Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-19 / 310. szám
2. oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. november 19. Megmondottam Pasics miniszterelnök urnák is, hogy közoktatásügyi működésembe nemcsak egész lelkemet, hanem a népszuverénitás szellemét is be akarom vinni. A vámtarifa-bizottság ülése A pénzügyi bizottságnak a vámtarifa-kérdésben kiküldött albizottsága szerdai ülésén a selyem-, gyapot- és kenderáruk vámjának megállapításával foglalkozott. Csaknem műiden tételt a kormány javaslata alapján álapitottak meg. A gyapjú vámját — eddig vámmentes volt — nyolc aranydinárban állapították meg. A kefe-áruk métermázsánkint nyolc aranydinár vám alá esnek. A selyem, úgy a nyers, mint a feldolgozott áru után húsz százalék a vám. A csipke vámját ezérkétszáz dinárról kétezer dinárra emelik. fizetésének rendezésére öt millió dinárt vettek föl, ami évi húsz millió dinárnak felel meg. A vasúti napidijasok, akik a vasúti alkalmazottak többségét teszik ki, bár a törvény előírja, eddig hiába várták a fizetéseik rendezését, mert a költségvetésben erről sohasem gondoskodtak. A tizenkettedben most is csak úgy sikerült megfelelő összeget erre a célra biztosítani, hogy egyéb tételeknél jelentékenyen csökkentették a kiadási összegeket. Radios István a minisztertanács üléséről nem volt hajlandó nyilatkozni. Az újságírók kérdésére azonban elmondotta, hogy már átvette a közoktatásügyi minisztérium vezetését, megismerkedett a tisztviselők jórészével, akik között igen sok kiváló munkaerőt talált. Egynapos minisztersége alatt is megállapította, hogy sok olyan dolog van a közoktatásügyi minisztériumban, amit Pribitsevics hagyott még vissza. A papi tizedek beszedése körüli eljárás az, amit elsősorban szeretne megváltoztatni. Ebben az ügyben már érintkezésbe is lépett a vallásügyi miniszterrel, aki azonban nem osztja az ő felfogását, de azért reméli, hogy a kérdést rövidesen siketül rendezni. Halál — egy eltört pohárért Qlévi fegyházra ítélték a szentai gyilkos telepest Hir általános amnesztiáról A Vreme esti kiadása szerint általános amnesztia készül a politikai perekben. A közkegyelmet mindazokra kiterjesztik, akik nem nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény miatt vannak elitélve. Ha az amnesztia tényleg megvalósul, akkor alkalmasint december 17-ikén, a király születésnapján fogják kihirdetni. Öt millió din 'r a vasúti napidijasok fizetésének rendezésére A minisztertanács délután is ülést tartott, mely este kilenc órakor ért véget. Az ülésről távozó miniszterek igen rezerváítan viselkedtek és az újságírók kérdéseire nem voltak hajlandók válaszolni. Egyedül Radojevics Ante közlekedésügyi miniszter volt közlékeny, aki elmondotta, hogy a tárcáját illetőleg az a legfontosabb ujitás a tizenketted-törvényben, hogy a vasúti napidijasok Szerdán ítélkezett a szuboticai törvényszéken Pavlovics István törvényszéki elnök bümetőtanácsa Banjeglava Petra: szentai telepes fölött, aki augusztus« 31-én Gergely Pált, a szentai keresztény fogyasztási szövetkezet üzletvezetőjét halálosan megsebesítette úgy, hogy Gergely kétnapi szenvedés után belehalt sérüléseibe. A tárgyaláson a közvádat Gjeneró Márkó dr. államügyész képviselte; a védelmet Ludaics Miles, dr. szentai ügyvéd látta el. Az elnök kérdésére a vádlott elmondja, hogy Banjglava Petrának hívják, likaí születésű harmincegyévcs földműves. Az elnök: Szándékos embéröléssel van vádolva. Bűnösnek érzi magát? A vádlott: Én nem tudok semmit a dologról, mert teljesen Ittas voltam. Még azt sem tudom hogy milyen napon történt vasámap-e vagy hétfőn. Az elnök: Ismerte az elhaltat? A vádlott: Nem ismertem. Az elnök: De ezt tudja, hogy maga a bicskájával niegszurta? A vádlott: Én csak arra tudok visszaemlékezni, hogy letepertek a földre, láb bal tiportak, akkor ón elővettem a bicskát és szúrtam, de hogy megszurtam-e valakit és hegy hói szúrtam meg, azt nem tudom. Annyira részeg voltam, hogy semmire se tudok visszaemlékezni. Ezután áttért a biróság a tanúkihallgatásokra. Első tanúként az elhalt Gergely Pál édesapját, Gergely Gerö hetvenkétéves szentai lakost hallgatták ki. Elmondja, hogy a keresztény fogyasztási szövetkezet boltjában valami szóváltás volt a vádlott és az inasok között. A vádlott összetört egy poharat, azt nem akarta megfizetni. Ebből keletkezeit a szóváltás. A vádlott a,z egyik inast, Kalmár Antalt az öklével arcul ütötte, majd a másik inast, Bózsó Pétert akarta megütni. Az öreg Gergely megfogta, hegy ne üsse a kis inast, akkor jött be a fia az üzletbe. Gergely Pál, amikor megtudta, hogy miről van szó, fölszólította, hogy fizessen s amikor megtagadta a fizetést, megfogta és kidobta a boltból. A vádlott1 elszaladt, de úgy negyed óra múlva ismét visszajött. Alig volt bent egy percig, amikor a fiam igy kiáltott fel: — Jaj édesapám, megszurta az oldalamat, kötözzék meg! Egy kritikus albumából Irta: Baedeker Bármily nagy barátja a házasságnak, be fogja vallani, hogy az nem pótolja olyan tökéletesen c| szerelmet, mint ahogy ez pótolja a házasságot * A gyermektelen házasságok vagy E agy on jók vagy nagyon rosszak. * A hő már nem rajong annyira a férjhezmenésért, s a férfi már nem fél annyira a házasságtól mint tiz-husz esztendő előtt. * Az uj nő kevésbbé szorul a házasságra, mint a régi, s a mái férfi jobban van rászorulva mint az elődje. ★ A szerelmes nő az urának szolgálója, sőt rabszolgája ígérkezik lenni, s megesküszik, hogy sohase lesz egyéb s nagyobb gondja, mint annak kívánságait a szerető szív intuíciójával eltalálni és nyomban teljesíteni, — s aztán, ha a felesége lett, elvárja tőle, hogy szolgája, sőt rabszolgája legyen, óhajtásait az arcáról olvassa le s azokat rögtön teljesítse. ★ Egy házas ember mondta egyszer: — Furcsa dolog a házasság. Amig az ember nőtlen mindig hiányzik neki valami, — s ha megházasodik, van valamije, ami fölösleges. * Ismertem két asszonyt: az egyik bálványozta az urát, a másik nem szerette az övét. Mindkettővel egyformán roszszul bánt a férjük. A különbség csak az volt a két asszony sorsában, hogy az előbbit különösen sértette a kegyetlen bánásmód, mert imádta a kínzóját, mig az utóbbbit megvigasztalta az a körülmény, hogy a zsarnoka közömbös volt neki. Mégis, hogy kettejük közül melyik volt a boldogtalanabb, mindaddig nem tudtam meg, míg csak mind a ketten (véletlenül ugyanabban az esztendőben) özvegyek nem lettek. Ekkor — devinera les femmes qai pourra! — azt tapasztaltam, hogy a nő, aki imádta az urát, könnyen, majdnem derülten viselte az özvegyi fátyolt, a másik pedig, aki éppenséggel nem volt szerelmes az elhunytba, vigsztatlhatatlan lélekkel, sorselégedetlenséggel sokáig siratta halottját. * A legboldogabbnak induló házasság egére is két vészterhes felhő vonul: a férj múltja és az asszony jövője. * Férj és feleség megteszik egymással szemben gyakran azt, amit mások előtt nem mernek megkockáztatni: dicsérik magukat, sőt dicsekszenek. Szerencsés levezető csatornája ez annak az önbecsülésnek (helyesebben: öntulbecsülésnck), amely kivétel nélkül mindenkinek a keblét dagasztja, és megkönnyebitése, sulymentesitése annak a tehernek, amellyel az érdemeik — szerény nézetük szerint —■ a vállaikra nehezednek. Mindenkinek kell valaki, aki elismerje ezeket, s aki előtt kedvére henceghet velük. A házastárs erre a legjobb publikum, a legalkaimatósabb médium. Hiszen érdéke, hogy amit dicsekvést igy hall, igaz legyen! Őrá is háramlik valami azokból az erényekből és kiválóságokból amelyek az élettársat ékesítik. Sőt gyakran a házasélet intimitása, harmóniája és minden boldogsága azon a hiszékenységen alapul, amellyel* * a felek kölcsönösen elhiszik egymásnak és egymásról azt a sok nemes vonást, amit több-kevesebb jóhiszeműséggel magukról elmondani tudnak... S amig ez az emberpár szívesen hallja, hallgatja és elhiszi e vallomásokat, addig jó a házasságuk. Ha nem, akkor abba kell hagyni az öndicsőitést és »szerényen«, hencegés nélkül viselni e! azoknak az érdemeknek súlyát, amelyeknek a terhe alatt nyögnek. * — Boldog vagy? — kérdezték egy úrtól, aki nemrég házasodott. — Kimondhatatlanul, — felelte az. — Olyan pompás ebédeket, aminőket a nősülésem óta kapok, sohase ettem. Sok házasságnak ez az egész boldogságav és sok embernek elég a házasság boldogságából ennyi. * Egy úriember közölte a barátaival azt az elhatározását, hogy megnősül. — Annyira unatkozol? — kérdezte ezek közül az égjük. # A nő mindig többet vár a házasságból mint a férfi, és ritka eset, hogy nem kap kevesebbet mint várt. * Az életben és az irodalomban régóta) folyik a vita, vájjon melyik rendszer jobb a házasságban: a közös vagy a külön hálószoba? A nagyháboru fait accompli elé állitatta az érdekeltek legnagyobb részét. A lakásokban most nincsen annyi szoba — kivéve a kastély- és palotalakásckat —, hogy külön ágyasházakról. lehetne szó. A legtöbb házasfél Erre, aki ott voltak, kicsavarták kezéből ai kést és megkötözték a kezeit Az elnök: Ki vette ki a vádlott kezéből a bicskát? A tanú: Tóth-Mélyküti András. Az elnök: Látta, amikor a vádlott megszurta a fiát? A tanú: Nem. Én háttal állottam. Az elnök (a vádlotthoz): Hallotta, hógy adja elő a tenu az esetet. így volt? A vádlott: Én csak azt tudom, hogy letepertek, lábbal tapostak, rámtérdelték és én akkor a bicskával minden cél nél- - kiil szúrtam. Az elnök (a tanúhoz): Mikor halt meg a fia? A tanú: Másnap. A biróság a tanüt megeskette. Borbán Ferenc, szentai lakos hat éves leányával jelen volt a szövetkezeti boltban, amikor a véres esemény lejátszódctt> Hasonlóan mondja el az esetet mint Gergely. Ö látta, hogy aj vádlott ittas volt. Bozsö Péter tizenötéves inas a szövetkezeti boltban, elmondja, hogy az eset hétiön történt délután két órakor. Ö kérte vádlottól az eltört pohár árát, de a vádlott nem akart fizetni, megütötte az öklében, ö erre a szomszéd asztalosnál elbújt. Közben a másik inas elszaldt a főnökért. Kalmár Antal tizennégyéves inas elmondja, hógy amikor kérte a pohár árát a telepes elkezdett kötözködni, meg akarta őt verni. Akkor jött a főnök és kidobta a telepest a boltból. Az igaz, hogy a vádlottat leteperték a földre, de ekkor a szúrás már megtörtént Amikor a földre vetették, kicsavarták a kezéből a kést és megkötözték. Úgy látta, hogy á vádlott ittas volt, de nem annyira részeg, hogy ne tudott volna önmagáról. A bíróság kihallgatta még Tóth-Mélykúti Andrást, azután a vádlott feleségét, majd Perazsics Bozsó dr. törvényszéki orvos terjesztették elő orvosi szakvéleményét, amivel a bizonyítási eljárás véget ért. A perbeszédek elhangzása után a biróság meghoztál ítéletét, mely szerint a biróság bűnösnek mondotta ki a vádlottat halált o-kozó súlyos testi sértés bűntettében és öt évi fegyházra ítélte. örül, ha egyáltalában van hálószobája... Hogy ez a helyzet kedvezőn vagy kedvezőtlenül fogja-e befolyásolni a házasságok sorsát, az még eldöntetlen, s talán egy újabb s még nagyobb háborútól függ. Egy háborútól, amely valószínűleg már a külön ágy lukszusát se fogja megengedni a gyűlölködő házasfeleknek. * A házasság inkább a nő müve mint a férfié, mert jobban vágyódik utána. Inkább is cél neki mint ennek. S a férjek nagyrésze téved, ha azt hiszi, hogy szabadon választotta az élete párját. ¥ A legszüziesebb nő is, ha súlyt vet arra, hogy igazán boldoggá tegye az urát, kénytelen a szeretője is lenni neki. * A férj hiába okos a házasságban; ha a felesége is nem okos, akkor a házasságuk bolond. * A házasságot nem egyedül a szerelem teszi boldoggá, hanem inkább a felek lelkének a harmóniája, amely még akkor is összecsendül, amikor a szerelem már elvesztette a melegitő lángját. ¥ A szép feleség csak az első években (s néha csak az első hónpokban) teszi boldoggá az urát, — azután az okos nő boldogítja őt. Az asszony, aki szép és okos, minden bizonnyal boldoggá teszi, a csupán szép soha, az okos gyakran. * A lány rendkívül megnő, amikor aszszonuyá lesz, sokkal jobban mint amennyire kisebbé válik a férfi, amikor férjjé sülyed.
