Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-08 / 299. szám

6. oldal RÁCSMEGYEI MAPLŐ 1925. november 8. Senía uarázslőjának megielent az Rrnyék* Ember Az apostolt földi nevén Kovács Má­tyásnak; hívják, ötvenöt éves, szóval nem mai csirke, Szentán született, ahol •jelenleg időjóslásból tengeti életét. Ko­vács Mátyás ma bejött Szubcrt teára, egyenesen be a szerkesztőségbe, ahol egy íródeákot követelt, aki feljegyezze az ő viselt dolgait. — Mert — mondta Matyi bácsi — ha engem kitesznek az újságba, úgy fogják kapkodni, mint a cukrot. Ilyen kecsegtető kilátások után csak természetes, hogy kaptunk a ritka alkal­mon és az apostollal szakszerű beszél­getésbe kezdtünk, amit, ha tekintélyes férfiakról van szó, úgy hívnak, hogy in­terjú. Ádám és Évával kezdte a drága bá­csiba. Aztán ideért: — Gyerekkoromban rajongtam a fut­ballért. Akkor még az is csecsemőkorát élte. Egyszer, amint éppen egy gyönyörű suttogásban gyönyör­ködtem a barátaimmal, közibünk vágódott a labda. Úgy beverte az orrom, hogy a mentők vittek haza. Telitalá­lat volt. Ekkor úgy éreztem, hogy ez isteni intés elhivatott­ságomra. És felcsaptam futballistának. Kapus lett belőlem Később aztán elmen­tem asztalosnak. De ez se volt az igazi, mint később kiderült. Beálltam kertésznek. Ám a végzet utjai ki­számíthatatlanok. A sors más rendelést szánt nekem. Már pelyhedzett az állam, amikor egy tán­cos trupp gyütt a városba. Csupa stramm nő! Ilyen ni! — és mutatta — kifogástalanok. Minden este megbámul­tam őket. Sajnos, fi­zetni kellett. De meg­érte. Minden pénzt megért. Hja, ez a fia­talság. Iskolába per­sze nem jártam. Há­rom elemim van. De azért kiállók verseny­re bárkivel. Az iskolá­ban mellettem ült a Heísler Ferkó és balról a polgármester. Azok könyvből se tudtak annyit, mint én fejbül. De tér­jünk a tárgyra. Az egyik kis bestiába hdega bajod tani. Hát bele. Fülig. Na, nem mondom, nem idegen­kedett ö se tőlem. De neki finom urak költöttek. Séta­pálcásak, kesztyűsek, mo­­noküsak. Mert akkor ez dívott. Azok nem bántak vele olyan kesztyűs kézzel mint én. A gavailáérok (itt lágy szünetet tartott Elérzékenyülten megra gadta a karomat és hosz szu, mély, tragikus léleg zetet vett.) Szóval kibuk­tam. Akár a képviselőjelöltünk. Vissza­mentem lóápoiónak. Mert az is voltam. Ekkor jutott életem a leg­jelentősebb fordulópontjá­hoz. Ezernyolcszáznyolc­­vannyolc december hajna­lán (itt ünnepélyesen meg­nyomta a hangját, tehát • dűlt betűkkel szedjük, hogy az olvasó is átérezze ezt a lélekemelő pillanatot) egy Árnyékember lelení meg előttem, aJd igy szólt hozzám: Mátyás, Mátyás ne menj te többé gyovomú. És megvüágo­­skotta az elmémet — Mit mondott még? — érdeklődtem. — Megvilágította az elmémet — ismé­telte csökönyösen és többet nem akart mondani Úgy Játszik félt hogy berniem is kigyullad a világosság. Aztán időt jósolt. — Tizenkét napig nem látjuk a napot. Két hónapig Írté hidegek lesznek, a vo­natok elakadnak a nagy hóban, árvíz jön és felhőszakadás. Zordan nézett rám. Naiv, bájos öreg­ember szemei voltak, mint a házmyu­­laknak, nem is néz ki belőlük ennyi ke­gyetlen prófécia. — Én az Árnyék Embertől közvetlen utasításokat kaptam az emberiségre nézve — magyarázta — de a népek ezt nem mindenhol értették meg. Akadt egy svindler, aki kijelentette, hogy ő az Ár­nyék Ember földi helytartója. Persze vitába keveredtünk és én nyomban le­lepleztem a nagy nyilvánosság előtt. Amiből persze né­zeteltérések támad­tak, amelynek során én öt gyomron rúg­tam, miután ő beverte az orromat. Na, nem halt bele egyikünk se, de sajnos, azt már nem tudtam megakadályozni, hegy a jog és a törvény őre, aki melles­leg már régen pikkelt rám, le ne kapjon. Bevittek bennün­ket. A közös zárkában aztán felvilágosítottam -a szerencsétlent. Ma ő a legbuz­góbb hivem. De megbetegedtem. Két évig nyomtam azt a piszok ágyat. — Mért nem hivott orvost? összecsapta a két soványka tenyerét: — Orvost? Szentatyám! Hogy meg­mérgezzenek? Karácsonyi sóval és ka­rácsonyi abrosszal gyógyítok én minden betegséget, lovat, tehenet és asszonyt, hogy százévig is elé!. Ezzel véget ért az interjú. A Bucsu­­zásnál még előzékenyen kijelentette: — Ha kívánják, naponta beíeVegrafá­­lom az időt. Szépen megköszöntük a szívességet. — Hát előleget nem kapok? — kér­dezte az ajtóból. Erre az egész szerkesztőség kórusban nevetni kezdett: — Előleget! Mi az? — és kíváncsian elővettük a Révai nagy lexikonát. (t. I.) Bácsmegye őszi közgyűlése Ttzeshat millió a megy© jov6 évi költségvetés© Szomborból jelentik: Bács-Bod­­rog vármegye törvényhatósági bi­zottsága november 10-én tartja eb­ben az évben a negyedik rendes közgyűlését, melynek tárgysoroza­tán közel 350 pont szerepel. Az al­­ispáni jelentés után legfontosabb pontja a közgyűlésnek a jövő évi költségvetés, mely a közgyűlés nap­jáig nyilvános közszemlén van. Bács - Bodrog vármegye jövő évi rendes kötségvetésc 16 millió dinárt tesz ki. Örvendetes jelenség, hogy a megyeitpóíadó a tavalyi 15 százalékról 10 százalékra csökkent. A költségvetés a rendes kulturá­lis s művészi kiadásokon kiviil az előre nem látható leadások számlá­ján is előirányoz 25—25.000 dinárt, szociális kiadásokra pedig 130.000 dinárt. Nagyobb kiadási tétel a költségvetésben a szombori felső­kereskedelmi akadémia céljaira elő­irányzott egy millió dinár. Ebből az összegből épületet szándékozik a vármegye vásárolni az iskola cél­jaira. A megvásárlandó épületre vo­natkozólag már tárgyalások is foly­nak a szombori Kronics-palota tu­lajdonosával, báró Rajasiccsal. A topolai főszolgabiróság épüle­tére 500.000 dinár, a vajdasági egyetemi hallgatók beogradi ottho­na javára 100.000 dinár van a jövő évi megyei költségvetésben előirá­nyozva. A noviszadi nemzeti szín­ház 50.000 dinárt kap a vármegyé­től. A szombori egyházi dalárda 250.000 dinár segélyben részesül a vármegyétől. A szombori állami gimnázium berendezési költségéhez 50.000 dinárral járul a vármegye. Az iparos dalárda 5000 dinámyi se­gélyt kap a megyétől. A szombori kereskedelmi kör esti tanfolyamát 25.000 dinárral segíti a megye. A nemrégen megalakult bácskai tűz­oltó egyesület 25.000 dinárt kap. Se­gélyben részesülnek az egyes hit­­felekezetek is, igy a szombori ágos­tai evangélikus hitközség 25.000 D. segélyben részesül, a belimonasztiri katolikus templom építkezéséhez pedig 5000 dinárral járul hozzá Bácsmegye. Végül segélyt kap a Noviszadon megjelenő Poljopriv­­redni Glasnik című közgazdasági lap is 20.000 dinámyi összegben. Mascagni cigány bandában is muzsikált A mester nyilatkozik a Bács megyei Napló számára Beograd zenei életéről, a modern zenéről, az orosz és olasz muzsikáról Három napig tartózkodott Pietro] Mascagrd, a Cavalleria Rusticana világ­hírű komponistája Beográdban. Három napig tartott az az üldözés. hajsza amig Mascagni közelébe lehetett jutni s a mesternek ideje volt arra, hogy a Bácsmegye! Napló részére nyilatkozatot adjon. Pietvisa. az olasz követség ke­reskedelmi attaséja közvetítette ezt a ta­lálkozást, amely pénteken délelőtt meg­lehetősen nagy lótás-futás után jött létre. Pénteken délelőtt tizenegy órára, az olasz követségre kaptam meghívást. Mascagni azonban nagy fáradtságára hivatkozva, a szállodájába, majd a beo­­grádi Nemzeti Színház igazgatói szo­bájába kéretett. Gyorsan száguld a kö­vetség autója, s útközben Pietvisa atta­sétól, aki földije Mascagninak. érdekes dolgokat tudunk meg Mascagniról. Mindketten livornóiak. Livornóban is, de egészOlaszországban, ahogy azt Piet­visa mondja, Mascagnit nagyobbra ér­tékelik Puccininál, a kettő sikerének tit­ka a reklám kérdésén múlott. Puccini mindvégig kitartott a milánói Riccordi zeneműkiadó mellett. Mascagni azon­ban összeveszett velük s igy gyengébb kiadók adminisztrálták, akiknek nem voltak olyan nemzetközi összekötteté­seik, mint Riccordinak. A Parasztbecsü­letet Riccordi vitte a világpiacra, ennek meg is volt az eredménye. Mascagni ma 63 éves. két fia. egy leánya van, leá­nya Farínéi!sítek, a legjobb olasz kar­mesternek a felesége. Fiai nem zené­szek, az egyik ügyvéd, a másik keres­kedő. Müvészlélek a felesége is. aki éne­kesnő volt s most kitűnő színházi ren­dező. A beográdi előadások előtt a pró­bákon Mascagniné útmutatásai szerint dolgoztak az itteni naturalista orosz rendezők nagy bosszúságára akik nem szeretik az olasz iskolát, ahol csak a bel tanto a fontos, nem pedig a játék és a stfnstertíség. Másfélérás várás után végre megér­kezik Mascagni. Fiatalosan Ugrik ki az autóból, senki nem mondaná hatvanhá­rom esztendősnek. A beográdi színház tagjai azonnal körülveszik s elcipelik a fotográfushoz. Jó félóra hosszat foto­­grafálják Mascagnit. mig végre nekiin­dul az igazgatói szoba felé. De az igaz­gatói szobában sem bírom még megszó­laltatni a fényképeit dedikálja a beo­gradi Nemzeti Szinbáz énekeseinek, va­lamint a Cavalleria Rusticana partitú­rájára keil még egy-két kedves sort írnia. Mikor ezzel is végez, sor kerül rám. Nincs annyi időm. hogv kérdezzek, job­ban tudja, hogv mit kell ilyenkor mon­dani. Talán én vagyok a tízezredik új­ságíró. akit fogad s ezért ugv kezdi: — A Par asz (becsület és az Aida beo­grádi előadásaival roppant meg vagyok elégedve. A szó'isták. az énekkar lelke­sen szépen dolgoznak, a zenekar, ha még kiosi is. mindent elkövet, hogy mű­vészi produkciót nyújtson. A közönség tetszésnv'latkozataiból és abból a lelkes hangulatból, amelv mindkét előadáson megnyilvánult, láttam, hogy Beográdnak nagy zenoértő közönsége van. amely egy magasabb zenei kultúra alapjainak a megteremtésére rendkívül alkalmas. Csak szépet és jót mondhatok mindar­ról. amit. láttam és hallottam. A modern zene uj fejlődési utjai iránt érdeklődöm azután. Mascogni haragszik a modern zenészekre, akik magv de­­knmponá’t korszak zenei érzéseit akar­ják kiterjeszteni de csak agyuk van és nincs szivük hozzá. —-A lélek—mondja—mintha már nem tudaa semmit sem produkálni, nrmdent átvett a technikai fejlődés, ahol az em­beri szívnek már nincsen sok keresni va­lója. Debussy és társai csak értelmi al­kotásokat produkálnak, nem érezzük ki belőlük az emberi mélységeket, mert ők, stm éreznek semmit sem, csak zenei matematika pontos szabályaivá! színes hangulatokat tudnak érzékeltetni, amely­ben sem zenei, sem emberi gondolat nem található. Nem beszélek az őrültekről, akik megtdbolyodott vízióknak akarnak propagandát csinálni, ezt a zenét lehet, hogy egyes extrém kiváltságosok meg­értik, de nem kell a népnek, amely min­den zene. .dal és dallam ősforrása. Az orosz zenéről beszélgettünk az-' után. —Az olasz dal és az orosz zene tulaj­donképpen egy forrásból táplálkoznak— mondja Mascagni.—Magamissokat fog­lalkoztam az orosz zenéve!. Kint éltem egy évig. hogy megtaláljam e,z orosz zene ősforrásait. Rendlávű! sokra (ártom Csajkovszkít aki zseniális ember és ze­nész, Rimszld Korsakovban s Stravin­­szkyben több a technika, mint a lélek s ezért nem szeretem őket. Isteni alkotás­nak tartom Mossorski -Boris«-át, de itt is, mint minden zenében absolut értéknek csak azt tartom, amely a népdalokból táplálkozik. A nép nyelvén írnak az írók, a nép dalait akaria hallgatni a közönség. A beszéd is. a zene is ősforrásból táplál­kozik, s nekünk mindig ehhez az ősfor­ráshoz keH visszatérnünk. Nem minden­ki tudja ezt megtenni. Én magam nem­csak az orosz zenével hanem a magyar zenével is foglalkoztam. Hét hónapig figyeltem a magyar cigányok muzsiká­lót. játszottam a bandában is. kerestem a nép teremtő dallamát s közel jutottam a magyar zene ősforrásaihoz. *— Eztaz utat kellene beutazni minden zeneszerzőnek. Technika is kell. de ez nem elég. Dal kell és ez volt mindig, hogy úgy mondjam zenei teóriám, ame­lyet minden nép zenetörténetében iga­zolni lehet. A szerbben épugy. mint a lengyelben, de legltivvét az olaszban. — 1909-ben Velencében egy zenei kongresszust tartattunk, ahol jelen volt Rimski Korsakov. Cesare Cui, s több neves zeneszerző, ahol mintegy princí­piumként áHitottuk fel. hogy a nemzeti zene az alapja egy ország zenei fejlődé­sének. Hihetetlen temperamentummal mondja mindezt Mascagnj. Még sok mindent szerettem volna tőd. kérdezni, de be­szélgetésünket megzavarta a szobáira lé­pő Bordrero olasz követ, aki Ma-scagnit ebédre vitte magáva!. Távozóban gyorsan elmondja meg, hogy Beográdból Grácba megy vendég­szerepeink a telet Egyptomban tölti, ta­vaszra pedig Ausztráliába megy túr néra. Beszélgetés közben autogrammot kér­tünk tőle, amelyet a nagy művész kész­séggel adott a Bácsmegyei Napló olva­sói számára. Finom, karcsú betűi van­nak, olyan finomak, akár az ő miivé-» szete. - a D.

Next

/
Thumbnails
Contents