Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-01 / 292. szám

BÁCSMEGYEI NAPLŐ Lászlót a Hírlap munkatársát. Gjenero Márké dr. államügyész nem . ellenzi 3 védő indítványát és a bíróság i belátására bízza a kérdés eldöntését. A bíróság ezután úgy határozott, hogy a tárgyalást nem halasztja el, a megne­vezett tanuk kihallgatását fölöslegesnek tartja, mert a tényállást tisztának látja. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért és a perbeszédek elhangzása után a bí­róság kihirdette az Ítéletet, mely szerint Csuka Jánost becsületsértésben bűnös­nek mondja ki és egy havi fogházra Ítélte. Az ügyész súlyosbításért, a vád­lott és a védő az elítélés miatt felebbez­­tek. A harmadik ügyben szintén hivatalból indult meg az eljárás az Ucca ellen ».Az Ucca betiltásának története* cimü cikk miatt. Ebben az ügyben is Csuka János volt a vádlott, aki kijelenti, hogy a cik­ket ö ina de nem érzi magát bűnösnek, mert az igazat irta meg. Katanec Mi ti ovii dr. több tanú kihall­gatását kéri, amelynek a biróság nem ad helyet. A bizonyítási eljárás befejeztével és a perbeszédek elhangzása után a bi­róság bűnösnek mondotta ki Csuka Já­nost becsületsértés és rágalmazás vétsé­gében és ezért három hónapi fogházra ítélte, A negyedik ügyben szintén az »Ucca« cimü lap egyik cikke volt inkriminálva. Az inkriminált cikk címe: Nem félünk főkapitány ur! Itt is Csuka János hírlap­író szerepeit szerzőként. A tanúkihallgatást itt is mellőzik, Gje­­nera'-'r&Askő dr. ügyész kéri a bíróságot, hogy a vádlottat a vádirat értelmében mondják ki bűnösnek. Katanec Mihovil dr. védő azt adja elő, hogy a cikk szerzője nem akarta ebben a cikkben megsérteni a főkapitányt, azonban lehetségesnek tartja, hogy a cikk stílusa azt a látszatot kelti mintha az sértő letme. azonban ez semmi más, mint a közönség által megkívánt írás­­modor. Kéri védence felmentését. A biróság hosszabb tanácskozás után hoz­ta meg az ítéletet, amely szerint a vád­lottat bűnösnek mondja ki rágalmazás és becsületsértés vétségében és ezért négy hónapi fogházra ítélte el. Az ügyész, a védő és a vádlott felebbeztek, Tutankhamen , felnyitották Négyezer éves szöveteket és teljesen ép virágcsokrot találtak a szarkofágban Kairóból jelentik : Az angol egyip­tológiai társaság pénteken újra fel­nyittatta Tutankhamen fáraó sírját. A kutatások, mint ismeretes, évek óta szüneteltek, mert a bennszülött la­kosság vallási sérelemnek tekintette a királysírok felnyitását és amikor lord Carnarvon, aki Tutankhamen sirját felkutatta, mérges légy csípése következtében meghalt, ezt is az is­teneit bosszújának tekintették. Né­hány nappal ezelőtt a tudósok újból megkezdték a munkát és — mint a Bácsmegyei Napló legutóbb közölte — megfejtették a sirkamrában talált kőtáblák feliratait, amelyekről kide­rült, hogy tulajdonképpen Tutankha men özvegyének levelei egy szom­szédos uralkodóhoz. Tutankhamen szarkofágjának fel­nyitására pénteken délután került sor. Amikor a szarkofág fedelét leemel­ték, a jelenvoltak legnagyobb meg lepetésére egy második kisebb szarko­fág került elő belőle, amely csodá­latos finomságú, négyezeréves sző vettel volt letakarva. A sir belsejében azonkívül egy hatalmas exotikus virágcsokrot ta láttak teljesen ép állapotban. Megalakul a Vajdasági Ügyvédek Szövetsége A becskereki üg-yvédszövetségben nincsenek A) és B) osztályú ügyvédek 4. oldal. ■Az Ucca sajtóperei Három cikk — nyolc hónapi fogház A szuboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök tanácsa szom­baton kizárólag sajtóperekben Ítélkezett. Három ügyben volt főtárgyalás, egy ügyet pedig a biróság határozata folytán a vizsgálóbíróhoz utaltak vissza. Mind­­a négy esetben Csuka János a Hírlap munkatársa, az időközben megszűnt »Ucca« cimü időszaki közlöny szerkesz­tője volt - vádlott. Pavlov.J.. István féltiz órakor meg­nyitja a főtárgyalást és jelenti, hogy a »Hírlap* cimü szuboticai lap ez év augusztus 8-iki számában »Eibocsájtott városi dijnok« cim alatt megjelent cikk­nek egy kitételét Uszkokovics György volt városi napidijas inkriminálta. A lap és a cikk szerzőjéül Csukó Jánost ne­vezték meg. Az elnök az általános kér­dések után ismerteti a vádat, amelyben sértett Uszkokovics György mint főina­­gánvádló rágalmazással vádolja Csuka János hírlapírót. Csuka kijelenti, hogy a vádat meg­értette, de nem érzi magát bűnösnek, mert a cikk megírásánál a városházán mint hírlapíró járt el és úgy kapta az információt, ahogy megírta. Katanec Mihovil dr. védő előterjeszti, hogy a Hírlapnak az a szánta, amelyben az inkriminált cikk megjelent, az au­gusztus 8-iki dátumot viseli, de a lap egy nappal előbb, vagyis augusztus 7-én délben jelent meg. Miután az eljárás eb­ben az ügyben a vádlott Csuka János ellen az augusztus 8-án életbe lépett uj sajtótörvény szerint indult meg az in­kriminált cikk pedig augusztus 7-ikén került nyilvánosságra, ennélfogva a cikk megjelenésekor az uj sajtótörvény még nem volt érvényben és a biróság ebben az ügyben nem is hozhat ítéletet az uj sajtótörvény alapján,~ hanem kéri a bí­róságot, hogy az ügyet tegyék vissza a vizsgálóbíróhoz azzal, hogy a régi saj­tótörvény szerint folytassa le a vizsgá­latot. A biróság ilyen értelemben hozta meg a határozatát azzal az indokolással, hogy bár az inkriminált cikk a Hírlap augusztus 8-iki számában jelent meg, de köztudomás szerint a nevezett lap egy nappal előbb keltezi a lapszámokat. A második ügy az »Ucca« augusztus 25-jki 16—17. kettős számában »Ki ugat főkapitány ur? ~ cimü cikk miatt hivatal­ból megindított sajtóper volt. Csuka János vádlott elismeri a sze?­­zőséget, de nem érzi magát bűnösnek. Katanec Mihovil dr. védő mindenek­előtt kéri, hogy a biróság utasítsa a fő­kapitányt, mint sértett felet, hogy mellé­kelje az iratokhoz az inkriminált cikk közjegyzőileg hitelesített fordítását, mert a cikk szövege megkívánja, hogy a legpontosabb fordításban feküdjön a bí­róság előtt. A biróság hosszabb tanácskozás után adott helyet a védő kérésének, hanem tolmácsként berendelte Sztojdnovics Ra­­divoj törvényszéki jegyzőt. Ezután megkezdődött az érdemleges tárgyalás, amelynek során Csuka János Hírlapíró előadja, hogy egy alkalommal újságírói minőségben járt a főkapitány­nál, annak hivatali helyiségében és ak­kor történt, hogy a főkapitány azt a ki­jelentést tette, hogy tőle ugathat a sajtó, amit ö azután az inkriminált cikkben szóról-szóra megirt. Mihelyt ez meg­történt. a vádlott azonnal elment a fő­ispánhoz, majd a polgármesterhez és ott elmondotta, hogy a főkapitány mily hangon nyilatkozott a sajtóról. Kéri, hogy a főispánt, valamint a polgármes­tert tanúként hallgassák ki. Katanec Mihovil dr. védő indítványoz­za, hogy a biróság napolja el a tárgya­lást és az uj fötárgyalásra idézze be Gyorgyevics Dragoszláv főispánt, Ma­­lagurszki Albe polgármestert, Rafics Milán főkapitányi titkárt, Havas Ká­­rsfet a Hírlap szerkesztőjét és Búzás Velikibecskerekről jelentik: A ve­­likiibecskereki ügyvédek szövetsége csütörtökön délelőtt tartotta első plenáris ülését dr. Jaksics Zsárkó elnöklete alatt. Az ülés az ügyvédi kar etikai nívójának és a kari szo­lidaritásnak kérdésével foglalkozott és megállapította, hogy helyi vi­szonylatban ezen a téren meglehetős sok tennivalója van a szövetségnek, amelynek főcélja különben éppen az, hogy az ügyvédi kar nívóját a bé­kebeli magasságra emelje. Több különböző indítványt a választmány elé utaltak, amely szombaton dél­után öt órakor tartott ülést. A vá­lasztmány foglalkozott többek kö­zött a Vajdasági Ügyvédszövetség megalakításának tervével is és el­határozta, hogy ebben az irányban a legrövidebb időn belül megteszi a kezdeményező lépéseket. Az' ügyvédszövetség aktiv műkö­désének megkezdése alkalmával a Bácsmegyei Napló velikibecskereki munkatársa felkereste dr. Jaksies Zsárkó volt nemzetgyűlési képvise­lőt. a yelikibecskereki ügyvédszö­vetség elnökét, akihez az alakulás céljára és a szövetségnek az ügyvé­di kamarához való viszonyára vo­­netkozölag intézett kérdéseket. Dr. Jaksics Zsárkó kérdéseinkre a következőket mondotta: — Az ügyvédi kamara az 1874. évi 34. törvénycikken alapuló hivatalos szervezet és mint ilyen, bizonyos te­kintetben működése korlátok közé van szorítva és némi vonatkozásban van a mindenkori igazságügyi kormányzattal, ezzel szemben az ügyvédszövetség tel­jesen szabad alakulás és az ügyvédi kar morális és anyagi érdekeinek megvédé­sében semmiféle kötöttségnek nincs alá­vetve. Vannak az ügyvédi karnak helyi viszonylatban fontos, gyors elintézést kívánó problémái, amelyek nem érde­kelhetik az általános ügyvédi kamarát. A noviszádi kamara hatáskörébe hét tör­vényszék és mintegy húsz járásbíróság tartozik és minthogy vidéki ^alosztályai nincsenek, adminisztrációja sok tekin­tetben nehézkes, üléseket csak ritkán tarthat és igy olyan ügyeket, amelye­ket gyorsan kell elintézni, nem terjeszt­hetünk a kamara elé. Ezeknek elintézé­se az ügyvédszövetség feladata és bár a szövetségnek nincs fegyelmi hatás­köre, erkölcsi súlyánál fogva bizonyára mindig érvényt fog szerezni határozatai­nak. Kamarai tagság szempontjából az ügyvédeket A) és B) csoportra osztot­ták, az ügyvédszövetség nem ismer semmiféle különbséget ügyvéd és ügy­véd között nemzetiségi, nyelvi vagy vallási szempontból. Nálunk nincsenek A) és B) osztályú ügyvédek, nálunk csak ügyvédek vannak, akiknek a szö­vetségben egyforma jogaik vannak és ugyanaz a kötelességük: hivatásukat lelkiismeretesen, az ügyvédi kar magas erkölcsi nívójához alkalmazkodva telje­síteni. — Velikibecskerek az pgész országban 19’"* 5. november 1. az első, ahol az ügyvédszö’vetség meg­alakult és éppen ezért mi feladatunk a szövetség kereteinek ovábbi kiépíté­se. A becskereki szövetség átiratot fog intézni valamennyi vajdasági törvény­székhez tartozó ügyvédekhez. akiket felhívunk, hogy ők is alakítsák meg szö­vetségüket és az ilyen helyi szövetsé­gek lógják majd megalakítani az Ügy­véd-Szövetség vajdasága központját, amely a törvényegységcsités után ter­mészetesen bele fog olvadni a megalakí­tandó Országos Ügyvéd-Szövetségbe. A veUkilbecskerekS ügyvédszövet­ség szombat este baráti összejöve­telt tartott a becskereki kaszinóban. Az estélyen a becskereki ügyvédek nemzetiségi különbség nélkül teljes számban resztvettek. Halottak Fejfa, koszorú, pislogó méc#: halottak napján a csóktemetőben is kísértenek az emlékek és halovány árnyak suhannak az őszi ködben. Előjön a kriptából, feltör a sirhantok alól mindaz, ami voltieteveu, forró, lá­zas szent óra, megszentelt és megátko­zott csók, remegő ölelés, reszkető vá­rás, parázsló ajkak és izzó szemek. Éj­féli harangkonduláskor megnyílnak a si­­rok és hideg, kék lidércfény táncol kö­rül; szomorú, szivtépö danse maeabret jár az apró lángocska, amely perzselő tűz, daloló élet volt azelőtt. Szegény, szegény halottak, elröppent percok, elmúlt, kihűlt csókok, — a ti sorsotok még az örök emberi tragikum­nál is fájdalmasabb. Álmatlan éjszakák, rejtett vágyak, titkolt sóhajok, bujkálás, lázas, reszkető kóborlás, emésztő vára­kozás tövrs-ösvények között előzik meg a születésiek és mint megejtett szolgáló szégyene jöttök a világra sötét, eldugott kapualjban. Titkolni, szégyelni, tagadni kell, amikor megszületik a szent pilla­nat: két szív összedobbanása, izzó aj­kak hevülése, amikor nincs jó, nincs rossz, nincs éhség és szomjúság, ami­kor száraz, cserepes ajkak isszák a nek­tárt. Amikor nincs Te és Én, amikor csak Mi vagyunk. Kelten és mégis egy, egyetlenegy. Nincs tér és nincs idő, mert minden egybeforr, minden össze­folyik egy örökkévalóságra: egy szem­­pillantásra. Azután egyszerre elmúltok, búcsú nél­kül és elröppentek az emlékezések nagy, temetőjébe. Elvisz a vonat és kendő sem lenget búcsúzét, nem dicsér papos prédikáció, magunk vagyunk a potnpes­­funébres és komédiás mosollyal huzzuk a nagy, fekete, koporsós szekeret. Pihennek a holtak, — és ti mégis el­jöttök kísérteni évfordulón, halottak napján. Egy, tiz, száz esztendő, akár egy ezredév, mindegy, egyremegy. Ki számolja a sivatag fövenyét, ki tudja számon tartani az emlékezés mirriád pillanatát? És az emlékek nagy temető­jében az elmúlt csók lidércfénye ott tán­col a nyári napsugárban és az esti hold­­fényben. Világos nappalon ránehezedik; az aíVra, fojtogatja a torkot, kalapálja a szivet, éjszaka pedig szomorú mosoly - lyaí terpeszkedik az ágyra és belopja magát az álmokba. Évfordulón, halottak napján eljönnek kisérteni a csókok, al melyek a legfenségesebb pillanat után kihűltek, elmúltak, meghaltak. A kéz, a mely végigsimitotta a forró homlokot, a hajözön, amely az ujjak közt delejes szikrát szórt, a láztól könnyes szem, mind, mind itt vannak és a száj újra odatapad a!' nagy, végtelen távolságon keresztül, hogy még jobban fájjon. Messzi vannak és mégis eljönnek az évfordulóra és megrohannak, kínoznak, gyötörnek, — azután nevetnek, mint az. aki adta őket. Le kell hunyni a szemek visszafordítani az időt, visszavarázsolni az ezeresztendős percet, a csók születé­sét, amikor még nem izzott, nem lán­golt, amikor még nem létezett* Elmu­lasztani születését, hogy meg ne hal­hasson, hogy ne legyen évforduló, kí­sértet és halottak napja... —kas.

Next

/
Thumbnails
Contents