Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
1925. december 25. BÄCSMEGYEI NAPLÓ izgalmak is eléggé megviseltek, fokozott mértékben kezdett dobogni. Éppen ezért kapva kapott az ajánlaton, amit A Betörő tett neki: — A munkát majd mi végezzük el, ön vigyázzon, hogy néni iön-e a rendőrség. Csáringer és A Betörő kiszálltak áz autóból és levetettek a fekete álarcot. — Miért veszik le? — csodálkozott Kuli. ' — Hogy ne keltsünk feltűnést. — De hiszen, ha... — .Most nincs idő a., fecsegésre. — figyelmeztette A Betörő — amint a nagy költő. Oly meghatóan írja: »Semmi meg egy — az egy. Ne beszélj, hanem cselekcggy!«--•'Ki ázni hűlve állat. — érdeklődött Csűringer kegyelettel — aki ezt a bi\a]yságot oly meghatóan írja? — 'Bn, —- felelte a betörő szerényen. 18. A kéttagú különítmény körülbelül félóra múlva tért vissza diadalmas arccal. Kuli kérdezősködni akart, de lepisszegték és egyetlen szó nélkül ültek be az .autóba. Csak amikor már messze robogtak a. betörés színhelyétől, vett elő Csáringer egy tenyérnyi nagyságú négyszögletes dobozt a zsebéből:. — Vóiia, — mondta tizenkét gyertyafénnyel ragyogva. — A szer? — kérdezte Kuli. — Ugyanaz. Kuli izgatottan érdeklődött, hogy mikor kell ezt neki bevenni? — Azonnal, — adta meg a felvilágosítást Csáringer — előbb azonban gondoskodunk egy apáról is. — Apáról? — Hát persze. Te az anyja leszel a gyereknek. Az apja viszont egy nő lesz. -■ — De én azt hittem, hogy a szer magától ... . — Szó sincs róla. A szer csak annyiban befolyásolja a fáj fen tartást, hogy lia valaki az előirt mennyiségben beszedi, akkor nem a papa lesz a papa és a mama a mama, hanem a mama lesz a papa és viszont a papa a mama. Érted? • — Értem. De akkor szó sem lehet az egészről. — Micsoda? — Én nem csalom meg Bobót és nem vagyok hajlandó más nőt megcsókolni. . Csáringer dühöngeui kezdett: • — Te tébolyifó szamár! Azt hiszed, 0 is olyan hű hozzád? • — Nem ’hiszek semmit, csak nem csalom meg. p — De ez néni csalás. _ — Hát mi? — Szerelmed bizonyítéka. Áldozat, amit neki hozol. Hiszen miatta történik az' egész. ■ Kuli gondolkodóba esett. 1 -- Még ha meg >is akarnám tenni, — mondotta -- akkor sem menne. Undorodom más nőnek még a látásától is.-- Hát’nem fogod látni, — döntött Csáringer — majd besötétitjük a szobát ■ Az autó nagy döccenéssel állt meg annak a háznak a kapuja előtt, amelyben a betörő lakott. Fellifteztek a harmadik erodetre. otj Csáringer súgott valamit a betörőnek, aki erre köszönés nélkül távozott. —Hova küldted? — kérdezte Kuli nyugtalanul. — Ne légy kiváncsi! Azzal bevonszolta a tiltakozó kritikust a betörő lakására, lehúzta az ablak rolóit és egyedül hagyta. Kuli magára maradva kábuitap dőlt le a divánra és engedelmesen lenyelt Csá-, finger utasításához képest nem kevesebb, mint tizenegy pilulát az ellopott szerből, aztán várta, hogy? mi fog történni. Bobéra gondolt... ellénállhatatfer: vágyódást-érzett utána... egy csók után... egy gyöngéd simogatás után... És egyszerre csak kinyílt az ajtó és tapogatózva közeledett valaki Kuli felé a sötétben. Kuli felkelt és elébe ment. a szoba közepén egymásba ütköztek. A láthatatlan nő parfőmje elhódította a jámbor ifjút, aki rövid habozás után meggondolta a dolgot és nem kiáltott segítségért, hanem ahelyett magához ölelte látogatóját és forró csókokkal borította el. 2Ö.-Mire a falevelek lehullottak, már jelentkeztek a tünetek. Kuli kénytelen volt kétizben is elment szobájához, hogy eresszé ki a nadrágját. — A nagyságos urnák csinos pocakja képződik. — bizalmaskodott a szabó — el tetszik hizakodni. — Otthoi» kosztolok újabban. — próbálta Kuli kiimagyarázui a dolgot. Hazarohant lakására és tépte a haját, hogy minek is egyezett bele ebbe az ostoba kalandba. Már bánta, rettentően bánta, hogy engedett Csáringer rábeszélésének, irtózatosan szégyelte magát és legszívesebben öngyilkos lett volna. A kommünikére, amely Kókay professzor szenzációs eöadását bejelen-* tette, Csáringer figyelmeztette. Kuli, amióta beállottak a téli hidegek és kritikusi minőségét újból felcserélte a kevésbbé zamatos külpolitikai hirnyirászattal, nem olvasott újságot, semmi sem érdekelte és teljes nemtörődömséggel tért napirendre a hetek és hónapók múlása. felett. Csáringer hire a professzor előadásáról azzal a hatással volt reá. hogy kijelentette, hogy beteg és mindenáron ágyba akart feküdni. Csáringer csak erőszakkal tudta ezt megakadályozni, este bepakolta egy konflisba és — merész fantáziával mondva — elrobogtak az előadásra, amelyet Kókav a Vigadó kistermében rendezett. . Ha Kulinak teljesen apatikus lelkiállapotából kifolyólag nem lett volna minden müidegy. akkor szomorúan konstatálhatta volna, hogy ipig a tánchelyiségek, kabarék és a léhaság egyéb csarnokai állandóan zsuiolásig tömve varrnak, addig a legnagyobb jelentőségű tudományos kérdések iránt is csak egészen csekély érdeklődés mutatkozik. A terem ugyanis csaknem üresen tátongott, alig tiz-husz ember lézengett az egyik sarokban. Csáringer úgyszólván valamennyit ismerte és külön-kiilön figyelmeztette rájuk Kulit, aki fásult arckifejezéssel bámult maga elé: — Az ott Sborovitz báró, a híres sebész. — Az orvostudományi kar dékánja is itt van. Kövess, udvari tanácsos. — Akivel beszélget, az Mezei tanár, az urológus, ott áll Brőder professzor mellett. Kuli néma undorral -szemlélte végig az orvostudományi kar kiválóságait, csak Brőder professzor nevének említésére kapta fel fejét: — Hol van?- Az ott, az a vörös. — Érdekes, — mondta Kuli. — egyszer csináltam már vele interjút, de mintha akkor fekete lett volna a haja. — Lehet, hogy azóta festi vörösre, — felelte Csáringer zavartalanul. Azzal megböktc Kuli könyökét: — Itt van Kókay! A tanár, hóna alatt hatalmas paksamétával bevonult a terembe, hosszú, fekete szakálla lengett utána a levegőben. Fellépett a dobogóra, a vendégek helyet foglaltak a székeken és megkezdődött a felolvasás. Az értekezés tudományos színvonalának kétségtelen bizonyítéka, hogy mindjárt az első öt percben négyen elaludtak a hallgatóság köréből. Szerencsére a bevezető felolvasás nem tartott sokáig, mert Kókay tanár rövidesen rátért tulajdonképpeni tárgyára, a szerrel végzett kísértetek ismertetésére. Amikor idáig jutott előadása során, egy kis vita ikeietkezett a szer elnevezése fölött. A'feltaláló ugyanis a nagy orosz tudós nevéről szerényen »Mecsnikovin» -nak kívánta elkeresztelni preparátumát, míg a hallgatóság soraiban helyet fógla'ó' ka-rtársai ragaszkodtak ahhoz, hogy az extraktumot a feltaláló neve után nevezzék el: »Kókaytnc.rnak. Ez az állás-! foglalás győzött, noha Csáringer, aki szintén beleszór a vitába, figyelmeztette a jelenvolíakaí arra, hogy. az ál-! Haitik' ajánlott IcíneyazésfeőL a legnagyobb '■ zavarok lesznek, mert például fogfájós férfiak, akik kokainért mennek a patikába, tévedésből Kókaynt fognak kapui a gyógyszerésztől és egyszerre csak azon veszik észre magukat, hogy egy egészséges fiúgyermeknek adtak életet s ráadásul a foguk tovább fog fájni. Csártoger félszólaSását kétségbeesett kiáltás zavarta meg: — Hová lett a szer? — hallatszott Kókay tanár hangja — magam csomagoltam bele ebbe a táskába. A vendégek felugráltak. ’—Mi az? —• Mi történt? — Eltűnt a szer. — kiáltozta Kókay izgatottan. Az ügyeletes rendőrtösztviselő elősietett és segített a tanárnak összeiurkáluí irományait. Kuli sápadtan szemlélte a zavart. —• Az istenért. — súgta Csáringer. a fülébe. — téri már magadhoz. Még elárulsz bennünket a viselkedéseddel. Az előadást természetesen félbeszakították. Kókay. mint egy őrült rohant haza lakására, megkeresni ászért,Csáringer pedig karonfogta Kulit és hazavitte. A kocsiban rászólt: — Ne izgasd magad igy fel, mert baj lesz. — Baj? — Nézd. — mondta Csáringer kissé zavartan — én most úgy beszélek veled. mint apa a leányával és . . . — Leányával? — szólt közbe Kuli. — Igen. leányával. Ebben az állapotban ... — Miféle állapotban? — Amiben vagy... Szóval vigyáznod kell magadra. Nem érzel semmi különöset? — Nem. — No majd érzel, ha hat hónapja lesz. hogy? bevetted a szert. Akkor jelentkezni fognak a tünetek. — Biztos ez? — kérdezte Kuli szorongva. — Hogyne. Kuli számolgatni kezdett. — Te, — szólt megragadva Csáringer karját — éppen ma van hat hónapja. — Ne mondd. Kuli egyszerre elsáppadt. — Rosszul vagyok. — nyöszörögte. — Mi az. mi baj? Semmi válasz. A fiú fehér volt, mint a fal. Csáringer rászólt a kocsisra, hogy csak lépésben hajtson, hogy ne rázzon a kocsi és útközben beugrott a zeneszerző-doktorért, akinek meghagyta. hogy mihelyt pácienseivel végez, jöjjön utánuk. Kuli otthon rögtön lefeküdt, Csáringer az ablakhoz lépett és félrehúzta a függönyt. A világosságban első pillantása az asztalra 'esett, amelyen vörös papírlapot látott.-- Mi piroslik ott a sikon távolba? — kérdezte bizonyos költői lendülettel és nyomban meg is adta rá a választ magának közönséges prózában — idézés a rendőrségre. Micsoda? — kérdezte Kuli ijedten. — Ne ijedj meg, csak sajtópör. Kuli megkönuyebbülten pillantott . a feltáruló ajtóra, amelyen Radoriovác doktor lépett be, - . i, —' Na, mi. bajunk van? — kérdezte Kulitól már a .küszöbről az orvosok legtöbbször indokolatlanul fölényes fedélyeskedésével. — Doktor ur. — felelte a fiú sápad? tan — anyának érzem magamat. 21. Reggel egy államrendőrségi detektív jött Kuliért. — Eiő kell önt vezetnem, mert nem jelent meg az idézésre. — Beteg vagyok. — Tetszett volna bejelenteni. A hírlapíró urak mindig megbetegszenek, ha sajtóvétség miatt beidézik őket. . Kuli nem feleit. — Különben — szólt a detektív türelmetlenül — majd kiküldőm a rendőrorvđst. Azzá! távozott. Kuli egyszerre nyugtalan lett. Eszébe jutott, hogy ha most >a rendőrorvos kijön és megvizsgálja őt. akkor könyuyen rájöhet a bajára és minden ki fog derülni. Most már bánta, hogy nem küldött orvosi bizonyítványt betegségéről a sajtóügyek rendőri referensének. de már késő volt. Két rémes, óra következett és tizenegy tájban a rendőrorvos tényleg beállított hozzá. Kuli sápadtan tűrte., hogy megvizsgálja. Az égész egyébként alig tartott egy percig. — De hiszen ön... — 'kiáltott fél a doktor. Elharapta a szót. Kuli hallgatott. — Megfoghatatlan. — töprengett az orvos félhangosan — ilyen még nem történt. Az orvosi tudományban páratlanul ál! ez az eset. Egészen megrökönyödve bámult Kulira. Az arca hirtelen elsötétült: — Azaz, hogy Kókay... Semmi kétség. maga lopta el Kókay széfét.' Kuli tagadni próbált, de a rentf-ororvos nem is hallgatott rá: — Hazudik! Tolvaj! Felállt és csengetett a lakásadönőnek: — Hivasson rendőrt. A rendőr délutánig őrizte Kulit,-, akkor beszállították a rabkórházba. Ott hallgatta ki a detektivfőnök, dr. Áfonya István. Kuli. aki sokáig volt rendőri riporter, jól ismerte Uzsi bácsi öccsét és megkönnyebbülten sóhajtott fel láttára. — Alászolgáia tanácsos ur. — üdvözölte örömmé!. A detektivfőnök azonban elhárította magától Kuli baTátkozását és megkezdte a kihallgatást: . — Neve? . — Kulhányi Ernő. — Foglalkozása? — Hírlapíró. —- Született? — Hogyne. — feleite Kuli szórakozóttan.A megismételt kérdésre beismerte, hogy 1892-ben született, nőtlen, továbbá. hogy vallása merőben különbözik például a hercegprímásétól. — Tudja, hogy mivel gyanúsítják? — kérdezte folytatólagosan a detektivfőnök. ! : -. — Nem. — Azzal, hogy ellopta és bevette Kókay tanár preparátumát, . Kuli kijelentette, hogy a lopásról nem tud semmit és mindvégig megmaradt tagadása mellett. . . . A kórházi orvos, aki jelen volt a, kihallgatáson. figyelmeztette a detektiyíönoköt: — Tó lenne ab-aliagyni. Felizgatja a Kulinak kezében maradt valami"
