Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-18 / 309. szám
BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. november 18. boszniai árvizkárosultak sürgős segélyezését kérték. Mos£ov//ev/cs földmivespárti szintén az árvizkárosultak segélyezése érdekében szólalt fel és ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a kormányt súlyos felelősség terheli a folyók szabályozásának halogatása miatt. A felszólalók mind a sürgősség kimondását kérték a kérdés letárgyalására. Stojadinovics pénzügyminiszter hozzájárult a sürgősség kimondásához. A Ház kimondta a sürgősséget és utasította a pénzügyi bizottságot, hogy az árvízkárosultak segélyezésének ügyét minél gyorsabban tárgyalja le. Megválasztották a parlamenti bizottságokat Moskovljevics tiltakozott az ellen, hogy a panasz- és kérelembizottság egyáltalán nem működik. Majd áttértek a napirendre : a külömböző parlamenti bizottságok megválasztására. A választáson a radikálisok, a Radics-párt és a demokraták külön-külön listával, a szlovén néppárt, a muzulmánok és a kíspártok közös listával vett részt, mig a független demokraták tartózkodtak a szavazástól. A bizottságokba beválasztottak tiz-tiz radikálist, öl-öt Radics-párlit, három szlovén néppártit és muzulmánt és két demokratát. Szubotics elnök délután háromnegyed kettőkor bezárta az ülést és a legközelebbi ülést e hó 27-ikére tűzte ki. A 27-iki ülés napirendjén az ipari hitelekről szóló javaslat letárgyalására kiküldendő bizottság megválasztása és a tizenketted-javaslatok szerepelnek. A drágaság elleni küzdelem Szuboticán is megind ít A főkapitány rendeiete a drágaság elleni tőrvény végrehajtásáról A gabona, az élőállat, a ruhanemű ára a dinár értékének emelkedésével, illetve stabilizálódásával együtt állandóan csökken. Ennek dacára a megélhetés Suboticán alig olcsóbb valamivel, mint ezelőtt egy évvel volt. Többször kifejtettük már. hogy a drágaság elleni küzdelem legkevésbbé hatásos eszközének tartjuk a hatósági beavatkozást. Az áraknak a kereslet és kínálat törvényei szerint kell alakulniok. Emellett az elvi álláspontunk mellett is tarthatatlannak érezzük mi is, hogy Subo,ticán sokkal drágább legyen minden, mint bárhol az országban. Lehetetlen, hogy amikor a kövér sertés ára 14—15 dinár, akkor Suboticán egy kilogramm sonkáért, ha mindjárt prágai sonka is. 200 dinárt kell fizetni. Kétszáz dinár megfelel 17 békekoronának, a sonka tehát a békeárnak több mint kétszázszorosa. Ugyanez az arány a többi élelmi cikknél is. Főleg a szegény ember élete drágul állandóan. A szuboticai rendőrség most a város területén megkezdte a drágaság leküzdése elleni törvény végrehajtását. Elismeréssel kell megállapítani, hogy a rendőrség nem kivan árszabályozó lenni, nem akarja az árakat maximálni, csupán azt követeli meg a törvény rendelkezéseinek megfelelően, hogy a közszükségleti cikkek árait látható helyen feltüntessék. Ez által megindul a verseny, a kereskedőnek érdeke lesz. hogy olcsó árakkal szerezzen vevőt az üzletének s igy számitan} lehet az árak esésére, amit olyan régen vár a fogyasztóközönség. A rendőrség egyelőre egyéb intézkedést nem tett. Ha azonban akár összebeszélés, akár kartelszerü megállapodás jönne létre, amelynek az volna a célja, hogy az árakat emelje vagy az árak leszállítását megakadályozza, a rendőrhatóság bizonyára alkalmazni fogja a törvénynek az ilyen esetekre vonatkozó szigorú intézkedéseit is. Horváth Cvetko rendőrfőkapitány a drágasság elleni törvény rendelkezései alapján 28.782. szám alatt a következő rendeletet adta ki: Elrendelem, hogy azok a kereskedők, akik élelmiszerek és közszükségleti cikkek kicsinyben vagy nagyban való árusításával foglalkoznak, üzleteikben vagy árusító helyeiken (piacon, vásáron, vagy más helyen, ahol az áru eladás végett elhelyeztetett) az árukon minőség szerint pontosan és olvashatóan kötelesek feltüntetni az egyes árucikkek eladási árát. Minden kis- és nagykereskedésben a közszükségleti cikkeken külön-külön fel kell tüntetni az árakat, valamint mindazon helyiségekben ahonnan az árukat kiárusítják és pedig a következőképen: 1. minden kész árun darabonkint, páronként vagy tucatonkint fel kell tüntetni az árakat 2. más közszükségleti cikkeken az áraikat minőség szerint (kilogrammonkint, literenkint vagy darabonkint, ahogyan a cikkeket árulják) pontosan és olvashatóan meg kell jelölni. Minden üzletnek árjegyzékkel kell rendelkeznie. Kötelező az árjegyzék dacára is feltüntetni az árakat az üzletben, Mária az öltözőben Irta: Pap Károly Mária viselkedését sokféleképpen próbálták magyarázni azok, akik a művésznőt közelebbről ismerték. Beszéltek kokainról, különféle sorvasztó italokról, orgiák lepketáncáról a világos égető szerelem körül... Egy bizonyos volt és mindenki láthatta róla: a gyönge törékeny szervezet és a tulfinomult idegek harca a külvilággal, a nagy fekete, szemek felületére valami halványzöld ködöt terített, hangját minduntalan eltorzította és gesztusait hirtelen kettévágta. Játéka igy a színpadon még érdekésebb és ijesztőbb lett. így volt minden este. . Mária alig lépett ki az autójából, vállán fekete '.spanyolgallérral, már-már roskadozni látszott. Igazán lába oly finom volt, mint egy vizipóké, de a teste is oly hihetetlenül karcsú, — mégis súlyos a lábához mérten. Nem csoda, ha roskadozott. Közben állandóan iölpislogott az emeletre, arra az ablakra, amely mögött az öltözője volt. Aztán szót se szólva, futott föl a lépcsőn. Az első emeleten megállt, öltözőajtaja előtt hallgatózott és igy szólt az öltöztetőnőjéhez: — Mici, egy másik öltözőt. És igy történt, ismétlem, minden este. És minden este Mici ráfelelte: — Nincs benne senki. — És kinyitotta az ajtót___Üres szoba! nyittat. Minden este egy másikat. Alighogy oda belép, sétálni kezd, miközben rengeteg pillája lehunyva simogatja a keblét. — Nem játszom! — mondja azután, majd fölkiált: — Miért jöttem éti ide? Mici sírva borul Mária elé, mint valami szerecsen rabnő a hárem kedvencének lábához. — Mért jöttem én ide, Mici? — kérdi Mária? — Játszani, játszani, művésznő! — feleli Mici... Erre Mária leül a székében, most egy ideig csak a tükrök felelgetnek egymásnak, az illatok keverednek és szülnek uj illatokat. Aztán fölriad Mária: — Mért jöttem én játszani? — kiáltja. — Hol a rendező? Máris jön a rendező. Olyan, amilyen csak az illuziógyár művezetője lehet. Energikus, kormoslelkü kissé, ha kell strucc, ha kell idomító; de mindig valamelyest durva. — Azért jött játszani a művésznő, — mondja ravasz mosollyal, — mert szerződése van — és máris elmegy. — így van ez mindég, — legyint. — Hm, hm, — mondja Mária, —■ persze, szerződésem van. De mért? Ugyanezt hallják és csinálják már hetek óta Mici, a rendező, erről a színháznál mindenki tud. Nemcsak ennél a színháznál, hanem mindegyiknél, ahol Mária valaha játszott és fog játszani. Egyik tudósította a másikat és Mária elhagyatott zsákmánya a szinpad-Mária azonban egy másik öltözőt i nak. Műidig egyformán. Mögt fölcsattan: — Pénz? Fenét, pénzem van elég. — Tűnődik. — Taps? — egy durva, aljas szóval illeti a sikert. — A játék maga? — nevet — hisz az ujjam körmében is utálom már!! Utálom!! Mici már megszokta ezt. Hja. Már javában íesti Máriát. Testsziii, szalónpiros, szemöldökfekete, szemaljkék, egy kis fehér. Lassan egy uj arc merül föl a festékek szárnyán. — Szerződés, — mondja Mária, — széttéptem! — kiáltja, — széttépem! — ordítja, — mire való ez? Mikor kirnonndja ezt a frázist, Mici, már jól begyakoroltán, szépen vár és mosolyog, aztán mint mindig szokta, ki tudja hányadszor már, szép lassan kisomfordál... Mária pedig, óh hányadszor már, őrjöngeni kezd, festókdobozait belevágja a tükör ezüstpofájába, föl rúgja az asztalát és letépi a pongyolát, csakúgy, mint minden más este ilyenkor. Akkor megáll, remegve. És most, pontosan végszóra, magától értetődően, kinyílik az ajtó és Mici egy képet hoz be. A képet egy előkészített szögre akasztja. Aztán szép lassan takarítani kezd. Máma, óh hányadszor, megpillantja a képet. Az egy arckép. A költő arcképe. Égy halott költőé; aki hajdan Mária férje volt és míg élt .körülbelül tizenöt szihdarabot irt, mind a tizenötöt azért, hogy Máriának szerepe legyen, üzlet előtt vagy a kirakatokban elhelyezett árucikkekre. Szállókban, kávóházakban, vendéglőkben, éttermekben, kocsmákban és minden más étel és italárusító helyeken sokszorosított étlapokon és árjegyzékeken kell feltüntetni az árakat és pedig az ételek árait adagok szerint, az italok árait pedig a szokásos módon (liter, üveg, pohár, csésze s'tb.) Minden árjegyzékben és étlapon az ételés italárakat részletezve kell feltüntetni. Az étlapokat mindennap be kell mutatni a rendőrségi ügyeletén (Városháza félemelet 18. számú ajtó). Az árjegyzékek csak egyszer mutatandók be a rendőrség központi ügyeletén (II. emelet 106. szám Cankovics Miodrás rendőrkapitánynál.) Az árjegyzékeket látható helyen kell kifüggeszteni, az étlapokból ezenkívül minden asztalon is el kell egy példányt helyezni. Azzal szemben, aki a jelen rendelet előírását nem tartja be. a törvény alapján indul meg az, eljárás. A drágasági törvény a következőképpen intézkedik: ... »Aid nem jelöli meg a közszükségleti cikkek árait, vagy megjelöli, de nem helyezi el látható helyen, három hónapig terjedő elzárással és 10.000 dinárig terjedő pénzbüntetéssel büntethető. Közszükségleti cikkek alatt értendők: élelmiszer (étel és ital), állati eledel, ruhanemű, cipő, világítási- és tüzelőanyag a földmiveléshez szükséges cikkek és szerszámok, valamint minden olyan cikk. amelyre szükség van azért, hogy az étel, az egészség feltartható, vagy kulturális szükségletek kielégíthetők legyenek. E rendeletet minden árusító köteles lát* ható helyre kifüggeszteni. Szubdtica, november 10-én. Horvát Cvetkó Szubotica város főkapitánya A rendelet már szerda reggeltől kezdve életbe lép s mindenki köteles annak rendelkezéseit betartani. amiben csillogtathassa bűbájos mérges testét, őrjítő szemét, lefojtott hangját. Ezt igy kívánta hajdan Mária, aki abban az időben egy nagy senki volt. Valami kis színésznő. És addig marcangolta szerelmével a költőt, mig az rabszolga nem lett és meg nem irta a tizenötöt. Aztán meghalt. Valóiszinüleg a szégyen ölte meg, amiért egy nő testének szolgájává aljasitotta a művészetét és mást irt, mint- amit szeretett volna. Végrendeletében ezért meg is átkozta Máriát.. . Mindenki tudja ezt. Ez az arckép az egyedüli, aki bir Máriával. Minden este úgy, mint most. Mária leborul eléje és rimánkodik a képnek. A kép pedig minden este ugyanazt feleli. A tizenöt darab közül az egyiknek cimét mondja, mint ahogy például én vagy te a kocsisnak mondanánk egy uccát és házszámot. Többet nem beszél, Ezt is csak Mária hallja, és hogy jól hallja, erről mindenki tud. Ekkor Mária megtörik, alázatos lesz. Mici már tartja a háta mögött az első felvonás pompás ruháját. Fölveszi, mint a vezeklő a kámzsát. És halálos pontossággal, végszóra kilép a színpadra. És mindenki örül .Mintha mindenki összebeszélt volna; holtak és elevenek a színházban és a színház körül. így van ez, ma már tiz éve. Tizenöt darab. És Mária szeme egyre nagyobb lesz, alakja egyre karcsúbb, egyre törékenyebb.
