Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-22 / 313. szám

XXVI. évfolyam §zubot£ca, VASÁRNAP 1925 november 22. 313. szám fiLegjeleaik minden reggel, ünnep után és hétfőn dóiban ^ rrr% , . , . . Szerkesztőségi Aleksandrova ul. 4. (Rassia Fonciére-paiota) Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 £iorizetési ..r nejrj tdévre ISO d. l. Kiadóhivatal: Subotica,Aleksandrova ul.l.(Lelbach-palota) A jogok utján Amikor Radics Istvánnak a beo­­gradi sajtó képviselői előtt tartott miniszteri székfoglaló beszédét ismertettük, rámutattunk a beszéd rendkívül érdekes és eredeti esz­memenetének arra a hiányossá­gára, hogy nem terjeszkedik ki a nemzeti kisebbségek tanügyi és egyéb kulturális sérelmeire. Azon­ban biztató tünetként emeltük ki, hogy R idics kiélezetten nacionális és nem nacionalista szellem érvé­nyesítését hangoztatta. Aki eny­­nyire súlyt vet a két fogalom pontos ellíülömböztetésére, arról nem szabad föltenni, hogy mere­ven elzárkózik a nemzetiségek indokolt panaszainak orvoslása elől. Mint a Bácsmegyei Napló mai számában olvasható és a hi­telesítés minden retortájáh átszűrt Radics-interjuból kiderül, ebben a bizakodásunkban nem csalat­koztunk. Radics a beográdi új­ságíróknak csak azokról a kérdé­sekről nyilatkozott, amelyek a szláv közvélemény közvetlen érdeklődé­sének körébe esnek. Mihelyt a ki­sebbségek részéről fordultak hozzá véleménynyilvánításért, nyomban megragadta az alkalmat, hogy erre vonatkozó álláspontját is ki­fejtse és olyan kijelentéseket tett, a melyek az ország nemzetiségeit a legnagyobb megnyugvással töltik el. Es lehet-e a nacionális szel­lemnek szebb dísze, termékenyí­tőbb diadala, mint hogy a nem­zeti kisebbségeket a bizalom lánc­nál erősebb seiyemszálaival fűzi magához és jogaik elismerésével állítja őket az állam, a faji több­ség nemzeti, kulturális és gazda­sági érdekeinek szolgálatába? Zárjuk be fülünket a pesszi­mizmus huhogása elől s ne hall­gassunk arra az ünneprontó afo­rizmára, hogy a program ígéretek vetése, amelyet az aratásig el­pusztít a valóság jégverése. Most az a dolgunk, hogy teljes jelen tősége szerint méltassuk a köz­­oktatásügyi miniszter nyilatkoza­tát, amely a kisebbségek éveken át feisorakožlaiott érveit a hivatalos tanügyi politika irányelvei közé ik­tatja be. Amilyen fájdalmas szük­ség parancsolta ránk a magyar kisebbség sebeinek feltárását, olyan örvendetes kötelességünk följegyezni, hogy Radics uj igék hirdetésével uj éra kapuját nyito­­gatja a méltányosságra, megér­tésre, igazságra és harmóniára sóvárgó nemzeti kisebbségek elé. A szerb-horvát megegyezésnek a nemzetiségekre gyakorolt jóté kony befolyását tanúsítja már magában véve az a tény is, hogy Radics, aki nemcsak resszortmi­­niszter, hanem egyszersmind Pa­stes mán a kormány politikájának legilletákesebb útmutatója, fele­lőssége tudatában és a szerb nép többségét reprezentáló radikális párttal konszenzusban állást fog­lal a kisebbségek jogai mellett. — Minthogy a kisebbségek is áliitanak katonákat és fizetik az adókat, megkövetelhetik, hogy az állam az ő kulturális szükségle­teikkel is törődjék — mondja Ra­dies. A kisebbségi lopok, ame­lyek ennek az elvitázhatatlan igazságnak kifejezést adtak, a bajkeverő követelőzés, a konkoly­hintés és óllamelienesség vádját vonták magukra. Radics részéröl, aki saji.t tapasztalatai alapján tudja lemérni az éllamellenesség vádjának értékét, ez a megálla­pítás a nacionális világnézlet tér mészeíes megnyilvánulása és egy­ben szembehelyezkedés a vádas­kodást hazafias cselekedetté avató sovinizmussal. A kisebbségek, kulturális szabadsága szervesen? beleilleszkedik az ország nemzeti kultúrájának érdekszférájába ési az a türelmetlenség, amely a kisebbségek kulturális jogait csor­bítja, a saját kultúrája egyetemes érdekeit is a politika efemer szempontjainak rendeli alá. Ez a magasabbrendü koncep­ció csendül ki Radics nyilatko­zatából, amely a magyar nem­zetiséget érintő kulturkérdéseket öleli fel. Az államnak az a fel­adata, hogy az állameszmét és a kultúrát minden polgárával meg­szerettesse. A nemzetiségekkel szemben ennek a gondoskodás­nak az a módja, hogy meg keb hagyni őket anyanyelvűk és kul­túrájuk birtokálloményában. A magyar kisebbségnek joga van ahhoz, hogy anyanyelvén élvez­hessen szinielőadásokat és joga van ahhoz, hogy gyermekeit anyanyelvükön taníttassa. Azok a nemzetiségi tanulók, akiket áz elemi iskolában nem anyanyel“ v'ikön oktatnak, sem a maguk, III nnMii ■! in 1mi1 'i'ra sem az állam nyelvét nem tanul­ják meg rendesen és az állam­nak nem lehet érdeke, hogy az ország magyar népének magas kultúráját destruálja. A nemzeti­ségi jelleg meghatározása pedig nem jogi, hanem lelkiismereti probléma, amelynek megoldása csakis a szülőkre tartozik. A nemzetiségi kérdés kulturá­lis vonatkozásait igy Ítéli meg az uj közoktatásügyi miniszter s elveit expozészerüen bocsátja nyilvá­nosságra, amivel azt dokumen­tálja, hogy nem egy politikus egyéni n zeieil, vagy egy párt mentalitá­súi, haném a szerb-horvát meg­egyezés kormányának kullurpolili­­káját hirdeti. Akármilyen nagy a távolság a program szavai és a megvalósí­tás tettei között, az ország ma­gyar kisebbsége a miniszteri ki­jelentésektől felvillanyozott re­ménységgel néz a jövő elé. * *----­Radics nyilatkozata a nemzetiségi kérdésről Az uj közoktatásügyi miniszter a Bácsmegyei Napló munkatársa előtt fejtette ki programját a kisebbségi oktatásról — Mindenkinek joga van ahhoz, hogy anyanyelvén tanuljon! — Az államnak támogatni kell a nemzetiségi kultúrái — Nem szabad a magyar műkedvelő-társa­ságok működését akadályozni Miniszteri kritika a névvegyelemzésről Beogredból jelentik: Radics István hosszú nyilatkozatában, a melyet félórával miniszteri eskü­tétele után a beográdi sajtó kép­viselői előtt programmjára vonat­kozólag tett, nem nyilatkozott a nemzetiségi iskolák kérdéséről. A kisebbségi lapok jelenvolt mun­katársainak ott, a Paris-vendéglő­ben nem nyílt rá alkalmuk, hogy az ui közoktatásügyi miniszter véleményét a magyar iskolák sor­sa ról azon melegében megtuda­kolják, de bizonyosra vettem már akkor is, hogy Radics — ha kér­dést intéznek hozzá — nem fogja erről sem véka alá rejteni véle­ményét. Csak a kedvező alkalomra vártam, hogy úgy találkozzam vele, amikor nem ölti karját Radics Pavle, vagy valamely más párthivének karjába, akik féltéke­nyen távoltartják itt B ogradban az „elnök"-töt az újságírókat. Tegnap délelőtt azután, amikor egyedü távozott a minisztertanács ülésé­­fői, egy német újságíró kíséreté­ben odaléptem hozzá és megkér­deztem, mikor volna hajlandó e kérdésről nyilatkozni. — Jöjjenek el délután négy órára a minisztériumba — felelte Radics — szívesen nyilatkozom a kisebbségi lapoknak. Minthogy ekkor már tudtam, bogy a minisztertanácsot délután öt órára hívták össze, nem na­gyon tetszett ez az időpont. Te­kintve azt a demokratikus szo­kást, hogy a miniszterekhez bárki bejut minden protekció nélkül is, a miniszteri előszobák úgy tele vannak mindig várakozókkal, hogy órákig is eltart, amíg az ember bekerül a miniszterhez. Attól tartottam, hogy Radics el­felejti kiadni az utasítást, hogy soronkivül bocsássanak be ben­nünket és elesünk a kihallgatás­tól. Ezúttal azonban alaptalan volt az aggodalmam. A kabinet­főnök négy órakor bevitte névje­gyeinket Radicshoz és bár az előszoba tényleg zsúfolásig tele volt, néhány másodperc múlva már közölte velünk, hogy a mi­niszter ur vár bennünket. Radics a tágas miniszteri fo­gadószoba közepén álló nagy asztalnál kínált meg hellyel ben nünket. Amikor leültünk, újból egészen közel emelte rövidlátó szemeihez névjegyeinket, majd szokatlan közvetlenséggel pillantva ránk, várta kérdéseinket. Röviden elmondtam, hogy miről szeret­nénk vele beszélni. Gondolkodás nélkül kezdett a válaszba. Előbb kissé lassabban, de már a har­madik mondatnál megtalálta meg­szokott beszédritmusát és bár egé­szen halkan, de mégis rendkívüli élénkséggel szinte ömlött belőle a sző. Látszott rajta, hogy tudja előre, mit kell mondania, de szinte minden egyes szava uj gon­dolatokat termel agyában, amelyeket szintén azonnal közölni akar. Ezért hat sokszor olyan rapszodikusan nyilatkozata. Szinte erőszakkal fojtja vissza magéba a túláradó gondolatokat és tér vissza ere­deti vezérfonalához. Horvátul be­szélt és én magyarul csináltam gyorsírói jegyzeteimet. Szinte le­hetetlen híven követni minden szavát. Radics réme a horvát gyors­íróknak is, olyan gyorsan beszél. Bármilyen gyorsan beszél is, mégis érezhető, kogy mennyire óvatosan mérlegeli minden egyes szavát. Rá­diósnak, a népvezérnek régen ki­alakult programmja van a kisebb­ségi jogok demokratikus kezelé­séről, de most Radics nem mint népvezér, hanem mint felelős mi­niszter beszélt épen arról a kérdés­ről, amely a kisebbségi jogok leg­sarkalatosabb pontja. És Radics megtalálta azt a hangot, amely áthidalja a népvezér és a minisz­ter közti távolságot. Nem Ígért semmit, de elvi megállapításokat telt anyanyelvről, államnyelvről, a kisebbségek államellenességének kér­déséről, színházról, műkedvelőkről, né v v egy elem zésről. Megállapításai találóak, világosak, egyértelműek. Es minthogy kimondta őket őszin­tén, nyíltan és melegséggel, cse­lekvésre köteleznek. Pontosan tizenkét percig tartott a beszélgetés. Ezalatt többet mon. dott, mint más két óra alatt. Bu I

Next

/
Thumbnails
Contents