Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-04 / 295. szám

1925, november 4. RACSMEGYE! NAPLÓ 5. oldal Csütörtök reggel sztrájkká lépnek az osztrák állami tisztviselők Kitört a pékszírájk — nincs kenyér Bécsben Bécsböl jelentik: Kedden reggel kitört a péksztrájk és már a kora reggeli órákban alig volt kenyér Bécsben. A kenyérgyárak és a pékmesterek azzal a tervvel foglalkoznak, hogy a vidékről és a határvárosokból, de Magyaror­szágról és Csehszlovákiából is fognak kenyeret számtani Bécsbe, mert sztrájk­­törésre nem gondotnak. A városi hatóság a régi katonai ke­nyérgyárak sürgős üzembehelyezését tervezi. Arról van szó, hogy hamarosan pékmüfíelyekké alakítják át a diákok tornahelyiségeit és munkába állítják azokat a diákokat, akik a háború idején megtanulták a pékmesterséget és a nemzeti munkavédelem szervezetében mint kisegítő péksegédek vannak laj­stromozva. A sztrájkoló péksegédek tizenkét szá­zalékos munkabérjavitást követeltek, amit a mesterek azért nem teljesíthet­nek, mert a kormány és a Városi ható­ság nem engedi a kenyér árát drágítani. Kedden délután már egyetlen üzletben sem lehetett kenyeret, süteményt, vagy élesztőt kapni. A kenyér ára óránként emelkedik és a zugforgalomban már ti­zenkétezer koronát is fizetnek egy kis cipóért. Bécsben hatszáznyolcvan pék­­üzlet van zárva, a sztrájkolok száma meghaladja a hétezret. A vendéglőkben kedden az ebédhez és vacsorához csak egy-egy szelet ke­nyeret adtak a vendégeknek, azt is a hétfőről maradi készletekből. Csak a betegeknek és raboknak van kenyerük, mert a sztrájkbizottság felügyelete mel­lett ezek számára sütnek. A vidékről egy vagon kenyér érkezett, amit pilla­natok alatt szétkapkodtak. Több külde­mény nem várható, mert a szállítómun­kások szolidárisak a pékekkel és nem továbbítják a kenyér-szállitmányokat. Az állami tisztviselők bizottsága a sztrájk mellett döntött Az állami tisztviselők huszonötös bi­zottsága, amely kedden délelőtt össze­ült, hogy mégegyszer megbeszélje a helyzetet, a sztrájk mellett döntött. A bizalmi férfiak jelentést tettek a kor­mánnyal folytatott tárgyalásaikról és megállapították, hogy a kancellár nem tett újabb javaslatokat, megmaradt a régi elhatározása mellett, hogy a nép­­szövetségi népbiztos ellenzése következ­tében és fedezet hiányában nem adhat az állami hivatalnokoknak rendkívüli se­gélyt. Ilyen körülmények között a ha­szonötös bizottság egyhangúlag elhatá­rozta, hogy csütörtökön reggelre prok­­lamálja a sztrájkot. A megfelelő utasítások távirati utón mennek a helyi bizottságokhoz, hogy egyöntetűen és egyidejűleg történjék a munkabeszüntetés. A sztrájkból ki van­nak véve a parlament, a rendőrség és a csendőrség alkalmazottai, az igazság­ügyi őrszolgálatnak azok az alkalma­sikerül elhárítani. A Nemzeti Tanács el­nöke és a pártok vezetői elhatározták, hogy békéi,tetőiig fognak közvetíteni a kormány és az állami tisztviselők kö­zött. Általában rossz hatást keltett, hogy a tisztviselők, bár csak kedden mondták ki a sztrájkot, hétfőn este és éjszaka már minden intézkedést meg­tettek a sztrájk megszervezésére. Bizonyosra veszik, hogy a tisztviselő­­sztrájk kitörése esetén a Ramek-k tr­­mány lemond és vagy Seiipel-kormány, vagy pedig tisztviselő-kabinet kerül a helyére. A kormány a keddi napon permanens minisztertanácsot tartott. Délután meg­jelent a miniszterelnökségen Zimmer­mann népszövetségi biztos, aki kihivat­­ta Ramek kancellárt a minisztertanács­ról, hosszasan tárgyalt vele és bizonyos módozatokat ajánlott a sztrájk elkerü­lésére. Még biznak abban, hogy az utol­só napon sikerül a sztrájkot elkerülni. A hadiadósságok rendezése után kapnak csak kölcsönt a vajdasági városok Zagreb is tárgyal az amerikai pénzcsoporttal Beogradből jelentik: A vajdasági városok kölcsöne ügyében az ame­rikai bankcsoport képviselője, Bairii­­ne kedd délelőtt megjelent a kül­ügyminisztérium konzuláris osztá­lyának vezetőjénél, aki előtt kijelen­tette, hogy a vajdasági városok köl­csönét addig nem perfektuálhatja, mig a hadiadósságok kérdése nincs rendezve. Stojadinovics osztályve­zető Bairlinet a pénzügyminiszté­rium állami adósság-bizottságának előadójához utasította, ahol az ame­rikai pénzcsoport képviselője azt a felvilágosítást kapta, hogy a bizott­ság két-három hónapon belül össze­ül és akkor a hadiadósság kérdését rendezik. Az amerikai pénzcsoport hír sze­rint tiz millió dollár kölcsönt ad a vajdasági városoknak. A kölcsön biztosítékául leköti a városok ingat­lanvagyonát, vagy ha ez nem meg­felelő, az adójöwedelmek öt száza­lékát. A városoknak a kölcsönösz­­szog után nyolc és fél százalék ka­matot fizetnének és a kölcsönt nyolc­vannyolcas árfolyamon bocsátanák ki. Az amerikai pénzcsoport azt kéri, hogy az állami jelzálog hitel­bank vállaljon kezességet a vajda­sági városokért. A jelzálog hitelbank vezetősége a vajdasági városok szö­vetsége nevében tárgyaló Milovano­­vics noviszadi polgármesternek megígérte, hogy a kezességet vál­lalta. ha a kölcsönre megfelelő fede­zetet nyújtanak az érdekelt vajda­sági városok. Bairline a vajdasági városokon kívül tárgyalásokat folytat Zagreb várossal is. A francia szocialisták bizalmatlanságot szavaztak a Painlevé-kormánynak „Csak szocialista kormány képes úrrá lenni a nehézségeken“ Párisból jelentik: A szocialista-párt nemzeti tanácsa heves éjszakai vita után 1431 szavazattal, 1288 szavazat ellené­ben azt a határozatot hozta, hogy megtagadja a bizalmat az uj Pain­­levé-kormánytól. A döntöfontcsságu tanácskozás, amely az esti órákban kezdődött, azzal indult, hegy Leon Blum jelentést tett a pártnak azokról a tárgyalásokról, amelyek csak az imént végződtek a szocialista-párt parlamenti megbízottai és Painlevé mi­­nisztrelnök között. — Arra a kérdésre — mondatta be­számolójában Blum — hogy mit fog tenni a kormány, ha a szenátus a pénz ügyi tervet elutasítja, azt válaszolta Painlevé a szocialista delegációnak, hegy nem akarja felvetni a szenátusban a bizalmi kérdést, ha pedig a sze­nátus a javaslatot az első olvasás­kor visszautasítja, akkor a kama­rával egyeíértőleg egy tranzakciós megoldást fog keresni, zottai. akik az élelmezésről és^ a börtő- amelyet ismét a szenátus elé terjeszt, •1 gLI,/..- I nlr Ai-i^rflrorAl ▼* o i-rn »7 , - , - , . ■ , . . « • de ezúttal sem veti föl a bizalmi kér­nökben lévő foglyok őrizetéről tartóz­­nak_ gondoskodni, a kórházi állami or­vosok, úgyszintén azok a hivatalnokok, akik a munkanélküli segélyeket szám­fejtik és folyósítják, a közmunkák bé­reinek kifizetői, a vámszolgálatban azok a közalkalmazottak, akik az élő marha­­szállitmányokat és könnyen romlandó élelmiszereket vámolják el. Nem vesz­nek részt a sztrájkban a vasúti tisztvi­selők, mert a szövetségi vasutak keres­kedelmi jellegű vállalattá alakultak át és tisztviselőiknek külön fizetési táblá­zatuk van. Rém tartoznak végül a sztrájkparancs alá a posta-, táviró- és telefon tisztviselői sem s velük együtt azok az ágazatok, amelyek a technikai unióban tömörülnek. Válságban a Ramek- kormány Politikai körökben még biznak abban, hogy az állami tisztviselők sztrájkját dést és ha a szenátus másodszor is visszautasítja « jávaslatot, akkor a kor­mány a többségi pártoktól kér tanácsot, hogy mit tegyen. Kifejtette azután a mi­niszterelnök, hogy a szenátussal meg­egyezett a kamara által elfogadott szo­ciális biztosítás törvényjavaslatának ra­tifikálására nézve és hogy a kormány egy évvel csökkenteni akarja a kö­telező katonai szolgálatot. Marokkó tekintetében biztosította Painlevé a szocialista delegációt, hogy a hadműveletek be vannak fejezve és Abd el Krim több megbízottjával már megtörténtek a béketárgyalást előkészítő lépések. A sziriai helyzetről azt mondta a mi­niszterelnök, hogy hajlandó olyan indít­ványhoz hozzájárulni, amely parlamenti bizottság kiküldését ajánlja. Franciaor-r szág pedig a jövőben a népszövetségi mandátum által megjelölt keretek között akarja intézni sziriai politikáját és attól sem zárkózik el. hogy Szíria népét megszavaztassa. Miután Leon Blum megtette ezt a je­lentést, élénk vita fejlődött ki. A szó­nokok többsége azt hangoztatta, hogy a szocialistapárt nem támogathatja Pain­­levét. Ilyen értelemben szólalt föl Com­­pére-Morel is, aki azt bizonyítgatta, hogy a polgári kormányok most már nem képesek úrrá lenn! a nehézségeken, erre csak szocialista kormány ké­pes. A zárószó jogán ismét felszólalt Leon Blum, aki azt indítványozta, hogy sza­vazzanak bizalmat a jelenlegi kormány­nak. Ezután a szavazás következett. Sok határozati javaslatot terjesztettek elő, de kettő kivételével valamennyit vissza­vonták. Az egyik a Renaudel indítványa volt, hogy a szocialisták tizennégy napra terjedő hitelt szavazzanak meg a jelenlegi kabinetnek, a másik határozati javaslat a Paul Faure-é, hogy a párt tagadja meg a kormánytól a bizalmat. Reggeli negyednégyre járt az idő, mi­kor Leon Blum kihirdette a szavazás eredményét. Fame indítványára 1431 szavazat esett, Renaudel-éra 1288. A szocialista parlamenti frakció megtagad­ta a bizalmat Painlevé uj kormányától. A kamara folyosóin, ahol a szocialis­ták határozatával teremtett helyzetet élénken tárgyalják, mindenütt azt a né­zetet hallani, hogy ha Painlevé ugyan­azt az eré'lyt tanúsította volna Sarrail­­lal, mint Caillauxval szemben, akkor nem tette volna valósággal erkölcsi köteles­ségévé a szocialistáknak, hogy a pénz­ügyi kérdéseken felül a sziriai kérdést tegyék meg a legfontosabb napi problé­mának. Általában azt vetik Painlevének sze­mére, hogy a marokkói és sziriai kérdésben túlságosan merev és sem­mi hajlékonyságot nem mutat. A szocialisták szerint Painlevé a ma­rokkói és sziriai kérdésben nem a béke, hanem a gőg politikáját követi, ugyan­azt a politikát, mint Sárrái! tábornok, csak kissé finomabb formában. Politikai körökben meg vannak győ­ződve arról, hogy Briánd aki állandóan sürgette Sár­­rail eltávolítását; a kombináció elő­terében álló Herriot-kormányban is megtarthatná a külügyi tárcát, azonban valószínűtlennek tartják, hogy Briand erre az együttműködésre haj­landó volna. így, a németországi válsá­got is tekintetbé véve, megtörténhet az az eset, hogy a locarnói határozatokat mindkét országban egészen más embe­rek hajtják majd végre, mint akik azo­kat megalkották. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy Painlevé a szocialisták kedvezőtlen ha­tározata ellenére megtartja program­beszédét, legfeljebb arról lehet szó, hogy a marokkói és sziriai kérdésben ha­tározottabb nyilatkozatot tesz, mint ahogy eddig tervezte. Painlevé nosság előtt 'az Abd el Krímhez inté­­francia győzelmek nem befolyásolják az eredeti békéicltételek fentartásdi, csu­pán tiem akarja megismételni a nyilvá­­mtir közötte Abd el Krímmel, holly a zendő felszólítást, nehogy ezt gyenge­ségnek tartsák és esetleg uj ellenállásra bátorítsa a rifkabilokat. Általában valószínűnek tartják, hogy Painlevét már a kormánynyilatko­zat felolvasása után leszavazták, de ha a kormány a bemutatkozásnál valahogyan -átesnék a válságon, akkor az interpellációkkal kapcsolatos szava­zásoknál kell elbuknia, mert kétségtelen, hogy a Millerand—Poincaré-csoport nem hajlandó a szocialisták , helyett a kormányt szavazataival megmenteni. A kormány deklarációja A kormánynyilatkozatot kedden dél­után három órakor olvasta fel a kama­rában Painlevé miniszterelnök, a szená­tusban Chautemp igazságügyminiszter. A deklaráció hangsúlyozza a pénzügyi problémák megoldásának sürgősségét és rámutat arra, hogy az államháztar­tás kiadásai infláció és kölcsön nélkül, pusztán az adókból fedezhetők. Meg kell ezért adóztatni minden vagyont, de nem egyes osztályokat. A kormánynak a deklaráció szerint különös gondja a hadirokkantak ügyének elintézése, a szociális biztosítás megvalósítása és a nemzetközi munkásvédelmi konvenciók végrehajtása. A marokkói kérdésre áttérve, a dekla­ráció rámutat arra, hogy Franciaor­szág biztosította az északi vidék meg­tartását és kijelenti, hogy a kormány őszinte és lojális békére törekszik. Ha­sonló szellemben ismerteti a deklaráció a sziriai helyzetet Is. Franciaország külpolitikájával kap­­c'Solatban utal a deklaráció a locarnói egyezményekre és Briand nagy sikerét emeli ki, majd kijelenti, hogy a francia külpolitika a béke jegyében áll. A nagy figyelemmel hallgatott kor» mánydeklaráció után az ellenzék oldalá­ról ez a kiáltás hangzott el: — Kezdjük el a szavazást! Herríot elnök azonban a beérkezett interpellációk felolvasását rendelte el. Ezután Painlevé azt indítványozta, hogy az interpellációk közül csak az ál­talános politikai tárgyuakat tárgyalják most le, míg a marokkói és sziriai tár­gy uakat halasszák el, amíg a marokkói és sziriai kormánybiztosok jelentései beérkeznek. A kamara többsége az el­halasztás mellett döntött. Az általános politikai vita során Cha­­chin kommunista volt az első szónok. A szenátus a kormánydeklarációt fa­gyos nyugalommal hallgatta végig és 3 vitát csütörtökre halasztotta.

Next

/
Thumbnails
Contents