Bácsmegyei Napló, 1925. december (26. évfolyam, 322-348. szám)

1925-12-25 / 344. szám

1925. december 25.

BÄCSMEGYEI NAPLfl

17. oldal

A karlócai-i patriárkátus tízezer könyve között

fraoarac Dimitrije, az ősz történettudós megmutatja a patriárkátus könyv kincseit — Or jetin kalligrofiája, Brankovics áldespota könyve és Hamud szultán fermánja

— Az a kötelességem. — mondja komolyan, a Sztrazsilovo patakjára néző kis szobájában Ravarac Dimitrije. ' a karlócai könyvtár tudós őre. — az'"a köteles ss-gem és a nép haszna, hogy megvilágítsuk ,a nemzet örökségeit, vigyázzunk reájuk, hogy az utódok tanulhassanak és lássák, mit - tettek elő-, deík.

így ismerteti a munkakörét Ravarac Dimitrije. aki több. mint huszonöt esztendeié vezeti a karlócai patriárkátus könyvtárát és akinek a keze aiatt számos , uj kötettel gazdagodott . az a könyvgyűjtemény, amely a pravoszláv ’egyháznak és a. szerb nemzetnek büszkeségei közé tartozik. A szerb patriárkátus székhelyén. Kárlovcin gyűjtötték össze hosszú évszázadok alatt ezeket a1 könyveket, melyeknek a legnagyobb része bosszú évekkel : ezelőtt hagyta cl a primitiv nyomdát és amelyek között igen szép számmal vannak rendkívül értékes kéziratok. - drága pergamentra Írva. .kalligrafikus gyöngy betűk ’hossza, tarka, szines sorokkal s Iniciálék gondos cikornyáivál. •

A könyvtárban csend. Régi o’ajfesírriények szetítjei néznek ránk összeráncolt szemöldökkel, bőrkötéses könyvek ezrei sdrakoznak parádésan. Ruvarac, az Őszhaju tudós, aki tobt) mint száz kötet könyvvel ajándékozta meg a szerb nemzetet és a pravoszláv egyház zaj. ttyóldvan éves korát megcáfoló fü.rgéséggei vezet ide-oda a polcok közt.- felkuszik a létrán és a bibliofil boldog öröm évei mutogatja meg a könyvtár kincseit A könyvet előbb mindig az ablakhoz viszi, ahol diadalmasan betör. elárad a napfény és mutatja meg régi pergamentek szines betűit. . amelyek feltámadnak a napfény ragyogásában.

A patriárkátus könyvtárának tulajdonkéboeni aiapíát' Csarnojévics pátriárka hátrahagyott könyvei vetették meg, ’ Kevés könyvet hagyott hátra Csarnojévics. akinek a vezetése alatt jött át a törökök elől a szerb nép jórésze a Vajdaságba. Akkoriban jnég igen drágák voltak a kézírásos könyvek, falvakat adtak egy-egy, nagyobb munkáért és, így érthető, hogy nagy értéke volt annak a husz-hnszouöt kötetnek is, amik* Csarnojévics örökségében maradtak. A legértékesebb könyveket azonban Stratimirovics mitropolita adta a könyvtárnak, aki orvosi, teológiai és történelmi könyveinek egész seregéi hagyományozta a könyvtársaik. Ezernyolcszázharminchatban már csaknem ötezer 'könyve volt a könyvtárnak, amely azóta folyton gyarapodott és ma már több mint tízezer kötetet számlál.

A legrégibb kézirat 1381-böl való. Apokrif irás. amelynek szerzője a szentek életévei foglalkozik. A könyv pergamenre yan írva. rendkívül - nagy gondossággal és ismeretlen szerzője életének jelentékeny részét fordíthatta a vaskos kötet megírására. Az ó’szíövén nyelvű kéziratot Szlioplje mellett, Kraijevics Márkó kolostorában találták. A könyv kőröskörül meg vau pörkölve. valószínű, hogy* a török időkben valamilyen tűzvész alkalmával sérült meg.

Ennél a kéziratnál , sokkal szebb és gondosabb munka az a' zsoltárosköuyv, amelyet ,1631-ik évben fejezett be ismeretién szerzője a hercegovinál, Milov" kolostorban. A fekete és piros szín dominál ebben a kötetben, még élénk ragyogó világossággal. Az iniciálék ’ stilizált, rendkívül nagy gonddal megfestett betűit.

Rendkívül értékes a püspökök liturgiáját’- szabályozó kézzel írott könyv is amely Szarajevóból származik és a? 1716’-ik évben fejezték be. A könyv egyes lapjait még külön .ikonszerű szentképek is díszítik, amelyek különösen nagy művészi értéket adnak a kötetnek.

A széfb irodalomra nézve különösen nagy értéke van Orfeim Zakariás kak ligráfikfcs könyvének, amely a cirill

írást mutatja be a - legkülönlegesebb művészi változatokban., A kézzel írott hatalmas kötetet Bécsijén készítette el szerzője. * aki a bécsi akadémiának három éven át volt tanára. Mária Terézia .szintén átnézte ezt a kötetet és annyira megtetszett neki a könyv művészi kiállítása, hogy Orfelint száz arany dukáttal jutalmazta meg munkájáért.

Rajics Jován .Bolgár-szerb-horvát történetének a kéziratát is a könyvtárban, őrzik. Tíz hatalmas kötet kézirat nyugszik egymás mellett, olyan pontos és gondos kidolgozásban, hogy lehetetlen ezeket a lapokat áhitat nélkül* forgatni. A kéziratok 1768-ból dotálódnak. az első könyv pedig 1798-ban jelent meg Bécsben. Ezek a kötetek voltak az első könyvek, amelyek nyomtatásban is-Ruvarac D mitríje

merteíték a szerb és a horvát nemzet

történetét. Szerzője, aki a legrégibb

sjerb szerémségi' kolostornak, a grgetégi'nek volt az archimandritája, hátrahagyott kézírások szerint naponta

nem kevesebb,; mint tizenhat órát töltött az íróasztal melleit és ezzel az emberfeletti szorgalommal irta meg a hatalmas történeti munkát. Raijics Jován 1801.-ben halt meg Koviljon. Kéziratai csodás rendben tárják fel a három nemzet történetét, precíz pontossággal nemcsak a. történelem leírásában, hanem a betűk megrajzolásában* is. Mai idegzetű ember aligha lenne képes ilyen hata'mas és rengeteg türelmet kivánó munka elvégzésére.

Rendkívül értékes és érdekes kincse a könyvtárnak áz úgynevezett á!-Brankovfcs despota könyve. Brankovics Györgyöt az osztrák hatalom, mint veszélyes elemet a csehországi Égerbe internálta és a despota itt is maradt élete végéig. A* történelem szerint a hires Brankovics Jován • despota 1502-ben utódok nélkül halt meg. 1690 táján azonban egy állítólagos Brankovics György despota jelentkezett.. aki Bfaukóvlfs Jován fiának vallotta magát. Az osztrák hatóságok Égerbe internálták és itt irta meg hatalmas könyvét, amelyben bizonyítani igyekszik, hogy ő Brankovics Jován despota' fiúgyermeke. Különösen érdekesek a könyv illusztrációi. Egy másjk könyvben. amely ugyancsak Brankovics Györgyéről szól, pontosan megtalálhatjuk Éger leírását, annak a házjnak. a képét, amelyben Brankovics. lakott, továbbá Bratikovics György és Bzofija lengyel királynő szines. csodálatosan ható képeit A könyv címe: Hausbuch des Gear gi Mincti Fortuna Rrgensis. Érdekes ennek a könyvnek a tartalma, történelmi jelentőségű a ház története, hiszen Szófija lengyel királynő is itt volt internálva. Brankovics ; krónikája, amelyet szerzője 1690-től 1711-ig sajátkezűje;?: Rt. még nem jelent: meg nyomtatásban. A beográdi Tudományos Akadémia foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a nagy értékű krónikát 'nyomtatásban megjelentesse.

Nagy történelmi értéke van annak á fermánnak. vagyis privilégiumot adó Szultáni rendeletnek, amelyet Hamid $zul- I fán bocsátott kf 1731-ben és amelyben í a- Szultán Säkähe&d Jobáitbvics metíopolitának megadja mindazokat a jogokat. amelyekkel a kárlovcix és a petyi egyházi vezetőségek rendelkeznek. Ez a fermán mintegy két méter hosszú és félméter széles hártyatekercsre van katligrafáíva, váltakozóin karmin, zöld tinta és tussal rajzolva. A fermán felső részén a török császárságot jelentő aprólékos gondossággal kidolgozott török ' felírás van. A könyvtárnak ezt a kincsét még sehol sem ismertették.

Az egyik szekrényben Fejér: Codelx Diplomatics lfungaricae könyvei ékeskednek hosszú sorokban. Egy másik szekrény telve vau értékes régi szótárakkal.

Az egyik régi könyvben; találjuk meg a szerémségi kolostorok keletkezésének történetét is. A törökök betörése előtt a Szerémségben sok magyar község volt, amelynek lakói azonban a törökök elöl elmenekültek és helyükbe szerbek költöztek be. A szerb paraszt istenfélő és ahol* 'községet' alakit, hamarosan megépíti a templomot. A törökök elől idemenekült papok egymásután építették meg templomaikat és kolostoraikat. amelyek *a kereszténység végvárai lettek. A kolostorokat a következő években alapították: Jazak 1522, Velika Remeta (Nagyremete) 1534, Grgeteg (törökök előtt Görgeteg) 1619. Vrdnlk 1589. Besenov 1569, Sisatovic 1645, Kuvezsdm 1665, Privna Glava 1607, Beocsiu 1622. Rakovac 1648, Fenek 1653.

A torontáli, általában a Vajdaság rései urairól szól ez a történet, bizonyságául annak, hogy mindenkinek- a társaságában jól érezték magukat, de ami ennél is több. pompás hangulatot szerzett mindenki az ö társaságukban is.

Volt akkoriban Erdélyben egy nyolc tagú. zárt vadásztársaság, a feje Mara László hunyadmegyei főispán. Kedélyes, összeszokott urak, akik a Retyezáton bőreitek megfelelő területet. Tagja volt Demkó Pál közjegyző is, aki azután is visszajárt lesekre, amikor már elkerült Erdélyből a lapos alföldre, ahol szenzáció a vadásznak a nyúl is, főleg * ha nein tizedelte • meg az állományt lucskos tél. meg róka.

A nagy. meg a nemes vadravaló vadászat mindenkor előkelőbb ambíció volt. A vaddisznó ’ például érdekesebb a kacsánál s zergére lesni különb passzió, mint mászkálni rosszul vágott búzák, tarlóián a tűrj után. A szarvasbőgés isteni hangja megremegteti az öreg vadász szivét is, pedig évtizedek óta hallja s a. podeerás ember is elindul éjfélkor a leshelyre, hogy még a hajnali szürkületben terítékre hozza a dürgő fajdkakast.

Erdély urai mindenkor nagy vadászok voltak, jártak ők valamikor bölényre is, amig végképpen ki nem pusztult ez az állatfaj. Dolgoztak kitűnő puskával, de helyén volt a szívük akkor is, amikor a megsebzett vadkan földet megdübörögtető rcfoogással ment ölre. Sok szaggatott csontu, tépett arcú öreg vadász emlegette, milyen szigorúan tud ölelni a medve s hogyan keli hidegvérrel a vékonyába szalasztanf a kést, amikor már a puska agya is eltört a koponyáján.

Ha aztán teljes a vadásztársaság, azaz minden tekintetben összeszokott, egyivásu urak a tagjai, akkor teljes a boldogság.

így volt ez a retyezát? társaságban is,* amely már nem veti föl a tagjai közé uj embert.

Tudok egy Károlyi grófról, aki nagyon előkelő Habáburg-főhercégnek felelte a régi Felvidéken:

— Sajnálom íénség, de teljes a társaságunk.

Igaz viszónt az is, hogy a főherceget nem annyira a vadászat izgalma vonzotta, mint inkább aZ- A könyvtár első inventáija 1752-ben kelt, de a valódi korszerű iaventárt a mu)f században az elhunyt Ruvarac liánon készítette el. aki több mint 2000 kötetet hagyományozott a könyvtárra. Ugyancsak a patriárkátus könyvtárát, gazdagítja még Oríelin Zakariás értékes könyvtára is.

Megbecsülhetetlen kulturális értéket gyűjtöttek össze a karlovci! könyvtárban, amelyet §zonbau a. mai napokban alig gazdagítanak egy-két kötettel. Nem csoda, hiszen az állam mindössze ezerezerötszáz dinárt juttat uj könyvek beszerzésére. A szerb Parnasszus tövében, ahogy irodalmi emberek szeretik nevezgétnj Karlovcit. nagy kulturértékek pihennek. de a inai kulturértékek beszerzésére már nem igen jut pénz...

Ruvarac, az őszhaju. őszszakáBu tudós pap szemében friss fények gyulladnak. ahogy a régiekről beszél, ahogy a könyveit a kezébe veszi, mint az anya a gyermeke szöszkéliaju fejét, Karlovci. a szelidszavu. csendes emberek városa, a dombok lankái feleit Branko édes sorai bull.ámzanak és a történelem sűrű felhői gomolyognak. Történelem és költészet, népek tragédiája, emberi fájdalom. 1 Ezernyi könyvből kiált a múlt és a körültelepedett erdők ezernyi fájából az élet. Furcsa kis város, furcsa nagy életekkel, eseményekkel, emlékek messzevetödo árnyával.

egyik szép asszony s a gróf nem minden célzat nélkül élt a refüvel.

•Mara főispánnak azonban volt egy rokona, a háború folyamán adjutánsa József Ferdinánd főhercegnek, akit annak idején erősen prüfungoltak a lucki áttörés némely ügyetlenségéért, pedig ugyanakkor bebizonyithatóiag nem is ott volt, hanem Óráéban.

Ez az adjutáns a háború pnalmasságai során, amikor borozgatva, kártyázva, sőt diskurálva várták a tenni-valókat, sokat sóhajtozott hazafelé.

, — De szép lehet most a, mi Retyezátunk:, vájjon mit vadásznak az urak?

Folyt a szava Erdély csodálatos vadászhelyeiről, a Blózáról,a Ciblesről, Ünökőről, a háromszéki, a hörgői, a görgényi havasokról...

— Warten Sie nur, Qörgény?

—Igen, Rudolfnak volt kedves

helye, ősi fészke a Bornemisszáknak.

Aztán jöttek a vécsi, a fancsali bércek, főleg a Retyezát csodálatos zergéivel, hogy a főherceg egyszer csak felugrott.

— Olyan gusztust csinált, hogy szeretném a vidéket látni. Zergét akarok lőni a Retyezáton. írjon a bácsijának, hogy szívesen lát-e?

A vadásztársaság nagyot nézett. Hát szó sincs róla, megtiszteltetés, ha a fiatal József Ferdinánd közénk kívánkozik, amikor a világ sok száz más pontján is vadászhatik, helyet is 'biztosíthatunk neki, de tudja-e, hogy milyen primitiv körülmények között vagyunk idefenn, kétezer méter magasságban?

— Elmondtam neki mindent, nem bán semmit.

— Nyolcán alszunk, priccseken, egy szobában. Matracok a földön, semmi kényelem.

— Azt mondja, hogy a sport megéri.

— Hát akkor legyen szerencsénk, de kiséret nélkül, mert őt még valahogyan beszorítjuk, azonban komornikoknak már nem jut hely.

Rohant az első szóra, valóban Csak az adjutánsával, de hát az úgyis odatartozott. Mint a béklyókból kiszabadult rab, úgy Örült az ezredes-főherceg, el volt ragadtatva mindentől,'amit látott, a primitiv elhelyezkedés tetszett neki a legjobban.

Csuka Zoltán

Demkó Pistát főherceg borotválja