Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-24 / 315. szám
6. oldal BACSMEGYEl NAPLÖ 1925. november 24. Szubjektív Krónika ® m $ Alázatos sorok Európához Egyik nap fut a másik után, úgy őszszetorlódnak, mint a falevelek őszi mészárláskor, mikor november tartja Bertalan-éjét. Emberek, nézzétek milyen erős vagyok. 'Vannak ostobák, akik csudavizet isznak a lelkűk üdvössége érdekében és pilulákat szednek, hogy eltüntessék szivükről a szeplőt, de senki se látta még meg szomszédja szemében a Krisztust. Ez az őszi sár olyan marasztaló, akár reggel a meleg ágy, itt csudákat lehet tenni feltűnés nélkül, gyujto’gatni és ölni, csak a halál nyomában jár rikoltó dinom-dánom. Heje-hujdval születnek és boros fejjel mennek az utolsó útra. <4; életnek itt nincs indulója, csak a halálnak és a pénznek, Ó, hányszor megfogadtam gyűlölködő perceimben, hogy többé nem állok szóba velük, a disznófejüekkel, a bárdnyfejüekkel és a lexikontéjüekkel és mindig pacsizva kullogtam vissza, mint az illedelmes eb. Ugy-e milyen nevetséges ez a szótorna, ez a sámsonkodás Ígéretekkel és fenyegetésekkel? Te tudod édes X., hogy úgysem foglak fejbeütni az uccdn, sőt mosolygok és bókolok előtted, s csak a hátad mögött mutatok szamárfülei. Drága kopasz bácsika, irigylem az ön testhezálló pocakját, neje kelteméi és leánykája hamvas báját. Igazatok van, ha rúgtok és boldog leszek, ha megveregetitek a váltamat. Mindenki ura a maga sorsának. Én láttam már a halált hívatlanul beállítani békés hajlékba, ahol az életre rendezkedtek be és láttam erőszakkal megidézve, mikor a faluvégi favágó, akit elhagyott a szeretője, bosszúból megfagyott a kedves ablaka előtt. Mert mi, férfiak parancsolni tudunk a halálnak, ha a nőnek nem is. Mit ér a roppant indulat, ha nem indul nyomában aranyeső? Oly fájdalmas ez a nyugtalanság, amely a lábujjam hegyétől a torkomig nyargal, a pokoli tűz, amely üvöltésre parancsol, mint korbács a cirkusz oroszlánját. Vannak városok, amelyeket még sohasem láttam és a ti jóvoltdtokból nem is fogok soha. A kávéház az én váram, országom, színházam és kirakatom. A füst a délibáb és tudom: innen nem lehet felnőni a csillagokig. Itt csak a részeg ember ágál és a bolond. A világ a nagy komédia, amit én állóhelyről, lábujjhegyen bámulok. Hol az a boldog öröm, mikor komédiások jöttek a faluba és kigyulladt a sátor szeme, mint a hold? A misztikumok és csudák, melyek a szivemig értek? Hol keressem a telkemet? Mindenütt nyoma van; nőben, írásban, földben, napsütésben, harangszóban, csak magamban nem találom. Erre járt, itt látták, itt hajítotok róla, itt ölelkeztek vele, csak én, én nem tudom utolérni soha. Az idő is a ti hóhérlegény étek, szépen odavénit majd mellétek és leszek én is: zsarnok árulója a fiatalságomnak. A fiatalságomnak, amelyet ringyővá aljasitott ez az alar mizsnás, alabárdos, nagyfülü város. Ki itt a mesék szegénylegénye, akiért eljött a szűzi gróf kisasszony, hogy megváltsa a vérével? Ettem nem jön senki szabaditó és én sem mehetek senkiért, hogy ölembe kapjam és kifussak vele a világból. Aki engem vár, azé a Csipkerózsl sorsa, vágyódás és álom. ó, szeretlek világ, undok világ, gyilkos világ! Soványka karjaimba ölellek 6 föld! Európa véres csatornái és árkai ömöljetek belém! Tirádákkal köszöntlek, csörgősapkdsan és aranyszájjal: ó világ, boldog vagyok, hogy belém törlöd sáros saruidat! (t. i.) ¥ A költő és a sorsharag Verlaine óta kiment a divatból a koplaló költő. A poéták ma mind családos, fixiizetéses hivatalnokok, könyvelők, színigazgatók vagy újságírók, akiknek a Ura magánügy, disz, púder a hiúságukra, spanyolfal a lelkűk elé. A romantikus századok elkésett igrice Tin Ulevies, a piszkos, rongyos, ágrulszakadt költő, az uj jugoszláv irodalom egyik legnagyobb lírikusa, akit most javíthatatlan munkakerülésért kiutasítottak Beogradből. Ujevicsnek csak egyetlen versét olvastam magyarul, Csuka Zoltán kitűnő fordításában, de ennyi szépséges szomorúságot, ennyi szentségesen együgyű csudálkozást még nem adott nékem költő soha, mint ez a csavargó, toloncutra került poéta. Ilyenekét mond az egek urának: »Én istenem, jó istenem, emlékezz tündöklő Ígéreteidre, amelyekkel a földre engedtél, ó istenem vigyázz a fiadra, aki tövis és kavics közt lépeget, véres szívvel, sebes lábakkal, Csillagfény nélkül, alázattal, adóságokkal és csalással és nagy bánatokkal a szakállán, nincsen apja, nincsen anyja, se nővére, se fivére, se barátja, se szeretője senkije a világon, szivében gombostünyi hely nincs és nem csap ki tűz az ujjai hegyén.« A beogradi rendőrség azonban nem olvas verseket és Ujevicset november tizenkilencedikén irgalmatlanul bevagorúrozták és több kiutasítottál együtt kitoloncolták a fővárosból. Vinkovciig minden rendben ment, de itt az állomásfőnök kijelentette, hogy jegy nélkül nem viszik tovább ingyen a költőt. Szegény Ujevicsnek persze nem volt egy árva paraja sem és igy kidobták a vonatból. A vinkoveii rendőrség erre úgy határozott, hogy gyalog fogják dalmáctai szülőfalujába, Makarszkolába szálütani. A hideg novemberi reggelben el is indultak a fagyott országúton, a költő egykedvűen trappolt tovább lyukas cipőiben, fütyörészett, vagy a körmei közé fújt, ha nagyon kínozta a hideg. A furcsa menet azonban csak a szomszéd községig jutott el. Itt a kísérő rendőrök úgy aíálták, hogy Dalmácia még nagyon messze van, addig meg is fagyhatnak valamennyien, tehát visszahozták a boldogtalan poétát Vinkovciba. A vinkoveii hatóságok feltűnően előzékenyen bántak vele: külön cellába tették és mikor a lakosság megtudta, hogy Tin Ujevics a városban tartózkodik, gyűjtést indítottak számára, tiszta ruhát és eledelt vásároltak neki, úgy, hogy a költő egészen megbékélt a helyzettel. A rendőrségnek most nagyon fő a feje, hogy mit csináljon Ujeviccsel; szabadulni szeretnének tőle, de az uccára kitenni nem merik, mert akkor a polgársággal gyűlne meg a bajuk, ha pedig börtönben tartják, az utókor és az irodalomtörténet fogja őket pellengérre állítani. Ámbár az utóbbit nem hisszük, hogy nagyon a szivére venné a vinkoveii rendőrség. Äz angol felsoház kedden tartja ineg a locarnói szerződés vitáját A munkáspárt álláspontját Londonból jelentik : A felsöház kedden kezdi meg a locarnói szerződés vitáját. A munkáspárt részéről lord Arnold szólal föl, aki hosszabb beszédben fogja bírálni a döntőbírósági szerződéseket. A konzervatív párt tagjai közül többen vesznek részt a vitá ban, mely előreláthatólag már lord Arnold fogja kifejteni szerd ín befejeződik. Minthogy a munkáspárt a felsöházban sem terjeszt elő módositó javaslatokat, a locarnói szerződést egyhangúlag fogják megszavazni. A felsőház jóváhagyása után a kormány a szerződés aláírására készíti elő a programot. Az Ergerberger-induló becsületsértés A budapesti törvényszék felmentette egy kereskedő feleségét, aki legazemberezte a hadsereget Budapestről jelentik: A törvényszék PubU'k-tanácsa hétfőn tárgyalta Millgram Ármin kereskedő feleségének bünpörét, aki ellen az ügyészség a katonaság intézménye elleni izgatás és becsületsértés miatt emelt vádat. A vádlott asszony az elnök kérdésére kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, az inkriminált kijelentést azonban megtette. — Az első honvédgyalogezred egyik százada — mondotta — pont a mi üzletünk ajtaja előtt kezdte énekelni menetelés közben a nemzeti hadsereg hivatalos indulóját... Az ügyész: Nem hivatalos. A vádlott: Hát félhivatalos. Szóval énekelték, hogy Ergerberger-sószberger, minden zsidó gazember. Erre én rájuk kiáltottam, hogy ti vagytok a gazemberek, bitangok! Nagyon fel voltam háborodva, kérem, első férjem a harctéren elesett, második férjem is harminchat hónapig volt a fronton. Felháborodásomban gazembereztem le a katonákat. A vádlott vallomása után Horváth Ferenc főhadnagy tanút hallgatták ki, aki az éneklő századot vezette. Az elnök: Mit tud az esetről? A tanú: Nagytétényből jöttünk a városba. Én a század után mentem, a századot, előttem talán Száz lépésnyire, Bódi Sándor őrmester vezette. Egyszerre csak láttam, hogy a század megáll, az éneklés megszűnik, zavar van. Előre szaladtam, egy járőr már hozta is Millgramnét. Bódi őrmester jelentette nekem, amit különben én is hallottam, hogy a század énekelte az »Erger-Berger« cimü dalt. Erre Millgramné az üzletajtóból kiabálta: »Ti nagyobb gazemberek vagytok, disznók!« Az ott lévő rendőrt odahivattam, a rendőr előtt azután az asszony kijelentette, hogy ő igenis fentartja ezt a kijelentését, bármikor, még a bíróság előtt is. Az elnök: Kérem szépen, mi mindannyian ismerjük az Erger-Berger-nótát. Ez a nóta határozottan becsületsértő kifejezéseket tartalmaz, mert benne van az is, hogy: minden zsidó gazember. A tanú: Úgy van. Az elnök: Az ilyen becsületsértő kifejezést énekelni olyan helyen, ahol mások is, zsidók is laknak, nem szabad. Miért engedik meg Önök, hogy a katonák ezt a nótát végig énekeljék? A tana: A lefújás alkalmával, a vámon túl, meg van engedve a katonáknak, hogy érzésüknek bármilyen tormában kifejezést adjanak és azt énekeljék, amit akarnak. Ad al szerkesztője ellen nem indítottak eljárást, tehát úgy látszik, az még sem becsületsértő. Az elnök: Dehogy, ez nagy tévedés! Ez a dal, amint valaki azt énekli, már becsületsértés. Ha a szerzőt nem csukták le, az még nem jogosít fel arra, hogy ezt a dalt nyilvánosan énekeljék. A tanú: Ezt a dalt nem is tiltották be, tehát, úgy látszik, szabad énekelni. Az elnök: De mit szólna ön ahhoz, ha valaki azt énekelné, hogy minden magyar gazember? A tanú: Pardon, a zsidó vagy faj, vagy felekezet, vagy vallás. Az elnök: Kérem, én nem vitatkozom önnel tovább, vegye tudomásul, hogy a zsidók magyarok, éppen olyan magyarok, mint mi, vegye tudomásul, hogy a zsidók éppen úgy véreztek a háborúban, mint mi, vegye tudomásul, hogy senkit sérteni nem szabad! A vádlott ezután elmondta, hogy amikor a katonák elfogták, az őrmester szuronyt szegeztetett rá és rákiáltott: — Fogd be a szádat, te büdös zsidó! — és még egy súlyos, nyomdaiestéket nem tűrő kifejezést használt. Az őrmester és még több tanú kihallgatása után kihirdette az ítéletet, amelyben bűnösnek mondta ugyan ki felhatalmazásra üldözendő becsületsértés vétségében a vádlottat, de felmentette a büntetés kiszabása alól Az indokolás szerint az a, kijelentés, amit Millgramné használt, becsületsértő, azonban az Ergerberger nótának eléneklése, különösen tekintettel arra a passzusára, hogy minden zsidó gazember, szintén becsületsértés. A törvényszék a nótának éneklését jogellenesnek, kihívónak és botránytkeltö viselkedésnek tartja, amely alkalmas volt arra, hogy Millgraamnét, akinek első férje a háborúban elesett, felháborítsa és az inkriminált kifejezésre késztesse. Ugyancsak felmentették Millgramnét a katonaság elleni izgatás vádja alól is, miután az a becsületsértő kifejezés, amit használt, tekintettel annak inditó okára, nem alkalmas az izgatásra. Az ügyész felebbezett az ítélet ellen. A vádlott és védője a felmentő Ítéletet tudomásul vette. Pénzhamisítás részvénytársasági alapon Ötvenmillió levát hamisítottak Bulgáriában Szófiából jelentik: A rendőrség nagyarányú pénzhamisításnak jött a nyomára. Megállapítást nyert, hogy ötven millió hamis léva került forgalomba. A hamis bankjegyeket előállító nyomda felszerelésére részvénytársaság alakult és a részvényesek között bankigazgatók is szerepeltek. A rendőrség kinyomozta, hogy a pénzhamisitó banda százdolláros bankjegyek hamisítására is megtette az előkészületeket. Megnehezíti a rendőrség munkáját az a körülmény, hogy a bűnügybe igen előkelő személyiségek is bele vannak keverve. Eddig harminckilenc letartóztatás történt. Az 500 dináros rejtély A Bdcsmegyei Napló vasárnapi példányai közt két olyan lappéldány volt, amelyben a negyedik oldalon a tárca a következő változással jelent meg: Sz. Szigethy Vilmos Irta: Lady Akinek bármelyik ilyen példány birto-. kába kerül és azt nyolc napon belül a kiadóhivatalnak beszolgáltatja, 500 dinár jutalmai kap. A mai lappéldányok közt szintén van két olyan lap, ami eltér a többitől. Aki a Bdcsmegyei Naplóra előfizet, résztvesz a márciusi sorsolásba’', amelyen ötven értékes tárgy és 50, 200, 4000, 10.000 és 30.000 dináros nyeremények kerülnek kisorsolásra.
