, Hycrqui,inason, Lutheren, Kálvinon és Dávid Ferencen át Harnackig, Didón atyáig és Bougoudig ■lipgv vélekedtek a teológia tiszteletreméltó művelői. A komolytalan ateizmus harcban áll a deizmus átmeneti lépcsőjével, holott az előbbieket mindig megtizedeli az eszmének az a gépszerü rcpeíálása. amely ötezerül a'tszázegyiiébáuy esztendő kemény küzdelmét jelenti kínos erjedéssé!, vajúdással, vérrel és vívódó fetrengéssel az egyisíeuhivós frontális csatájában. N bizonytalan tapogatódzás éjszakájában hahó Italletlujáziik és segítő sereg sorakozik föl■ rehabilitációs elszántsággal, hogy szomjas leikét megpermetezze harmattal az istent zápor. Reformáló törekvések mindig voltak és mindig lesznek, jóllehet nein mindig kimondott reformáló szándékok aszályos kíséretével. Ha még a ■ cölöpépitmé-. nyes skandináv mitológia is tud az istenek végzetéről, arait vidáman kürtői szerte-széjjel északi kitartással és északi imponáló önbizalommal, akkor esette -' Hogy mi a véleményünk a szépségversenyekről? A lehető legrosszabb. Az a módja a versenyzésnek,, amelynek az eredményét íényké- I pék s az azoknak alapján inegho- I zott ítéletek döntik cl, még a leg-, I ártalmatlanabb s a íégkevésbbé igazságtalan e mérkőzések között, de teljesen céltalan, mert itt a. dijat nem a legszebb nő, hanem a legszebb fotográfia nyeri el, s ily esetekben ’igazság szerint a prémiumot nem az ábrázolt nőnek, hanem az ábrázoló fényképésznek kéne odaítélni. A fotográfiák általában igen kevéssé megbízhatók, ha az a céljuk, hogy hu képet nyújtsanak arról az egyénről, akinek készültek. A legtöbbről el lehet mondani, hogy ahhoz is hasonlít, akit ábrázolnia kell. S ezzel nem gáncsolom, de dicsérem a fotóművészeket, akik olyan virtuózok a mesterségükben, hogy a portréik, főleg a nőiek, nem duplán, de sokszorosan szebbek azoknál, akiknek a »hü« képmásai óhajtanak lenni. Hiszen éppen az c jó uraknak a művészete, hogy a hölgyet, aki sokszorosittatja általuk a szépségét, abban la momentumban és 'abban a helyzetben állítják a. gépük elé, amelyben a legszebbek, s nem abban, (amelyben önmagukhoz a leghasonlatosabbak, amelyben — j hogy úgy mondjam — a legobbek,! a miaguk arcjellemének a legbecsületesebb hirdetői Az ember, és különösen a nő, minden percben másmás arcot mutat, s némelyeknek nemcsak különösen szép napjaik, de kiválóan szerencsés ötperceik is vannak. Világos, hogy akinek az ábrázatát ilyen kivételesen előnyös mozzanatban rögziti meg a fotográfus, az jobban jár a szépségversenyen mint egy másik kotikurrens, aki akkor állott az ördöngös masina elé, amikor a közönséges mindennapi arculatát öltötte föl. Nincs annyi szép nő a világon, ahánynak a képét e művészek kirakataiban látjuk, s bizonyos, hogy jóval több a szép asszonyt vagy lányportré mint ;a szép leány és asszony. Hogyha a no az arcképét küidj a szépsége fölött ítélkező versenybírósághoz, akkor nem magát s mégcsak nem is a hü képmását küldte, s az areopág egészen . más egyént lát a képen mint a küldőt, aki egynémely esetben szebb a fotográfiájánál, de a legtöbbször távoliul. se oly bájos mint_az. Tegyük föl, hogy a hölgy összes versenytársai közt a legszebb, képzel-, jük el, hogy a legszebb diszpozícióban is »ült«, beau jour-yd volt, amií kor e célból »barátságos arcot csinált«, s tegyük föl még azt is, hogy a kép kitünően sikerült, még mindig meglehet, hogy egy másik és sokkal kevésbbé, csinos lesz a I győztes. Ha az előbbinek a fotográfusa közönséges (mesterember s az I utóbbié művész, akkor — egész bi- I zonyosan ez lesz az 'eredmény, j Még az se lehetetlen, hogy a konjikurrálók legkevésbbé bájos nőpél- I bánva fogja a dijat bezsebelni, ha az ő fényképésze ia legügyesebb azok között, akik a versenylótokat készítették. Azért mondtam, hogy az ily versenyeknél igazság szerint a fotogj rafust illetné a díj. és nem a höi- I gyet. Szórakozásnak tehát egészen (jól beválik az ily fajta szépségverseny, de az Ítéleté nem ér és nem számit (semmit. . Szó volt egyszer egy hölgyről, akiről azt is megem- i Etette valaki, hogy az arcképével J szépségdijat nyert. Mire egy má-i isik ur megjegyezte: — Ez nem egyenes ellenbizonyiték. Attól még egészen csinos lehet. Ilyen kevéssé 'megbízhatók a szép fotográfiák . . . •Abban a formában pedig, ahogy például fürdőhelyeken rendezik a versenyzők szabadon-elővezetésével fürdőkosztiimökben, strandtoalettben vág ybáli öltözékben, a verseny egyáltalában nem szép, ha a versenyzők még oly szépek, s az ítélet itt se lehet igazi veridiktuin. Mert: 1) Sokan, s néha a legszebbek, nem vesznek részt benne, mert némelyik nő — s nem épp az értéktelonebbje — nem szereti a nagy nyilvánosság előtt megsétáltatni és ekszponálni a bájait, s nem óhajtja, hogy minden ripöly szemérmetlenül taglalja azokat. Az ilyen szén-13. oldal. ♦ ségverseny sokszor jobban hasonlít egy kinos vesszőfutáshoz mint egy dicsőséges diadalmenethez. Sokan résztvennének benne, ha az inkább 'hasonlítana ily diadaluthoz mint ama tortúrához, de Így... A legbecsesebb versenyanyag nem konkurrál itten, ami a nézők s a voksoló jurytagok szempontjából is sajnálatos, mert épp azt nem láthatják, amire a legkiváncsiabbak, az igazán legszebbet. 2) Maga a versenyproceclura nem szép üzlet, mert a nőt — akár szép, akár nem szép — kiteszi a kíméletlen kritikának, az analizáló és anatomiizáló részletezésnek, — annak, hogy tiszteletlenül és frivol kutatással mustrálják a lábait, a keblét és egyéb alakszerűségeik Igen hiúnak vagy hihetetlenül naivnak kell lenni annak a szépségnek, amely ily indiszkrét széjjelszedés utján óhajt győztesnek kikiáitatn'. Arról nem is szólok, hogy a verseny ezen formájánál sem függ az eredmény a valódil érdemtől — a kétségtelen és legküiönb szépségtől, — hanem attól, hogy ki mellett fejtettek ki a »tisztelői« nagyobb propagandát. Az ilyen verseny úgy folyik le, ahogy -régente a vármegyéknél csinálták a tisztujdíást. ahol nem mindig (sőt csak vajmi ritkán) választották meg azt, aki legjobban termett rá az általa megpályázott hivatalra. hanem azt, aki mellett legélénkebben »dolgoztak« a barátai és kortesei. (Vannak, akik azt állítják, hogy ez nemcsak régente volt így.) 3) A versenybíróság rendesen olyan urakból szokott állni, akik *— houny sóit qui mat y pense! — í ne gveszte ge illetők. E jó emberek végre is gyenge férfiak, s arra a szépségre adják a vóturrmkat, aki j tol a legtöbbel' kapnak vagy a legtöbbet reméljenek. S az ilyen dolgokban a részrehajlás és a párloskódás még csak nem is diffamáló. Washington és Deák Ferenc is pártos szépségversem bírák ettek volna. Bizonyos, minden férfinak, ha egészségesek az érzékei, az a nő a iegrokonszenvesebb és a legszebb, aki* 1 legbiztat óbban mosolyog rá, s az az úriember, aki cl nem mozdul a szigora becsületesség fix pontjáról millió dollárért, az nem tud ellentállni egy megvesztegető mosolynak, amely mögött csókokat sejt s még édesebb jutalmakat reméli. 4) Kérdés általában, megtisztelő-e a női nemre, lta a tagjait hasonló versenyre szólítják? Nem lebecsülése-e a nőiséguek, ha folyton manifesztálják előtte (ami anélkül is régi igazság), hogy a szépsége ér a legtöbbet s a többi clényei együttvéve se nyomnak annyit a tatban, mint ez a múlandó erénye? Látjuk, hogy amikor baracklekvárkiállifást rendez a gazdasági egyesület, azon résztvesz. minden asszony, aki azt hiszi, hogy az »ó lekvárja kiállja a versenyt minden más ily készítménnyé!. Ellenben a női szépségversenyekről esetleg éppen a legdiadalmasabb szépségek maradnak el. mert nem szeretnek cldcfnirozni egy eszplaiiádon, gyógykertben vagy strandon abból a célból, hogy ott buja szemmel, fölfaló tekintettel vizsgáígassa s a ruhája kivágása alá kandikáljon minden emberfia, aki arra sétál. S talán . azért is tartózkodik az ily szépségkiáílütástól, mert, nem. kívánja megjutalmaz tatni. azt a kiválóságát, amely a legkisebb erénye. Végre is, a szépsége a jótékony Természet ingyenes nagylelkű ajándéka, a baracklekvárt .pedig ö készítette, s ha az sikerült, az az ő érdeme. 5) Az ítélet nem nyugszik biz*
