Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-01 / 292. szám
1925. november 1. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 5. olđa! Az orraiányos adó-túsz A szatmári pénzügyigazgatásig lefoglaltatta a Kludsky-cirkusz egyik elefántját Szatmárró! jelentik: A hires Kludskycirkusz, amely legutóbb Suboticán is tartott előadásokat, most Erdély városait járja sorra hatalmas társulatával. Ez a körút azonban csak balszerencsét és a kellemetlenségek végeláthatatlan sorozatát vonta maga után. Aradon, a tekintélyes deficit tetejébe, megdöglött az egyik idomított, drága kiralytigris, Temesváron a rozoga vagon-deszka beszakadt az állatok súlya alatt és a legnagyobb elefántnak kitörött a mellső jobblába. Legutóbb Szatmáron működött a társulat, de itt sem sok szerencsével. Már távozóban volt a cirkusz, felszedett sátorfákkal, amikor a kolozsvári állampénztártól távirat érkezett Szatmárra, hogy azonnal biztosítsák a cirkuszra kivetett három és fél millió lei jegyadót. A direkció azonban kereken megtagadta a horribilis összeg kifizetését, mire végrehajtó jelent meg a helyszínen és a törvény nevében az egyik elefántot lefoglalta a három és félmillió adóhátralék fej éhen. A cirkusz most ott vesztegel a szatmári állomáson és az egész társulat izgatottan várja az ügy kimenetelét, mert hisz a cirkusz szemefényét, a „Baby“ elefántot csak nem hagyhatják ott az adóhivatal kosztján. TINTA • ® ® Pénz Vacsora alatt pénzről csevegtek, az ércpénzről, mindenféle újabb és régibb érméről, mikor a házigazda fölkelt, egy kisasztalkáról odahozott egy bronzcsészét és elém tette a tányérom mellé. — Ó — mondtam magamban, hogy belé tekintettem, Mi ez? Miért homályosul el a szemem ? Mit jelent a viharos szívverés torkom körül? Életem, ifjúságom. Pénz, rég! pénz. Letettem a villát, kiemeltem egyet. Így gondolkoztam: — Sok éve nem láttam őket. Akkor láttam az utolsót, mikor kiadtam a bugyellárisomból, melyet aztán egy fiókba vetettem. De íme meg vannak, együtt vannak, mind, arany huszkoronás, a köpcös, tekintélyes ötkoronás és korona, a népszerű kölcsönösszeg, a korona. „Adj egy koronát, adj egy koronát.“ Hallom, amint mondom, hallom, amint mondják. Visszaejtettem a pénzt, aztán a bronzcsészére meredtem : —- Ha egy barlangban halottjaimat mutatnák, kivel valaha naponta érintkeztem, kedves, drága halottjaimat, kik tudlomon kívül élnek valahol, nem éreznék ily meglepetést. Családi arcképek ódon albumokban nem zaklatnak föl annyi emléket. Olyanok ezek, akár tárnákban az áldozatok hullái, melyeket egy sóstó évtizedek múltán is épen tartott meg, csalókán, feloszlásukat megakadályozva. Csöndesen, hosszan töprengtem: — Van-e valami, amivel oly szoros kapcsolatban vagyunk, mint váltópénzeinkkel? Könnyünk csorog értük, vérünk csorog. De nemcsak lelkileg közösködtünk velük, hanem testileg, legősibb érzékünkkel, a tapintással, a nap minden órájában, főkép akkor, mikor végzetes fordulóhoz érkezünk s ujjaink hegyén az idegesség villamossága viliódzik. A titkos találkáknál: „Fizesd ki gyorsan a kocsit.* A temetésnél: „Fizesd ki a sírásókat.“ Pénzt, pénzt, pénzt. Nem csoda, hogy úgy ismerem figuráit, mint apám, anyám áldott arcát. Nem, nem, én nem tagadom meg őket. Egyek már velem. Hozzám nőttek, elvegyültek fiatal éjszakáim, magányos délutánjaim, tanuló reggeleim izével, melyek most rejtélyesen — ínyemre bűvölnek. Az évek elmúltak. De ők domborművűkkel mindent megőriztek. Visszahozhatatlan életem tömör dombormüvei, el nem múló, csodálatos ötvösremekei, zengjetek. Ti vagytok a költészet. Csak a tökíilkó néz le, az mondja, hogy fizetési eszköz vagytok, hogy próza vagytok. Rengj ezüst korona, mint azon a korheiy hajnalon, mikor elgurultál a gőzfürdő sarkán a havas aszfalton, húsz évvel ezelőtt. Csüngjetek rézfillérek, ti boldog és hősi költő-nyomorom lélekharangjai, utolsó rézfillérek, az irodalmi kávéház márványasztalán egy nagyon világos, villanyfényes éjen. Muzsikáljatok, csörömpöljetek, még egyszer a lelkemben. A házigazda rám bámult, mosolyogva intett meg: — Mért nem eszel ? Kihűl az éteied . . . Kosztolányi Dezső. A bolgár katonaság véres harca bolgár komitácsikkal A komitácsik hátba akarták támadni a visszavonuló görög csapatokat Szófiából jelen tik: A bolgár reguláris csapatok és a bolgár komitácsik között Petries környékén heves harcok fejlődtek ki. A bolgár komitácsik ugyanis hátba akarták támadni a visszavonuló görög csapatokat, a bolgár katonaság azonban ezt megakadályozta. A komitácsik a lakosság biztatására intéztek támadást a görögök ellen, mert ezek az előnyomulás során ok nélkül több házat felgyújtottak, a bolgárokat kínozták és elvtték a lakosság élelmiszerét Szófiában abban reménykednek, hogy a nagyhatalmak arra fogják kényszeriteni a Balkán-államokat, hogy biztonsági szerződéseket kössenek egymással és ezzel megakadályoznák a görögbolgár konfliktushoz hasonló bonyodalmak fölmerülését. Politikai körök véleménye szerint Bulgária szívesen köt szomszédaival döntőbírósági szerződéseket, ha a kezdeményezés akár Jugoszlávia, akár Görögország részéről megtörténik. Németország népszavazással dönt a locarnói egyezmény elfogadásáról A német kormánykörök szerint a választók többsége a garanciapaktum mellett fog szavazni Berlinből jelentik: Kormánykörökben fölmerült az a terv, hogy a locamói egy.ezmény miatt kitört válságot ne uj választásokkal oldják meg. hanem kérdezzék meg magától a német néptől, hozzájárul-e a locarnói egyezmény aláírásához, vagy sem? A weimari alkotmány lehetővé teszi, hogy ilyen fontos külpolitikai kérdésekben a birodalom népszavazással döntsön. Ennek az volna az előnye, hogy7 a német nép minden pártpolitikától mentesen közvetlenül a megkötött garanciapaktum fölött mondana Ítéletet. A birodalom jelenlegi hangulata alapján kormánykörök úgy hiszik, a népszavazás igazolná Luther és Stresemann politikáját és a választók többsége az egyezmény elfogadása mellett szavazna. Ez esetben pedig nyilvánvalóvá lenne, hogy a német nemzetiek nem képviselik Németország akaratát. amikor szembefordulnak Locarnóval. A kormányválságot igy könnyen meg lehetne oldani és nem kellene kiírni uj választásokat, ami amugyis csak fölösleges izgalmaknak tenné ki Németországot, de a pártok erőviszonyait lényegesen úgysem változtatná meg. A népszavazás terve egyelőre még nem érett meg a megvalósításra, de számolnak azzal, hogy Luther kancellár végső szükségben ehhez az eszközhöz nyúl, hogy a válságból kivezető utat találjon. A magyar parlament gyászülése Leleplezték Tisza István és Návay Lajos emléktábláit A szocialisták és a fajvédők nem vettek részt az emlékünnepélyen Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés szombaton ünnepi ülésen áldozott azoknak a volt képviselőknek az emléke előtt, akik a világháborúban vagy a forradalmak viharában életüket vesztették. Az országház miniszteri folyosóján leleplezték azt a két emlékművet, amelyek közül az egyik gróf Tisza István és Návay Lajos, a másik pedig a háborúban elesett képviselők és országgyűlési alkalmazottak emlékét örökíti meg. Az ünnepség impozáns és méltó keretek között folyt le, azonban nem műiden zavaró momentum nélkül. A pártok szokásos képviselőházi padsorai ugyanis ezúttal nem teltek meg és a padsorok .körén ek különösőjx Js&t szelete maradt üresen. Az egyik a szocialistáké, akik azzal az indokolással nem jelentek meg, hogy nem engedték meg nekik annakidején azt, hogy az ő vértanúik, Somogyi és Bacsó sírjára a temetőben koszorút helyezzenek el és kikergették őket a temetőből. A másik ilyen körszelet a fajvédők padjait' és helyeit foglalja magában. Az ünnepségen egyetlenegy fajvédőképviselő sem vett részt, ők azonban nem is indokolták távolmaradásukat. Távolmaradásuknak valószínűleg az az oka, hogy annakidején csaknem valamennyien a függetlenségi-párthoz tartoztak, míg a szombati emlékünnep erősen munkapárti színezetű .volt A folyosók féltizenegy után kezdtek népesedni. Feltűntek többen a régletünt politikai élet szereplői közül is. Ismét végiglépegetett a piros szőnyegen Teleszky János, valamint gróf Tisza István több egykori hive. A karzaton megjelent Szász Károly, a képviselőház utolsó elnöke, aki az októberi forradalom kitörésekor a Házat feloszlottnak nyilvánította. Ugyancsak a karzaton foglalt helyet Berzeviczy Albert, báró Wlassics Gyula, továbbá Balogh Jenő, Popovics Sándor, báró Szterényi József, llosvay Lajos, Gál Jenő. A volt képviselők sorából még megjelentek: báró Guttman Henrik, Kozma Andor, Lengyel Zoltán. Küldöttséggel képviseltették magukat ezenkívül mindazok az ezredek, anjelyek kötelékéhe a táblákon megerősített hősi halottak tartoztak. Ugyancsak küldöttség képviselte gróf Tisza István debreceni huszárezredet. A karzatok egyébként isi meglehetősen népesek voltak. A férfiak mind fekete ruhában, sőt a hölgyek nagyrésze is ünnepi feketében jelent meg. Az ülés megnyitása után Scitovszky Béla házelnök, valamint Huszár Károly és Zsitvay Tibor alelnökök tartottak emlékbeszédeket. Mi történt Chriasztival a budapesti gyiijtőfogliázban? Az elhunyt bomba merényi 5 apjának rágaimazási pőre Budapestről jelentik: A bombamerényietek idején — mint ismeretes — Mdrtfy társaságában főszerepet vitt Chriaszti István kőmüvessegéd, aki Márffyékkaí együtt letartóztatásba került, a bombamerényletek bünperének főtárgyalását azonban nem érte meg, mivel 1924 őszén a maglódi-uti gyüjtőfogházban tüdővészben meghalt. Chriaszti István édesapja: Chriaszti József kőmüvessegéd 1924 október 17-én levelet intézett a gyüjtőíogház miniszteri biztosához, amelyben felháborodott hangon adta tudomására a • gyüjtőfogb.áz vezetőjének, hogy a letartóztatásban lévő fiának táplálékát nem adtak be. Amikor egy alkalommal beszélgetési engedélyt kért, —' irta — az egyik főtiszt órák hosszát várakoztatta, majd beteg fia helyett mást hoztak Ne, úgy, hogy fiával, akit később levezettek, csak egy percig beszélhetett. — A letartóztatottak az intézet alkalmazottainak gondatlansága következtében pusztulnak el — írja levelében az öreg kőmüvessegéd. Felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége címén Chriaszti József ellen megindították az ügyészségi eljárást. Szombaton j.» vonja felelősségre a levélíró Chriaszfií a budapesti büntetőtörvényszék. Chriaszti1'védekezésében kijelentette, hogy a levelet nemé,irta. A. rendőrségen azt vallotta, hogy a levelet leányával íratta, mert nem akarta fiának egy jóbarátját, iskolatársát' berárctai». ö ugyanis egy régi ismerőse, Kriska János fiának panaszolta el a dolgokat és az irta meg a levelet.—Fiam akkor már nagyon beteges volt, — mondta vallomásában a kőmivessegéd és azzal mentette'magát, hogy ő tulajdonképpen semmit sem panaszolt el, nincs is kifogása a gyiijtőfogház vezetői ellen. További kihallgatása során Chriaszti egyre jobban összezavarta vallomását, végül semmi felelősséget nem akart a levélért vállalni. Hangoztatta, hogy ö a levelet alá sem irtav Össze-vissza beszélt a bíróság előtt. Végül is az elnök figyelmeztette,, hogy másokat is bernit magával együtt a perbe. A vádat képviselő ügyész az állítólagos levélíró kihallgatását kérte. A bíróság a kihallgatást e! is rendelte és ezért a mai tárgyalást ítélethozatal nélkül elnápota. 7 ' ,
