Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-04 / 295. szám

4. oldal. BACSMEGYEI naplő 19 5. november 4 /pl PP P r g*99 ÍP7 lioz- es gyógyfürdő az utcán Szegény ember szándékát boldog isten bírja A szuboticai főposta mögött, a Mar­­>it-malom közelében egy nagy árok fek­szik, amely állandóan gőzölög, akár egy gejzír. A malomból itt vezetik le a hűtő­­tartályok és kazánok vizét és az árok­part vidéke misztikus gőzfelhöbe burko­lódzik, akár a nagy hegycsúcsok, ahol örök a ielhőjárás. Reggelente erre visz az utam, mikor megyek be a városba. Az árok partján egy kis fabódé áll, kö­röskörül nádfödeles házikók az elegáns bérházak árnyékában. A szegények és gazdagok városa ez, aki szegény, az koldusabb a templom közismert egeré­nél is, aki,gazdag, azt pedig fölveti a pénz. Magasra. Ez az árok a szegénye­ké ‘és a szegénység néha leleményes. Reggel mindig fürdenek páran a pom­pás, meleg vízben munkába siető prole­táremberek. Lehúzzák a cipőt a lábuk­ról, feltűrik a nadrágszárát és belegá­zolnak a gőzbe. A szegények ingyen­­fürdője ez az' árok, úgy tekintik, mint égi ajándékot, mint egy természeti tüne­ményt, amit nem emberek kapartak a földbe és amelynek melegét nem embe­rek állítják c'ö 'fűtés utján, hanem ott lenn, a föld mélyén hevíti forróra valaki Gismeretlen Erő. Aki a vulkánok és föld­rengések sorsát intézi, az ajándékozta meg őket a kellemes, meleg lábfürdővel. Délben, amikor visszafelé jöttem, két kendős asszony kuporodott az árok szé­lén és lábosokat mosogatott. Kiöblöget­ték és 'kisikálták az edényeket, aztán megmosták a vízben a kezeiket. Még lu­bickoltak is kicsit, élveztek. A sarkon ott posztolt a rendőr is, kezében a ha­talom jelvényével, de nem avatkozott bele a dologba. Nem taláLt ebben semmi szabályta­lanságot. Sőt gyö­nyörködött is az uszógy akoliatokban. Délután egy néni kihozta kis szatyor­ban a-, szennyes ruhát, betette a vízbe és mig a fehérnemű ázott, megfürdette a kisleányát. Ott az uccán, az alacsony palánk védelme alatt. Olyan furcsa volt ezt nézni, csudálkoztam, hogy nem áll­nak meg a járókelőn, hogy nem csődül­nek össze nevetve, vagy felháborodva, hogy nem mutogatnak rájuk ■ ujjak Az­után lassan- én is megszoktam ezt a lát­ványosságot, akár a bicikliző nőket, vagy a repülőgépeket. Legutóbb, ami­kor erre mentem, egy -öreg, kopott bá­a jobbparton, másik a balparton, igy szétvetett lábakkal lebegett a forróviz fölött, mint a délibáb és hosszú slukkok­­ka! szívta tüdőre a gőzt. Muszáj volt megszólítani. — Mit csinál apóka? — Halálok ' — Mit? — Halálok — mondta köhögve a gőz­től — a doktor ur rendelte. — Miért rendelte? — Rossz a gigám — és torkára mu­tatott. — És ez jót tesz neki? Honnan tudjam én azt? — mondta sértődötten — a doktor ur rendelte. Egy darabig várni kellett, mig befe­jezi az egészségügyi szertartást, aztán kiderültek a következők: — Tűzoltó voltam, vagy tiz esztende­je,' hogy egy téli éjjelen kigyulladt a szinház. Biztos, emlékszik rá maga is. Sajnálkozva vallottam be, hogy nem emlékszem a szinházégésre. — Én voltam a szerkocsi trombitása. Az egész városon végig trombitáltam, hogy az emberekben megfagyott a vér. Akkor éjjel nagyon hideg veit és én be­rekedtem. Mire a tüzet eloltottuk, az én torkom is bekampecolt. Mintha valami elrágta volna az ádámcsutkámat. Mint mikor a boros fiaskóban egy dugasz van és nem tud tőle kifolyni a bor. Hát ilyen az én gigám is tiz tél óta. , —• Mért nem kezelteti? — kérdeztem botorul. Vadul rám meresztette kék nefeíejts­­szemeit. Budapestről jelentik : A Népszövet­ségi Tanács december eleién Genfben ülést tart, amelyen a magyar kor­mány részéről gróf Bethlen István miniszterelnök vesz részt. Az ülésen szóbakeriil a magyarországi nume­rus clausus ügye is. Emlékezetes ugyanis, hogy a Népszövetségi Unió júliusban, varsói konferenciáján ha­tározatot hozott a magyarországi nu­merus clausus ellen és a határozatot áttette a Népszövetségi Tanácshoz. A genfi ülésre december első nap­jaiban utazik ki gróf Bethlen István a magyar kormány képviseletében. A magyar kormánynak ebben a kéf-Newyörkbói jelentik: A biztosítási bűntények fejlődése az utóbbi évek alatt rendkívüli lendületet vett Amerikában. Gyújtogatás! csalások professzionátus gyújtogatok vagy betanított (illatok ut­ján ma már a jelentéktelenebb bűncse­lekmények közé tartoznak. Ahhoz, hogy egy-egy biztositó társaság megkárosí­tása nagyobb szenzációt keltsen, ma már borzalmakra van szükség. És az amerikai gonosztevők elég Lnvenciózu­­sak ahhoz, hogy borzalmakkal szolgál­janak. Nemrég fogtak cl egy embert Floridában, aki kiásott a sírból egy ha­lottat, autójába ültette és rémes katasz­trófában összezuzátta, hogy felesége felvehesse a biztosítást, mialatt ő, mint törvényesen halott, gépirókrsasszonyá­­val boldogan turbékol. El se felejtették még ezt a Nick Carter-regényt, amikor befutott Hamburgból a Resolute és a rakparton elfogtak a detektívek egy másik törvényes halottat, W. H. Turner bányafelügyelőt, aki — és ez ad különös érdekességet a mi számunkra az ügy-, nek — vajdasági rokonságával fűzött ki ravasz biztosítási csalást, amely há­rom nagy biztositó intézetet 85.000 dol­lárral károsított meg és éleiébe került két ártatlan bányásznak, akiknek a hul­lája . a terv végrehajtásánál rekvizitum­­ként szerepelt. Még tavaly januárban történt, hogy Mc. Carrban borzalmas robbanás rázta meg éjjel a földet. Szerencsétlenség tör­tént, legalább azt hitte mindenki. Mikor eltakarították a romokat, két borzalma­san összeroncsolt holttestet húztak ki a bányából Az egyikben felismertek egy. Henry Miller nevű bányászt, a másikat az ujjún lévő gyűrű után W. H. Turner­­itek agnoszkálták. így is *íemették el. Turner felesége, egy Cseh József nevű bányakovács leánya, 25.000 dollár élet­biztosítást kapcát, ugyanilyen összeget vett fel Tgjner nővére és kisebb-na­­gyobb. összegek jutottak a noviszadi — Miből? — kiabálta dühösen, tele tüdőből, ahogy csak a rossz torkán ki­fért — miből? — ismételte még mindig ordítva, aztán, mint egy lejárt gramo­fon, elhalóan hörögte — miből? — és olyan mozdulatot tett a viz felé, mint aki béie akarja vetni magát. De a viz nagyon forró volt és sekély. Az öreg obsitos tűzoltó tehát megvetette a lá­bait az árok két partján, egészségügyi pózba vágta magát és mély, szívből szakadt sóhajtással ismét inhalálni kez­dett. A sápadt gőz úgy körülbugyoiálta, mint egy szentet a glória. Valóban: szentségtörés lett volna tovább hábor­gatni. (t. 1.) désben az az álláspontja, hogy a nu­merus clau us nem irányul feleke­­etek ellen, hanem csupán a szel­lemi pályák túlzsúfoltságát akarja megakadályozni. Az ellenzéki pártok — hír szerint — még Bethlen eluta­zása előtt szóvá kívánják tenni ezt az ügyet a parlamentben, mert az a vélemónyük, hogy a magyar kor­mány úgysem fogja elhitetni tudd a külföldi közvéleménnyel, hogy a numerus clausus-nak nincsenek anti­szemita tendenciái és ezért azt kí­vánják, hogy Bethlen tegyen inkább ígéretet Genfben a numerus clausus teljes eltörlésére. származású Cseh-család többi tagjai­nak. A biztositó társaságok összesen 85.000 dollárt fizettek ki. Nemrég azonban az történt, hogy egy Taylor Hatfield nevű ember levelet ka­pott a »haiott«-tól Németországból. Tur­ner őszintén elmondott benne Hatfield­­nek mindent, családja után érdeklődött és azt irta, hogy vissza szeretne jönni. Hatfield azonnal a rendőrségre vitte a levelet és a hatóságok tanácsára rábe­szélő levelet irt Turneruek. Turner tu­datta érkezését és amint a hajó befu­tott, lefülelték. Egyidejűleg letartóztat­ták ifj. Cseh Józsefet, Mrs. W. H. Tár­uért és Mrs. F. F. Farleyt, aki Turner nővére. Valamennyit vád alá is helyez­ték gyilkosság miatt. Turner egyelőre csak a biztosítási csalást vallotta be, a gyilkosság ellen tiltakozik, erősen ellene szól azonban az, hogy a gyilkosság éjszakáján egy teljesen ismeretlen embert küldött a bá­nyába külön munkára. Ez az ember volt kiszemelve arra, hogy helyette hulla le­gyen. Annyit Turner bevallott, hogy a robbanás után ö húzta a holttest ujjúra a gyűrűt, bevallotta azt is, hogy roko­naival előre megbeszélte eltűnését, ki­kötötte azt, hogy mennyi pénz jár neki a felveendő biztosítási dijakból, de azt tagadta, hogy a robbanást ö rendezte volna meg. A tett tényleges elkövetésé­vel nem is őt, hanem ifj. Cseh Józsefet gyanúsítják. Cseh Józsefet Joe Jacks név alatt ismerik, rosszhirü szállodát tart fenn és mindenre képes embernek tartják a magyarok. Apja, Cseh József és felesége. Orosz Mária, hirtelen Ma­gyarországba utaztak. Az apát vád alá helyezték, ezért kiadatási eljárást fog­nak indítani a házaspárért. Turner elfogatása óta azzal védeke­zik, hogy mindent megbánt. Belefáradt abba, hogy álnév alatt uj egzisztenciát próbáljon teremteni Németoországban, pénzt sem kapott családjától és mert Budapesten apósának mostoha lányá­nál, Canada Júliánál, ahol négy hónapot töltött, meg akarták gyilkolni, vissza­jött azzal a szándékkal, hogy vezekeljen bűneiért. Felesége mindent tagad, azt állítja, hogy a biztosítási csalásról és az előre kitervezett szerencsétlenségről nem volt tudomása és elájult, amikor szembesítették urával. Az angol munkáspárt térhódítása a községi választásokon Londonból jelentik: Anglia és Wa­les négyszáz községében most foly­tak le a képviselőtestületi választá­sok, amelyeken ötezer képviselőt választottak. A beérkezett jelenté­sek szerint a konzervatívok átlag­ban 24 mandátumot vesztettek, a szabadelvűek 22 és a függetlenek 3, ellenben a munkásvárt 48 mandá­tummal megerősödött. Az eredmény azt bizonyítja, hogy a szociaüstaellenes reakciós hullám, amely a múlt évben az alsóházi vá­lasztásokon dagadni kezdett, most vísszahömpölyög és a munkáspárt az általános elégedetlenség miatt ke­letkezett hangulatban erőre kap. A polgári pártok óriási pénzösszege­ket áldoztak a községi választások­ra és agitációjuk mérhetetlen ará­nyokat öltött, annál jelentősebb a konzervatívok és a szabadelvű párt nagy megfogyatkozása. A vidéki választási eredmények­ből az tűnik ki, hogy a munkáspárt nem csupán a tulajdonképpeni ipar­városokban nyomult előre, hanem a kisebb városokban is sok mandátu­mot nyert. London keleti kerüle­teiben feltűnő a munkáspárt diadala, mert egyetlen kerületben kilenc mandátumot kapott. A brailai gabonapokol A román bankok nem adnak hitelt Bukarestből jelentik: A szomorú hír­hedtségre vergődött brailai gabonapiacon nagy változás állott be. A legutóbbi gabonakrachig a gabonakereskedelem korlátlan hiteleket élvezett és a brailai bankok az egész vételár erejéig nyúj­tottak hitelt. Az a körülmény, hogy a bankok annyira segítségére voltak a ke­reskedelemnek, rendkívül kedvezően be­folyásolta a gabonakereskedelem fejlő­dését. De a legutóbbi brailai krachnál előfordult, hogy néhány nagy spekuláns, többek közt egy görög gabonakeres­kedő, aki megszökött és százhúsz­­millió lei fedezetlen tartozást hagyott hátra a bankoknál, amelyből úgyszólván semmisem térült meg. Ez a görög spekuláns üres uszályokra is vett fel előlegeket és ezekről azt állította, hogy telve vannak vajdasági búzával és tengerivel. Mindez arra késztette a brailai ban­kokat, hogy a kihitelezésnél nagyobb óvatossággal járjanak e!. Most már el­lenőrzik a bankok, vájjon el van-e adva az áru és ha igen, kinek s ebben az esetben is legfeljebb ötven százalékos hitelt adnak. El nem adott árura nincs többé hitei. A román bankok uj üzleti politikája lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a gabonapiacon ujab’o áresés álljon be. Az árzuhanás váratlanul következett be, a búza vagy tengeri tonnája harminc shillinggel, vagyis négyszáz dinárral zuhant, úgy hogy csak a legnagyobb román gabonacégek tudták a katasztró­fát kiáltani és ezeknek száma elenyé­szően csekély. Brailában és Romániában senkisem ismeri el a régebbi magas áron eszkö­zölt vásárlásokat s igy azok, a jugoszláv cégek, amelyek a brailai megbízásokat effektuálták és magas áron vásároltak, lényeges veszteséget szenvedtek. A Népszövetség decemberben foglalkozik a magyarországi numerus clausus-szal A magyar kormány szerint a numerus clausus nem felekezetellemes törvény Amerikába kivándorolt vajdasági család felrobbantott két bányászt Nyoicvanötezer dollár biztosítási dijat vettek fel egy ál-halottért

Next

/
Thumbnails
Contents