Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-04 / 295. szám

E Poštarina plačenaff 12 OLDAL • ÁRA \% DINAR ázubotica, SZERDA 1925 november 4. XXVI. évfolyam Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Szerkesztőség: Aleksandrova uL 4. (Rossia Fonciére-paloia) Előfizetési ár negyedévre 150 din. Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l. (Lelbach-palota) KqzbeszúlAs A genfi kisebbségi konferencia úgy látszik még sem marad minden köz­vetlen hatás nélkül. Már majdnem összeveszünk azon, hogy kisebbségi s egyéb konferenciákkal, vagy pedig más uton-módon kell és lehet meg­oldani a kisebbségi problémákat és megjavítani a jugoszláviai magyarság helyzetéi. Csak valahogy meg lehetne értetni azokkal, akik az állandó kisebbségi irodától, a népszövetségtől remélik a javulást, hogy az ő politikai bölcses­ségükön és nimbuszukon nem esik sérelem azzal, ha valaki úgy gondol­kozik, hogy idehaza a pártokkal és a politikusokkal való megegyezés, az uralkodó nemzetiség felvilágosítás a és a velük való megbékélés többet je­lent a kisebbségek számára, mint egy­­eay konferencia. * Viszont tagadhatatlan, hogy a nagy­beteg Európa betegségeit külömböző konferenciákon gyógyitgatják. Európa ugyan a sok konferencia ellenére is m'ég mindig, végzetesen beteg, de ta­gadhatatlan, hogy egy-egy konferencia kitermel olyan gondolatot is, amely­ről azt lehet remélni, hogy a gyó­gyulást segiti elő. Elvégre a rákbetegség leküzdése ér­dekében is már évtizedek óta tarta­nak konferenciákat, kongresszusokat s ha a rákbetegséget még nem is sikerült leküzdeni, az orvostudomány mégis reméli, hogy a sok konferencia valamelyikén valaki mégis megtalálja az orvosságot. Európa betegsége még a rákbeteg­ségnél is súlyosabb. Hány konferen­ciának, hány összejövetelnek kell még addig lenni, amig a gyógyító széru­mot megtalálják. * Konferencia, népszövetség, vagy a lelkek megbékülése ? Mi árva, sújtott nemzeti kisebbségek igazán nem tud­juk, hogy melyikben reménykedjünk. A népszövetség rendkívül bonyolult összetételű testület, amely még eddig vagy nem tudott, vagy nem akart semmit sem tenni a panaszkodó ki­sebbségek érdekében. A pártok, politikusok, a néppel való megbékélés . . . Mi jugoszláviai magyarok nyújto­gatjuk a kezeinket, feltárjuk a szi­vünket s megmutatjuk a lelkünket. Esdekelünk, hogy ne legyenek velünk szemben bizalmatlanok, mert mi a haza hü fiai vagyunk, a konszolidá­ció munkájában részt akarunk venni. Es kérő szavunk sehol nem ta­lál meghallgatásra, felkinálkozásunkra senki se reagál. Ugylátszik, hogy mi senkinek se keltünk. Vagy olyan az atmoszféra, hogy ma még senki sem meri kimondani a szót, a nagy talizmánt, hogy a magyarsággal szem­ben más politikát kell folytatni, senki se meri a felé nyújtott baráti kezet megfogva, azt mondani: haladjunk együtt. * Hir szerint a szuboficai színház felépítése ismét halasztást szenved, mert az agrárreform alól felszabadult városi földek eladásának lebcA^oli­­tása, amiből a szinházépités költsé­geit fedeznék, évekig el fog tartani. A nagy északi batárvárosnak tehát, amelynek szláv jellegén olyan félté­kenyen őrködik a nacionalizmus, még évekig nem lesz színháza. A speci­fikus nemzetiségi szempontok teljes kikapcsolásával tesszük szóvá azt a kunktátori egykedvűséget, ahogy a szuboticai színház ügyét a nacionaliz­mus kezeli. A vajdasági magyár szí­nészet engedélyezése a messze jövő zenéje, a magyar műkedvelő előadá sokat megszorító rendszabályokkal korlátozzák, a magyar felirásu cég­táblákat átfestik, a magyar kisebb­ségi nyelv használata elé akadályo­kat gördítenek : mindez arra a sovi­niszta elfogultságra vezethető vissza, amely történelmi fátumként nehezedik az ország magyar kisebbségére. De ugyanez az elfogultság pozitív alko­tásokra is kötelez. Nem elég tilalom­fákat állítani a kisebbségi kultúrák fejlődése elé, hanem fel kell építeni annak a kultúrának bástyáit, amely­nek szupremáciáját az uralkodó faj biztosítani akarja. A magyar műked­velők bízvást játszhatnának tovább, anélkül, hogy a szláv nemzeti érzé­kenységet sértenék, ha Szuboticának volna színháza, ahol magasnivóju előadásokat élvezhet a művészetre ráéhezett közönség. Az alkotó nacio­nalizmus nem a veszélytelen kisebb­ségi jogok elkobzásában látja a nem­zeti probléma megoldását, hanem a maga kultúrájának kiépítésében. Ami a szuboticai színház körül történik, illetve ami a színház érdekében nem történik, azt mutatja, hogy a Vajda­ságban a nacionalizmus, amely igen tevékeny a negatívumokban, nem buzdul fel a kellő hőfokra, amikor konstruktiv kulturális munkára van alkalom. Minisztertanács a király elnöklete alatt A miniszterek beszámoltak az uj törvényjavaslatokról Kedden délelőtt tiz órakor őfel­sége Alexander király elnökleté­vel minisztertanács volt az ud­varban, amelyen a kormány va­lamennyi tagja részt vett. A mi­nisztertanácson a kormány tagjai referáltak az uralkodónak a par­lament elé kerülő törvényjavasla­tokról. Simonovics szociálpolitikai mi­niszter a rokkanttörvény-javaslatot, Sztojadinovics pénzügyminiszter pedig az ezzel kapcsolatos pénz­ügyi kérdéseket ismetette. A ki­rály a rokkanttörvény iránt igen nagy érdeklődést tanúsított. Vuki­­csevics Velja közoktatásügyi mi­niszter a kormány iskolapolitiká­járól számolt be és bejelentette, hogy a kormány számos uj elemi iskolát kivan felállítani. Pastes mi­niszterelnök a belpolitikai helyzet­ről tartott expozét. Trifunovics Misa vallásügyi miniszter a Vati­kánnal folyó konkordátum-tárgya­lásokról számolt be és ismertette a Vatikán javaslatát, valamint a beogradi kormány ellenjavaslatát. Megvitatásra került a nemzetközi helyzet, valamint az ezzel kap­csolatos bel- és külpolitikai kér déseket. Szóba került a kormány rekonstrukciójának kérdése is, azon­ban erre vonatkozóan a kormány tagjai semmiféle felvilágosítást sem adtak a nyilvánosság szá­mára. A minisztertanács déli tizen­két órakor ért véget. Radics István a királynál A Beogradban tartózkodó Radios István a kora reggeli órákban konferenciát tartott a Radics-párt vezetőivel, valamint a kormány horvát para ztpárti tagjaival Nikics 'erdőügyi miniszter kabinetjében. A tanácskozást tiz órakor — a minisztertertanács ideje alatt — félbeszakították és a miniszter­­tanács után folytatták a tárgyaié sokat. Radios István este hat órakor ki­hallgatáson jelent meg Alexander királynál. Az audencia körülbelül egy óra hosszat tartott, amely után Radics az újságíróknak ki­jelentette, hogy a kormányba való belépése befejezett dolog és ez még e hét folyamán meg fog történni. Hogy eddig miért nem lépett meg be a kormányba — mondotta Ra­dics — az más lapra tartozik. A kormányba való belépése azért szükséges, hogy a megegyezéses politikát minél jobban megerő­sítse. Szerdán délelőtt Pastes.minisz­terelnökkel fog tárgyalni Radics István. A királyi audienciáról csak annyit mondott, hogy külpolitikái kérdésekről tárgyalt, mivel* pedig külpolitikai ügyekről vagy semmit vagy csak keveset lehet mondani, arra kérte az újságírókat, hogy szerdán délelőtt tizenegy órakor a Paris szállóban jelenjenek meg, amikor nyilatkozni fog erről a kérdésről. Este hat órakor Radics Pavie agrárreformminiszter Pasics mi­niszterelnökkel tanácskozott hGsz­­szasan és ez alkalommal történt megállapodás a miniszterelnök és Radics István tárgyalásáról. Késik a kormány rekonstrukció A kormány-rekonstrukció kér­dése még mindig nem nyert el­intézést, de minden jel arra mu­tat, hogy a bizonytalanság ha­marosan megszűnik és Pasics miniszterelnök rövidesen tiszta helyzetet fog teremteni. A kor­mánypártok egyes frakciói a ku­lisszák mögött élénk tevékenysé­get fejtenek ki azirányban, hogy jelöltjeiknek helyet biztosítsanak a kormányban. A legnagyobb esély­­lye! Jovanovics Ljuba hivei dol­goznak, akiknek jelöltjei minden valószínűség szerint tárcát kap­nak a rekonstruált kormányban Áltahiban az a törekvés, hogy Radics kormánybalépésével egy­idejűleg, a kormány radikális ré­szét megerősítsék tekintélyes párt­­politikusök bevonásával. A Ra­­dics-párt ezirányu törekvései ha­jótörést szenvedtek, a párt első garnitúrája nem kap helyet a kormányban, ami miatt a Radics­­párt tagjai között meglehetős elé­gedetlenség mutatkozik. Elsimultak az ellentétek a közlekedésügyi és pos­taügyi minisztérium között. A postaügyi és közlekedésügyi minisztérium között kitört kon­fliktus kedden békés megoldási nyert. A telefon kikapcsolása kö­vetkeztében a közlekedésügyi mi­nisztérium kedden visszaadta ü posiaügyi minisztérium tisztviselőitől megvont szabadjegyeket. A posta­ügyi minisztérium a vasúti sza­badjegyek kiadása után azonnal újra bekapcsolta a közlekedésügyi minisztérium telefonjait, úgy, hogy az ellentétek végleg elsimultak. A beogradi lengyel kövei tárgyalásai a külügymi­nisztériumban. Okensky beogradi lengyel követ kedden felkereste a külügymi­nisztériumban dr. Ribarzs Ottokár osztályfőnököt, akivel a Jugoszlá­via és Lengyelországi közti gazda­sági viszonyról tanácskozott. A tárgyalásokon fontos kereske­delmi konvenciók megkötéséről volt szó. Radics cikke az ellenzéki pártokról Zagrebból jelentik : A D m szer­dai számában Radics István cik­két közli, amelyben Dividovici Ljuba audienciájával, Korosec hor­vátországi és dalmáciai, valamint fanjies Vojo szerémségi agitáció­­jával foglalkozik. Davidovicsról kijelenti, hogy bár az ő pártja a legokosabb és politikailag leg­érettebb az ellenzéki pártok kö-. zül, mégis heterogén a vezető­sége, nincs talaja a nép közt, ellensége a parasztdemokráciának és ellene van annak, hogy a hor­­vátok épen úgy fejlődjenek, mint a szerbek. Gyerekség mondani — írja Radics — hogy Davido­­vics belép a kormányba azért, hogy Radicsot támogassa Pasics ellen. Mivel Korosec Horvátor­szágban és Dalmáciában agitál, 6 el fog menni politikai útra Ljub­ljanába, Mariborba és Cehébe

Next

/
Thumbnails
Contents