Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)
1925-12-25 / 344. szám
la. oldal. BÄCSMEGYE1 NAPLÖ .. —>1Q25. december 25» ,De talán még ennél is jobban va- j lanii niás. . I- — Sikerült elbújnom az udvar elől, senki se tudja, bői vagyok, merre járok. Micsoda szörnyülködés yolna, ha rájönnének! Persze, engedélyek spanyol-cere- Tnóniás kikérése, megtárgyalások, -aztán véget nem érő információszerzés a hivatalos ut lehetetlenül nehézkes íabiTinthusábfn. hogy vaj- 3on megbizható ember-e az a Mara főispán, nem volt valamikor anarchistákkal összeköttetésben, a Detnkó Pala a maga idejében melyik huszárezredben szolgált, meg a többi 1 valamennyi miféle ember? , Ezt mind elkerülte, viszont alig hi,hető, hogy a harctéren megérezték a hiányát. Bár mások se lettek volna ott! Az urakkal az első pillanatban összebarátkozott, mindenkit »bácsiénak titulált, csak Marát hívta »Laci bácsi, Herr Obergespan«-nak. Rémlett neki, hogy Magyarországon a főispán valami fene nagy mufti, annak külön Respekt dukál. A második napon azt mondta nagy lelkesedésében: — Laci bácsi Herr Obergespann* hogy [elletnék én huszonnégy óra alatt magyar állampolgár? — Fölösleges fenségednek ezen 'tűnődnie, hiszen úgy is az az uralkodóház tagjainak kettős illetősége alapján, sőt tagja a magyar főrendiháznak is. — [gaz, csakugyan igaz! De én ^kizárólag magyar szeretnék lenni. Hagyták, hogy ábrándozzon. Alkalmazkodóbb vadászcimborát el sem lehet képzelni, nálánál. Aludt a közös fekvőhelyen, reggel beállt a sorba a mosakodásnál, ámbár elsőnek kinálíák neki a lavórt. Nem engedte kiszolgálni magát, 'épp úgy nyújtotta ki a tálat a haj. toknak, mint a többi — Ápá, ápá! Vadászat végén nekígyürkőzött 'és tisztította a puskáját, amig raaszatos lett könyökig a keze. , Hát ez hozzátartozik a vadászat gyönyörűségeihez, nem is vadász, kaki nem tud beleilleszkedni minden 'helyzetbe. Csak a kereskedősegédek öltözködnek ki vasárnaponkint kínos gondossággal, hogy elsüssék fegyverüket a határban., (Emlékezem gyerekkoromból, hogy Karagyorgyevits Arzén herceg gyakran volt vendége Belókovics Ágost torontáli főszolgabíró vadásztársaságának. Szeretetreméltó, szerény kedves ur, aki egy pillanatig sem éreztette senkivel a származását. Viszont a vadászok annál kitün-íetőbb tiszteletadással, tapintattal, vették körül, mert méltányolták, .hogy hazájától távol, száműzetésben él. Bizonyos, hogy gyöngéd érzésekkel volt tele a lelke, mikor a jszerb határ közelében vadászhatott. Ma is előttem van annak a hatalfmas farkasnak a képe, amit a per[íaszi határban leteritett s látom a 'szalonnasütő vadászok felé való vonzódását, Belákovics Guszti bácsi elemózsiás kosarai mindenkor gourinet-k számára való válogatott falatokat tartalmaztak.) József Ferdinánd Habsburg-főherjceg is pajkos diákká változott a Re(tyezáton s mikor maga tisztította a csizmáját, hangosan felkacagott. • I — Laci bácsi Herr Obergespann, jba ezt a bécsi főhercegnők látnák! Legnagyobb boldogsága, hogy elbújhatott előlük. Egs'szer jelenti az jadjutánsa, aki azért fenntartotta a hadsereggel az összeköttetést, hogy lief esik. Sürgősen. — Nagyon sürgős? — Nagyon. — Akkor ne feleljen nekik; Mikor lementek a hegyről,, a főispán óknál nagy. társaság gyűlt őszsze, az ifjúság táncolni akart, — József Ferdinánd elsőnek ugrott az asztalokhoz, segített kiüresiteni a szobát, szedte fel a szőnyegeket (Egyszer, táncközben, két legény összetűzött, affér, — hirtelen, nagy komolyan felcsatolta a kardját, beleavatkozott, elsimította.) A hegyen esett meg mégis a legnagyobb megtiszteltetés, ami torontáli urat bármikor is ért A vadászok maguk borotválkoztak s éppen kínlódva vakargatia az állát Demkő Pista, a régi Toröntál másodfőjegyzője, amikor József Ferdinánd rákiált: I bácsi, hiszen nem úgy kell azt csi’nálni. Na, várjon, majd én. Azzal előveszi a maga krémjét (valami specialitás volt) bedörzsöli vele a Pista arcát fogja a kést és szabálysz.erüen megborotválja. A vele körülbelül egykorú Pista bácsi csillagokat látott, a főherceg egy kicsit nyúzott hanem azért befejezte a munkát és diadalmasan jelentette ki: — Hát igy kell borotválkozni. Nagyon nehéz sziwel távozott, ígérte, hogy visszajön megint, de semmi se lett a dologból. Ahogy egyáltalában sok mindenből. — Jaj, de ügyetlen maga Pista A karácsony Szerbiában Bob Szerb népszokások Egyetlenegy európai nép sem tartotta meg annyira a régi karácsonyi népszokásokat, mint a szerb. Az a természetadta elzárkózottság, amely a régi Szerbia egyszerű munkás, földmivés népét társadalmilag és gazdaságilag a , csa'átíi alapon felépült Zadrugákban (szövetkezetekben) csoportosította, évszázadokon keresztül megőrizhette a vallási tradíciókat A szerbek vallási szokásai át vannak itatva római, bizánci emlékekkel, amelyek minden vallási ceremóniának misztikus varázst adnak. Különösen a karácsonyi ünnepeknek van meg a gyönyörű szimbolikus jelentőségük. Ezekben még a régi szokásoknak, a természeti erőknek a tisztelete is megnyilvánul A szerbek a karácsonyi ünnepekre már negyven uappal a karácsony előtt kezdenek készülődni. Ez alatt a negyven nap alatt a falusi lakosság csak bőitől és Imádkozik. November 14-én kezdődnek ezek a családi szertartások és ezen a napon a család összes régi ismerősei összegyűlnek és nagy ünnepi lakomát csapnak. Ettől a naptól kezdve minden napnak meg van a jeientősége és ezeket a napokat különféle szertartásokkal ünnepük. Leginkább a szent Miklós napját ülik meg nagy tisztelettel Szent Miklós napja december 20-ra esik és ezen a napon a monda szerint a leány megálmodhatja, hogy ki lesz a jövendőbelije. Ilyenkor a lányok böjtöknek és lefekvés előtt a következő verset mondják el: Bőjtöttcm és nem ettem, Hogy boldog legyek. Várom álmaim hősét. Aki magával visz engem. December 2-3-ón vágják le a karácsonyi malacot, s ezzel az aktussal kezdődnek meg a hivatalos karácsonyi . ünnepségek. December 24-lke a legszentebb karácsonyi ünnepnap, mert ezen a napon hozzák el az erdőből a tyidnják-ot, egy tö’gyfarönköt, amelyet karácsony este nyitott tűznél elégetnek. Ez a szokás vidékenként nagyon elütő, S tulajdonképpen különféle antik vallási szokásokból tevődik öszsze. Kora reggel, még napkelet előtt, a család feje kimegy az erdőbe és ott egy fiatal tölgyfa mellett imát mond. Ezután a fejszefokot nekiereszü a tölgyfának, s közben csendesen mormolj á az imádságot. A tölgyfa a szerb mondákban nagy tiszteletnek örvend, mert az ősvallás szerint a vihar Istene tölgyfába csapott be azért, hogy megmutassa, erejét. A Badnják kivágása és hazavitele keztyübeu történik a tölgyfa iránti különös tisztelet kifejezéséül. A tölgynek, a kivágásnál, kelet felé kell esnie. Szerrtségteien földet nem szabad érintenie, hanem esés közben meg kell fogni,, -mert az esésnél nem szabad a: badnjáknak más fának az ágaiban fennakadnia. Ma ez megtörténik, a. ház szerencséje Is megakad valahol. Amikor-a házigazda a Bivdnjákot kapu elé áiiitja a ;házbeliéknek egy puskalővésseí jelzik az örvendetes eseményt. Karácsa nyeste, amikor a csillagok feljönnek az égen, a családapa kalapban és keztyüben elmegy a Badnjákért, azt jobb vállára emeli és jobblábba! átlépi a ház küszöbét. A küszöbön túl a ház lakói ünnepélyes köszöntéssel köszöntik a badnjákot. A köszöntésre a családfő azonnal válaszol. A küszöbtől a tűzhelyig gyertyák égnek, a tűzhelyet pedig a családapa háromszor megkerüli, azután a tűzbe dobja a badnjákol Vigyáznia kel! azonban hogy . a badnják vastagabb vége kelet felé legyen. A badnják tűzre tételét ismét üdvlövés jelzi. A badnjákot szentelt vizzel meghintik, tömjénnel megfüstölik és bort, valamint egyéb áldozati ajándékokat dobnak a tűzbe. Amint ez megtörténik, asztalhoz ül a család, a gyerekeknek ezalatt az idő alatt arra kell vigyázniok, hogy amint a Badnják a középig ég, szóljanak a gazdának, hogy az kesztyűs kézzel igazítsa’ meg a tölgyet, hogy az ne a kőre essen, hanem azonnal tovább égjen. A tűznek magason és szikrázva kell égnie és többször . mondanak egy szent mondást, amely így hangzik: Ahány szikra, annyi bárány, pénz, tyukocska, nagyszemű búza, liugyerekek, borjuk, szürke disznók, fekete kecskék és minél hosszabb élet és egészség legyen a mi osztályrészünkéi badnják hamujának nagy erőt-tulajdonítanak és ezért ezt összegyűjtik és szétszórják a földeken. A tűzhely mellett ai ekét is fel szokták állítani, hogy a badnják tüze közvetve szentelje meg a szántóföldeket. Ha idegen házba visz valaki badnjákot, ez roppant nagy tisztesség, amint ez például Bepgrádban történik, amikor a katonai garnizon viszi a királyhoz a szent tölgyet, amelyet a király a legnagyobb tisztelettel szokott fogadni. Szerbia minden részében dívik még az a szokás, hogy karácsony este a padlót szalmával hitftik be, amely a monda szerint szintén szerencsét hoz a háznak. Ez a karácsonyi szalma az egész karácsony alatt a padión fekszik és az ünnepek után a tyúkólba is szórnak belőle, gyümölcsfát kötnek át vde, mert a közhit szerint, ez szintén sze-“ rencsét és jó termést hoz a népnek. Nagy fontosságot tulajdonítanak azonkívül az első karácsonyi látogató személyének, akinek kitűnő, egészséges és derék embernek kell lenni, mert az ilyen szerencsét hoz az uj esztendőre. Ha nő az első látogató karácsony reggelén, az szerencsétlenséget jelent s ennek megelőzésére a szomszéd fiatalsága kölcsönösen látogatja meg egymást. A szomszéd fiatalja faággal a kezében • jobb lábbal lépi • át a kusző&öt, egy marék gabonát szór szét és úgy köszönti a ház gazdáját: Krisztus megszületett’ Amelyre a ház lakói .kórusban mondják: Valóban megszületettl A családfő felesége pedig a fiatal embert gabonával szóra be. Azután a fiatalember ■ a tűzhelyhez lép. megcsókolja a badnják egy még el nem égett darabját, borral tecs ólja meg a tüzet és egyéb ajándékokat is áldoz. Azután leültetik a karácsonyi látogatót és pedig sokáig Re8 ülnie, hogy a tyúkok is jól tojjanak az aj esztendőben. Már ül a vendég, amikor a házigazda meghívja, hogy légyen vendége karácsonyra. Akinek kijut ilyen meghívás karácsony! vendégül, az egész nap nem hagyhatja e! a házát. Távozáskor azonban gazdagon megajándékozzák. A karácsonyi ünnepségek különböző fázisaira átlatformdju süteményekét sütnek* Az ebédnél a szerencsét hozó fiatalember és a családfő törik szét a karácsonyi kalácsot. A karácsonyi tészták elkészítéséhez szükséges vizet napkeltekor, ceremóniák mellett eresztik uj edénybe. A karácsonyi gyertyái is a házigazdának keli elkészítenie, a gyertyának lehetőleg három ágúnak kell lennie. A karácsonyi ebédnél á családfő égő gyertyát nyújt át a jelenlevő legidősebb embernek, egy másikat pe-. dig a kezében tart, amelyet szentháromság napján kellett elkészítenie, megcsókolják egymást és a családfő igy szólal meg: Legyen Istenbéks! Amelyre a felhívott legöregebb jelenlevő tagja igy felel: Mindörökre, amend Erre a családfő a jelenlevőket, kivéve a feleségét, — végig csókolja. Ezt a ceremóniát az. után minden jelenlevő végigcsinálja. Ez. ze! véget is ér a karácsonyi családi szertartás. A szerbek Itt elmondott karácsonyi ünnepélye is mutatja* hogy a karácsonyi szertartásokban régi népszokások maradványai élednek fel. Pogány és szláv, valamint római és görög népszokásokat talál ebben a -kutató. A templomi szertartás is a régi létekkultusz elemeire vad és sok benne’ a természetimádás, a hóid, a nap tisztelete. A szerb karácsonyi ünnepek a maguk eredetiségében. miszticizmusokban a folklore tudományok nagy és kimcrithötetlen kincsesbányája, amelyet megpróbáltunk igy egyszer magyar nyelven nagy vonásokban ismertetni. G. D. • Vágy Hogyha néha csendes órán Nem rémit száz gond borúja, Mint a sokszínű szivárvány, Lelkem lényét bontogatja, Bontogatja, próbálgatja. — Bár rövid az éden perce. — Hátha még nem mult az óra S meg-megáll még egy-két percre. Óh, csak még egyszer repülnék Fent a jellegekben járva, Földi nyűgtől szabadulnék Büszke sasként messze szállva. Imi agy, amint szeretnék. Fidalolni, amit érzek. Fgig zengni mind az eszmét. Ami egyszer megigézett. Elsusogni halk pcmasszal Szivem titkos, édes vágyát S elharsogni a viharral Fájó lelkem büszke álmát. Mért is nem tudok repülni. Mért is kell itt alant járnom. Rut nyomornak guzSa mért kőt, Mért igaz le szolga iárom? Mért is nem lehet dalolnom. Amikor dalolni tudnék. Űzött ebként .mért keil futnom Szűkén' mérte, konc kenyérért? Földre nyomva, szárnyszegetten Mért is kell hiába várnom, Mégis-mégls szent poezis. A Fed a legszebb álmám, fin egyetlen nagy szerelmem, • iÉ’üi már csak érted vágyóm. Korsós Zoltán, Puncsé vő.
