Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
1925. december 25. RÁCSMEGYEI NAPLÖ A kísérlet I. Magára döbbent, amikor kezet to-Jrta •* László Ferenc tokzatos eíváíiozáMt. Csoda tör* gott a barátjával .Már hetek óta érzett valami különös vibrálást a szemében, a leje is gyakran zúgott és hasogató fájdalmak kínozták. Most egy pillanatra olyan intenziven érezte ezt a fájdalmat, mint még soha és a következő percben majdnem kiáltásban tört ki attól, amit látott. Mmtha nem a saját szeme ült volna a Szemüregíjen, mintha nem is emberi szemekkel látott volna ebben a percben. Döbbenetes érzés volt Mint hogyha egy csudálatos gépezetet kapcsoltak volna be a homlokába, a szemidegeinek finom hálózatához. Olyasmit látott, amit emberi szemnek még sohasem adatott meg látni. Belátott a vele szembenálló ember szivébe, az agyába, az egész testét és lelkét látta szinte keresztmetszetben .és meglátta a gondolatait-A gyermekkori jóbarátja nyájas, édeskés mosollyal köszöntötte': — Csakhogy találkozunk. Nagyon rég láttalak. Nagyszerű sziliben vágv... Hallotta ezeket a szavakat, de a szeme mást látott ügy olvasta le barátja gondolatait, mintha az előtte, álló ember lelke nyitott könyv lett volna. Ezeket á gondolatokat olvasta ki belőle:. — Hogy unom ezt a találkozást... Sietek az uccán és pont ezzel az unalmas fráterrel kell összeütközpptn. És milyen rettenetesen rossz bőrben van . . . Kábültan és zavartan néhány szót mormogott és gyorsan elköszönt. Teljes önuralmára volt szüksége, hogy fel ne ordítson, hogy világgá ne kiáltsa azt a szörnyű változást, ami a szemein történt és amit nem értett még egészen maga sem. Attól félt hogy az idegeit érte valami nagy' megrázkódtatás, hogy talán nem is látta mindazt, ami eiéjetárult, hanem csak víziók gyötrik. Sietve igyekezett haza. a lakására, hogy magányosan és nyugodtan átgondolhassa azt, ami vele történt. Igyekezett senkire sem nézni lehajtott fejjel haladt és szemeit csak az ucca kövezetére szegezte. Mégis útkereszteződéseknél, terek , szédítő autó- és kocsi-forgatagában egyegy percre fel kellett ' néznie és ilyenkor megdöbbenve eszmélt rá, hogy lát, szörnyen ós ijesztően belelát mindenkinek a belsejébe. Egy asszony ment el mellette, kacagva. de ő meglátta, hogy a lelkét kétségbeesés marcangolja és szörnyen boldogtalan. Egy fiatal férfi sietett az uccán. a külseje kifogástalan úriembert seittetett. de ő egy pillanat alatt kiolvasta belőle, hogy tegnap »sikkasztott. hatalmas összeget vitt el a bankból, ahol dolgozik és most őrült izgalommal készít? elő a szökést. A szeme mindenkibe úgy világított bele. mint valami csodálatos, élő Röntgen-lámpa. Látta a belső, titkolt érzéseket, hallotta a ki nem mondott gondolatokat. Ettől a perctől kezdve nem volt titok előtte, hanem mezítelenül, álarc nélkül állt előtte az ember... II. Órákig feküdt a szobájában mozdulatlanul. Igyekezett fegyelmezni magát, nyugodtan átgondolni, hqgv mi történt vele, milyen különös változáson ment keresztül és hogy most mit tegyen. Soha sem hallott ehhez hasonló esetről és nem is Olvasott arról, hogy az orvosi tudomány ismerné a szemnek ezt a íitent vele, vagy1 valami újfajta, betegség vett rajta erőt? A tükörbe nézett és nem vett észre a szemein semmi külső elváltozást. Orvoshoz kellene menüi... gondolta és elmondani neki mindent, úgy, ahogy történt. De mégsem — vitatkozott önmagával — hiszen azt hinnék, hogy megőrült... Senki se hinné el neki, amit mond .., És különben se tudna rajta orvos segíteni... így. ezekkel a röntgen-szemekkel viszont nem tudta elképzelni az életét. Hiszen nem lesz egy nyugodt perce. Mindig és mindent látnia kell. amit nem kivan látni. De talán nem is tart sokáig... reménykedett. Hátba csak átmeneti ez az elváltozás és szemeinek titokzatos ereje épolyan hirtelen el fog múlni, mint ahogy keletkezett... Addig pedig, amig ennek a titokzatos erőnek a birtokában van. legalább megismeri az embereket, úgy, mint még soha senki se férkőzhetett a közelükbe.' Most már izgatta a dolog, mint egy érdekes kísérlet. Néhány napig az emberek,;közt járni és mezítelenül látni a belsejüket, olvasni a lelkűkben és megismerni a iegtitkoltabb gondolataikat és érzéseiket is. úgy hogy erről nem tud senki... Most már úgy érezte, hogy hatalmas és emberfeletti erőt adnak a szemei. Hamar megvolt az elhatározása: nem szól. senkinek arról, ami vele történt, hanem közömbös arccal fogia vizsgálni embertársait. Kornédiázui fog, mert, senkinek se szabad megtudni a titkát. Végtelenül izgatta a kísérlet és elhatározta. hogy végigcsinálja. III. Reggel bement a hivatalába, mintha mi sem történt volna vele. Az uccán bárhogy is sietett, minden pillanatban szembekerült olyan csodálatos. uj dolgokkal, amiket sohasem tudott volna elképzelni. Percek alatt eiéjetárult idegen emberek egész élete és minden titkolt gondolata. Csodálkozott és érdeklődött, mint a vak, aki még sohasem látta a napfényt, a. színeket, az embereket és hirtelen megvilágosodik előtte a sötétség. Vakok vagyunk valamennyien — cikázott át az agyán — és csak hazug lárvákat látunk, az igazi vonások helyett.., Szinte kedvtelve nézte a nagy fájdalmakat és kis örömöket, a kevés jóságot és sok gonoszságot, ami az emberek legbenső énjéből leplezetlenül megmutatkozott előtte. A hivatalában szótlanul ült le az íróasztalához. Dolgozni akart, úgy, mint máskor, nyugodtan és higgadtan, Ezért nem mert felnézni senkire. Egy ideig ment is a munka, de nem sokáig, mert izgatta a kísérlet: milyennek fogja megismerni azokat az embereket, akikkel évek óta együtt van és akikről azt hiszi, hogy jól ismeri őket. A titkára volt az első ember, aki bejött hozzá. Kedves, szerény fiatalember volt és lekötelezettje. Neki köszönhetett csaknem mindent. A nyomorból emelte magához. A saját ruháiból öltöztette ki. pénzt adott neki és amikor látta, hogy a fiatalember hálás és ragaszkodó, a titkárává tette. Néhány év múlva már a legbizalmasabb embere volt. Nem volt titka előtte, mindenről tudott és legbizalmasabb magánügyeibe is beavatta. A' fiatalember hálás volt ezért a bizalomért és sohasem élt vissza vele. Ezért ís bízott benne és vakon követte a szavát. Talán senki se volt rá olyan nagy befolyással. mint a titkára, akit napról-napra jobban megszeretett. Szerencsétlen házassága óta. attól a sötét, szomorú naptól fogva, hogy fiatal felesége rejtélyes módon Öngyilkossá lett anélkül, hogy valaki sejtette volna az okát szörnyűi tettének, még jobban szerette ezt a fiút. Azóta a barátja,volt, az egyetlen ember, akit magához, egészen közel engedett . . . Ugyanolyan egyszerűen, kedvesen jött be hozzá, mint máskor és épp .olyan őszintén, melegen fogott vele kezet, mint minden reggel. Megkínálta egy cigarettával és mindennapi dolgokról beszéltek. De a szeme odatapadt a fiatal emberre és nem azt hallotta, amit az mondott, hanem a bensőjében kutatott lázasan, egyre növekvő izgalommal. Néhány perc alatt szörnyű titkok világosodtak meg előtte. A titkár éppolyan szerényen és tiszteletteljesen beszélt hozzá mint máskor, de szemei egy ismeretlen embert láttak, aki gyűlölj őt és solisem tudja neki megbocsátani, hogy jót tett vele. Ádáz ellensége volt neki ez az ember, akinek minden meleg szavával. minden őszinteséget mimelŐ mosolyával határozott és következetes célja volt. Minél jobban a bizalmába akart férkőzni, hogy annál könnyebben tönkreíehesse. Gyűlölte őt ez az ember vad elkeseredéssel, mert fölötte állt, több volt, mint ő. jobban élt nála és mert feleségül vette azt a lányt, akit ő is szeretett. Minderről sohasem tudott és most remegve kutatta tovább a félelmes titkokat. A szemei minden erejükkel belehatoltak a titkár leikébe és csaknem elvesztette az öntudatát, amikor ennek a titokzatos léleknek a méjyén egy szörnyű bűn mardosó fájdalmát és késői megbánását fedezte fel. Ez az ember kergette ha-' Iáiba a feleségét, mert az nem lett az övé. Tisztán látta és hallotta szinte a lélek vergődését, az agy lázas zakatolását, -amint nem tudott még évek múltán se másra gondolni. mint a szörnyű bűnre, hogy hónapokon át üldözte az asszonyát, előbb szerelmi ajánlatokkal ma’d amikor látta, hogy ez nem használ, névtelen levelekkel. Ocsmányságokat irt az asszonynak naponta róla. hogy megcsalja és nevetségessé teszi, hogy szabadulni akar tőle. És — ezt ez a szörnyű vetélvtárs maga sem akarta — az asszony ezért hagyta itt szótlanul az életet... Nem tudta tovább nyomon követni szemeinek rettentő mélységekbe hatojp útját. Szinte öntudatlanul fel akart ugrani, hogy leszámoljon ezzel az emberrel, talán meg is ölte volna, de az észrevette rajta, hogy valami baja van. meri eltorzult arcvonásai elárulták lelkiállapotát és szolgálatkészen sietett a segítségére. Rettenetes erővel legyűrte haragját és alig hallhatóan mondott-» : — Nem, semmi... Csak múló rosszukét... Hagyjon most magamra ... Amikor a titkár kiment, támolyogva és szédült fájdalommal menekült ki a levegőre ... idegen emberek közé... IV. Rettenetes nap volt ez az első, amikor meglátta a mezítelen, durva Igazságot. A barátságban való szörnyű csalódása után támolyogva ült egy kocsiba, hogy ne lásson az uccán senkit. Egy pillanatra a kocsis szemei közé nézett és titokzatos ereje meglátta, hogy egyszerű, becsületes emberrel van dolga. Ez egy kicsit megnyugtatta és amikor hazaért, gazdag borravalót adott a szegény embernek. Otthon megint bezárkózott a szobájába. ueteg. nem fogad senkii — 19. oldal. mondotta és lázasan kutatni kezdett felesége emlékei között. Órákig kutatott fiókokban. íróasztalokban, de nem talált semmi áruló nyomra. Kimerültén roskadt le és kétségbeesve gondolt a holnapra.,. Estefelé telefon-csiliugelés riasztotta fel. Egy meleg, megnyugtató női hang duruzsolt a fülébe: Mi van magával, hogy ma nem jön? — kérdezte a nő. — Csak nem feledkezett meg rólam? Már öt óra óta várom... Jöjjön drága, azonnal... Ez a hivás, ez a gyengéd és becéző hang most jól esett neki. Mint a megvert gyereknek az anyja simogatása, úgy kellett most neki en nek az asszonynak megnyugtató, de rüs közelsége. Szinte inegfeledke zett mindenről és ment sietett a hivó szóra. Elégedett mosollyal gondolta át egy pillanat aiatt az életének ezt a második, nagy szerelmét. A feleségének halála irtául évj ben ismerkedett meg ezzel a pompás asszonnyal Fiatal és független özvegy volt és néhány hónap után izzó szerelem kötötte őket össze. Szinte magától jött minden. Az aszszony. akinek más férfiak hiába könyörögtek házasságért, neki mindén ígérő szó nélkül szerelmesen és természetesen odaadta magát. Eéríikorának delelőjéu úgy szerette ezt az asszonyt, hogy ott maradt mellette most már évek óta és ha egy délután nem ment hozzá, akkor az asszony már ijedten, féltőn kereste. Izgalmai és szörnyű kiábrándulása után boldogan sietett az asszonyhoz. Az egyetlen élőlény volt most ez a nő, akiben még hinni tudott. Szinte menekült hozzá, mert ma többet jelentett neki. mint szerelmes éveinek során eddig bármikor. Amióta szemeinek titokzatos elváltozására döbbent, ez vplt az első nyugodt félórája. Boldogan lépett be az asszonyhoz. .Az virágzó pompájában, kívánatosán fogadta. Kezet csókolt neki. A szerelmes asszony! szem azonnal észrevette rajta, hogy valami kínozza. — Magának valami baja van! — mondta féltő gonddal. Szabad előttem eltitkolnia? Mondja, mi bántja — és anyásán simogatta végig a fejét. Most őszinte szeretett volna lenni. Elmondani mindent nyíltan az asszonynak, úgy, ahogy máskor szokta. De nem volt ereje hozzá... — Semmi, — felelte — csak kissé ideges vagyok. Hiszen tudja, vannak az embernek néha kellemetlenségei.,. Teához ültek és a szeme szerelmesen simogatta meg az asszony hófehér testét. Szerelmes szavakat mondott, mint valamikor diákkorában. mert nagyon hálás volt ma az asszonynak, azért, hogy nyugalmat adott neki. A nő odaadón simult hozzá és benne felgyűlt a vér. Magához vonta az asszonyt a szive dobbanását a torkában érezte és a csók. a mámor extázisában — hirtelen megdermedt. A szeme ebben a pillanatban megint átkos világossággal látott, túl a .fehér kebleken, be a vérvörös szívbe, a homlok márványán át az agyba. Meglátta, hogy az asszony szerelme kihűlt, hogy hónapok óta már csak komédiázik vele és amikor este elmegy tőle, akkor jön utána a másik, az uj, az igazi. Megcsalja az asszony.., olvasta ki a szívből, az agyból, az érzékekből; egy másikat, egy fiatalabbat szeret, de most már ravasz számításból bilincseli őt is magához. Tudja, hogy nem tud nélküle élni, hát a nevét akarja. A megunt szeretőből férjét akar. .•. Mindezt olyan tisztán oívasták ki
