Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-29 / 320. szám
16. oldal RÄCSMEGYEi RAPLfl 1925 november 29. „Elűzött a földem6 Vajdasági magyarok panaszkönyve Amerika rejtelmes földjéről Az Amerikába szakadt vajdasági magyarok fájdalmas odisszeájáról szakadatlanul érkeznek hozzánk a panaszok. Az ismeretlen poklok mélységeiben kínlódó emberek segítségért kiáltanak! Vájjon akad-e, akii meghallja ezeket a kétségbeesett jajkiáltásokat és segíteni tud rajtuk? * A rejtélyes »kegyelmes« ur. A magyarokat Brazíliába szállító kivándorlási ügynökök őrületes iramú akciója ismét példátlan szélhámosságot eredményezett. Magyárországnak az összeomlás óta nincsen követsége. A brazíliai fővárosban, Rio de Janeiroban már évek óta Hollandia követsége látja el Magyarország diplomáciai képviseletét. A hollandi követség felügyelete alatt működik Wawra Lajos tiszteletbeli magyar konzul, akinek hatásköre csak útlevelek láttaniozására és kereskedelmi ügyletek lebonyolítására szorítkozott. Annál nagyobb feltűnést keltett október derekán több brazíliai napilap közlése, hogy önálló követség létesül Rio de Janeiroban és a követ, Filünger Vilmos már meg is érkezett. Az állítólagos kinevezésről szóló hirt követő napon a Nőtte cimü lap terjedelmes interjút közölt a »rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter őexetlenclájával.« — Azzal a tervvel jövök, — mondta az állítólagos követ, — hogy Brazíliába minél nagyobb tömegek! kivándorlását biztosíts am. A Nőtte interjúja óriási izgalma* keltett a brazíliai magyarság körében, mivel ez a nyilatkozat méltó ugyan egy kivándorlási ügynökhöz, de nem egy követhez. A Brazillal Magyarok Egyesületének vezetői nyomban a holland követségre siettek, ahol kiderült, hogy az dlkövet kétségtelenül szélhámos. A brazíliai hatóságok természetesen nem jártak el a kivándorlási szervezet exponensével szemben. * Amerikában is van adóstatárium. A demokrácia tengerentúl! földje sem mentes az európai betegségektől. Ott 'is Ismerik és nyögik az adót és pedig [■semmivel sem kíméletesebb formában a mienknél. Az adóprés körűi folyik a 'Csata főkép az Unió államaiban és úgy Washingtonban, mint az ország többi részeiben nagy elkeseredéssel tárgyalják. Az egyenes jövedelmi adó alól eddig mentesítették a legszegényebb munkásembereket, most azonban azokra is könyörtelenül rásózták a fizetési kötelezettséget. Ez a helyzet elsősorban a bevándorolt európaiakat érinti, akik éppen munkaalkalmat, megélhetési .bázist keresnek Amerikában. Alig, hogy magukra húzták valamelyik gyár szurtos munkászubbonyát, máris adóval Sújtják, még pedig mindig visszamenőleg. Nemfizetésről szó sem lehet. A nagytőkés gondoskodik róla, hogy munkásai elegei tegyenek az adókitevő határozatnak, mert hiszen az ő adója fokozatos csökkenését is jelenti a szegény munkás éhbérének pontos levonása. * Hetven munkást deportáltak Virginiában. Észak-Amerikában hónapokkal ezelőtt hajtóvadászat indult meg a bevándorolt munkásokra. A kormányzói hivatalnoksereg nem törődik az állam alkotmányával és egyre-másra fogatja el azokat a munkásokat, akik ellen irigységből névtelen levelek a legképtelenebb vádakat emelik. Ha felrobban egy hid, megSazul egy sínpár bevándorolt munkásokra fogják, sőt újabban azzal is megvádolták őket, hogy egy vasúti szerelvény olajkenötartályait kiürítették. A gyanú mindig a bevándoroltakra terelődik. Ilyenkor elfogató parancsok jönnek és mindig tiz-husz munkás bebörtönözősével végződik a nagytőke akarata. Eddig hetven munkás áldozata van ennek a pribék-rendszernek, csupa bevándorolt, köztük sok magyar, akiket lakatfan területekre deportáltak. A magyar lapok igen éles hangon tárgyalják a tarthatatlan állapotokat és azt jósolják, hogy ha a hatóságok nem hagynak fel ezzel a politikával, akkor igen könnyen lázadások követhetik az eseményeket, * öíszázhetven bevándorolt a szabad ég alatt. Ez a fejezet azoknak az elégedetleneknek szól, akik a lakásmizériáról panaszkodnak. ízelítőt ad Amerika felfogásáról a lakásprobléma ügyében és egyúttal élénk színeket az ott uralkodó humánus felfogásról. A Fairmont Big Vein Cral Co. Clarksburg W. Va hoszszunevü telepén foglalkoztattak ötszázhetven bevándorolt munkást. Hiányosan felszerelt lakást is juttattak a modern rabszolgáknak. A munkások hónapokig türelmesen dolgoztak a telepeken, majd amikor a munkájuk szaporodott, béremelés iránti kéréssel fordultak a tdep gazdáihoz. A bért nem javították és amikor a munkások továbbra is kitartottak kérésük mellett, elbocsájtották őket. Uj munkásokat hozattak, a régieket kilakoltatták a szabad ég alá. Az ötszázhetven család, aki mind hagyott odahaza legalább egy meteg viskót., most már két hónapja szabad ég alatt tanyázik Amerika hatóságainak emberies jóvoltából. Latin beszéd az automobilról és a pötyögös nadrágról. Oxford és Cambridegyetemein forrongás van: a rektor mind a két univerzitáson gyökeres újítással lépett elő. Oxfordban ai diákoknak megtiltották a gépkocsi és motorkerékpár használatit. Cambridge még tovább ment, amennyiben az autótilalmát kiterjesztette a polgárokra is, akiknek este 6 óra után tilos autózni. Amelyik diák indokolt esetben használni akarja gépkocsiját, vagy kerékpárját, annak külön folyamodnia kell a dekanátushoz és évente egy font sterlinget leszúrni. Az élet mind a két egyetemi városban megcsőndesedett. Nyugodtan tanulhatnak a diákok. Ha számba vesszük’, hogy magában Cambrldgeben 1500 autó és motorkerékpár kering, a tilalom indokoltnak tetszik. Az oxfordi dékán, Welff tanár évnyitó beszédében, melyet ősi szokáshoz híven latinul mondott el, kikelt az automobilok ellen. — Qaal vlas, nisi diro periculo, reddnnt insuperabiles. Az oxfordi dekán pedig a fekete kávét, a bő, pötyögös nadrágokat, a szines zekéket, szapulta, szintén latinul. Dicsérte a tanuló ifjúságot, hogy kevesebb bort és sört iszik, mint annak előtte (minus vine, minus cervisiae bibitur), de váltig panaszkodott, hogy a »megfőzött keleti füvek párlata« divatba jött. Amint mondotta: — Plus orientalium herbarum decocta-rum. (Ez a feketekávé.) Majd igy folytatta: — Videmus studentes nostros variís et pictis vestibus exornatos, immo verő braccas gerentes ami ambitis latitudine barbariores sunt auam quascumaue ollm grebant Daci aut Sarmaia. Vagyis, a diákok nemcsak cifra zekéket hordanak, hanem olyan bő és pö'työgős nadrágokat, melyeket a diákok és a szarmaták se vettek volna magukra. Milyen gazdag a latin nyelv. Még tán a bubifrizurára is van benne kifejezés. # írók kálváriáin, Szegény irók! Mindenütt őket siratják, mindenütt mozgalom indult érdekükben, de valóság az, Brazília és az utódállamok. Brazília kormányának egyik legutóbb nyilvános ságra került nyilatkozatából megtudjuk, hogy elsősorban az utódállamok kisebbségi lakosságának meghódítására törekszik. Ilyen irányban Brazília agilis bécsi konzula el is szólta magát egyik nyilatkozatában, amelyben kijelentette, hogy Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákja területéről a kivándorlók útleveleik láttamozási végett kénytelenek Bécsen átutazni, mivel itt van a központi kivándorlási iroda a dunai államok számára. —• Talán elég, ha felemlítem — mondotta a konzul, hogy tavaly Bécset érintő jugoszláv, magyar és romániai kivándorlók száma 30.000 volt. A kivándorlók túlnyomó részben magyar nemzetiségűek voltak. Ez a szám a konzul szerint igen könnyen megduplázódhatna, ha Beográdban és Budapesten főkonzulátusokat állítana fel, akik* szembeszállhatnának a lapokkal. A brazíliai akció kiterjed az összes dunai államokra, amelyeket már a közel jövőben el fog árasztani a bécsi konzul ügynöksége. Brazília kormánya a legraffináltabb módon iparkodik a lakatlan területeket benépesíteni. Az egyenlítő forró, mocsaras vidékein, az Amazon folyó mellett elszórt vad indián törzsek laknak. A legtöbb kivándorló egy-két esztendőn belül elpusztul, a fazendákon, — állapítják meg a Brazíliából érkező levelek és laptudósitások. hogy soha mostohább farban nem tengett az irodalom, mint ma. Franciaországban Gastone Richard körkérdést intézett ismert írókhoz az Írók anyagi helyzetéről., A válaszok szerint a francia író még csak nem Is nyomoroghat abból az összegből, melyet könyveiért kap. Pierro Benoit eZt Írja: — Nézetem szerint az irók helyzete siralmas. Marcelle Berger a körkérdésre igy válaszol: — Azzal a gondolattal foglalkozom, hogy nemsokára fölcsapok disznókereskedőnek. Albert Savine, egy ismert, kitűnő író, az angol Irodalom egyetlen jeles népszerűsítője Franciaországban, 67 éves korában közkórházban fekszik nyomorúságban. ö fordította először franciára Tolsztoj és Wilde müveit, küzdött eszméikért, kiadóvállalatot alapított, mely nemsokára megbukott. A háború után sorsa még szomorúbb lett Egész nap a könyvtárban üldögélt, hogy ott melegedjék, napontai egyszer evett, de Ínsége ellenére is folyton dolgozott s Kipplingtőt, Welsstől, Mark Twaintől, Conan Doyletől, Stevensontól 67 kötetet jelentetett meg. Három hónappal ezelőtt a földalatti villaimosról leszállván, eltörte cimbcsontját. Erre a szegények kórházába szállították, mert annak a francia írónak, ki munkás életében 180 kötetet irt, nem volt amnyi pénze, hogy otthon ápoltassa magát * Német köztársasági Idillek. Németország a papíron demokratikus köztársaság s szakított a múlt minden előítéletével és rangkórjával. De a valóság mást mond. íme két kis idill. Egy bajor városkában Beethovenhangverseny van. A terem zsúfolásig megtelik. Az első széksorban ül egy monakói hercegnő, kékvérű leányával. A hölgyek kissé előbb érkeztek s hogy a hangversenyteremben se maradjanak tétlenül, kiveszik kistáskájukhól hímzésüket, szorgosan hímeznek, a tömeg nagy bámulatára. Kellő időben belép a karmester. Kezdenie kellene a hangversenyt, de vár. A hangversenyrendező türelmetlenül nézi, vádion a hercegnő és leányai befejezték-e munkájukat. Aztán félóra múlva, anélkül, hogy a közönség a türelmetlenség legkisebb jelét adta volna, a hercegnő ölébe teszi hímzését, a karmester megkezdi a hangversenyt ... Goethe és Schiller a szász-weimari nagyhercegek kriptájában nyugszik. Turisták látogatják a nevezetes kriptát, mely a két legnagyobb német költő hamvait rejti magában. Csakhogy a kripta zeg-zugos, sokáig kell bolyongani ott, mig ráakadnak. Egy.őrhöz fordulnak. Az őr felelet helyett rámutat a falon lógó kartonlapra, melyre ez van nyomatva: — Itt tilos beszélni! Végül mégis csak megtalálják Goethe és Schiller kriptáját, Károly, Ágoston, Sándor és Frigyes nagyhercegek koporsói között. Mikor a turisták a kriptából kijönnek, megkérdezik az őrt, miért ez a beszédtilalom. — A parancs parancs — válaszolja az őr. A nagyhercegek koporsói előtt senkinek sem szabad beszélni . . . Iff A nyomorultak hőse élt. Henri de Almeras, a kitűnő történetiró ,ki Carlostro, Corday Sarolta és Sade Marquise történetet irta meg, érdekes cikkben számol be arról, hogy a Nyomorultak hőse, Jean Valjean csakugyan élt és Victor Hugo, a legnagyobb romantikus nyilván az életből kapott ösztönzést regényhőse megírásához. 1825 októberében Beanne nevű város lakói csodálkozva hallották a hirt, hogy egyik 75 esztendős polgártársuk, kit általános tisztelet övezett és mindenki úriembernek tartott, a {egyházból szökött fogoly. Ez az öreg ur száz aranyait adott kölcsön egyik unokaöccsének, aki ismerte az ő múltját. Hogy ne kelljen viszszaadnia a kölcsönösszeget, az urtokaöccs elárulta őt, följelentette. Mikor az öregurat kihallgatták, az köntörfalazás nélkül bevallotta az igazságot. A vidéki csendőrség azonban megkönyörülit rajta s pusztán formaságból hagyta neki meg, hogy menjen Touionba, ott jelentkezzék a rendőrségen, mert azt hitte, hogy közben majd kereket old. Kísérőt se adtak melléje. Azöregur Toulonba utazott, jelentkezett a rendőrségen. Itt se igen törődtek vele. Egy irodába küldték. Oda is elment, megmondta a nevét, közölte szökése történetét. Régi, megsárgult könyveket lapoztak föl, megállapították, hogy az öregur 48 esztendővel ezelőtt csakugyan megszökött a {egyházból. Nem szívesen tartóztatták le. Ö követette, hogy nyissák meg a börtön ajtaít Magára öltötte fegyencruhát . Az eset akkoriban föltünést keltett, mindenki részvéttel fordult feléje, kegyelemre terjesztették föl. A kegyelem csakhamar megérkezett, az öregur újra kiszabadult. De szabadságát már nem igen élvezhette, mert az izgalmak következtében pár hét múlva meghalt. Mesterházy Ambrus. TERE-FERE
