Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-07 / 298. szám
2. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. november 7. ülésen egye; képviselők kifogásolták, hogy a Rndics-párti miniszterek nem jelennek meg a klub ülésein és elhatárolták, hogy felszólítják a minisztereket, hogy legalább egyikük vegyen részt a klub ülésein. Stojadinovic pénzügyminiszter a királynál Stojcdinovics pénzügyminiszter pénteken auder.cián jelent meg a királynál. A pénzügyminiszter resszortügyekről referált őfelségének. Tavasszal lesz a koronázás A szerdai minisztertanácson, amelyen a király elnökölt, a kormányhoz közelálló körök szerint többek köpött szóba került Őfelsége megkoronázása is. A »Pravda« híradása szerint a minisztertanács elhatározta. hogy a koronázási ünnepségeket kora tavasszal tartják meg. A pénzügyi bizottság tagjai Kragajsváecn A pénzügyi bizottság valamennyi tagja vasárnap Kragujevácra mérv A bizottság megtekinti az ottani állami fegyvergyárat amely nagyobb összegű segély kiutalását kérte a kormánytól.. Az ellenzék vezéreinek tanácskozása a szociálpolitikai miniszterrel Szí mono vies Milán szociálpolitikai miniszter pénteken magához kérette az ellenzék vezéreit, akikkel a rokkanttörvény-javaslatról tárgyalt. Az ellenzék vezérei és Szimonovics miniszter között megállapodás történt. mely szerint a miniszter az ellenzék több javaslatát elfogadta. Megvonják a vízi koncessziókat A vizierők kihasználásáról szóló törvénytervezet kidolgozásával megbízott miniszterközi bizottság ülést tartott. Az ülésen foglalkoztak az alkotmány 139-tk paragrafusa végrehajtása tok kérdésével, mely a vizierők kihasználásáról intézkedik. A bizottság elhatározta, hogy bizonyos vizierők kihasználására kiadott koncessziókat megvonja. Ülést tartott a vámtarifa ügyében kiküldött bizottság is, amely folytatta a fémbehozatali vámo ról mér megkezdett vitát. A képviselők az ülés után nem adtok információt, úgy hírlik azonban, hogy a bizottság bizonyos féi fajtákra kivetett behozatali vámok megszüntetését határozta el. A hymen-hörze Elvált egy suboiicai házaspár, hogy újból összeházasodjon és ötvenezer dinár segélydijat vegyen fel a kiházasitóegy lei éktől A szuboticai törvényszéken Pertán József kőműves ellen kártérítési port indított huszonötezer dinár erejéig a volt felesége, azon a cimen, hogy a kőműves ravasz fondorlattal rávette őt a válásra, de nem akarja másodszor feleségül venni. Pertán hat esztendőn keresztül boldog házasságban élt a feleségével, aki egy topolai gazdálkodónak a iánya. A házasságból két gyermekük született. Öt hónappal ezelőtt a férj egy vasárnap délelőtt, amikor hazatért a Sztipics-féle vendéglőből, igy szólt az asszonyhoz: — Irma, váljunk eV — Megőrültél? — kérdezte Pertánné ijedten. Amikor a kőműves látta felesége rémületét, nevetni kezdett és kijelentette, hogy eszeágában sincsen elhagyni feleségét, csupán szinleges válásra gondol. Elmondotta, hogy a vendéglőben azt liaííotta. hogy kiházasitó-egylet alakult Szuboticán, amely nagy hozományt ad a tagjainak. — Rábeszélt engem arra — mondja Pertánné a törvényszékhez intézett keresetében — hogy indítsunk egymás ellen engesztelhetetlen gyülölség elmén válópert és lépjünk be tagnak egyúttal a kiházasitó-egyletbc. Ha ä hiróság kimondja majd a válást, akkor újból megesküszünk és felvesszük a nekünk járó segélydijat az egylettől. A volt férjem azt mondta, hogy ha mind a ketten beiratkozunk, akkor százezer dinárt is fogunk kapni és leszámítva belőle a válópör meg az ügyvédek költségeit, még mindig fog maradni nyolcvan-kilenGvenezer kinár. Nekem nem tetszett ez a dolog és azt mondtam, hogyha egyszer már örök hűségeit esküdtünk egymásnak, ak kor csak maradjunk meg emellett, de ő kinevetett és azt mondta, hogy ostoba vagyok, mert ha kétszer esküszünk örök hűséget, az kétszer annyit ér, mintha csak egyszer esküdtünk volna. Végre is levett a lábamról és én beleegyezésemet adtam abba. hogy elváljunk. Másnap elvitt egy ügyvédhez, aki előtt nyilatkozatot írtam alá, azután pedig lednynevemen beiratkoztam atapitótagnak az egyik kiházasitó-egyletbe. A kereset további részében elmondja Pertánné. hogy férje egy másik kiházasiló-egyletbe lépett be alapitó-tagnak. Vérmes reményeikben csalatkoztak kissé, mert a hultabörzék mintájára alakult kiházasitó-egyletek csak huszonötezer dinár segélydijat fizetnek ki az alapító tagoknak és igy a várt százezer dinár helyett mindössze csak ötvenezer dinárra számíthattak ketten együtt. A vá'lópört mindamellett megindították és a bíróság két hónappá? ezelőtt ki is mondta a válást mindkét házasfél hibájából. A férj ekkor azzal a kifogással, hogy az egylet alapszabályai ezt megkövetelik, elköltözött a Driua-ulica 7. számú házban levő lakásukról — mint mondotta addig, amíg újból házasságra nem lépnek egymással. Ettől az időponttól kezdve Pertán egyre ritkábban érintkezett családjával és amikor felesége sürgetni kezdte, hogy a hymenbörzén — ahol a rendes tőzsdei kötések helyett házasságkötések szerepelnek — perfektuálják az üzletet és ebből a célból minél előbb házasodjanak össze, azt válaszolta, hogy ezzel még várni kSll. — Az <alapszabályok szerint — mondotta — csak hat hét múlva lehet megtartanunk az esküvőt. Hat hét múlva Pertán újabb kibúvót talált — ezúttal is az alapszabályokra hivatkozva — majd amikor Pertánné kijelentette, hogy nem vár tovább.-az elvált férj hosszas kertelés után kibökte, hogy nem hajtandó voit feleségét mégegyszer feleségül venni, mert nőtlenségét nem akarja feláldozni. Hiábavaló volt az asszony minden sírása és könyörgése, a kőműves ragaszkodott ahhoz, hogy ő ezentúl »szabadkőműves« lesz és tudni sem akart többé arról, hogy mégegyszer megnősüljön, Annál nagyobb volt az asszony megrökönyödése, amikor néhány nap múlva arról értesült, hogy volt ura eljegyezte N. Mariskát, akivel a kiházasitó-egyletben ismerkedett meg. Pertán Józsefné rögtön ügyvédhez fordult és bűnvádi följelentésé akart tenni volt ura ellen csalás címén, majd a válás érvénytelenségének kimondását akarta kérni a törvényszéktől. Amikor az ügyvéd mindkét lépésről, mint kilátástalanokról, lebeszélte, Pertánné — hogy legalább a veszett fejsze nyelét megmentse — bei perelte volt urát huszonötezer dinárra, Az asszony keresetével szemben Perírín József azzal védekezik, hogy felesége nem jogosult magának követelni annak az ötvenezer dinárnak a felét, amit ő és N. Mariska házasságkötésük révén a kiházasitó-egylettöl kapnak. — Az egyesületnek ugyanis csak leányok lehetnek tagjai az alapszabályok értőimében — mondja viszont keresetében — már pedig elvált feleségem, amikor alapító-tagnak beiratkozott, asszony volt és csalást követett el, amikor leánynak adta ki magát, Ha el is vettem volna másodszor feleségül, akkor sem kaphatta volna meg jogosan a segélydijat és igy minden jogcíme hiányzik arra, hogy tőlem a huszonötezer dinárt követelje. A különös pör elé jogászkörökbeii nagy érdeklődéssel tekintenek. Szivárványos ifjúság Irta : II és Endre Az ablak nyitva állt, s a szomszédos háztetőről vörhenyes, nagy lepke libbent be a harmademeleti, kis szobába. Néhány pillanatra megpihent a szemközti falon. Azután kiterjesztette a szárnyait és tétován, határozatlanul mozdult. A poros fényképek között egyre magasabbra egyre följebb kúszott. Szikrázott s vérvörös lett a kopott fal, ahová csak szállt. Bucsuzkodó, bágyadt nap sütött odakünn. A város fölött az utolsó sugarak csillogtak már és a háztetőkből Ie-lecsuszott néha egy,-két nyalábravaló. Október volt, késő meleg délután. A vetetten, fekete vaságyon nyitott szemekkel, mozdulatlanul feküdt a fiú. Az asztal mellett egy fellapozott könyv várta. A sarokban a töredezett mosdó állt. Egy kopott szekrény, két recsegő szék, a megtámasztott polcon néhány tankönyv: ennyi volt a kis szoba bútorzata. A fiú feje alá fektette a karjait és szentéivel a késői sugarak szines játékához menekült, a vörhenyes lepke a falon már majdnem a mennyezet alá ért. Homály ereszkedett az alacsony szobára, s. szomorúságot, szegénységet virágzott .minden sarok. Mélyen lent, a kövezett, szűk, kis uccán, egy teherautó robogott lassan el. Kíméletlen, erős zaja felért egészen a harmadik emeletig; megremegtette a falakat s eljátszott a zörgő ablaküveggel. Azután ez is elmúlt. A csend, mint egy nagy pók, szövögette alkonyos, sürü fátyokit. A lepke már a bámuló mennyezeten pihent. És ebben a pillanatban, a hatalmas, szürke házban az ucca túlsó oldalán, fenn a harmadik emeleten, mint egy haragvó tenger, fölzugott a mindenesti zongora. — öt óra! — sóhajtott az ágyon a fiú. És felkönyökölt. Szemben, a fehér csipkefüggönyök mögött, zengett a sok, megütött húr. A bucsuzkodó, meleg, októberi alkonyaton, mint egy idegen ember, dalolt valami messzi, sugaras öröm. A fiú ült az ágyon. ÖJ órakor, egészen pontosan, minden nap megszólalt ez a zongora. És a fiúnak, a kopott kabátja alatt, Öt órakor, egészen pontosan, mindennap fájni kezdett a szive. Mint millió vízcsepp egy hatalmas szökökutból: szikrázva ömlött szerte a barna afkonyodásban a sok szines álom. Mint súlyos doronggal felvert pihenő, fehér galambraj: átjött onnan túlról a sok, busitó, nehéz üzenet: — Van szépség . . . van fény... van tavasz... vannak ismeretlen országok ... vannak nagyszerű csodák ... vannak szivfájditó asszonyok ... Szivárványos, szép ifjúság: van, van ilyen is valahol! A fiúnak a harmademeleti kisszobában elszáradt, keserű lett a torka: — Van... másnak...! Az örvénylő, kavargó hangokban, ott túl, megcsillant már az egész, nagyszerű, elérhetetlen élet. S a. magános hallgatózónak, a kemény, vetetten vaságyon, mint egy rossz iz, felcsuklott morzsolódó, tavasztalan, egész ifjúsága. Áhitatosan, elmélyedve, a fehér csipkefüggönyök mögött, fáradhatatlanul játszott valaki. És a fiúnak eszébejutott: egyszer, egy ilyen kezdődő, barna estén, megállt egy ragyogó kirakat előtt, állt, elnézte a kirakatot, el önmagát, s az erős, éles villanyfényben a kopott ruhája még kopottabb lett. Oda túl játszottak. És a megszépítő, meleg muzsikában egy kopott szoba: még kopottabb lett. Egy huszonegy éves szív: még súlyosabb. Álmok, amelyek nem jötte: el: szebbek. Szomorúságok, amik eljöttek: feketébbek. — Hiszen csak gyakorol valaki, — vigasztalgatta magát a fiú. De már didergettT Felállt az ágyról, magára kapta a felöltőjét és menekült. Nem... nem birta tovább... Nem... nem jó: nagyon szegényen nagyon szép dolgokkal találkozni. Öt óra után minden nap elmenekült hazulról. Künn z.ugott a város, transzparensek hunyorogtak a magasban, fény szálkázta az estét. És emberek rohantak; a célok felé, harcra készen, éhesen rohantak. Kettesben, erősen, a párjukkal, mind-mind. Meleg, őszi este volt, a fiú mégis fázott. Feltürte a kabátja gallérját: ő egyedül volt. Amikor hazatért, csak a csend fogadta már. Ott túl behúzták az' ablakot. S ő leült az asztal mellé s összeszoritott fogakkal a könyve fölé hajolt. — Nem ... azért sem fog sóhajtani ...! A mennyezett alatt halványan, sárgán égett a lámpa, a betűk egyre halványabbak lettek a szemei előtt. Egyre lejjebb hanyatlott a feje: is: lassan elaludt. S kimerültén, elnyütten borult el az irtózatos, nagy betütenger fölött, a nyitott könyvön. Aludt, aludt. Az éjszakai csillagok fényesedtek már: mire fölriadt. Felállt, az ablakhoz lépett. Mozdulatlan, hűvös, őszi éjszaka! volt odakünn. Október szívverését hozta el a csöndben valami könnyű lehelet. A fátyolos sötétségben, túl a házakon, messze-messze, ismeretlen mozdonyok füttyentgettek egymásnak. Ragyogó ezüstsarlóval világított a hold. A fiú nézett ki az ablakon. Egy kissé megdidtergett: eszébejutott a sok vigasztalan szürke hétköznap. Ami már elmúlt és ami még jönni fog. Átnézett a szemben fehérlő ablak könnyű csipkefüggönyére és szomjasan, vágyódva, türelmetlenül várni kezute a holnap délutáni öt órái. Ujravárni.
