Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-17 / 308. szám
2.oldal. BACSMEGYEI napló 1925. november 17. megjelentek hivatalukban. Pasicsot a kormány tagjai közül Ra~ dojevics közlekedésügyi, Trifunovics vallásügyi, Nikics erdőügyi és Mílelics Krsta földművelésügyi miniszter keresték fel és az utóbbi az árvízkárokról referált a miniszterelnöknek. Vukicsevics Velja, a lemondott közoktatásügyi miniszter hétfőn délelőtt tárgyalt Nincsics külügyminiszterrel, majd az udvari marsalli hivatalba ment, a hol hosszabb tanácskozást folyta-Az áruló levél Befejezték a bizonyítási eljárást a Spriccer-pörben Izgalmas szembesítéseit Spriccer és a tanuk kozott Hétfőn hirdetik ki az Ítéletet A szuboticai törvényszék hétfőn folytatta, több megszakítás után, a Spriccerügy főtárgyadásit. A hétfői tárgyaláson befejezték a bizonyítási eljárást és sor került a perbeszédekre is, az ítélet kihirdetését azonban november 23-ikára halasztotta a bíróság. szemébe mondta Ivanieának, hogy tárgyaltak csekk-hamisitásról s hogy ez vodt az alapja az egész megegyezésnek. Ivanica: Spricccrnek minden szava valótlanság. Spriccer: Hazudik. Igenis tárgyaltunk csekkhamisitásról. gyűrött levelet vett elő és a tanú elé tartotta. Az elnök (Kabaticshoz): Itt egy levél, amelyet maga irt itt a fogházban Loncsarevics Stevánnak, (le a levelet elfogták, »Kedves Stevó! Mit mondjak érted a bíróság előtt? Üzend meg. Én Zagrebban le vagyok tartóztatva bélyeghamisitási ügyben. Tőlem két millió értékű bélyeget koboztak el és azouielul még 160 dinár készpénzt is. Én nagy büntetés előtt állok, de lehet, hogy semmit se kapok, mert eddig még nem ismertem be semmit.« tott. Ezután Vukicsevics a radikális klubban folytatott beható eszmecserét a klub tagjaival. Nincsics külügyminiszter hétfőn fogadta Milojevics bécsi jugoszláv követet, majd Polikirandis beogradi görög. Vakareski bolgár és Hofinger osztrák követet, akikkel beható tanácskozásokat folytatott. A firenzei konferencia előkészítése Ribarzs Ottokár, a külügyminisztérium nemzetközi szerződések-osztólyának a főnöke hétfőn tanácskozást folytatott a szakminisztériumok joj;i referenseivel, a kikkel a firenzei konferencia előkészítéséről tárgyalt. Ezen a lagközelebbmegkezdődő konferencián különböző gazdasági és jogi kérdéseket fognak szabályozni Jugoszlávia és Olaszország között, igy a jugoszláv és olasz állampolgárok kölcsönös kártalanításáról is megegyezést fognak létesíteni. A beogradi nuncius kerül a Szent Jeromos-intézet élére ? Diplomáciai körökben elterjedt hírek szerint Pellegrinetti beogradi pápai nunciust legközelebb viszszahivják Rómába és a Vatikán őt fogja megbízni a Szent Jeromos-intézet vezetésével. Pellegrinétti utódára nézve még nincs döntés. A Zagreb! tanú Pavlovics István törvényszéki elnök a hétfői főtárgyalás után bejelentette, hogy Ivanica Nikola és Knbatics Máté' tanukat, akik bélyeghamisítás miatt a zagrebi biróság vizsgálati foglyai, átszállították Szuboticára; egyben intézkedett előállításuk iránt. Ivanica Nikola tanúkihallgatása során elmondta az elnök kérdésére, hogy a vádlottakat ismeri. Az elnök: Honnan? Ivanica: Spriccert Bécsböl, Loncsárevicset pedig Szuboticáról. Az elnök: Mikor ismerte meg Spriccert? Ivanica: Gondolom műit év májusában, vagy júniusban. Én akkor üzleti ügyekben Bécsben voltam. Egy alkalommal több ismerős kereskedővel a Schiller-kávéházban ültem és tárgyaltam, akkor jött oda Spriccer, aki ismerte a társaságomban levő kereskedőket. Az első találkozás után aztán többször találkoztunk, többnyire a Schill er-kávéházban. Fölvetődött közöttünk az eszme, hogy közös üzleteket kötünk. Nekem, illetve atyámnak gőzmalma van Nikolincén és arról tárgyaltunk, hogy Spriccer eljön Nikolincére, ott megtekint mindent, megkötjük az üzleti szerződést és liszteladási irodát nyitunk Becskereken. Spriccer el is jött aztán Nikolincére hozzám, ahol megegyeztünk. Az elnök: Csekkekről beszéltek? Ivanica: Nem. Csekkekről nem tudok egyáltalában semmit. Az elnök: Spriccer se beszélt csekkekről? Ivanica: Nem. Egy szót se. Az elnök felhívására Spriccer ezután Ivanica a szembesítés után is megmaradt tagadása mellett. A másik fogoíytanu, Kubatics Máté elmondta az elnök kérdésére, hogy ismeri a vádlottakat, de Spriccert csak egyszer látta Beogradban. Az elnök: Beszélt vele? Kubatics: Soha életemben se beszéltem vele egy szót se. Az elnök: Loncsárevicset mióta ismeri? Kubatics: Hét év óta ismerem. Társak voltunk itt Szuboticán, a Buduénostkézmüáru üzletben. Az elnök: Erről az ügyről, amiről itt szó van, mit tud? Kubatics: Semmit. Az elnök: Csekkről tud valamit? Kubatics: Abszolúte nem tudok semmiféle csekkről. Az elnök felhívására ezután felállt Spriccer és szembefordulva a tanúval, szemébe mondta, hogy « tanú Vodqpivec által kért tőle hamis csekkeket és személyesen is többször beszélt vele csekkekről. Kubatics (indulatosan): Nem igaz. Hazudik. Az elnök ezért a kifejezésért megintette a tanút, majd megállapította, hogy az eddigi eljárás során két tanú eskü alatt azt vallotta, hogy másodrendű vádlott, Lonesárevics éppen a tanútól kapta azt a hamis csekket, amelyet az Eskontna Banka beogradi fiókjánál beváltott. A tapu ezután is megmaradt amellett, hogy Spriccerrel egyáltalában sohasem beszélt és a hamis csekkekről nem tud semmit. Az elfogott levél Az elnök az iratok közül egy kis, A levél felolvasása teljesen megzavarta az addig nyugodt Kubaticsot, aki beismerte, hogy a levelet ö irta. Kubatics: A fogházban irtam és egy rabbal akartam Loncsarevics kezéhez juttatni, de egy fogházőr észrevette és. elfogta a levelet. A biróság ezután kihallgatta tanúként Brankován István, a Srpska Banka szuboticai fiókjának igazgatóját, aki kijelentette, hogy a vádlottak közül egyiket se ismeri. Rumpert Hugó, az Eskontna Banka fiókjának cégvezetője kijelentette, lehet; hogy voltak a vádlottak vagy valamelyik közülük a bankban csekk beváltása miatt, de ő nem ismeri őket. A perbeszédek Dr. Gjeneró Márkó államügyész vádbeszédében kijelentette, hogy a vádat bizonyítva látja és kérte a bíróságot, hogy mondja ki bűnösnek a vádlottakat. Dr. Piskulics Zvonimir védő azt fejtegette, hogy Spriccernél hiányzik a bűnösség legfőbb kelléke, a bűnözési akarat. A bünper anyagából bizonyítgatta, hogy Spriccer nem bűnös, védence felmentését kérte. Dr. Dimitrijeyics Dragomir, Loncsarevics védője hivatkozott védőbeszédében, hogy bár két tanú vallomása szerint Loncsarevics volt azt, aki a hamis csekket beváltotta, mégsincs kizárva annak a lehetősége, hogy a tanuk, akik csak egyszer látták Loncsárevicset s utána másfél-két évig nem látták, tévedhetnek' a személyben, védence felmentését kérte. A biróság ezután úgy határozott, hogy az ítéletet november 23-ikán, déliben hirdeti ki. Gyermek fejek Irta: Sebestyén Ede Sok gyermekkel voltam jó (barátságban, a magam gyermekkorát is számítva, fél évszázadon át, de egyéniséget keveset találtam közöttük. A legtöbb gyermek bizonytalan, színtelen és ilyen marad később is, felnőtt korában. Azzal a különbséggel. hogy a gyermekkor természetes kedvessége lehámlik róla, lehámlik minden kárpótlás nélkül. De találkoztam egyéniségekkel is a gyermekszobában. Erős, szilárd egyéniségekkel, akiknek korán kifejlődött jellemét nem változtatta meg az életnek semmiféle megpróbáltatása sem. Bemutatok ebből az érdekes galériából néhány jellegzetesebb fejet. A hedonista. Üteszfendős fiú. Szobája olyan, mint egy játékkereskedőé, ő maga pedig többet foglalkozik a játékszereivel, mint Carnegie, Rockefeller, Schwab, Morgan vagy Ford az üzleteivel. Mindent szeret, mindennek örül, mindig jókedvű, megelégedett, de újabban öröm iránt is fogékony. Nagyon jó élete van és tudatosan élvezi. Egyszer megkérdeztem tőle: — Mi szeretnél lenni? Mélyen áítérzett meggyőződéssel ezt felelte: — Kis fiú.. A legszebb életpályát választotta... A logikus. Négy esztendős, fiú. Nem a ma gyermeke, tehát a közlekedési eszközök között nem az autó érdekelte legjobban, hanem a szép fogat. A csillogó veretű szerszámok borzasztóan imponáltak neki és boldog lett volna, ha fényes zablát kell a szájába nviselnie. Tőle is megkérdeztem: — Mi szeretnél lenni? A nagyravágyás csillogó tekintetével felelte: — Ló! — Csacsi vagy, mondom, ha ló szeretnél lenni. — És a szép szerszám, meg a simára kefélt szőr? — kérdezte fényesen. Néhápy héttel később más valaki tette föl az életpályára vonatkozó kérdést s a fiú csodálkozásomra most már ezt felelte: — Koosis! — Miért kocsis? — kérdeztem. Nemrégen még ló szerettél volna lenni. A fiú ravasszul mosolygott. — Aztóta láttam, hogy a kocsis ostorral megütötte a lovat. Már rájött a kezdő ember, hogy jobb ütni, mint ütést elszenvedni. Az érzékeny lelkű. Nyolcsztendös ííu. Ebédközben hallgatja, hogy apja elmondja egy nagy örökség történetét és sopánkodik, hogy ő mért nem örököl. Az anyja busán jegyzi meg: — Mi sohasem fogunk örökölni! A fiú enyhe rosszalással szól rá: — Azt ne is kívánd, anyám. Mert akkor valakinknek meg kellene halni... A lázadó. Tizenkétesztendős fiú. Sok könyvet kapott a születésnapjára s amikor eltávoztak a vendégei, nyomban hozzá fog egy útleírás olvasásához. Kis húga, aki még nem tud olvasni, csak a képeket nézi, éppen a kézben levő könyvre kiváncsi. — Végy másikat, mondja a fiú, ezt most olvasom. A kisleány ragaszkodott kíváncsiságához, a fiú ellenkezett. Az anyjuk megunta végre a civakodást és rászólt a fiúra: — Add már oda azt a (könyvet! Nem tudod, hogy az okos enged? A fiú elszomorodva felelt: — Az elég baj. Mert akkor az történik, amit az ostoba akar... A gyáva. Hatesztendős fiú. Nagy bérházban laknak. Mindig a szobában van, mert a folyosóra nem szabad kimenni. Nem engedi1 a házmester. Ha egy-két futólépést tesz, vagy hangosan szól, már fölkiabál a házmester: — Csönd legyen! Nem szabad lármázni! ' Egy nyári napon zivatar kezdődik. Hatalmas égzengés támad, mintha óriási vonatok robognának a levegőben és közben nagy kalapácsokkal ütnék a vasat. A fiú megbotránkozva fut ki a folyosóra és fölkiabál az ég felé: — Nem szabad lármázni! Jön á házmester bácsi! A lét céljának kutatója. ötéves leányka. A család gyermekeiről beszélget és közben megkérdezi: . — Te kinek a papája vagy? — Senkié, mondom. Hiszen tudod, hogy nekem nincs feleségem, meg gyermekem. — Akkor minek vagy? — kérdezi csodálkozva. Fogas kérdés. Nem tudtam rá felem. Az önérzetes. Tízéves fiú. Nagyon komplikált betegségben szenved, borzasztó fájdalmai vannak. Az orvast nagyon zavarja, hogy a fiú kezelés közben sir és kiabál, mert nagyon szereti és sajnálja a fiút. — Lacika, mondja az orvos, igy nem megy. Add becsületszavába!, hogy nem kiabálsz, mert máskülönben nem tudlak meggyógyítani. A fiú becsületszavát adta. A betegség azonban jobban elmérgesedett s a fájdalom fokozódott. Néhány nappal később azt mondja a fiú az anyjának: — Anyukám, hívj más orvost hozzám. — Miért fiam? Hiszen a doktor bácsi nagyon jó orvos és nagyon szeret! — Igen, mondta a fiú elhaló hangon, de én becsületszavamat adtam neki, hogy nem kiabálok és már nem bírom ki kiabálás nélkül ,.,
