Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-24 / 315. szám

PoStarina plačena í 315. szám » ÁRA 11/2 DINÁR XXVL évfolvr Szubotica, KEDD 1925 november 24. ftiegjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre ISO din. Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Fonciére-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova ul.l. (Lelbach-paiota) A legyőzhetetlen ellenség A francia frank Caillaux után Painlevének is megadta a kegye­lemdöfést. Ha hinnők a történeti igazságszolgáltatásban, azt mond hatnánk: a végzet teljesedett be Painlevén, az uj francia kormá­nyon, amely egy hónapja sincs, a nagy száműzött fejét ajánlotta föl a harcias Poincarének. Mindenesetre elégtétel Caillaux­­nak, hogy a szanálás csataterén, hol már szép számmal fekszenek halottak : a jobboldali dicsőség és Herriot-kabinet, nélküle is elbu­kott a francia kispolgárság gyáva és lábatlan politikája, mely hiába csábította a jobboldaliakat, a sze­relmi vallomás süket fülekre ta­lált Poincarénál. Két év óta, amikor először ijedt föl Paris a krizis veszedelmére, még soha nem érte olyan kudatc a kartel pártjait, mint az uj Pain­­levé kormány bukásával. Her­­riot, aki a győzelem babérágaival a homlokán ült be Poincaré szé­kébe, úgy távozott, mint a francia demokrácia Grál-lovagja, aki mi­után megtette kötelességét, helyet ad lármás uj ambicióicnak és tö­rekvéseknek. A frankot ő sem tudta kfgyőgyitani abból a króni­kus betegségből, amelybe a jobb­oldali kormány alatt került, de okos előrelátással akkor vonult vissza, amikor a baloldal hitelét és népszerűségét nem nyirbálta még meg a végzetes csatavesztés. Painlevé viszont, aki a francia polgárság legszinteienebb politikai csoportját képviseli, kétszer pró­bálta megoldani a legkényesebb problémát: a szegénység problé­máját és mind a kétszer csúnyán elkótyavetyélte a demokrácia rá­hagyott becsületét. Az első kísér­letnél Caillaux volt az adut, akit ceremóniás, külsőségek közt hív­tak meg a kormányba és mostak fehérre, hogy elvégezze, amire már csak kevesen mertek vállal­kozni : a ftancia büdzsé rendbe­hozását. De az adu, akárhogy próbálta is Painlevé kihozni, nem segített, mert a bajok egymásután szakadtak Franciaország nyakába, jött a sziriai kaland, aztán Ame­rika, a kíméletlen hitelező, aki egyszerre akarta kimarkolni a francia nép zsebéből azokat a milliókat, amiket a háborúban kölcsönzött szövetségesének. A nagy ijedelemben Painlevé úgy segített, hogy — kidobta a kana­pét, kihúzta a bársonyszéket Cail laux alól abban a balga remény­ben, hogy ami balfelé nem sike­rült, talán sikerül Poincaré segít­ségével. A francia nép — mit csinálhatott mást — fanyar képpel tudomásul vette, hogy az ujpremier uj javaslatokat dolgoz ki, amikben nem lesz szó a párisi pénzbárók súlyos megadóztatásáról és a földadó emeléséről. Caillaux sem volt hive a radikális operáció­nak, de tudta, hogy a frank még sokszor ront illúziókat, ha a büdzsét alá nem támasztják sú­lyos adókkal. Painlevé azonban többre becsülte a hatalmat Fran­ciaország jövőjénél es Datran át­vágta a gordiusi csomót; inkább a demokrácia vesszen, mint n francia bankok üzenjenek hadat a kormánynak. Ama huszárbravurraf kissé megkéselt és két hét : be­került a zsákuccába, ahogy va­lamikor elődje, a jószándéku Herriot. A jobboldalnak már ke­vés volt, amit felajánlott, a bal­oldalnak viszont sok — a ka­mara leszavazta és megvonta tőle a bizalmat. A baloldali karte! megint ott van, ahol volt a győzelem más­napján : előtte Franciaország ezer­arcú nyomorúsága, bajok és gon­dok, amik két év óta nem fogy­tak, ellenkezőleg, megszaporod tak. A francia demokrácia sokat Ígért, amikor választókat tobor­zott, de hol van, istenem, hol « tavalyi hó, mi van a fogadko­zással. Painlevé bukása nem volna olyan halálosan komoly, ha magával nem rántja azt a makulátlan politikát, ami Fran­ciaországot megváltással biztatta. Talán túlságosan messzire me­gyünk, amikor attól felünk, hogy Painlevé kettős vereségével a szanálás csataterén sebet kapott a francia demokrácia is, amely sokszor és szépen tartotta szóval Parist, cselekedni azonban ke­veset cselekedett. De az kétség­telen : az uj parlamenti krizis ki­nyitotta a kaput a jobbo’dai szá­mára — csak az a kérdés, Poin­­caréban lesz-e bátorság felvenni a harcot a legyőzhetetlen ellen­séggel, a franc a frankkal. A vatikáni követ a királynál Elintéződött a Szentszék és az SHS királyság konfliktusa Beogradból jelentik: A pénz­ügyi bizottság hétfőn ülést tar­tott, amelyen a kiviteli vámok megállapítására kiküldött albizott­ság jelentésével foglalkoztak. A bizottság javaslata szerint az ÖSZ- szes gabonanemiiekben, valamint a lovak bizonyos fajtájára, a ser­tésre és a bükkfa-talpfára meg­szüntetik a kiviteli vámot, a ba­romfira, rongyra és régi papirosra pedig felére szállítják le. A je­lentést az albizottság ellenzéki tagjai nem Írták alá és nevük­ben Seiyerov Slavko demokrata képviselő kérte a pénzügyi bizott­ságot, hogy oz összes mezőgazdi­­sági termékekre szüntessék meg a kiviteti vámot. Rámutatott Setye­­rov arra, hogy a mezőgazdaság súlyos helyzetben van és a vi­lágpiacon észlelhető krizis min­denütt olcsóbbá teszi a mező­gazdasági termékeket, úgy, hogy a magas kiviteli vámok mellett a jugoszláviai mezőgazdasági ter­mékek nem versenyképesek. Ha a kormány nem törölheti ei a kiviteli vámokat, úgy a költség­­vetési tizenkettedek tárgyalásá­nál tegye ezt lehetővé a parla­ment részére. Stojadinovics pénzügyminiszter általában elfogadta az albizottság javaslatát, Setyerov indítványára pedig kijelentette, hogy a leghe­lyesebb az volna, ha a kormány törölné el a mezőgazdasági ter­mékek kiviteli vámját, mert a par­lament csak hosszabb idő múlva fogja a kiviteli és behozatali vá­mokat tárgyalni. A bizottság ez­után egyhangúlag elfogadta a je­lentést. Protics Andrija radikális ezután kérdést intézett az elnökhöz az autó-használatra vonatkozó ren­delet, valamint a papi stólák maximálása ügyében. Dr. Rádonics Jován, a pénzügyi bizottság el­nöke válaszában kijelentette,hogy fel fogja szólítani az illetékes mi nisztereket a rendeletek mielőbbi kiadására. Bazala dr. horvát föderalista a hátralékos tisztviselői fizetések kiutalását sürgette és azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy a nyugdi jasok koronában megállapított já­rulékait dinárban fizessék ki. Protics Andrija radikális felszó­lította Bazalát, egészítse ki indít­ványát azzal, hogy milyen jöve­delemből fedezzék a kiadástöbb­letet. Stojadinovics pénzügyminisz­ter kijelentette, hogy ezt a kérdést a rendes költségvetés keretében fogják rendezni. Rátértek ezután a költségvetési tizenkettedek javaslatának általá­nos vitájára. Lorkovics horvát fö­deralista az adók egyenlőtlensé géböl Horvátországban, a Vajda­ságban, Szerénységben és Mura­közben előállt visszás helyzetre mutatott rá és kifejtette, hogy a legnagyobb igazságtalanságok az­által keletkeztek, hogy az adókat az 1920—21. évi adatok alapján vetették ki. Az idő előrehaladott volta miatt az elnök az ülést berekesztette és Lorkovics beszédének folyta­tását keddre halasztották. A vajdasági adóterhek könnyítése A pénzügyi bizottság ülése után a Bícsmegyei Napló munka­társa kérdést intézett Stojadinovics pénzügyminiszterhez, hogy mi a sorsa a vajdaság; radikális kép­viselőknek a vajdasági adóterhek könnyítésé tárgyában beadott ja­vaslatának. A pénzügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a javaslatot egyelőre még a pénzügy­minisztériumban tanulmányozzák és csak ezután fog a minisztertanács a javaslattal foglalkozni. A külügyminisztériumban tar­tott értekezlet után Radics István az újságíróknak 1:ijelentctte, hogy a Szent Jeromos-intézet ügyét tisztázták és a Vatikánnal való dip'omáciai viszonyt is rendezték. Sm ídlaka vatikáni követ hétfán délután a királynál volt kihallga­táson, este pedig visszautazott Rómába, ahol átveszi a követség vezetését, Délután dr. Bauer zagrebi érsek, Akszimovics djakovói és dr. Karljn meribori püspök megjelentek Tri­­funovics vallásügyi miniszternél, akivel hosszasan tárgyaltak a Va­tikánnal való viszonyról és a Szent Jeromos-fntézet ügyéről. Politikai körökben úgy tudják, hogy a Szent Jeromos-intézet kér­désében keletkezett diplomáciai af­fér rövidesen elsimul. Pastes a királynál Pasics Nikola miniszterelnök hét­főn fogadta az állami számvevőszék elnökét, akitől az uj tizenkettedeK- ről, valamint az 1926. évi költségve­tés-tervezetről érdeklődött. Az álla­mi számvevőszék elnöke felhívta a miniszterelnök figyelmét arra, hogy a pénzügyminisztérium az elmúlt évek zárszámadásait még mindig nem terjesztette be az állami szám­vevőszéknek. Pasics miniszterelnök délután üi órakor kihallgatáson jelent meg őfel­sége Sándor királynál. Radics beszéde válasz volt Korosecnek Radics István ljubljanai beszéde élénken foglalkoztatja a politikai kö­röket. Ljubljanában tartott beszédét általában válasznak tekintik azokra a támadásokra, amelyeket Korosec intézett boszniai agitációs utján a Radics-párt ellen. Azt a következte­tést vonják le Radics ljubljanai sze­repléséből, hogy a horvát vezér, még Korosec legbiztosabb területén is si­kereket fog elérni. Kormányparti körökben azonban kifogásolták, hogy Radics István beszédében az alkot, mányrevizió kérdését is megpendí­tette, úgyszintén rossz néven veszik tőle, hogy beszédében a vatikáni af­férra is kitért. Tanácskozások a Vatikánnal támadt affér ügyében Smodlaka dr. vatikáni követ hét­főn délelőtt audiencián volt Alek­­szandar király őfelségénél. A Vatikánnal támadt konfliktus ügyében a délelőtt folyamán hosz­­szas tanácskozások folytak Nincsics külügyminiszternél. A tanácskozás­ban resztvettek Radics István köz­­oktatásügyi, Radics Pavle agrárre­­formügyi, Tritunovics Misa vallás­ügyi miniszterek és Smodlaka dr.

Next

/
Thumbnails
Contents