Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-08 / 299. szám
1925. november 8. BÁCSMEGYEI NAPLÓ CIRKUSZ • K & A Vajdasági Délbácska és a Délbácskai Vajdaság A noviszadi nyomdászsztrájk következtében — mint ismeretes — a Délbácska és a Vajdaság cimü helyi újságok közös tápot adtak olvasóiknak és betüröl-betüre ugyanazzal a szöveggel jelentek meg. Ez, természetesen, nem ment könnyen, tekintve, hogy a két lap minden, vonatkozásban ellenlábasa a másiknak: az egyik vad ellenzéki, a másik mérsékelt kormánypárti, az egyik cionista, a másik na nem éppen imádja a zsidókat, az egyik haragszik a Délbácská-ra, a másik meg undorodik a Vajdaság-tói. Ilyen körülmények között a közős kiadványból az egymással öszszepárositott szerkesztők minden olyan közleményt kihagytak, amely akár az egyik, akár a másik lap olvasóközönségének ellenszenves lett \olna, s csak természetes, hogy ebből a végén se-hideg-se-meleg, se-hus-se-hal, színtelen és ízetlen olvasmány sült ki. Ha rám bízták volna a Vajdasági Délbácska, illetőleg a Délbácskai Vajdaság szerkesztését, egészen más szempontok szerint állítottam volna össze a közös szükség-lapot: úgy, hogy fniadkét lap olvasóközönsége megtalálja benne a neki rokonszenves cikkeket. Itt van például a vezércikk. Ezt úgy csináltatnám meg, hogy az ellenzéki publicista írja az elejét, a kormánypárti a végét. A cikk akkor így fog festeni: — Mondjon le a kormány! — ezt követeli az ország népe, amely megelégelte a közállapotok monumentális leromlását, mondjon le, a kormány, ez a kívánsága a szegény lázároknak és a dúsgazdag uáboboknak egyaránt, mondjon le a kormány, ezzel fekszik és ezzel ébred nő és férfi, agg és csecsemő, mondjon Te .... ... igenis, mondjon le a kormány, még pedig arról, hogy a mindenáron okveteílenkedö, professzionista-ellenzéki sajtót megnyerje magának. A kutya ugat, a karaván halad. Annyi baj legyen! Radojevicslébn, höchstens, meg kell vonni tőlük a vasúti szabadjegyet. Na, nem igaz? A külpolitikai cikkben is érvényesülnie kell mindkét újság ellentétes szempontjainak. Az egyik nagy eredményeket vár például a locamói konferenciától, a másik egyenesen károsnak tartja. A közleményből ebben az esetben ki kell hagyni a pontokat és vesszőket, s interpunkció nélkül így kell megjelentetni: — Károsnak bizonyult a locarnói konferencia eredményeit lekicsinyelni kétségtelenül helyes és figyeüernbeveendő a megegyezés következtében támadt atmoszféra magasabb szempontokból el Ítélendő vol t a nem közvetlenül érdekelt államunk magatartása. ^Minden olvasó úgy értelmezheti ezt az írást, ahogy akarja. A Locamó-párti: »Károsnak bizonyult a locarnói konferencia eredményeit lekicsinyelni. Kétségtelenül helyes és figyelembeveendő a megegyezés következtében támadt atmoszféra. Magasabb szempontokból elítélendő volt a nem közvetlenül érdekelt államunk magatartása«. Ezzel szemben a Locarnó-ellenes: »Károsnak bizonyult a locarnói konferencia. Eredményeit lekicsinyelni kétségtelenül helyes és figyelembeveendö a megegyezés következtében támadt atmoszféra magasabb szempontokból elítélendő volta. Nem közvetlenül érdekelt államunk magatartása«. Ezt az utolsó mondatot úgy kell értelmezni, hogy államunk magatartása a cikkírót nem érdekelte közvetlenül. Igaz, hogy a cikkíró magatartása államunkat közvetve sem érdekelte — De ez nem tartozik most ide. Nehezebb tészta már a városi szenzáció .megírása. Az egyik lap szemfüles ri-5. oldal portere úgy tudja, hogy a munkáskamarát áthelyezték Zemunba, a másik lap még szemesebb és még fülesebb riportere viszont megesküszik rá, hogy nem helyezték át. Ezt a közleményt azzal az újságíróval kell megiratni, aki szerint áthelyezték, és a hír címe mellé tett csillaggal figyelmeztetendő a másik lap nyájas olvasója, hogy ő a cikkecskéből csak a dűlt betűvel szedett szavakat olvassa el. A szedő — a sztrájktörő — felkéretik, hogy a hírben minden második szót dűlt betűvel szedje. Ilyenformán: — A minisztertanács legutóbb elhatározta munkáskamaránk áthelyezését Zemunba. Ez való igaz. Áthelyezésének sürgősen hire ment. Alaptalan mintha nem is történt volna irttézkeáés egyáltalán erre. A másik lap nyájas olvasója, aki csak a dűlt betűvel szedett szavakat olvassa el, a következő tényállást fogja megtudni a munkáskamara áthelyezéséről szóló cikkből: »A legutóbb munkáskamaránk Zemunba való áthelyezésének híre alaptalan. Nem történt intézkedés erre«. De még ez se a fekete leves. A punktum saliens a felekezeti kérdés. Akármennyire is nehéz pedig, de kell a lapban egy programcikknek is lenni, a melyből a Délbácska olvasói antiszemitizmust, a Vajdaság olvasói pedig harcos zsidó önérzetet olvassanak ki. Ezt az ehnemüvet a legpatentirozottabb horogkeresztes újságírónak kell megalkotnia ilyen módon: — Tiltakozunk! Zsidókat nélkülözhet országunk! Hogy állítani azt ostobaság? Nem. Merjünk kezdeni! Ki velük! Csőcselék mindegyik. Hangoztatja fennen véleményét a büdös zsidó: a keresztények ezekszerint fajankók! Mivel, amit velünk — borzalmas! — cselekszik, nyugodtan tűrjük. Nem éppen móriezsigmondi stilus, de ezek a horogkeresztesek sose tudnak annak a fajnak a nyelvén írni, amelyet védenek. Egy előnye mindenesetre van. Az,' hogy a zsidóknak is tetszeni fog. Ne felejtsük ugyanis el, hogy a Vajdaság olvasói hátulról visszafelé olvassák el a lapot és ők ezt silabizálják ki a fenti zsidóellenes kirohanásból: »Tűrjük nyugodtan! Cselekszik!!! Borzalmas, velünk amit mivel! Fajarikók szerint (ezek »keresztények«) a zsidó büdös. A véleményét fennen hangoztatja mindegyik. Csőcselék! Velük kikezdeni merjünk? Nem. Ostobaság azt állítani, hogy országunk nélkülözhet zsidókat. Tiltakozunk!« Sklz A görög kormány kidolgozta a Balkán-paktum tervezetét A garanciaszerződéshez Törökország is csatlakozik Londonból jelentik: A görög kormány — nyilván Anglia kezdeményezésére — tervezetet küldött a brit külügyminisztériumnak. ho>gy miképp lehetne a locarnói mintára Balkán-paktumot kötni. A tervezet szerint Görögország, Jugoszlávia, Románia és Bulgária kölcsönösen tartoznának egymás jelenlegi határait garantálni és magukat kötelezni, hogy egyik ország sem fog a másik ellen fegyveresen támadni. A paktumíerv módot ad arra, hogy Törökország is csatlakozzék a szerződéshez. Az 500 dináros rejtély A Bácsmegyei Napló szombati példányai közi két olyan lappéldány volt, amelyből a 6-ik oldal negyedik hasábján hiányzik a következő alcím: újabb vajdasági 1 urnája f. Péehy Paula rendezésében Akinek bármelyik ilyen példány birtokába kerül és azt nyolc napon belül a kiadóhivatalnak beszolgáltatja, 500 dinár jutalmat kap. A mai lappéldányok közt szintén van két olyan lap, ami eltér a többitől, Aki a Bácsmegyei Naplóra előfizet, résztvesz a márciusi sorsolásban, amelyen ötven értékes tárgy: s 50, 200, 4000, 10.000 és 30.000 dináros nyeremények kerülnek kisorsolásra. Hibaigazítás. A Bácsmegyei Napló szombati számában az 500 dináros rejtély közlése hibás, amennyiben az a lappéldány, amelyből a 4-ik oldal első hasábján hiányzik a következő alcím: és Északnémetországhan Berlinben több ház összedőlt pénteken, 1925 november 6-án jelent meg. KÉSZ A FELMENTŐ ÍTÉLET A MÁRFFY-PÖRBEN ? Ulain védő optimista — Budai nemzetgyűlési képviseld »gyerekek“-nek becézi a bombamerénylőket Budapestről jelentik: A budapesti táblán szombaton folytatták a bombamerényietek bűnügyének felebbviteli tárgyalását. A bűnügy iratainak ismertetése után, mint tanút. Budai Dezső fajvédő képviselőt, az Ébredő Magyarok Egyesületének társelnökét hallgatták ki. Az elnpk: Ismeri Márffyt? A tanú: Igen, nagyon jól ismerem, sőt Marosit fs láttam a Sörház-uccai székházban. Budai ezután kijelentette, hogy nem emlékszik arra. hogy Márffy a merénylet estéién a IX. kerületi pártkörben tartózkodott volna. Az elnök: Az Ébredő Magyarok Egyesülete milyen bérleti viszonyban állott a Ferenc-körut! keresztény gazdasági párttal? A tana: A pártkörben volt egy udvari szoba, amelyet szabadon használhattak a gyerekek. Zachár előadó: Gyerekek alatt kiket-ért a képviselő ur? A tanú (rámutat a vádlottak padján yiő merénylőkre): Ezeket a fiatalembereket. Szász József vádlott kijelentette, a pártkörben ott volt. amikor Budai képviselő nagy beszédet tartott Mdrffynak és társainak. Budai Dezső: Hogy akkor tartottam -e beszédet a fiuknak vagy sem, arra nem emlékszem, de többször tartottam a választások idején a gyerekeknek. * A védők ezután a bizonyítási eljárás kiegészítését kérték. A főügyész-helyettes ellenezte ezt és kijelentette, hogy már eddig is élég bizonyíték van arra, hogy Márffy s társai követték el a bombamerényleteket. A tábla hosszabb tanácskozás irtán elutasította a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó előterjesztést. A tábla tanácskozása alatt a folyosón érdekes jelenet játszódott le, amely jellemző arra. hogy a vádlottak mennyire elbizakodottak és milyen biztosak a dolgukban. Ulain Ferenc dr., Szász József védőié ugyanis a folyosón álló Kehler főügyészhelyetteshez fordult mosolyogva a következő kérdéssel: — Mit szól a felmentésekhez? — Micsoda felmentésekhez? — kérdezte meglepődve a főügyészhelyettes. Ulain agresszíven a következőket válaszolta: — Csak nem gondolja, hogy ilyen adatok után elitélik a vádlottakat. Már készen is van a felmentő ítélet! Bizony főügyész ur. tessék tudomásul venni, hogy a felmentő ítélet már elkészült!_ Kehler főügyész-helyettes elfordult Ulaintól és a kellemetlen diskurzusnak a következő szavakkal vetett véget: — Majd várjuk meg a bíróság ítéletéi Adó-óda Szerelmi költemény az adóhivatalról Budapestről jelentik: Botrányos eset ügyében érkezett szombaton a budapesti rendőrséghez feljelentés. Pénteken • délelőtt a hatodik kerületi elöljáróság adóügyi osztályán megjelent egy volt magasrangu állami tisztviselő leánya, aki aziránt érdeklődött, hogy özvegy édesanyja adóját miképpen lehetne'leszállítani. A feltűnő szépségű fiatal leányt Jakab Márton adótiszthez utasították, aki áttanulmányozta az iratokat, majd felkérte a leányt, hogy, délután fáradjon el újból a hivaílaba, meri akkor több ideje lesz az ügy elintézéséhez. Délután öt órakör a fiatal lány meg is jelent a kerületi elöljáróságon, ahol az adótiszt gyanús szívélyességgel fogadta. A hátai urilány hiába igyekezett a szót az adóügyre terelni, Jakab mind agresszívebben kezdett neki udvarolni, majd felállt és hirtelen átöleltq a lányt. — Hiába kiabál, — mondotta — mert csak ketten vagyunk az egész emeleten és úgysem hallja meg senki. A legokosabb lesz, ha kedvesebben viselkedik. Ezzel bezárta a hivatali szóba ajtaját és kivette a zárból a kulcsot, majd újból magához vonta a fiatal lányt és szerek mes szavakat suttogott a fülébe. A lány kétségbeesve segítségért kiáltott, azonban az emeleten nem volt senki és így nem hallották meg segélykiáltásait. Az adótiszt hosszabb küzdelem után leteperte a lányt. Az utolsó percben még volt annyi ereje a lánynak, hogy átnyúlt az íróasztalra1 és levett onnan egy fém-levélnehezéket, amelyet a férfi fejéhez vágott. Jakab Márton arcát azonnal vér borította el, azonban a kiállott izgalmak következtében a fiatal lány elájult. A továbbiakat már a rendőrség állapította meg. Bizonyosnak látszik, hogy a bestiális tisztviselő felhasználva a lány ájultságát, erőszakot követett el rajta. A lány este hét órakor tért magához, amikor Jakab Márton feje már fehér kendővel volt bekötve. Az adótiszt csak annyit mondott a lánynak, hogy menjen haza, mert a hivatalos óráknak már vége van és megígérte neki, hogy édesanyja adóügyét el fogja intézni. A lány azonnal a rendőrségre vánszorgoft és feljelentést tett merénylője ellen. A rendőrségre szombaton délelőtt beidézték Jakab Mártont, aki bekötött fejjel jelent meg a rendőrkapitány előtt és mindent tagadott. A leánnyal felvett orvosi látlelet és egyéb bizonyítékok alapján a rendőrség letartóztatta a hu-, szonötéves adótisztet.
