Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-11 / 331. szám
4. oldal BÄCSMESYEi NAPLÓ □zent a Nyugtalan Ember Zord tólfaeu, dermesztő fagytam egy másik földrész forró éghajlatit hozta ma az íróasztalomra egy képeslap. Szenegál forró napsütését, ámytalan mezőit, lapos hiztetőjü városait lopta a szobámba egy képeslap, amely messzi oceáuokca át jött el hosszára, hogy uagyou felkavarja bennem a szunnyadó vágyakat, a megalkuvó érzéseket, a fáradt és igáhatört akaratot. Az egzotikus Oekar valósinak uccarészletét ábrázoló képeslapon még egzotikusabb afrikai bélyeg virít haugeskodón és keleti cifraságban, a lapou csak néhány soros üdvözlet, amelyet sebtében vetett oda egy régi barátom, a Nyugtalan Ember, aki szüntelenül megy és vándorol országról-országra, világrészből világrészbe és keresi azt a talpalatnyi földet, amelfyol egyszer talán megelégszik majd. Ez az egyszerű képeslap most felkavar bennem minden rég eicsittiiott vágyat és a barátságos köszöntés szinte ellenségesen és gúnyosan tör rám a kíméletlen kérdéssel : Érdemes az egyhangú mindennapiság gyilkos kényelmével felcserélni a vágyak kielégítését, az uj szépségek keresését, az izgalmasan szép élmények tárt karokkal fogadását? A kérdés mardos és választ követel. Akaratlanul Is a Nyugtalan Ember ékére gondolok, aki nem hajszolja a puha kényelmet, a »jó megélhetést«, a szürke hétköznapok biztonságos unalmát, hanem örökké bolygón megy céltalan célok és uttalan utak felé . . . Mi »rendes« emberek — mennyire bántó tud lenni ez a dicséretet kifejező jelző! — az Isten háta mögött csak illúziókkal nyugtatjuk meg lázongó vágyainkat és önmagunkat hitegetjük azzal, liogy egyszer majd szabad szárnyalással repülhetünk szerteszét a világban, hogy lássak azt a sok idegen tájat, ismeretlen várost, jnisztikus hegyet és rejtelmes tengert, amit még nem láttunk, '.rogy csókolni fogjuk azt a sok ismeretlen iajhoz tartozó nőt, akit eddig nem csókoltunk, hegy rajongó csodálattal fogunk lekerülni az idegen, sohsem látott szépségek előtt. Csak hitegetjük és rutul becsapjuk önmagunkat, mint a hűtlen barát, mert iitckbau érezzük, hogy sohsem szabadulunk a monoton megszokottság szűk korlátái közül, ha a kicsinyes érdekeink, a gyomrunk és a zsebünk parancsaira hallgatunk. És a boldog, szabad barangolások, az örökké újat kereső végtelen vándorlások helyett, mint szelíd narkotikummal megelégszünk azzal, ha minden évben néhány hétig elbámulhatjuk idegen helyek ismeretlen szépségeit. A Nyugtalan Ember él csak igazán, mi szegény munkába törődött emberek —- és nti vagyunk többségben — csupán mímeljük az életet, mint kisgyerek a felnőtten Mint állatszeliditő a vadállatot, úgy csillapítjuk a vágyainkat és ketrecbe zárjuk az akaratunkat Monotou, szomorú malomtaposás a sorsunk és ebből a ketrecből csak kevés bátor és kiváltságos embernek sikerül kitörni, hogy birtokba vegye a nagyvilágot, a napsütést, a hegyeket, folyókat, minden városokat és végtelen tengereket, amely rnindannyiuuké... Pedig jó volna a dermesztő-hideg elől most valahová déire menekülni, akár Afrikába vagy valahová az örök forróság egyenlítői éghajlata alá . . . L. F. A német szocialisták hajlandók résztvenm a nagykoalícióban Eredményesnek ígérkezik Luther kormányalakítási megbízatása Berlinből jelentik: Amennyire bizonyosra veszik politikai körökben, hogy Hindcnburg köztársasági elnök újból Luthert bízza meg a kormányalakítással, ugyanannyira bizonyosnak látszott, hogy Luther kormányaid futási kísérlete kudarcot fog vallani. A kancellár ugyanis visszatért régi tervéhez és nagy koalíciót akar alakítani. Ez a törekvés eddig a német néppárt és a szocialisták közti ellentétek miatt még mindig kudarcot vallott. A néppárt most hajlandó belépni egy olyan koalíciós kormányba, a melyben a szocialisták is résztvesznek. Hindenburgnak a nagy koalíció mellető állásfoglalása óra egyszerre túlsúlyra jutottak a néppártban azok, akik a szocialistákkal való együtt-, működést lehetségesnek tartják, ellentétben a Locanió előtti hangulattal amely merően szembehelyezkedett a nagy koalíció gondolatával. Ezzel szemben a szocialisták ellene voltak a nagy koalidó alakításának, mert attól tartottak, hogy ha ilyen koalíciós kabinetben együttdolgoznának a néppárttal, akkor szavazóik nagyrészét a kommunisták elhódítanák tőlük. Ilyen körülmények között arra számítottak, hogy kis koalíció fog alakulni a centrum, a demokraták és a bajor néppárt részvételével Számoltak azzal a lehetőséggel, hogy a középpártok e kabinetje kisebbségi kormány lesz és lehetséges, hogy szakemberek és tisztviselők is lesznek tagjai között. Ebben az esetben még teljesen bizonytalan lett volna, hogy ki lesz a kancellár. Éjszakai jelentés szerint a német néppárt csütörtök este elhatározta, hogy a birodalmi elnökkel tárgyaló vezetőinek magatartását* jóváhagyja, amivel hozzájárni a nagy kouli ció megalakításához. A határozat következtében a késő esti órákban politikai körökben kedvezően Ítélték meg a nagy koalíció kilátásait, bár utalnak arra, hogy még nincs elhárítva minden nehézség, mert a pártok ragaszkodnak ahhoz, hogy a bi~ Házasságtörés Irta: Kőrös Andor Súlyos, mély csönd terpeszkedett szét a szobán; csak a rogyásig fűtött kályha búgott s izzó parázsmasszája a félhomályban .. különös piros fényglazurral vonta be az újság címlapját, mely a borzalmas vasúti karambol halottainak pontos névsorát közölte. Közöttük volt Nagy János. A szép fiatal asszony csak ült, ült s bámult be a tűzbe; férje ökölre támasztott fejjel könyökölt az asztalon s olykor, fejét rázva, iel-felhümmögött. irtózatosan hatott rá barátjának sorsa.. Ezért kellett hát szegény katonapajtásának hazakerülnie a nyolcéves orosz fogságból tegnap reggel, hogy délután a hibás váltóállítás miatt... Feleségére nézett, kivel öt év óta él már boldog házasságban. Lenge selyempongyolája alatt megsimogatta az asszony fehér karját s érezte, milyen hüllőhidegen remeg ki tenyere aló! a simabőrü puha végtag. — No, fiacskám, — vigasztalta — hiszen rettenetes... igaz... de nézz engem: nekem Nagy János kébeibarátom volt, együtt szenvedtem vele három évig a harctérén: te viszont csak tegnap ismerted meg s alig láttad egy íélórahosszat. Az asszony összerezzent . Félóra?... Kellett is ahoz egy félóra! Egy félperc se! Csak egy pillanat. Félóra? . . . Hogy is történt? Ott ült, ott, ott, abban a fotelban. De nem: előbb belépett, férjével összcölelkezett s a két férfi . elragadtatva a viszontlátás örömében megcsókolta egymást. Azután szembekerültek ... — Nagy János, a legjobb barátom! — szólt férje, a fiatalemberre mutatva, ki a hadifogságban halántékán megöszült; s erre János kissé meghajolt, keze .fölé dűlt és konvencionálisán megcsókolta, könnyedén s alighogy érintve bőrét forró szájával. Azután kiegyenesedett, ránézett, s azt mondta... Dehát az már nem is fontos. Mindegy mit mondott. Ránézett. Ez történt tegnap délben. — Te. — állt fel az asszony hirtelen s egyre a tűzbe bámult, — meg kell neked mondanom... Most már pláne! — Mit kell megmondanod, édes? — Azt, — nézett urára, — hogy megcsaltalak. —Anna! — hördült fel a férj és felugrott, mint akit kigyómarás ért. — Mit csináltál?! Az előbbi súlyos és. mély csönd, mintha hegedühurrá változott volna, egyre feszült, feszült Valahol valami megropogott-- Megcsaltalak .... Talán egy száraz bútor pattant előbb. Vagy az óriáshegedüvé válí tozott-levegö ropogott, mely a csönd í burját pattanásig feszítette finom A férfi, süketséget színlelve,- közelebb hajolt, mire a sápadt aszszony másodszor is megismételte, mit a másik úgy úgy szeretett volna rosszul érteni. — Kivel? — fuldöklott a kérdés. — Anna! Kivel? — Jánossal. — Kivel? — nyúlt ki férje, karikára nyitott szemekkel. — Nagy Jánossal. — Kivel?! — kiáltott újra. — Jánossal?... Anna! Megőrültél? Jánossal . . . akit tegnap délelőtt még nem ismertél, s ki nyolcéves, fogság és egy félórás látogatás után, mely utóbbin jelen voltam, vonatra szállt hogy tovább utazzék szülővárosába?! Az asszony bólintott, hogy vele, s a férj, idegorvost emlegetve, már-már kétségbe kezdett esni, mikor nyílt az ajtó: Anna nyitotta ki és utánozta, hogyan is történt a dolog. Megjátszotta Nagy Jánost és magát s közben halkan beszélt: — Ti' megcsókoltátok egymást és ő Itt állt, én meg itt, te bemutattad, s ő keze tcsókolt és rámnézett, én meg rá,.. — Na és? Egymásra néztetek. — Na és akkor.:, akkor volt a lelkűnknek egy közös pillán atal Te most azt hiszed, hogy megőrültem. Ügy nézel rám. Pedig.' volt egy , kézz.eífoghatatlan, néma és szent közös pillanatunk! Volt, volt! A szeme belémmerült . . . pilla-Vagy. .még annyj §e ., * testén. nat? s., e tán egy tizetípillanatig se 1925. december 11. rodalmi elnök dezignálja az uj kancellárt, hogy ezzel folytathassák a tárgyalásokat. Valószínűnek tartják, hogy’ fiindenburg elnök még az éjszaka folyamán, vagy legkésőbb pénteken délelőtt Luthert bízza meg kormányalakítással. A szociáldemokrata párt parlamenti frakciója hosszas tanácskozás után késő éjjel elhatározta, hogy mégis résztvesz a nagykoalíció alakítása iránti tárgyalásokban. A szociáldemokraták közölni fogják erre vonatkozó feltételeiket a birodalmi elnökkel, azután a feltételeket nyilvánosságra fogják hozni. Á szocialistáknak ez a váratlan elhatározása megkönnyíti Luther helyzetét és biztosra vehető, hogy a nagykoalíció létrehozása sikerüni fog, Halálos verekedés Másfélévi börtön tizenegy év előtti emberölésért Szomborból jelentik: A szombori törvényszék büntetőtanácsa szerdán tárgyalta Hám János és Simányik András szrbobráni föidmüvesck bűnügyét, akik 1914 május hetedikén egyik madaras! vendéglőben megölték iorrua István madarast lakost. A vádirat szerint a két vádlott a kérdéses időben Madarason dolgozott, ahol a vendéglőben kártyázás közben vesztek össze Torma Istvánnal és úgy megverték, hogy a szerencsétlen ember1 néhány óra alatt belehalt sérüléseibe, A tárgyalást először a háború, később pedig amiatt halasztották e', mert Madaras magyar területen van, ahonnan az iratokat be kellett szerezni. A szerdai tárgya'áson Simonyik és Hám beismerték, hogy megverték Torma Istvánt, de tagadták, hogy, meg akarták ölni. A törvényszék a bizonyítási eljárás befejezése után meghozta ítéletét és Hám J most és Simonyik Andrást másfélévi börtönre ítélte el. Simonyik fej lebbezett, Háta és az ügyész belenyu; íródtak az ité’ctfce. tartott . . . éreztem a szemét, itt . , , egész a uyulíagyanűg nyúlt j hátra... itt... noshát akkor csal- i falak meg, barátom, pontosan akkori ! — Megcsaltál? Dehát... ez őrült i beszéd ... I . — Ah, — vágott közbe az asz- I szony, — te azt képzeled, hogy jcsupán testi hiiilensóg van? Nem j mondom, a kocsisoknál csak az számit, de milyen sokáig tart az és milyen felületes! Le kell hozzá vetkőzni és tehetetlenül érzi az ember, hogy a ruha nem számit. Fent van, vagy lent van, mindegy'. — Mit beszélsz... Anna... — Nem érted? Éppen ez a baj! Ha vígjátékot ima valaki ebből, bátran írhatná a darab ciméül azt, hogy lelki szarvak, s ezek a te szarvaid volnának; Így azonban nincs más hátra, mint hogy komolyan vegyük az életet és vonjuk le a konzekvenciáit. Váljunk el aniig nem késő. A férj inegvakarta tarkóját és — puff — nagyot nevetett; egész megbomlott a kis szoba előbbi süni és fojtott hangulata, csak agy dűlt a férfi szájából egyre erősebben a lavinaszerű kacagás. Ö, be naiv aszszony az ő kis felesége! Naiv és ártatlan. Lelki szarvak! Házasságtörési Elválni! Csupa badarság. Föl-, vette az újságot és újra olvasta fenhangon a halottak névsorát s mikor( Nagy’ Jánoshoz ért, -így. szólt, de már az előbbinél jóval keyesebb szá-, Halommal: — Kár érte. Ügyes és okos fiú volt, Még sokra vihette volna,
