Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-15 / 306. szám

1925. november 15. BÁCSMEGYEI NAPLÓ

Rákosi Mátyás a statáriális bíróság előtt

A kommunista-por vádlottjai csak szombaton reggel tudták meg, hogy ügyük főtárgyalásra kerül — A védők tiltakoznak a rögtöniiélő eljárás ellen — Rákosi és társai beismerték, hogy a diktatúra kikiáltására törekedtek — A fővádlottakat nem verték a rendőrségen

Weinberger Zoltán vádlott: „Mi szabadságolt halottak vagyunk!“

Budapestről jelentik: A törvényszék Langer-tanácsa, mint statáriális bíróság szombaton kezdte meg Rákosi Mátyás volt népbiztos, Weinberger Zoltán, Őri Károly, Gőgös Ignác és Tóth Györgyné, született Hámán Katalin bünperét, akik ellen az ügyészség lázadás miatt emelt vádat.

A vádlottak csak szombaton reggel, közvetlenül a főtárgyalás előtt tudták meg, hogy a rögönitélö bíróság elé kell állniok.

A törvényszék épületét a főtárgyalás tartamára erős rendőri készültség szállta meg, mindenkit leigazoltattak. A főtárgyalási terembe csak újságírókat, detektiveket és jogászokat engedtek be.

A vádlottak polgári ruhában állottak a bíróság elé, kivéve Weinberger Zoltánt, aki barnaszinü fegyencruhában jelent meg, minthogy tizenötévi fegyházbüntetését tölti, amelyre még akkor Ítélték, mielőtt mint cserefogoly Oroszországba került.

A statáriális ötös tanács elnöke Langer Jenő dr. törvényszéki elnök, tagjai Kilb Lajos, Falaki János, Igyártó Zoltán és dr. Paulay Gyula törvényszéki bírák.

A vádlottak A bíróság elsőnek Rákosi Mátyás személyi adatait vette fel. Rákosi nem hajtotta meg magát, amikor szólították, hanem fejét felvágva válaszolt a hozzáintézett kérdésekre. Elmondta, hogy harmincnégy éves, felekezetnélküli magánhivatalnok, érettségizett és hat nyelvet beszél.

Weinberger Zoltán vádlott elmondta, hogy huszonhárom éves, nős, felekezetnélküll.

Az elnök: A rendőrségen még azt mondotta, hogy izraelita.

Weinberger: Arról se tehetek.

Az elnök és a vádlott közt hosszabb vita indult meg arról, hogy törvényes formák közt lehet csak elhagyni egy felekezetet.

Weinberger (agresszív hangon): Higyje el, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel.

Az elnök: Emlékszik, hogy amikor tavaly a rögtöniiélő bíróság 'tizenöt évre ítélte, azt kiáltotta, hogy éljen a forradalom?

Weinberger: Hogyne, most ts azt fogom kiáltani.

őri Károly vádlott elmondta, hogy asztalos, nős, felekezetnélküli.

Az elnök: A rendőrségen katolikusnak vallotta magát.

őri: Most már felekezetnélküli vagyok. Be Is jelentettem, de nem vették tudomásul.

Gőgös István vádlott kijelentette az elnök kérdéseire, hogy harminckét éves, asztalos, római katolikus. Büntetve volt súlyos testi sértésért.

Tóth Györgyné, született Hámán Katalin elmondta, hogy vasúti munkásnő, férje magánhivatalnok, büntetve nem volt.

.4 vád

Dr. Miskolczy Ágost főügyész ismertette ezután a vádat:

— Tekintetes királyi törvényszék, méltóságos elnök ur,

lázadásra irányuló szövetkezés bűntettével vádolom a vádlottakat, mert egy idegen állam befolyására és irányítására, parancsára, idegen állam megszervezése következtében olyan szervezet létesítésére szövetkeztek, amely a magyar alkotmány összetörését, a magyar társadalmi rend megsemmisítését, a magyar

kormánynak helyéröl való eltávolítását célozta.

Szövetkezésükkel a társadalom egyes osztályait fegyveres erővel akarták megtámadni.

Az ügyész ezután ismertette a moszkvai harmadik internacionálé szervezetét, majd rátért a vádlottak megbízatására:

— Az Internacionálé végrehajtó bizottsága — mondotta—megbízta két tagját, Rákosi Mátyást és Weinberger Zoltánt, jöjjenek el Magyarországra, gyűjtsenek embereket, alakítsák meg a kommunista pártot és létesítsenek olyan szervezetet, amelynek célja a polgárháború és a proletárdiktatúra felidézése. Rákosi Mátyás 1924 decemberében Bécsen keresztül hamis útlevéllel jött Magyarországra. Magyarországra érkezve, összeköttetésbe lépett őrivel, Gőgössel és Hámánnal, akik a moszkvai internacionálé megb-izá-A statáriális élj

A fötárgyalási elnök ezután a következőket mondotta:

— Arra a bűntettre, amivel az ügyészség vádolja a vádlottakat, ezidöszerint még a rögtöniiélő eljárás szabályai állanak fenn. Legutóbb 1924 január hó 6-án hirdetmény bocsáttatott ki. Megállapítom, hogy ez a hirdetmény megfelelő, még ma is ki van függesztve a bíróság épületében,

Dr. Lengyel Zoltán, Rákosi Mátyás védő jo

tiltakozást jelentett be a statáriális eljárás ellen, mert az a rendelet, a melyre az elnök hivatkozott, ellenkezik a törvénnyel.

— A törvény szerint — mondotta — csak a háború tartamára lehet kivételes rendeleteket kiadni, már pedig a háború 1921 szeptember 2-ikán a békekötéssel megszűnt.

Kérte, hogy a törvényszék hozzon határozatot és mint rögtönitélő bíróság szállítsa le hatáskörét, az ügyet pedig tegye át rendes bíróság elé.

A többi védő csatlakozott az indítványhoz. Az ügyész ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bíróság csak az anyag tetárgyalása után dönthet Lengyel indítványáról.

— Lengyel védő — tette hozzá Miskolczy főügyész — megengedte magának, hogy itt az országnak, a bíróságnak tanácsot osztogasson — de hála Istennek, nem vagyunk rászorulva az ügyvéd ur tanácsaira.

A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza és úgy határozott, hogy a tárgyalás végén fog csak dönteni, hogy statáriális eljárás alá tartozlk-e az ügy, vagy pedig rendes bíróság elé utalják.

A védelem előterjesztése — mint időelőtti — fölött a bíróság napirendre tért.

Rákosi kihallgatása Rákosi Mátyás kihallgatását kezdték meg ezután.

Az elnök: Bűnösnek érzi magát? Rákosi: Nem.

Az elnök: Adja elő védekezését.

Rákosi: Csak az imént tudtam meg, hogy tárgyalás lesz. Nem volt időm előkészülni.

Az elnök: Nem vódőbeszédet 'kell tartania, csak a tényállást mondja el.

Rákosi: A rendőrségen tett vallomásomat ezennel visszavonom és csak azt tartom fenn, amit az ügyészségen vallottam.

Az elnök: Miért vonja vissza a rendőrségen tett vallomást? _ ...

sából már régebben dolgoztak itt. Ezek hárman ott lappangtak a szociáldemokrata-párt bolsevistái között. Weinberger Zoltán Magyarországon azt a feladatot igyekezett végrehajtani, hogy az ifjúmunkásokat szervezze meg. Sötét mellékuccákban találkozott naponként azokkal, akiket meg akart nyerni propagandájának. Weinberger Zoltán is résztvett a bécsi kongresszuson, amelynek elnöke Kun Béla volt, sőt Gőgös is elnökölt egy darabig.

Kun Béla Schwartz Imre álnéven tartózkodott Bécsben.

De a kongresszuson résztvettek az orosz szovjet kiküldöttei is. Sajnos, nem kell a vádat megokolnom, mi tudjuk, mi a proletárdiktatúra, mi a kommunizmus, mi átmentünk rajta és saját bőrünkön éreztük. A büntetőtörvény könyv 156. paragrafusa alapján lázadásra való szövetkezés bűntettével vádolom a vádlottakat.

árás indokolása

Rákosi: Azért, mert a rendőrségen tudtam, hogy elvtársaimat ütik addig, amíg nem teszek teljesen beismerő vallomást.

Az elnök: Ne mondjon ilyeneket! Hiszen hirlapirók előtt ön maga minden kényszer nélkül kijelentette, hogy nem bántották a rendőrségen.

Rákosi: Hírlapírókkal egyáltalán nem beszéltem, azt azonban most is kijelentem, hogy engem nem bántottak. De tudtam, hogy amíg én nem vallók, addig elvtársaimat verik és igy minden huzavonával csak nekik ártok.

Az elnök felolvastatta ezután Rákosi Mátyás rendőrségi vallomását, amelyben elmondta, hogy szubotlcai kereskedőcsaládból származik, szülei vallásos és konzervatív emberek, akik sohsem értettek egyet politikai állásfoglalásával. 1914-ben bevonult katonának és 1915-ben Uzso'knál orosz hadifogságba esett, ahonnan 1918-ban került haza. Tizennyolc éves kora óta vett részt a szocialista mozgalomban. A Károlyi-kormány alatt Kun Bélával együtt letartóztatták, a proletárdiktatúra kikiáltása napján azonban kiszabadult és népbiztos helyettes lett. A kommün bukása után külföldre menekült és Oroszországból 1924 decemberben jött először vissza Budapestre. Többször járt közben Bécsben és Moszkvában. Május

8-án vette fel az összeköttetést Hamann Katóval, Gőgös Ignáccal, Weinberger Zoltánnal és többi vádlott-társával. Az volt a terve, hogy egy pártot alakit, a melynek címében és programjában nem lesz benne kifejezetten a kommunista jelszó. Augusztus 20-ikán Bécsben kommunista kongresszus volt, amelyen Kun Béla elnökölt. Az általános előadó is Kun Béla volt, aki a magyarországi helyzetről és a magyarországi pártok munkájáról referált. A külföldön élő magyar kommunista munkások pénzén aztán Gőgös Ignácot Budapestre küldték, aki félreeső uccákban találkozott a budapesti megbízottakkal. Visszautasítja azt a vádat, hogy a III. Internacionálé megbízásából jött Magyarországra, ö saját iniciativájából dolgozott, tény azonban, hogy munkájáról jelentést tett a III. Internacionálénak.

Utána az ügyészségen tett vallomást olvasták fel. Ebben kijelentette Rákosi, hogy neki nem volt döntési joga. Célja nem forradalom szitása volt, mert a forradalmat nem emberek, hanem a gazdasági és politikai viszonyok okozzák. Az volt a terve, hogy Budapestről visszatér Moszkvába és ott újabb megbeszélést foly5. oldal.

tat Kun Bélával. Bűnösnek nem érzi ma-, gát, mert az emberiség érdekében üdvös* nek tartja azokat a kommunista eszmé* két, amelyeket szolgál.

Politikai vita az elnök és Rákosi között

Az elnök: Ha nem érzi magát bűnösnek, akkor miért bujkált mégis?

Rákosi: Minden törvényszék minden országban az illető uralkodóosztálynak a végrehajtó szerve, igy Magyarországon a földbirtokosoké és a tőkéé. Fölösleges ezt bővebben bizonyítani.

Az elnök: Figyelmeztetem, hogy rendőrségi vallomását hatósági tanuk előtt tette. Különben is, honnan tudta, hogy vádlott-társait verték?

Rákosi: A börtönben dróttalan-táviró van, amelyen mindent megtud az ember és ezenkívül ott voltak az orvosi vizsgálatok.

Az elnök: Miért nem tagadta meg a rendőrségen a jegyzőkönyv aláírását?

Rákosi: Azért, mert siettetni akartam, hogy elvtársaim mielőbb az ügyészségre kerüljenek, mert tudtam, hogy ott nem bántalmazzák őket. Amit az ügyészségen mondtam, abból nem vonok vissza semmit.

Az elnök: Kikkel érintkezett Budapesten és mikor ismerkedett meg vádlotttársaival?

Rákosi: Erre nem felelhetek.

Az elnök: Mi része volt önnek a Vágiféle mozgalomban?

Rákosi: A Vági-féle mozgalomba nem kapcsolódtam bele, mert annak nem volt bázisa.

Az elnök: A munkások érdekeit a szociáldemokrata-párt képviseli. Ezt ön is elismeri?

Rákosi: Tévedés. A szociáldemokraták sehol se képviselik a munkásságot. Ök a kispolgárság tulajdonképpeni pártja és inkább a burzsoáziához húznak.

Az elnök: Az után a százharminckét szomorú nap után, amit a proletárdiktatúra jelentett, ön továbbra is kívánta a diktatúrát?

Rákosi: Jobbat akarok. Akkor még tapasztalatlanok voltunk. A legnagyobb baj az volt, hogy a szociáldemokraták is velünk voltak, ami egy a burzsoáziával. Vezetőink közt túltengtek a szociáldemokraták, akik védelmükbe vették a burzsoáziát.

Az elnök: Minden kommunista forradalom az erőszakot jelenti. Ezt akarták maguk is!

Rákosi: Az erőszak relativ dolog. Úgy Oroszországban, mint Magyarországon is aránylag vértelen volt a forradalom.

Az elnök: Ott voltak Cscrny József véres tettei.

Rákosi: Minden kormány igazságot hirdet és halálos ítéleteket hoz.

Az elnök: Mi volt tulajdonképpen a májusi kongresszus?

Rákosi: Erre nézve megtagadom a vallomást.

Az elnök: Kun Béla ott volt ezen a kongresszuson?

Rákosi: Erre a kérdésre sincs módom ban válaszolni.

Weinberger kihallgatása

A bíróság ezután Weinberger Zoltánt hallgatta ki. A vádlott elmondta, hogy Moszkvából jött Budapestre, azzal a céllal, hogy kommunista propagandát folytasson.

Az elnök: Maga el volt Ítélve Magyarországon tizenöt évre. Nem félt visszatérni?

Weinberger: Nem félteni a büntetéstől, kommunista nem fél a börtöntől.

Az elnök: Tudta, hogy, mozgalmuk itt lázadást jelent?

A vádlóit: Szerintem nem lázadás, há azonban az elnök ur úgy találja, nekem mindegy. Jó, lázadtam.

Elmondta ezután, hogy a bécsi kongresszus célja a kommunista-propaganda újrakezdése volt Magyarországon. Kijelentette, hogy a rendőrségen nem bántalmazták és úgy a rendőrségen, mint a vizsgálóbíró előtt tett vallomását fentartja. A bíróság erre elrendelte korábbi val-