Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-30 / 347. szám
2. oldal BÄCSMEGYEI NAPtO 1925 december 30. tét folytathat. Kulovec és Puscnyák néppárti és Demetrovics demokrata képviselő felszólalása után a bizottság elhatározta, hogy az általános vitára való tekinget nélkül megkezdi a költségvetés részletes tárgyalását. A napirend első szónoka, Selyerov Szlavko demokrata követelte, hogy a külügyminisztérium tisztviselőinek létszámát matassák be. A diszpozíciós alap pontos ellenőrzését kívánta, mert ez az alap Nincsics külügyminisztersége alatt százmillióra emelkedett. Vagy hozzanak az ellenőrzésről külön törvényt — mondotta — vagy a háború előtti Szerbia mintájára a parlament elnöke és a pénzügyi bizottság egv tagja végezzék az ellenőrzést. Több külföldi követséget feleslegesnek és néhány követ javadalmazásét soknak mondotta. Felemlítette, hogy van olyan követ, akinek ingyen lakáson és autón kívül egy millió kétszázezer dinár fizetése van. Nincsics külügyminiszter a tárgyalás elhalasztását kérte, mert a külügyi költségvetésben a valuta átszámítása francia frank szerint történt és ez nagyon labilis. Szeretné, ha az átszámítást dolláralapra alakítanék át, ehhez viszont a pénzügyminiszter jóváhagyása szükséges, mert a költségvetés esetleges emelkedésével járhat. Setyerov a költségvetésnek olyan tételeit is kritizálta, amelyek a Davidovics-kormény budgettervezetében is bent voltak. Kulovec, a Davidovics-kormány volt tagja kijelenti, hogy a DavidovicS-koTmány költségvetése még a minisztertanácson sem ment át és igy annak tételeiről Nincsics nem beszélhet. A külügyminiszter indítványa ellen szólaltak fel Vuics földmivespárti, Popovics Szvetiszláv független demokrata, Pusenjak szlovén néppárti és Mitics dr. radikális, mig Grgin Dusán radikális a vita elhalasztását kívánta. Az elnök szünetet rendelt el és ezalatt Nincsics informálta a radikálispérti bizottsági tagokat a vita elhalasztásának okairól. Szünet után a pénzügyi bizottság a külügyi vitaelhalasztását határozta el. Az állami háztartás bevételei Az 1926—27. évi állami költségvetési tervezetben tizenkétmiiliárdkilencszázmillió dinár bevételt irányozott elő a pénzügyminiszter. A bevétel az egyes jövedelmi források szerint a következőképp oszlik meg: Közvetett adókból 1,687.000.000 dinár, 494 millióval több, mint az elmúlt költségvetési évben, közvetlen adókból 3,646.000.000 dinár, 595millióva! több,az állami monopol jövedelemből 2,426.000.000 dinár, kilencven millióval több, az állami gazdaságokból,421.000.000 dinár, 1,455.000.000 dinárral több, mint az elmúlt költségvetési esztendőben. Különféle egyébb jövedelmekből 129 millió dinár az államkincstár bevétele. Az uj költségvetési tervezet bevételi tételei között szerepei már a déli vasúttársaság jőve delme is, amelyet 840 millió dinárban irányozott elő a pénzügyminisztérium. Milyen lesz az uj adótörvény? Eltörlik a vagyonadót — A földadó a kataszteri jövedelem hasz százaléka lesz — Csökken a tisztviselők adója Az uj egységes adótörvény tervezetét most tanulmányozzák a kormány tagjai1. A törvény rendelkezéseiből még nagyon kevés jutott nyilvánosságra. A beogradi »Politika« cimü lap keddi száma interjút közöl, amelyben a kormány egyik tagja ismerteti az uj adótörvány egyes főbb intézkedéseit. A közlemény megerősíti a pénzügyminiszter bejelentését, hogy a vagyonadót eltörlik. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójánál az uj adótörvény szerint sem lehet beszámítani a kiadások közzé a kifizetett adókat, jótékonysági kiadásokat és kegydijalcat. Ezek után továbbra is adót kell fizetni. A földadó alapja a katasztrális tisztajövedelem, amelynek húsz százaléka lesz az udó. A háza dó alapja a házbérjövedelem, amelynek huszonöt százaléka lesz az adó. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója szintén emelkedik, a jövedelem husz-huszonöt százaléka lesz az adó. A háztulajdonos által használt üzleti és raktárhelyiségek bizonyos esetben adómentességet élveznek. A forgalmi adó érvényben marad. Az uj adótörvény azonban feljogosítja a pénzügyminisztert, hogy abban az esetten, ha az állam pénzügyi helyzete megengedi, a forgalmi adót leszállítsa, vagy eltörölje. A rokkan tadó s a kamarai illeték megmarad. Az állami adópótlékokat és rendkívüli pótadókat eltörli a törvény, amely az önkormányzati pótadók mérsékléséről is intézkedik. Jelentékenyen csökkenti a törvény az állami és magánhivatalnoA halott Irta : Beréngi János '■ Hideg nedvesség puhította a bolyhos őszirózsákat és a fölfüggesztett nehéz ködtestek tomposán lógatták lábaikat a mocsarak fölött, amikor a költő haldoklón. Üres ősz lézengett a kertben, homályos fehérsége befolyt minden szögletbe s a csókja minden növényből már kiszívta az eleven nyerseséget. A költő a teljes párával befuttatott ablakra nézett. Egész öntudatosan állapította 'meg. hogy még é!. Az ötlött eszébe, hogy a szivdobbanásait fogja számlálni. Nagyon csodálkozott, hogy szépen sikerült neki. A számok hibátlan rendben, másodperces térközökkel álltak egymás mellé. A képüket is látta: hét, nyolc, kilenc. A tizenötödiknél abbahagyta, elfáradt meg céltalannak is érezte az egészet. Lehunyta a szemét. Kinn ősz van, — gondolta- magában, — szürke, de békességes'ősz. A tizenötig kicövekelt számsor leragadt a telkéről. Most már semmi érzékelhető dologra nem támaszkodkfttak a gondolatai. Bolondos csöngetések, lila, piros hangok, szürke zsongások szüremlettek agyába. Meg akart ijedni, de nem tudta mért tegye. Azt is érezte, hogy lusta rá és hogy ő tulajdonképen bátor és nyugodt akar lenni. Mire fölnyitotta a szentét, eltűnt a csupasz szoba, az ágy, az asztal, ai székek. Azaz, hogy mégis ott volt minden, csak másképen mint addig. A zavaros délelőtti fehérség esti szürkületté kékük, a kopott székeken bíbor bársony izzóit, az asztal kövéren döcögött, a képrámúban mintha', játszó kis fink mozogtak volna. A csengők fürgén csilingeltek tovább és amikor szétnézett, a szive lassan viszketősen olvadni kezdett, mint a viasz. Most már egész hirtelen kettesben volt valakivel. Ez a valaki rég, nagyon rég, majdnem három egész másodperecéi előbb kelt útra messzc-messziröl. Kocsin, vonaton, hajén utazott hozzá pihegö sietséggel, de mire az ajtótól az ágyáig suhant, már ki is pihente magát és az arca csöppet se volt pirosabb mint egyébkor. — Xizenegyedik század, — rebegíe halkan, fájó lassúsággal a költő, ahogy tehetetlenül a szemébe mélyedt. Ez újból egy egész esztendőbe telt. A tizennegyedik század festett, rózsakoszorus angyalkái jutottak eszébe róla, vagy az idő szédítő távolát akarta fölmérni valahogy, ahonnan indult. A másik gondolata már tűnődés volt, hogy nem mondott-e ostobaságot. A lány húszéves volt, amikor az ágy szélére ült és az arcába nézett. Fehérbe öltözötten tündökölt, hajában virágok mosolyogtak és ölén titokban elsimította a ruhát, mint a szégyenlős, ideges lányok, akik folyton attól félnek, hogy mozdulatukkal, vagy ruhájuk besüppedt ráncaival csúnya gondolatra gyújtanak valakit. A költő itta a szomorkás arc fehérségét, nézte íiirkészőn és ijedten is egy kissé. A szájára úgy perdült le egy igénytelen nevecske, mint valami sápadt rózsaszirom. — Paula. Ez érte égett, őt kergette csendes, szelíd éhséggel, kinyílt szemekkel és tehetetlenül. De ő sohase tekintett viszsza rá sokatmondóan. A lány bámulta megint a régi szótlansággal az ágy végéről és a nézésében édes versek fénylettek. Húsz éves volt, mint régen. A költő szive újra számolni kezdett a másodperceket, Vagy nem is a másodperceket: az esztendőket. Most húsz, egv oyujtott, nehéz, lassan lehulló óraütés: huszonegy, huszonkettő. A lány mintha öregedett volna az ágy szélén, nézte őt •és várt. Összeszoritott kis szája hallga- I tett, de a testének minden sejtecskéje az életet kiabálta feléje. Huszonöt, huszonhat... A költő lelkében egy érzés villant föl, elkésett, utolsó lobbanással: ez volna az igazi, igen ez az. Huszonnyolc, huszonkilenc. A lány sirt, sorvadt, csak a kék szeme volt egyre mélyebb, elevenebb és igérőbb. Harminc... A lány csöpp keze a szivén, ruháját főitépte, s a fehér test fejest bukott az ágyról, le ai sötét folyóba. Ott úszott frissen, szélesre terült sárga hajjal, lebillent pillákkal, csodálkozásra nyílt tiszta szájjal. Omló, lágy ruhája habosán dudorodott. A költő újra elfáradt a számolásban. A fehér testet fekete mellébe ölelte a folyó. Egy percig, megkicsinylett, ide arányított percig sajnálkozott. Aztán lemosolyogta az egészet. A véres emlék kellemesen legyezte, langyos habok hintáztak lomhán, amíg újra föl nem tekintett. Akkorára már más susogott mellette. Csodálkozott, remegett, a karját akarta mindenáron megmozdítani. Még nem halt meg, érezte, hogy a kezét ökölbe tudja szorítani. Gyengén, nagyon gyengén, ha gyöngyök közé markolna visszaperegne kezéből minden szem. De azért még élet volt ez a bágyadtság. A hivaílan virasztó rég elbecézett, alvó kérdéseket Szaggatott föl benne. A másik pillanatban már kacagás villogott a szénfekete sezmekben. Csöpp lábait kacérkodón vonta föl az ágyra, pici ujjaival a haját igazgatta, ruhája lecsúszott és két meztelen karja közül hunyorgott a költőre. — Hozzádobom a poharat, — gondolta a költő, de a düh egyszerre úgy elcsendesedett a mellén, mint a kutya, ha ráijesztenck. Vére haragosan pezsgeit. A szive táján úgy szökött föl, iránt egy vad bokor, de mire az arcához ért, szolid izgalommá . uicsedett a bőrén. Kekok adóját. Az állami tisztviselők adója 1—5 százalék, a városi és magánalkalmazottak adója 1—7 százalékos lesz. Az adóadminisztrációt lényegesen meg akarja változtatni a törvény. A javaslatra vonatkozólag most a imniszterek és a pártklmbok vezetői megteszik észrevételeiket s akkor hozzák azt nyilvánosságra. Harc a drágaság ellen Értekezlet a szuboticai Lloydban A szuboticai Lloydban vasárnap megbeszélést tartottak a szuboticai kereskedők és gyárosok. A megbeszélésen >a katasztrofális gazdasági helyzetről volt szó és a résztvevők elkeseredett hangion vitatták meg a krízisből való kibontakozás módozatait. Weitzenfeld Marcel nagykereskedő azt a kívánságát fejezte ki, hogy a munkaadók 20%-kai redukálják a munkások és alkalmazottak bérét. Kieler, a Műtrágyagyár igazgatója ellenezte a bérredukciót és azt fejtegette, hogy u munkásokat és alkalmazottakat nem a létminimum elve alapián, hanem a munkájuk értéke szerint kell fizetni. Minden üzem csak annyi munkást foglalkoztasson, amennyire szüksége van, de a munkásokat fizesse érdemük szerint. A drágaság íöokát nem a munkabérekben. hanem mélyebben gyökerező gazdasági bajokban látja. Hasonló értelemben szólalt fel Kalmár Elemér dr. is. Eislcr Zsiga rámutat arra. hogy az árak visszafejlődése csak a verseny teljes felszabadulásától várható. Több felszólalás hangzott még el a bankkamatláb leszállítása érdekében és az értekezleten az a vélemény alakult ki, hogy a kereskedők és gyárosok mozgalmának elsősorban a normális hitelviszonyok helyreállítására kell irányulnia. reste a nevet, de nem mondta ki, csak egy kérdés töredezett le az ajkáról. — Itt vagy? És te? megint csak te?, Ó igen. Én, mindig csak én. A lány nevetett. A bánatos merengő kérdés késztette vidámságra. A költő éhesen nyelte minden mozdulatát mint az édes mérget. Lesulykolt vágyak énekeltek benne. A szive megindult és újból számolt. Fekete cseppeket ejtett le minden dobbanás valami lomha mélységbe. Vérző emlékek, sírások, emésztések, megrugdosott alázatok térdeltek vissza a lelkére. A lány egy rozsdásodó levelű őszirózsát kapott föl. Játékosan dobálva maga előtt, a térdeit csapkodta vele. Ruhája lecsúszott a vállán, barna bőre sütötte a szoba félhomályát. A költő egy csúnya szót akart mondani. Mikor kiejtette, akkor vette észre, hogy becézés lett. Átokra gondolt, de úgy érezte, hogy ez is hasztalan. A leikéről minden átkozódás egy kék-tollu galambot riasztott föl. A galambok rózsaszínű leveleket húztak ki a szivéből és vitték egymás után a fekete bőrű lány mellére. Istenem, nem is egy. Száz. Egész galambraj csattogott már benne diadalmasan, mind indult, mind ment, piros sürgönyt vitt és egy se jött vissza. Már egész söttét Tett. A lány körülnézelődött, tükröt keresett, tömött haját gyöngén a homlokára igazította. Mosolygott és halkan kifelé hátrált a szobából. A költő utána akart kiáltani, rimánkodva mint egy gyerek. De csak egy vonásié hörgés tiiremlétt ki a torkán. — Nem is évek, — próbálta erősíteni magát, — csak percek. Semmi az egész, fáz, mindössze tiz perc. Az előbbi mosolygás mellett még egy könnycsepp harmatozott a szemén. Estére halott volt. Akik látták: az arcát, nem tudták megmondani, hogy örömet vágj- fájdalmat bénított meg rajta az utolsó :szivdobbanás.
