Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-24 / 315. szám

2, oldal

vatikáni követ. Ebben az ügyben dr. Bauer zagrebi érsek, dr. Karlin maribori, Aksamovics djakovói püspökök is Beogradba érkeztek. A főpapok látogatást tettek az udvarnál és beírták nevüket a vendégkönyvbe.

A vámtarifa-bizottság ülése

Beogradból jelentik: A pénzügyi bizottság vámtarifa letárgyalására kiküldött albizottsága hétfőn ülést tartott. Az ülésen elhatározták, hogy a drágakő vámját 500 dinárról 1000- le, a drágakő foglalatok vámját pedig 18.000 aranyrtiárkáró! 20.000 dinárra emelik fel. A pala kiviteli vámját 10 dinárról 20-ra, az uccaburkolati kövekét 2-ről 4-re emelték föl. A csiszolatlan litográfiái kövek vámját két dinárról egyre, a csiszoltakét pedig öt dinárról háromra szállították le. A kőfaragómunkák vámját ötven százalékkal emelték fel.

Á ljubljanai demokraták nem tüntettek Radios ellen

Ljubljanából jelentik: Zserjav Gregor. volt miniszter, a szlovéniai független demokraták vezetője meglátogatta Baltics ljubljanai főispánt, a ki előtt kijelentette, hogy a független demokraták vasárnap nem vettek részt Radics István közoktatásügyi miniszter elleni tüntetésben. Politikai körökben Zserjav kijelentése nagy feltűnést keltett.

Mit végzett Radics ötnapos minisztersége alatt ?

Zagrebből jelentik: A Bácsmegyei Napló munkatársa beszélgetést folytatott a Radics-párt egyik tekintélyes vezetőjével, aki elmondotta, hogy Radics István, mint közoktatásügyi miniszter eddig a következő reformokat hajtotta végre:

1. Táviratilag elvette a tanfelügyelőktől azt a jogot, hogy bizonyos esetekben tanítókat áthelyezzenek és kinevezzenek és minden személyi változás elrendelését a saját hatáskörébe vont;

2. feloldotta az Obznana alól a horvát tanitók egyesületét és a szekvesztrumot, melyet az egyesület vagyonára rendeltek el, megszüntette;

3. elrendelte mindazon magánisko-Virágok között

Irta: Illés Endre

I.

Egy aranynyilas, tiszta, nyári délben érkezett Miklós Szepesvárra.

Az állomáson már várta a kocsi. S öt perc múlva a csendes Rózsa uccán kocogtak fölfelé.

Az ég vakító kék volt, a felhők nagyon fehérek. És az alacsony kerítéseken átkiváncsiskodott, kihajolt a duzzadtmellü nyár.

Fenn a magasban harsant a nap.

Mint egy roppant kiáltás.

$ a ragyogó fény, itt lenn, meggy uj tóttá a földet.

Isszonyu lángban lobogtak kétoldalt a kertek, ég felé tört a kinyílt virágok minden tüze, és a háztetőkön vörös sustorgásban izzott a sok cserép.

Miidós lehunyta a szemét.

Pirossal, zölddel, arannyal záporozta tele a nyár.

Hasitó, eleven, máglyás színekkel ütögette.

S egészen a csontjáig hulltak ezek a tüzek.

Le kelleti hunynia a szemét.

Két percig kocogtak igy. Egyenletesen, lassan. A kemény, kisziikkadt utón, a lángoló kertek között. Azután nyikordult a kerék, zökkent a kocsi és a lovak megálltak.

— Itt vagyunk, ifijur! — fordult

hátra 3 bakról az Öreg kocsis,

RÄCSMEGYE1 NAPLÓ 1925 november 24.

Iáknak a feloszlatását, melyek nem felelnek meg a törvényes követelményeknek. Ebben az ügyben körrendeletét küldött szét a tanfelügyelőségeknek, amelyben a magánisko-Miklós felriadt.

A fejével fáradtan bólintott. És szemeit visszaemelte a lobogó nyárba. A keze is mozdult.

Szédülve, tétován nézett körül.

Már napok óta nem aludt, agyában az utolsó gyertyák fénye haldokolt, az izmait ólmos fáradtság kötözgette végső, egyre merevebb gúzsba.

És olyan fáradt volt, annyira megsebezett, olyan nyomorult, hogy csak dideregni tudott, ha eszébe jutott: még él. Olyan magányos, anynyira fiatal, hogy majd szomjanhalt egy simogatásórt. És olyan legyengült, hogy még a saját kezét sem tudta végighuzni a homlokán.

Egyedül volt.

És eladták, elárulták, megcsalták.

Akije eddig volt: elhagyta.

Vér helyett sós könnyek marták már a szivét.

— Itt vagyunk, ifiur!

Sütött a nap, s az aranynyilas, nyári reggelben valahonnan lánykacagást hozott a hirtelen támadt szél.

Az ő kacagása! — vágta végig Miklóst egy gondolat.

És a bakra szeretett volna ugrani.

Odakiáltani a kocsisnak hajts!

A lovak közé csapni.

És rohanni, bukdácsolni, menekülni.

Messze — messze.

Csend volt.

Álltak a nyári délben.

Iákról tüzetes ielentést követelt, hogy megállapíthassa, hol vannak azok a magániskolák, melyek nem működnek az iskolatörvény rendelkezéseinek megfelelően.

Két türelmetlen ló, egy öreg kocsis és egy sápadt, elkinzott fiatalember, akit elhagyott egy asszony.

így érkezett meg Miklós Szepesvárra.

2.

Két drága öreg ember: a nagyszülei, — már várták is.

És jöttek a csókok, az ölelések, a cirógatások, jött-jött a hosszú sor.

A kérdések, a feleletek.

És újra az ölelések, újra a csókok.

Ebéd után is lett már, amire egy kevéske ideig egyedül maradt.

Kiment a teraszra. Széles tölgyoszlopain a virágoskertbe könyökölt a terasz.

S Miklós leült egy sárga nádszékbe. És nézte a kék magasban a felhőket. Éppen fölötte akadt el egy csapat.

Később lekivánkozott a virágok közé.

Már nyílt a sárga viola, nyíltak a rózsák, nyílott a sok fűszeres, öreg szegfű. És a zöld gyepen tömjéneztek az egyszerű parasztvirágok: a levendula, a rozmarin, a rezeda, a zsálya. Felöltötte szirteskék subáját a szarkaláb is.

Öregurat lent találta a sok tarka fej között.

Hallgatva ültek egymás mellé.

Öregur szivarozott és Miklós titokban, lopva elnézte őt.

Elgondolkozott.

Évekkel azelőtt, régen, amikor

adóinak kivetését is. Dolgozunk az 1924. és 1925. évi forgalmi adókivetésen is, a mely februárig el fog készülni. Az egy százalékos forgalmi adókulcs továbbra is megmarad, sőt könnyítések helyett bizonyos mérvű szigorítás lesz,

— A jövedelem- és vagyonadó vallomások bejelentésének határidejét tudvalevőleg december 15-éig meghosszabbították. Ennél a két adónemnél a városokban az összeiróbizottságok rövidesen megkezdik működésűket, mig a községekben ezt a helyi hatóságok végzik Amikor a III. osztályú kereseti adókivetést eszközöljük, egyúttal megállapítjuk az 1923., 1924. és 1925. évek folyamán keletkezett uj cégek adóját is. f

Ezek a pénzügyigazgatóság jelenleg folyamatban levő munkálatai *

A noviszadi Lloyd uj helyiségébe történt átköltözködése alkalmából szombaton este társasvacsorát rendezett, amelyen a nagyszámban megjelent tagokon kívül Sztankovics Szvetozár nemzetgyűlési képviselő, dr. Stefanovics Zsárkó ny. polgármester, a szerb Csitaonica elnöke, Miroszavlievics Koszta, a kereskedelmi kamara elnöke, Jakovljevics Milán ezredes és más meghívottak is vettek részt.

Szlepcscvics Zsárkó, a Szerb kereskedelmi bank igazgatója, a Lloyd elnöke felszólalásában üdvözölte a megjelente, két és bejelentette, hogy e társasvacso« rák rendezésével hozzá akarnak járulni ahhoz, hogy a kereskedők az őket megillető szociális elhelyezést kapják a társadalmi életben.

Különösen meleg szavakkal emlékezett meg Sztankovics Szvetozár képviselőnek az adóterhek enyhítése ériekében kifejtett ngyszabásu akciójáról, amellyel a kereskedői társadalom háláját vivta ki magának.

Sztankovics válaszában megígérte, hogy akcióját a teljes sikerig folytatja,

Dr. Petrovics Bránkó, a tőzsde főtitkára Miroszavljevics Koszta kamarai elnököt köszöntötte fel a fehér Sasrenddel való kitüntetése alkalmából.

Végül dr. Stefanovics Zsárkó ny. polgármester fejezte ki meleg szavakkal elismerését a kereskedelmi osztálynak és örömének adott kifejezést, hogy a többi társadalmi rétegekkel való kapcsolat egyre szorosabb lesz.

még kisgyerek volt, járt már egyszer itt. Szaggatta a virágokat ebiben a kertben és sütkérezett ilyen sárga napsütés alatt. Milyen jóbarátok voltak akkor öregurral! Milyen nagyszerű pajtások! Mindéi! titkát rábízta, minden örömét neki súgta. És sírást but, napsütést: mindent megosztottak.

Sohasem kellett volna innen elmennie!

És vájjon most megértené-e?

Mert sok év ment el azóta.

Sokat hoztak, sokat vittek ezek az évek.

Lehunyta a szemét.

Nyár volt. És napsütés, virágok. Tarka lepkék köröskörül.

Vájjon megértené-e most, ha elmondja neki: hogy meg fog halni!

Szép, aranyos napórán akadt meg a szeme, amikor újra íölpillantott. Szemben, a terasz fölött, ragyogtak az arany számok.

— Napóra?

Öregur mozdult.

— Igen.

Egy pillanatig csend volt.

— Én csináltam . . . Délutánonként itt künn szoktam ülni a virá- I gok között nézem az árnyékát.

Már ferdén nyúlt el az árnyék, három óra volt. A magasban hirtelen elborult a nap. Gyengébb szellő ébredezett s a szélben mozdultak a virágok, megmozdultak lassan a felhők is. Egyikük a nap elé került. És eltakarta.

A Vajdaság gazdasági szervezetei

ultimátumszerű memorandumot intéztek a pénügyminiszterhez

Sztankovics képviselő adőjavaslatának elfogadását kéri harminchárom gazdasági szervezet

A Bácsmegyei Napló beszámolt arról az adójavaslatról, amelyet Sztankovics Szvetozár. nemzetgyűlési képviselő, volt államtitkár — a vajdasági radikálispárti képviselőkkel egyetértve — nyújtott be a december-márciusi tizenkettedekröl szóló törvényjavaslat alkalmából dr. Sztojadinovics pénzügyminiszterhez. A javaslat addig, amíg a további halasztást nem tűrő adóegységesítési az egész országban keresztül nem viszik, bizonyos könnyítéseket akar a Vajdaság lakossága számára biztositni és főleg a jövedelmi- és vagyonadóknak és a kapcsolatos pótadóknak törlését kívánja ezév január 1-ig visszamenőleg.

Sztankovics Szvetozár képviselő átadta irásbafoglalt adójavaslaíát dr. Sztojadinovics pénzügyminiszternek, aki azonban csak azt ígérte meg, hogy a javaslatot tanulmányozni fogja.

Ez a körülmény arra késztette a Kereskedők és Gyáriparosok Országos Szövetségének noviszadi vezetőségét, hogy az egész Vajdaság kereskedelmi és ipari érdekeltségeit a mozgalomba bekapcsolva, az egész Vajdaságra kiterjedő akciót indítson, mely most már ultimátumszerűén követeli, hogy a vajdasági lakosságot tehermentesítsék a többi artományokat nem terhelő súlyos adónemek terheitől.

A kereskedők és gyáriparosok országos szövetségének noviszadi fiókja, továbbá a sZuboticai, szombori, szeritai, apatini, hódsági, vrbászi, cservenkai, kulai, bácska-palánkai, sztaribecsei, sztarikanizsai, adai, moholi, szrbobráni, zsabalji, csurogi, pancsevói, varsaci, belacrkvai, veliki-becskereki, velikikikindai, alibunári, kovini, szremszki-mitrovicai, rumai, sztarapazovai és indijai kereskedelmi és ipari szervezetek és ipartestületek hétfőn terjedelmes memorandummal fordultak a pénzügyminiszterhez, melyben a leghatározottabb hangon kérik a minisztert, hogy Sztankovics képviselő javaslatát illessze a tizenkettedekröl szóló törvénybe.

A harminchárom gazdasági szervezet a beadvány megtörténtéről értesíti a vajdasági képviselőket és felkéri őket, hogy egész befolyásukat vessék annak érdekében latba, hogy Sztankovics törvényjavaslatát a tizenkettedekröl szóló költségvetési törvényjavaslathoz csatolják, mert ellenkező esetben, vagy ha a kormánytöbbség vonakodna a vajdasági képviselők felhívásának eleget tenni, a felsorolt gazdasági szervezetek felszólítják a vajdasági képviselőket, hogy tiltakozásuk jeléül a tizenkettedekröl szóló törvényjavaslat elfogadása ellen szavazzanak.

Ezüggyel kapcsolatban kérdést intéztünk a noviszadi tartományi pénzügyigazgatóság egyik mértékadó tényezőjéhez, aki a következőket mondotta:

— Nem lehet még tudni, hogy a harminchárom gazdasági szervezet együttes akciójának mi lesz a hatása. Bizonyos azonban, hogy mi már hozzáfogtunk as uj adókivetésekhez, amelyek az 1926— 27—28. évekre fognak szólani és az 1923—24—25. adókivetéseken alapszanak.

— A harmadosztályú jövedelmi adókivetések ellen beadott reklamáció a tárgyaló bizottság szünetelése miatt szünetel, mert a pénzügyigazgatóság hozzáfogott az 1926., 1927. és 1928. évekre szóló adókivetésekhez, amelyeket egyelőre házilag készit elő. Ugyancsak megkezdjük házilag a nyilvános elszámolásra kötelezett vállalatok jövő esztendőre szóló