Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-15 / 306. szám

BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. november 15. csevics egyébként nyilatkozott lemondása okáról és kijelentette, hogy az iskolapolitikában közte és pártja között támadt ellentét miatt nyújtotta be lemondását. Ö inkább a felsőbb népiskolák ala­pítására akart súlyt helyezni, mint a középiskolák szaporítására és ezt a radikális párt nagy része helyeselte. Egyébként kormánykörökből eredő információ szerint a kor­mány összetételében nem lesznek nagyobb változások. Az erről szóló hirek aleptalanok. A novisadi tőzsdepalota Módosítják a pályanyertes tervet A novisadi termény- és értéktőzsde tanácsa szombaton délelőtt fél tizenegy órakor dr. Dungyerszki Gedeon tőzsde­elnök elnökletével rendkívüli tanács- j üiést tartott, amelyen előadóként dr. j Petrovics Branku főtitkár szerepeit. A rendkívüli tanácsülésnek legfontosabb tárgya az uj tőzsdepalota ügyében való állásfoglalás volt. A tőzsde a kis Limánon az Örmény­­ut mentén már régebben megfelelő tel­ket vásárolt, de az uj tőzsdepalota épít­kezése mindeddig húzódott, míg most azáltal, bogy a Zadruzsna Banka eladta a bankpalotáját, ahol a tőzsdének he­lyiségei voltak, az tőzsdepalota építésé­nek ügye már tovább nem volt halaszt­ható. A tőzsdetanács tárgyalás alá vette az építkezési bizottság jelentését, amely Zeller Henrik zemuni városi főmérnök­nek első pályadijjal kitüntetett tervét ajánlotta kivitelre. Tekintettel arra, hogy a pályázat ki­írása óta több mint egy év műit el és időközben a tőzsdei adminisztrációban lényeges változások állottak be, szük­ségessé vált a pályadíjnyertes terv át­dolgozása, mit a tőzsde el is határozott. Csak a terv átdbigozása után fog a tőzsdetanács az építkezések létesítésére pályázatot kiírni. A napirenden szerepelt még az oszi­jeki Union gőzmalom beadványa a ga­bonajegyzés módosítása tárgyában, A tőzsdetanács végül a tőzsde tag­jaiul felvette: Löwy Kadmon beogradi gabonakereskedőt, Hütter és Will pribi­­csevicsevoi gőzmalmot, Löwinger Kál-Az agrárminiszter nemrégiben rendeletét bocsátott ki az agrárre­form alatt álló földek megváltásáról. Ezzel a rendelettel kapcsolatban most a vallásügyi minisztérium kez­deményezésére újabb rendelet jelent meg, melyben az agrárügyi minisz­ter az agrár,reform alatt álló nragán­­kegyuraságok megváltásánál köve­tendő eljárásról intézkedik. Ismeretes, hogy az agrárreform sok egy tagban álló magán-kegyúri földet juttatott az agrárérdekeltek­­nek. A kegyúri földek a legtöbb eset­ben az egyes katholikus egyházköz­ségek létfentartását szolgálták. Az agrárreform1 keresztülvitelével igen sok katholikus egyházközség elvesz­tette létfenntartási alapját és azelőtt gazdag hitközségek nem tudják fi­zetni papjaikat, s az agrárreform kö­vetkeztében annyijuk sem maradt, hogy templomaikat jókarban tart­hassák, igaz ugyan, hogy a magán­­kegyúri1 földek tulajdonjogi vál­tozása esetéin a kegyúri köte­lességek az uj tulajdonosra há­rulnak, de az egyes kegyúri földeket olyan sok felé osztották fel, hogy a kegyúri földek uj tulajdonosainak nagy száma szinte lehetetlenné tette a kegyúri kötelességek teljesítését. A vallásügyi miniszter abból a cél­ból. hogy az egyes katholikus egy­házközségek ne károsuljanak a most folyamatban levő megváltásoknál, átirattal fordult az agrárminiszter­hez, melyben arra kéri az agrármi­nisztériumot, hogy legyen figyelem­mel a kegyúri birtokokkal járó kö­máni, a fakitermelő rg. igazgatóját és a sztaribecseji „Száva“ export és import céget. A tőzsdetanács a novemberi rendes tőzsdetanácsülés határnapjául november 19-ét tűzte ki. telességekre illetőleg ezeket a köte­lezettségeket az uj tulajdonosok vált­sák meg. A vallásügyi minisztérium egyszersmind arra is kéri az agrár­­minisztert, hogy egyetlen volt kegy­úri bér tulajdonjogi változásáról szó­ló szerződést se hagyjon jóvá mind­addig, míg a vallásügyi minisztérium katolikus osztálya nem ad arról bi­zonylatot, hogy a kegyúri kötele­zettséget is a földterület arányainak megfelelően megváltották. A vallás­ügyi. minisztérium átiratával egyidő­sben rend el etet küldött az apostoli adminisztraturáknak, hogy a legsür­gősebben terjesszék fel a kegyura­­ságok területén levő plébániák jegy­zékét. A vallásügyi minisztérium átiratá­ra az agrárminisztérium figyelmez­tette az illetékessége alá tartozó szervekei, hogy a kegyuraságok megváltásánál legyenek figyelem­mel a vallásügyi minisztérium átira­tában foglaltaikra. Mint értesülünk, a Szuboticán szé­kelő apostoli adminisztratura máris elküldötte felterjesztését a vallás­ügyi minisztériumnak a fennhatósá­ga alá tartozó azon plébániák­ról, melyek eddig a magánkegyuri. birtokokból részesültek ,a fenntartó-. sukra szükséges segélyben. Eszerint kegyurasági birtokokon fekvő plé­bániák a következők: a rigyicai, a futogi, a temerini, a vajszkai, a baj­­sai, a moravicai, a pacsiri, a topolai, a starakanizsai, a horgosi, a szveto­­zármileticsi, a bácsi, a deronyai és szelencsei plébániák. Az apostoli ad-Megváltják a kegyúri birtokokat A vallásügyi miniszter biztosítani akarja a kegyurasági plébániák fenntartását Telefonbeszelgetés Irta: Somlyó Zoltán Már este hat óra volt, amikor a fiatal cégvezető telefonja megszólal. A cégve­zető már felvette volt magára a bundá­ját, már a kőlap is a fején volt. Éppen távozni akart a bankból. Kissé bosszú­san nyúlt a kagyló után. És a következő beszélgetés folyt le közte és a felhívó közt: — Halló! Ki ott? — Miért kérdi? Úgyis tudja! — Nem tudom én. Ki beszél?, — Hát... hát én... — Van szerencsém. Mit parancsol nag3'ságos asszonyom? —' Hát miért igy... ilyen közönyös, hideg hangon? Nagyságos asszonyom?... Még egy héttel ezelőtt Adél voltam ma­gának .., — Tehát, térjünk a dologra: mit pa­rancsol? — Semmit sem parancsol. És, ha ilyen hangon folytatja akkor egyáltalán nem is . . . — Ahogy parancsolja, nagyságos asz­­szonyom!... — De igazán, Jenő, nézze, mi értelme van annak az egész dolognak? Hisz látja, hogy megbántam... — Én ezen a telefonkagylón keresztül semmit se látok... — Ne legyen olyan szellemes! És ne pazarolja az időt, a központ egy-kettőre szétkapcsol bennünket... —• Én úgy tudom, hogy mi már eléggé szét vagyunk kapcsolva... — Nézze Jenő, mondtam már, hogy ne szeilemeskedjék. És ne legyen ilyen fölényes. Tudja, hogy ez engem sohase hatott meg ... — Kettőnk közül igazán nem én va­gyok az, aki a másikat meg akarja hat­ni... — Persze, most maga van felül... könnyen beszél... mert én hívtam fel. Mert megalázkodtam ... Úgy kell ne­kem! ..Hát mondja, maga hóhér, mond­ja, maga Balimihály, mi az én nagy bű­nöm? ,.. — Ó, semmi, semmi... — De, csak mondja meg, mit követtem el maga ellen? Az, hogy akkor nem me­hettem el? Olyan migrénem volt, úgy feküdtem itthon, itt, ezen a sezlónon, mint egy hulla. Ez, ez az én bűnöm? Ö, dehogy. Nagyon jól tudja azt maga, nagyságos asszonyom, liogy mi a maga bűne. Volt még egy másnap is, egy har­madnap is ... meg egy negyednap is .,. és maga a füle betját se mozgatta. Vár­tam, mint egy őrüli, hogy idetelefonál, vagy üzen, vagy ir... De nem, semmi! Nagyon jól tudja azt maga, kedves Adél, hogy mi a maga bűne... — No, csakhogy végre eszébe jut a nevem is. Maga igazságtalan. Telefonál­ni nem akartam, mert kihallgathatnak. Jól tudja, hogy egyszer már történt ilyen eset és majdnem megjártuk... Izenni meg: kivel izenjek? írni meg: hogy' írnék, mikor maga olyan szórako­zott ember és még a felesége kezébe kerülhetne a levél?... — Jó, hát maradjunk a telefonálásnál! Hát most, ugy-e, most nem félt attól, hogy kihallgatnak? Most, ugy-e, fel mert hivni telefonon?! — Most fel mertem hivni, mert most már mindent mernék! Most már be mer­ném venni azt a két szublimátpasztiliát is, amit itt őrzök a keblemben... Most már ettől ai browningtól sem félek... látja, itt a kezemben, és ha maga tovább is ilyen hangon... — Ugyan kérem, szublimál meg brow­ning ... az ilyenekkel csak érzékeny lí­rai költőket lehet megfélemlíteni. Hagy­juk ezeket a gyerekes dolgokat! — Hát jó, ha nem hiszi, ha azt akarja­­hogy bebizonyítsam ... hogy a fülehalla­­tára... hát figyeljen ide... jól tartsa a fülét a kagylóhoz Jenő:egy... kettő — De Adél! Adél! Adél!... — Mit akar? Most, legalább most el fogja hinni, aztán majd utólag közönyös lehet. Egy ... kettő... — Halló, Adél! Adél! Ne viccelődjön itt!... Legyen okos. Ki hallott már ilyet! Adél! Adél! Hát mért nem válaszol? (A kagylóban Adél zokogása hallat­szik.) — Adél! . . . — Addig egy szót se szólok, amig azt nem mondja, hogy nem haragszik... — Hogyan mondanám, amikor harag­szom? Látja, most már megint milyen fö­lényes! Pedig nagyon téved. Mert a browning itt van a kezemben. Egy pilla­nat — és... akkor aztán megbánhatja... — Szóval egyszerű zsarolásról van szó, vallja be! — Mit bánom én, hogy maga mit hisz! Mondjuk, hogy zsarolás! Azt se bánom. Csak mondja már végre, hogy nem ha­ragszik. — Hát jó — nem haragszom. — Nem, ez igy nem ér semmit. Ilyen szolgai módra, szárazon ismételni a for­mulát. .. — Hát mit gondol? Csak nem várja tőlem, hogy most itt forró szerelmi val­lomásokat ömlesztek? — Maga nagyon téved, Jenő! Én igenis minisztratura külön ihegi elöli a futo­gi, a vajszkai, a rigyicai, temerini és horgosi kegyúri birtokokat mint olyanokat, melyek már túlestek az agrárrevizión és igy rövidesen meg­váltásra kerülnek. A bácskai adminisztratura a to­vábbiakban megemlíti azt is, hogy a szuboticai katolikus plébániáknál a kegyúri jogokat Szuibotica városa gyakorolja. Szuboticán nyolc plébá­nia van, melynek fenntartására a szuboticai városi tanács 1200 hold földet szavazott meg. Az erről szóló határozatot még május hó folyamán elküldötték a vallásügyi miniszter­nek. Ennek az egész földterületnek az agrárreform alóli mentesítését kéri az adminisztratura. Damaszkuszt ismét bombázták Kiújultak a harcok Szíriában Jeruzsálemből jelentik : Szíriában ismét kiújultak a harcok és a felke­lők több helyütt visszavetették a fran­cia csapatokat. Az elmúlt éjjel a francia tüzérség isméi bombásta Da­maszkuszi, ahova a felkelők beha­toltak. A tüzérségi harc másfélóráig tartott. Igen sok épület elpusztult es több százan megsebesültek. A római határon levő angol csa­patokat mozgósították, hogy elejét vegyék a benszülötteknek angol terü­letre való özöntését. A francia had­­vezetőség az újabb harcokról távirati jelentést küldött Párisba és kérte, hogy csapaterősitéseket küldjenek Da­maszkuszba, mert a felkelés leveré­sére a jelenlegi katonai erők elég­telenek. A felkelő druzok a francia jelenté­sek szerint nagy veszteségeket szen­vedtek és sok jelentős katonai po­zíciót elvesztettek. Damaszkus kör­nyékén újabb harcokra készülődnek a felkelők. azt várom magától! Azt, hogy teljes elégtételt ád nekem azért az egy hosszú heti szenvedésért, kínlódásért és azért a megalázkodásért, hogy félretéve önér­zetet, büszkeséget, mindennek dacára fölhívtam, mert... mert már nem bírtam tovább... rr\ert nem tudok igy élni!... Igenis, azt várom! — Kedves Adél! Ne bolondozzon! Ezt majd elintézzük személyesen. —1 De igenis, most rögtön mondja, hogy szeret! — Hát... szeretem. Persze, hogy szeretem... — És... mikor? Ma este, a bankból egyenesen eljön oda, ahol találkozni szoktunk! — Sajnos, ma lehetetlen. Ma van az első házassági évfordulóm. Otthon nagy vacsora... Ott lesz az anyósom, az apó­som, nagynénik, már előre borsódzik a hátam, nagyon sokan lesznek... Ma lehe­tetlen! — Hát hdnap, Jenőkém!... Holnap este hatkor... « — Holnaip?... ejnye, holnap meg rendkívül fontos ülésem lesz, talán az éccakába is beienyulik. Holnap is lehe­tetlen. Ezen az egész héten lehetetlen. Ezen . az egész héten lehetetlen. Talán a jövő héten. Mondjuk: hétfőn... vagy kedden... mondjuk: csütörtökön... A telefonban most megszólal egy har­madik hang: — Halló! Jenő! Itt én vagyok, a fele­séged! Már öt perce be vagyok kapcsol­va és hallgatom a purparlétokat azzal a szerelmes hölggyel. Hát csak azt aka­rom mondani, hogy szükségtelen haza­jönnöd. Mejd elmegyek apáékhoz ma este és otthon vacsorázom apával, anyá­val, Meg a nagynénikkel... Mulassatok jól! Kár volna csütörtökig várni...

Next

/
Thumbnails
Contents