Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
1025. december 25 30. oldal. BÄCSMEGYEINAPLÖ beteget és könnyen veszélyes fordulatot '■ idézhet elő állapotában. — Rendben van. — felelte a detektívfőnök — akkor megszakítjuk a kihall gatást, maid holnap folytatjuk. 22. Az orvosi vélemény szerint Kuli állapota másnapra annyit javult, hogy átszállíthatták a főkapitányságra kihallgatás céljából. A detektivfőnök előszobájában körülbelül két óra hosszat várt, amig bent egy többszörös apagyilkost vallattak. Almikor végre sor került kihallgatá-; Sára. a detektivfőnöknek ez volt az el- j ?ő szava hozzá: — Még mindig tagad? — Semmit sem tudok a dologról. . j — Hát akkor? — és a rendőrtaná- j esős diszkrét kézmozdulattal célzott arra. hegy Kuli anyai örömök elé néz — ez hogy lehet? — Nem tudom. A detektivfőnök intézkedett, hogy vezessék elő a többi vádlottakat és a tanukat. Az ajtón elsőnek Kókay professzor lépett be, utána a soffőr. aki a betörőexpedíciót a Nagy János-uccai vitához vitte, majd Csáringert és hozzábilkieseire A Betörőt kísérte be két detektív. Kuli kezdte magát rosszul érezni. Eiöször Csáringert vették elő, aki j mindent tagadott. A detektivfőnök erre j a. soff őrt intette maga elé: ! — Ismeri ezeket az urakat? — Hogyne, — felelte a soffőr nyugodtan. — csináltam egyszer egy fuvart velük. —- Hova? — A Nagy .lános-ucca 7. szám alá. — Az én villám, — szólt közbe Kókay tanár. A detektivfőnök tovább faggatta a soffőrt: — Nem vett észre rajtuk különösebb izgatottságot? — Azt nem. Inkább fekete álarcokat vettem észre rajtuk. Kuli homlokán gyöngyözni kezdett a verették. A detektivfőnök izgatottan könyökölt íróasztalára: — Hogy mondja? Álarcokat? A sofför igennel válaszolt. Csáríngerre és A Betörőre mutatva elmondta, hogy ez a két ur bement a villába és körülbelül fél óra hosszat tartózkodtak benn. Amikor kijöttek, egy dobozt hoztak magukkal. — Sárga dobozt? — kérdezte Kókay tanár. — Igen. egy tenyérnyi nagyságú sárga dobozt. A detektivfőnök újból Csáringerhez fordult: — Beismeri a betörést,? Az újságíró nem void! hajlandó bármit is beismerni. — Nem. baj. — legyintett a detektívfőnök, — majd beszél a Lajcsi. A Betörőt aposztrofálta így. aki rögtön mentegetőzni kezdett: — Kérem, főnök ur. ezúttal ártatlanul kerültem a krédóba. — Természetes, Lajcsiként, mint mindig. — nyugtatta meg a rendőrtanácsos, — amikor legutóbb találkoztunk, akkor is ártatlanul fosztottad ki azt a uosztkiszlit? — Azt nem mondom, de a bíróság akkor is felmentett bizonyítékok hiánya miatt. A védő ur ékesszólásának köszönhettem. ' Mély reverendával mutatott Csáringerre. — Ebben a betörésben is csak hálából, a védő ur kedvéért vettem részt, — tette hozzá. — Szóval beismered, hogy betörtetek a professzor ur villájába? — kérdezte a detektivfőnök. A Betörő mindent beismert és részletesen elmondta, hogyan szerezték még a Kókay-féie preparátumot. Ezek után Csáringcr sem látta semmi értelmét a. további tagadásnak és beismerte a lopást. — Miért vitték el a szert? — kérdezte a detektivfőnök. — Tréfából. — vágott közbe Kuli, — országraszóló viccet akartunk csinálni — Szóval maga ■ is beismeri? fordult a detektivfőnök hozzá. Kuli nem felelt. Észrevette, hogy elszólta magát. Csáringer egyébként ,':neg> cáfolta: —- Nem tréfából loptuk el a szeri, hanem azért, hogv barátom bevegye és megnyerje a, Rotsefriid-íéto milliói. Kókay tanár előrontott; — És bevette? -—■ Be. — Megöllek gazember, — ordította el magát a professzor és neki ugrott Kulinak — pusztulni fogsz. Rövid dulakodás következett. Amikor szétválasztották őket. Kulinak kezében maradt valami: a tanár fekete szakálla. 23. Harsány nevetés - hangzott fel. A tanár így megszakálltalanitva nem volt más, mint Áfonya mester, a Ligeti Színkor érdemes tulajdonosa. ~ Mi ez? — bámult Kuli. Ä soffőr arcát kezdte vizsgálni. — Hisz ez D.émoa A nevetés nem akart szűnni — Hát a betörő kicsoda? — kérdezte a detektivfőnök kedélyesen. Kuli nem akart hinni szemének, amikor a maszk lekerült A Betörő' arcáról és Bobot pillantotta meg. — Micsoda tréfát játszottatok itt velem? — Meg akartunk büntetni. —' világosította fel Uzsi bácsi. — Csáringer találta ki az egészet. — Miért? — Meg akarta mutatni neked, hogy ki tud eszelni, ha muszáj, egy épkézláb bonyodalmat és van benne annyi szuggesztivitás, hogy el tudja hitetni még a legnagyobb valószínűtlenséget is. — És Bobó? — Bobó meg Démon viszont megmutatták, hogv tudnak élő figurát formálni a leglehetetlenebb szerepből is. — És Bobó. — kérdezte Kuli izgatottan. — Bobó már nem haragszik rám? . ' — Nem. — felelte a lány nevetve és meg akarta csókolni. Kuli azonban eltólta magától. — Nem lehet, — jelentette Iá elsötétült ábrázattal. — Miért nem? — kérdezte megdöbbenve Bobó. — Mert megcsaltalak. A nevető-kórus újból felhangzott. A lány a nyakába ugrott. — A sötét szobában? Vetem csaltál meg, te majom. Uzsi bácsi a válára csapott Kulinak: — Én finanszíroztam az egészet, — mondta büszkén — a Vigadó kisterme i negyven koronába került de nem saj! náltam a költséget és fáradságot. Az, orvosi ceíebritások az én statisztáira voltak. A háziasszonyodat is megvesztegettük, a gardróbodat tőle kaptuk meg és a színházi szabó varrta minden héten szőkébbre a nadrágodat. A hírlapi cikkek kefelevonatok voltak, ha egvszer megnézed a hátsó oldalukat, rögtön észrevehetted volna. A rendőrség pedig az öcsém szerepe... Dr. Áfonya István nevetve ült viszsza íróasztalához: — Aztán merjen még egyszer rossz kritikát irni a bátyám színházáról. 24. Kuli röviddel ezután feleségül vette Hajnal Erzsit. Az esküvő a hatodik kerületi anvakönywezetoségen zajlott le, Áfonya Manó és dr. Csáringer J. Jenő voltak a tanuk. Az ifjú pár a szertartás befejezése után villamosra ült és Cinkotára utazott nászúira.. Minthogy Uzsi bácsinak a vígjátékokra vonatkozó dramaturgiai szabálya teljes mértékben érvényesnek tekinthető a vidám regényekre is. amelyek szintén véget érnek ott. ahol a házasság kezdődik, müvemet ezennel a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánítom. Jugoszláviának megbízása volt az antanttól Magyarország megszállására Miért nem vonult be az SH5 hadsereg Budapestre? — A kormány nem vállalta a magyar kommün letörését — Diplomáciai kulisszatitkok — Egy volt jugoszláv miniszter nyilatkozata Gyorsan múlnak az idők. Különösen mostanában. Események következnek eseményre, életbevágó, fontos, nagy események. 1914—1925. Alig több tiz esztendőnél. De ki tud ma számot adni arról, mi is történt e tiz esztendő alatt? Még érdektelen szemlélőnek is leküzdhetetlen feladat volna, de van-e egyáltalán, aki érdektelen szemlélő maradhatott? így elszaladtak mellettünk az évek, az évekkel az események és az eseményekben mi magunk is benneszaladtunk. Arra sem értünk rá, hogy néha-néha megálljunk, kifújjuk magunkat és — visszanézzünk. Az emberek jelentékeny nagy része sokszor fel sem tudta fogni ml történt vele. csak futott az események sodrában, lihegve, jobbról -bal ról nagy kérdőjeleket hagyva el maga mellett. Kérdések egész hadseregei maradt e! a futó emberiség mellett. amelyekre rögtön nem lehetett választ kapni és amely kérdésekre, I az utánuk következő sok száz más válasz nélkül maradt kérdés miatt, azóta sem lehetett visszatérni. Ilyen válasz nélkül maradt kérdőjelként meredezik az események országútién még ma is a be nem avatottak előtt Jugoszlávia magatartása a magyar proletárdiktatúra idején. Miért őrizte meg mindvégig semlegességét Jugoszlávia, miért nem avatkozott he ö is fegyveresen abba a háborúba, amelyet Csehszlovákia és Románia.a Magyar Tanácsköztársasággal folytattak? (Azt. hogy pár száz clcnforradalmj kalandor a kormány engedélyével jugoszláv területen keresztül jutott el Ausztriából Szegedre, az akkori zavaros időkben még nem lehetett a semlegesség megsértésének tekinteni) Románia tudvalevőleg a Vyx-téle jegyzékre hivatkozva kezdte meg előnyomulását Szovjctmagyarország akkori területére, vagyis mint a nagyhatalmak akaratának végrehajtója lépett fel — természetesen a maga javára. Ugyanezen az erkölcsi alapon kapcsolódott bele a román hadműveletekbe Cseh Szlovákia-i-s' a maga újonnan- szervezett, akkor még igen srvenee hadseregével Jugoszlávia azonban, amelynek mind a két államinál erősebb hadserege és rendezettebb közviszonyai voltak, felkészülten ugyan, de szigora semlegességben szemlélte a magyar szovjet Hímjének lepergését. A magyar vöröshadsereg szlovenszkói sikerei után a nagy antant Clemenceau ismert sürgönyével fegyverszünetet teremtett és a magvar csapatok visszatértek a demarkációs vonalakra. Románia viszont nem vonta vissza a Tisza vonalán álló csapatait, ami a szovjetkormányt a románok elleni hadműveletek felvételére késztette. A magyar szovjetnek ez lett a< veszte. A nagykövetek tanácsa, mihelyt megtudta, hogy a magyarok megszegték a fegyverszünetet, azonnal intézkedett büntető expedíció megindítása iránt. Az antant mandátora a renitens magyar szovjet tnegrendszabályo- ZáSára, illetve egyúttal a kommunista köztársaság megbuktatására Románia lett. A románok könnyű győzelmet arattak az időközben teljesen demoralizálódott magyar vörös hadsereg felett, amelynek még haditerveit is a románok kezére juttatta néhány áruló és rövidesen bevonult Budapestre is. Románia megbízatását azonban érdekes diplomáciai tárgyalások előzték mee. amelyekről a közvélemény eddig semmit sem hallott. / A napokban alkalmam volt hosz-. szabii beszélgetést folytatni egy ma1 is aktív, igen magas álldsti politikussal. a Id 1919-ben a magyar komrnűn idején, tagja volt Praties Sztojdn kormányának. A magyar kisebbség helyzetéjtől beszélgettünk és ennek kapcsán az államférfi kitért az S. H. S. királyság és Magyarország között? viszonyra Js. Sok őszinteséggel fejtegette, hogy a szerbek és magyarok között valójában nincsenek érdekellentétek, hogy ez a két dunatnenti nemzet gazdaságilag is egymásra van utalva és- hogv a szerb és magyar néniélek közötti hasonlóságok is békés együttműködésre utalják a két népet. .Maid igy folytatta;-ri »Látja kérem,- nekünk is lett volna alkalmunk arra. hogy bevonuljunk Budapestre. Miikor Magyarországon a kommunisták voltak uralmon, a nagykövetek tanácsa először bennünket szólított fel arra, hogy fegyveresen törjük le a magyar szovjetet. Sokat tanácskoztunk akkor erről a minisztertanácson. És úgy döntöttünk. hogy ilyen mandátumot nem fogadunk cl. Hogy miért nem? Korántsem gyengeségből. Katonailag egészen könnyű feladat lett volna Budapestig elmenni. Más okokból nem akartuk. Mi nem akartuk megalázni a magyar nemzetet, már pedig az, ha bevonulunk Budapestre, feltétlenül ezt az érzést váltotta volna ki a magyarokból. Mindegy az, hogy milyen körülmények közt folyik le az ilyesmi maga az a tény, hogy az ország fővárosába ellenséges hadsereg vonul be, megalázó az országra. Nem akartuk, hogy a magyarok emiatt gyűlölettel gondoljanak ránk hosszú évtizedeken keresztül. Az ilyen sebek sokáig szoktak sajogni. Biztosak voltunk benne, hogy a magyar közviszonyok elöbb-utóbb úgyis konszolidálódni fognak és reméltük, hogy el fog jönni az ideje a dunai népek barátságos együttműködésének. Átengedtük másoknak ezt a dicsőséget. A románok vállalták a..« Itt van tehát a nyitja Jugoszlávia magatartásának a magyar szovjettel szemben. Most. több mint hat év múltán, talán már kézenfekvőnek is látszik, hogy egy a jövőt is mérlegelő kormány számol azokkal az érzelmi momentumokkal, amelyet akciója a magyar népnél kiválthatott volna. Ne felejtsük el azonban, hogy- akkor 1919-et irtunk és hogy egy bolsevista állam puszta léte is milyen ijesztő fenyegetésként hatott a bolzaímasan megtépázott polgári Európára. A magyar Ta>? uácsköztársaság puszta léte is provokáció volt összes szomszédai számára és a magyar kommün nem mulasztott el egyéb alkalmakat sem különböző provokálásokra. Ha visZr szaképzeljiik magunkat az akkori idők lázas hangulatába, tudjuk csak igazán • értékelni a Uroties-kortnány döntésének jelentőségét. Bertalan József
