Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-15 / 306. szám
E 24 OLDAL * ÁRA 3 DINÁR FoŠtarina plaćenaJ BÄCSMEGYEI NAPLÓ XXVI. évfolyam_________Szubotica, VASÁRNAP 1925 november 15.__________________306. szám fii eg jelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5-10, 8-52 Előfizetési ár ^yeuevre 150 dí'X Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4, (Rossia Fonciére-paloti) Kiadóhivatal: Subotica, Aleksandrova al.l.(Lelbach-palo':a) Tabula rasa Irta: Prokopy Imre A krónikás tárgyilagosságával nehány tollhegyre kívánkozó esetről akarok megemlékezni annak illusztrálásául, hogy a gyakorlatban miképpen kezelnek nálunk egyes kérdéseket, amelyeknek tapintatos és méltányos elintézése nagy mértékben elősegíthette volna a minduntalan hangoztatott belső megbókülést, a lelki leszerelést és a mesterségesen szitott ellentétek kiegyenlítését, Így azonban csak csalódás és keserűség sarjad nyomukban. Az immár lezártnak látszó Dettretigyről ezúttal csak annyit, hogy ennek a kegyetlen rendelkezésnek indító okait józan ésszel egyáltalán nem lehet kibogozni. Dettre nemcsak a vajdasági magyarságnak tett szinte megbecsülhetetlen szolgálatot ragyogó stílussal, imponáló tudással és meglepően finom politikai érzékkel megirt cikkei és kivételes szerkesztői rátermettsége révén, hanem legalább ugyanolyan mértékben a megértés és közeledés politikájának is, ami az ország konszolidációja szempontjából talán mégis csak inkább elismerést, mint előttünk teljességgel érthetetlen üldözést érdemelt volna. Kétszeres súllyal esik latba az ellene foganatosított rendszabály, ha meggondoljuk, hogy éppen Dettre volt az, aki céltudatos következetességgel hirdette a radikális-párt felé való orientálódásunk szükségességét, s ha ma, az események tanulságainak hatása alatt, a vajdasági magyarság, egyáltalán nem kényszerűségből, hanem a tényleges helyzet és a reális erőviszonyok helyes mérlegelése alapján őszinte meggyőződésből keresi a radikális-párttal való együttműködést, akkor ez az uj beállítás jórészt Dettre felvilágosító munkájának következményeként jelentkezik. A politika hálátlan mesterség. Csak elvétve fizet érdem szerint. Többnyire a legderekabb és legönzetlenebb harcosokat gázolja le kíméletlenül. Ez történt Dettre esetében is. A radikális-párt némán tűrte a menedékjog flagráns megsértését és annak a magyar zsurnalisztának kissé fasiszta módon történt kiakolbolittatását, aki végeredményben az uralmon levő párt hatalmi érdekeit is* szolgálta a magyarság uj irányozódásának tervszerű előkészitéséyel. Nem gondolják az urak, hogy ez a — mondjuk szelíden — furcsa eljárás nem éppen biztató azokra, a kik a magyarságnak a radikáis-párttal kötendő megegyezés létrehozásán fáradoznak? Szimptomatikus jelentősége van az egyébként alárendelt fontosságú Inhoff-ügynek is. Nem ismerem a fegyelmi eljárás aktáit, de annyit hallomás után is meg lehet állapítani, hogy huszonhárom évi. szolgálattal biró tisztviselő elbocsátásának sermniesetre sem ez a módja. Az erőszakoskodásban is a törvényesség látszatát illik megóvni, mert így a jobbadán német és magyar nyelvű gazdasági egyesületi tagoknak bizonyára azt kell gondolniok, hogy Inhoff személyében most a Gazdasági Egyesület utolsó nem-szláv tisztviselőjét siettek kitenni az uccára. Legalább ezt a látszatot kelti az a körülmény, hogy Inhoff bünlajstromában az ő kulturbundi tevékenységét szerepeltetik a statáriális kivégzés főindokául. Mire való ez a nemzetiségi kisebbségek ellen irányuló szerencsétlen indokolás, mikor a Gazdasági Egyesület tagjainak többségét éppen a német mezőgazdák teszik? Alkotmányosan kormányozott demokratikus államban az talán mégsem lehet ok vezető tisztviselők végkielégítés nélküli elbocsátására, hogy történetesen tagjai egy miniszterileg jóváhagyott alapszabályok szerint működő kulturegyesületnek? Az megint más lapra tartozik, hogy Inhoff valójában rászolgált-e arra a lelkes támogatásra, melyben egy sajtóorgánum részesíti, mert Inhoff bizonyos fokig spiritus rectora volt annak a mozgalomnak, mely tavaly a Gazdasági Egyesületet a dobrovoljacok kezére, a vezetést pedig tulnyomólag olyanoknak juttatta, akiknek a mezőgazdasághoz egyáltalán semmi közük. Egyik főtényezője volt az 1924 januáriusi közgyűlésen elkövetett puccsnak, mellyel a törvény és az alapszabályok durva megsértésével a régi kipróbált vezetőséget kibuktatták a féktelen terror minden eszközének felhasználásával. Fősérelme és egyúttal végzete, hogy brevi mami most azok fosztják meg állásától, a kiket annak idején ő segített nyeregbe. Hiába, aki szelet vet, vihart arat. Szerzett jogaitól azonban annak ellenére sem lett volna szabad őt megfosztani. De nemcsak a személyi ügyek terén tapasztalhatjuk ezt a különös eljárást, hanem bizonyos intézetekkel szemben is, amelyeknek legfeljebb az a szépséghibájuk, hogy nem tisztán nemzeti jellegűek. Ebben a vonatkozásiban rendkívül tanulságos a most felszámoló Bácskai Mezőgazdák Szövetkezetének esete, mely alaptőkéjének közel négyötödét volt kénytelen adóra és vámokra elfizetni, holott struktúrájánál és működésénél fogva, nemkülönben rendeltetése és alapszabályai révén is a szerb szövetkezeti törvény rendelkezései szerint szinte automatikusan teljes vám- és adómentesség illette meg. Meddő volt minden utánjárás ás erőlködés: a törvény alapján kijáró kedvezményt nem volt képes megszerezni, s Így megszűnik az ország egyedüli központi szövetkezete, amelyben a gazdák hét és fél éven át szinte ideális jogegyenlőség alapján a legteljesebb összhangban együtt dolgozhattak nemzetiségi súrlódások és politikai félreértések nélkül. Az sem utolsó dolog, ami a legutóbbi vármegyei közgyűlésen történt. Egyetlenegy bizottsági tag tiltakozására egész sorát az egyházi és kulturális egyesületeknek ütötték el a kért segélyektől, az illetékes körök nyilvánvaló jóindulata és támogatása ellenére. Immár hét esztendeje követeljük az önkormányzati választások kiírását. Ha valami, úgy a fenti példa bizonyíthatja a tisztára pártérdeket szolgáló kinevezési rendszer fonákságait és tarthatatlanságát. A népakaratot képviselő választott törvényhatósági bizottságban teljességgel elképzelhetetlen, hogy indokolt szükségletek és méltányos kérelmek ilyen elintézést nyerjenek. Ez a néhány szemelvény is a »kis sérelmek — nagy panaszok« kifogyhatatlan rovatába tartozik: Mindennapos, sokféle változatban megis-Beogradbó! jelentik : A radiká:is pártklubban szombaton dél előtt mozgalom indult meg, hogy Vukicsevics Velja közoktatásügyi miniszter lemondása ügyében a klub ülését sürgősen hívják egybe. Azok a képviselők, akik ezt a mozgalmat kezdeményezték, érlhetetlennek tartják Vukicsevics lemondását, mert hiszen a radikális klub legutóbb a közoktatási vita során bizalmat szavazott a miniszternek és igy nem tudják, hogy mi volt a közoktatásügyi miniszter lemondásának az oka. Eddig már hatvan képviselő irta alá az ü'és összehívását kérő ivet, igy a vajdasági radikális képviselők is csaknem kivétel nélkül. Érdekes az a másik mozgalom is, amit a radikrilis képviselők indítottak. Hetven radikális képviselő kéri a klubülés összehívását a hajózási szindikátus állami kezelésbevételének ügyében is. A dalmáciai radikálisok válasza Radics Ltvánnak A dalmáciai radikális képviselők szombaton délelőtt konferenciát tartottak, amelyen elhatározták, hogy Radics Istvánnak a Dani legutóbbi számában irt cikkére refektálni fognak. A gyűlésen megállapították, hogy Radics adatai a dalmáciai radikálisokról misztifikáción alapulnak és olyan egyénektől származhatnak csak, akik ellenségei a megegyezés politikájának. A képviselőknek dokomentumaik vannak Radics állításainak megcáfolására s ezért elhatározták, hogy Radics támadásaira levélben fognak válaszolni. Vámkérdések a pénzügyi bizottság előtt A pénzügyi bizottság szombaton délelőtt ülést tartott, amelyen a vámtarifa ötödik fejezetével fogmétlődő dolgok ezek, s különös fontosságot csak azzal nyernek, hogy van bennük rendszer és íöbbé-kevésbé burkolt célzatosság. Összességükben a Nedeljkovics dr. hirdette kíméletlenség és a végletekig menő türelmetlenség beszédes megnyilvánulásai, melyeknek végzetszerü következménye a Vajdaság gazdasági és kulturális összeomlása lesz. Mintha csak az a szándék fűtené ennek a káros irányzatnak szűk látkörü képviselőit, hogy minél előbb és minél gyökeresebben letaroljanak mindent, amit a vajdasági nemzeti kisebbségek gazdasági és kulturális értékekben ma még a magukénak valliiaénak. Még néhány esztendő ebben az ütemben és ebben a szellemben, s feltartózhatatlanul bekövetkezik, amire egyesek elvakultságukban oly mohón áhítoznak: a tabula rasa. lalkoztak és az élőállatok kiviteli vámjára vonatkozóan elfogadták a tarifális bizottság pénteki javaslatát. Az ellenzéki képviselők indítványára ezután azzal a kérdéssel foglalkozott a pénzügyi bizottság, hogy milyen mértékben lehetne a textiláruk behozatali vámját leszállítani. Az ellenzéki képviselők hivatkoztak arra, hogy Jugoszláviában 30—50 százalékkal drágább a ruhanemű, mint Csehszlovákiában vagy Olaszországban. A pénzügyi bizottság dr. Spaho, dr. Lorkovics és Szuöotics Dusán felszólalása után elhatározta, hogy felszólítja a pénzügyminisztert a textiláruk vámjának újabb szabályozására. Nem fogadta azonban el a bizottság az ellenzéki képviselőknek azt a javaslatát, hogy a hazai ipar védelme érdekében a pamutáruk behozatali vámját emeljék fel. A minisztertanács ülése Szombat délután a minisztertanács ülést tartott, amelyen Radofevics Ante közlekedésügyi miniszter javaslatot terjesztett elő a hajózási szindikátus állapii megváltásáról. A javaslat szerint a szindikátust a gazdasági minisztériumok és az érdekeltségek kiküldötteiből álló bizottság venné át széleskörű autonómiával. A javaslatot a gazdasági pénzügyi bizottság elé terjesztik. Végül Nikics erdő- és bányaügy! miniszter referált a boszniai fatermelésről. A lemondott közoktatásügyi miniszter nyilatkozata A közoktatásügyi miniszter lemondásával beállott részleges kormányválságban szombaton nem történt döntés. Általában azt hiszik, hogy a miniszter lemondása még nem végleges. Vuki-Mem lesz nagyobb kormányrekonstrukció Nincs politikai oka a kjozoktatásüg-yi miniszter lemondásinak
