Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-13 / 304. szám

1925. november 13. leményt. A bizonyítási eljárás ezzel vé­get ért. Qjeneró Márkó dr. államügyész bizo­nyítottnak látja a vádat és kéri a bíró­ságot, hogy a vádlottat előre megfontolt szándékú emberölésben mondja ki bű­nösnek. Dimitrijevics Dragomir dr. védő az elhangzott tanúvallomásokból bizonyítja, hogy nem lehet szó előre megfontolt­ságról. Majd felsorakoztatja az enyhitö körülményeket. A biróság ezután ítélethozatalra vo­nult vissza és hosszabb tanácskozás után meghozta az ítéletet, .mely szerint a vádlottat előre megfontolt szándékú emberölés bűntettében mondja ki bűnös­nek és tiz évi fegyhdzra Ítéli. Az ügyész megnyugodott az Ítéletben. A vádlott és védő felebbeztek. Zavargások Írországban a fegyverszünet megkötésének évfordulóján Füstbombák Dublinban az elesettek szobrának megkoszorúzásánál Dublinből jelentik: A fegyverszü­net megkötésének hetedik évfordu­lóján Írországban komoly zavargá­sok törtek ki. Csütörtökön ünnepel­ték Dublinban a fegyverszünet meg­kötésének évfordulóját, fényes ün­nepségek keretében. Az ir ifjúság, az ellenzéki pártokkal karöltve fel­használták az ünnepet arra, hogy az angol fenhatóság ellen tüntesse­nek. Az elesettek szobrának megko­szorúzásánál a tünettök füstbombá­kat dobtak az ünneplő tömeg közé. Az ünnepi menet résztvevői közül egy ember meghalt és sokan súlyo­san megsebesültek. A tüntetők ez­után az üzletekről és hivatalokról letépték az angol felírást. Komoly zavargások voltak Íror­szág más városaiban is. A zavargások során összesen há­lom ember — köztük egy rendőr — halt meg. A sebesültek száma igen nagy. A rendőrség csak nehezen tudta a rendet helyreállítani. Nagy francia vereség Marokkóban Damaszkuszba segédcsapatokat várnak Franciaországból Párisból jelentik: Henri de Jouvenel szenátor, Szíria uj főbiztosa, előbb Lon­donba utazik, hogy Chamberlainnel és Arnery gyarmatügyi miniszterrel tanács­kozzék, csak aztán megy Damaszkuszba, hogy elfoglalja tisztét. Az uj főbiztos meg akarja beszélni a brit külügymi­niszterrel és Atneryvel a közel Keleten támadt bonyodalmakat, amelyek kiha­tással vannak a francia és angol gyar­mati mandátumokra. A francia kormány hivatalos jelen­tést kapott, hogy Damaszkuszban erős csapattestek vigyáznak a nyugalomra s ez idő szerint rend van, noha a környé­ken jelentékeny druz bandák gyülekez­nek. A francia csapatok elég erősek árrá, hogy a várost és az összekötő vonalakat megvédjék. Mihelyt Francia­­országból megérkeznek a segédcsapatok, meg fog indulni a tisztogatás munkája. Addig a különböző vidékeken jelent­kező druz bandákat a meglévő francia csapatok is képesek lesznek fékentar­­tani. Körülbelül ezer főnyi felfegyver­kezett druz banda megtámadta és el akarta foglalni Hasbya helységet, de az ottani helyi rendőrség a francia Szene­gál csapatok támogatásával visszaverte a lázadókat. A Petit Párisién útközben meginter­júvolta Sarraíl tábornokot, aki most van visszatérőben Franciaországba. Sarrail kijelentette, hogy amikor a damaszkuszi felkelők körülzárták a francia főparancs­nokságot és a közelben lévő házakat felgyújtották, a főparancsnokságon már fogytán volt a muníció és azért, hogy BACSMEGYEI NAPLŐ 5- oldal a nagyobb vérontásnak elejét vegye, kénytelen volt a várost bombáztatni. A pánikot szerinte a damaszkuszi angol konzulátus idézte fel, amely proklamá­­cióban hívta fel az idegeneket, hogy hagyják el Damaszkuszi. Londoni jelentés szerint a Daily News nagy feltűnést keltő cikkben szá­mol be arról, hogy a rifek ágyazták Tetaant. A franciák titkolják vesztesé­geiket. Az idegenek menekülnek a vá­rosból. A francia csapatok legutóbb olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy képtelenek voltak az első vonalak­ban levő csapatokat élelmezni és ezért visszavonultak. A rifek harminckét fran­cia űrállomást elfoglaltak és rengeteg mennyiségű muníciót zsákmányoltak. A spanyol tisztikar forradalomra késziií Több tábornokot letartóztattak — Primo de Rivera polgári kormányt akar alakítani Barcelonából jelentik: A spanyol had­sereg tisztikarában veszedelmes mérté­ket öltött az elégedetlenség és ezért a direktórium a legerélyesebb rendszabá­lyokat foganatosította a tisztek ellen. Amiatt tört ki az elégedetlenség, hogy a marokkói harctérről visszatérő tisztek­nek a direktórium soronkivüli jutalma­kat és soronkivüli előléptetést Ígért, azonban nem váltotta be Ígéretét. Né­hány nap előtt a madridi tisztikaszinó­ban emiatt elkeseredett gyűlés volt. Azok a tisztek, akik reménységeikben csalódtak, küldöttségiíeg akartak a di­rektóriumhoz fordulni, más tisztek ezt ellenezték és olyan heves volt a hangu­lat, hogy verekedéssé fajult a dolog. Erre azután vizsgálat indult meg és ki­derült, hogy Madridban titkos junta ala­kult, amely forradalmat készít elő. A rendőrség is beleavatkozott a dologba, sok forradalmár tisztet, köztük táborno­kokat is letartóztattak. Az elégedetlen tisztikar feje Weyler tábornok, akit Pri­mo de Rivera a király akarata ellenére elcsapott. Azt hireszteliik Madridban, hogy a királyi testőrezred tisztjei is a titkos juntába tartoznak és maga az ez­red a minap lázadozott. Primo de Rivera egyébként azzal a tervvel foglalkozik, hogy megszünteti a katonai direktóriumot és a legközelebbi jövőben áttér már az alkotmányos kor­mányzásra. A tábornok fogadta a mad­ridi A. B. C. cimü lap munkatársát és nyilatkozott jövő programjáról. Elmon­dotta, hogy a direktóriumot már legkö­zelebb polgári kormány fogja felváltani, de ebben a kabinetben is magának kí­vánja fentartam a miniszterelnökséget, minthogy még ez a kabinet is csupán át­meneti jellegű lesz és a második polgári minisztérium megalakulásának útját fogja egyengetni. Akkor aztán ki lehet irni az általános nemzeti választásokat. Az uj választások abban fognak külön­bözni minden eddigitől, hogy csak egy kamarát választanak a törvényhozás két háza helyett s ezzel megindul a nagy reformok korszaka. A hecskereki boszorkányper Izgalmas szembesítések — A vádlott tagad és sir A közönség a vádlott ellen — Az ügyész ott akarta hagyni a tárgyalást Minden tanú vádolja a Becskereácről jelentik: A becskereki törvényszéken csütörtökön folytatták a családirtással vádolt Rélics 'Miklósné bünperének a főtárgyalását. A csütör­töki tárgyalás már rendkívül izgatott hangulatban folyt le. A vádlott aki ed­dig csodálatosan tudott magán uralkod­ni, a csütörtöki tárgyaláson teljesen el­vesztette nyugodtságát, sőt többizben sirvaíakadt. A vádlott izgatott hangula­ta átragadt az ügyészre és a védőre is, akik a tárgyalás során hevesen össze­szólalkoztak, annyira, hogy az ügyész el akarta hagyni a tárgyalótermet. A közönség hangulata is mindinkább a vádlott ellen fordult és olyankor, ami­kor terhelő vallomás hangzott el, többen tapsoltak. Az elnök többizben csendre Intette a zajosan viselkedő közönséget, amely csak akkor hallgatott el, amikor az elnök ki akarta üríteni a tárgyaló­­termet. »Milivoj jobban lett...« A tárgyalás megnyitása után dr. Osz­­tovics Zlatkó védő a bizonyítás kiegé­szítésére uj tanuk beádézését kérte, amit a biróság részben el is rendelt. Ezután folytatták a tanuk kihallgatását. Az első tanú dr. Gócs Endre orvos, aki vallomásában elmondta, hogy egy­szer volt Rélics Milfvoj betegágyánál. — Már négy napja feküdt betegen Ré­lics Milivoj — mondotta a tanú — ami­kor a vádlott kihívott hozzá. A beteg gyomorfájdalmakról panaszkodott és hányt Rendkívül súlyos betegnek talál­tam, ezért nem is rendeltem orvosságot, mert előbb tanulmányozni akartam a betegségét. Közöltem Réiicsnével, hogy másnap ismét meglátogatom a beteget. Másnap korán reggel egy asszony kere­sett fel. »Rélicsné üzeni — mondotta az asszony — hogy a mostohafia jobban van és jgy nincs már szükség arra, hogy a doktor nr kimenjen«. Én nem hittem el. azonban az üzenet után még­sem mentem ki Réficsékhez. A biTÓság az orvost szembesítette a vádlottal, aki azt állította, hogy az or­méregkevero asszonyt vos nem közölto vele, hogy újra meg akarja látogatni a beteget. A védő: A tanú a vizsgálóbíró előtt azt vallotta, hogy a betegnek láza volt, most pedig erről nem tett említést. A biróság a tanút megeskette. Rélicsné adott tintát a végrendelethez A következő tanú, dr. Mijajev Luka ügyvéd szintén terhelőén vallott. Elmon­dotta, hogy néhány diák kereste fel la­kásán. akik kérték, menjen ki Rélicsék­­hez, mert Rélics Milivoj végrendelkezni akart. — Kimentem Rélicsékhez — folytatta vallomását a tanú — ahol. miután ki­kérdeztem a beteget, aki öntudatánál volt, hozzákezdtem a végrendelet elké­szítéséhez. Rélics Milivoj ötvenezer di­nár hagyatékát mostohaanyjára hagy­ta. A végrendeletet azonban már alig tudta aláírni, oly beteg volt. Az elnök a vádlotthoz: Hogyan lehet az. hogy maga nem tudott a végrendel­kezésről. holott jelen volt az aktusnál? A vádlott: Én nem tudtam, hogy ügy­véd, amikor bemutatkozott, azt hittem, hogy orvos. A tana közbeszólt: Sajdtkezüleg adott tintát. A hiróság ezután Tistyánszki Ljubo­­mir városi főszámvevőt, volt közgyá­mot hallgatta tó. aki az ötvenezer dinár letétbehelyezésének körülményeiről tett jelentéktelen vallomást. Közölte, hogy a pénz letétbehelyezésére kéthavi haladé­kot kapott Rélicsné és erről jegyző­könyvet is felvettek. A biróság az árvaszéknél készült jegyzőkönyvet felolvasta. Cvéjics Hermina, Rélicsék roko­na a következő tanú. Tud arról, hogy Rélics a vádlottal többizben veszekedett. Amikor Milivoj beteg lett, ő hivta tó dr. Qócs orvost. — Másnap reggel — mondotta a tanú — Rélicsné azt mondotta, hogy dr. Qócs vérvizsgálatot ak^rt venni, de Milivoj nem engedte. Azt is mondta ekkor Ré­licsné. hogy Milivoj kérte öt, ne hívják ki többször dr. Gócsot. Én meg akartam kérdezni Milivojt, hogy miért nem akar­ja dr. Gócsot kihivatni, de Rélicsné nem engedett be a beteghez. Az elnök: Tud-e valamit a végrende­letről? A tanú: Rélicsné mondta nekem, hogy Milivoj ügyvédet hivatott, mert végren­delkezni akart. A biróság szembesítette a tanút a vádlottal, majd vallomására megeskette. Cvéjics Hermina kihallgatása után az elnök szünetet rendelt el. Heves szóharc az ügyész és a védő között A-szünet után Cvéjics Hermina ismét a bírói emelvény elé lépett és azt a ki­jelentést tette, hogy a védő utasításokat adott neki. hogy milyen kérdésekre fe­leljen a biróság előtt. A közönség a tanú bejelentésére tapsolni kezdett, mire az elnök rendreutasitottu a hallgatóságot. Barjaktúrovics Rózsi, a vádlott test­vére megtagadta a tanúvallomást, az el­nök erre Sztojkov Liubica tanút szólí­totta. A tanú elmondotta, hogy jól ismeri Rélicséket. Egv napon meglátogatta őket és Rélicsnétöl Milivoj felöl érdek­lődött. Rélicsné ingerülten felelt neki: »Hagyj békén vele, iskolában van«. Ö eiro az iskolában felkereste Milivojt, aki beszélgetés közben elpanaszolta, hogy nem tisztelheti mostohaanyját, mert zsirszódás salátát akart vele etetni. Az ügyész kérte a tanú megesk'etéséí, a védő azonban ellenezte azzal, hogy a tanú rossz viszonyban él a vádlottal. Az ügyész erre felugrott és ingerülten kifo­gásolta, hogy a védő minden terhelő ta­nút elfogultnak tart. A védő éles hangon válaszolt az ügyésznek. Kijelentette, hogy a közönség nagy része a vádlott dión van és a közönség hangulatának hatása alatt áll az ügyész is. Az ügyész erre ismét felugrott, a törvénykönyve­ket az asztalra dobta: — Ilyen körülmények között nem le­het tárgyaim — mondotta — és megin­dult a kijárat felé. Az elnök erre rendreutasitotta a vé­dőt. mire az ügyész is visszatért a tár­gyalóterem ajtajából. Ez után az incidens után folytatták a tanúkihallgatást. Krach Sámuel, a Dungyerszki-félc szőnyeggyár képviselője feljegyzéseiből megállapítja, hogy a vádlott két szőnye­get vásárolt a cégnél. Minthogy a vád­lott vallomásában azt adta elő. hogy ő csak a Grünbaum-cégnéí vásárolt sző­nyegeket. az elnök szembesítést rendel el. A vádlott azt vallja, hogy a Dungyer­­szkí-gyárban nem ö. hanem a férje vett szőnyeget. Mindenki ellenem esküdött A mai tárgyalás egyik legizgalma­sabb része a vádlott két unokatestvéré­nek, Rélics Zagorka és Rélics Mileta ki­hallgatása volt. Rélics Zagorka elmond­ja, hogy a vádlott tényleg varrt szem­­ftdöt, azonban nem a mostohafia, hanem a férje részére, aki miikor meghalt, a szemfedő már készen volt. Milivoj be­tegsége alatt a vádlott neki is azt mon­dotta: — Egész biztos, hogy a fiam meghal. Rélics Mileta hasonlóképp vall. A tanukat szembesítik a vádlottal s a szembesítésnél izgalmas jelenet játszó­dik le. A vádlottat most először hagyja el nyugalma. Ingerülten kiált a tanúira: — Mindnyájan összeesküdtetek elle­nem. hogy a pénzem megkapjátok. Mire az egyik ta<nu azt feleli: — Mindenki hazudik, csak te mondasz igazat! Az ügyész kéri a tanuk megesketését. A vádlott sírva fakad. — Az egész famíliát, aki ellenem tör, megesketik, az én tanúimat nem. A biróság a védő ellenzése dacára el­rendeli a Rélics-lányok megeskefését. Zsebórán Rogoljub azt vallja, hogy a vádlott jó viszonyban volt a férjével, bár Rélics egyizben panaszkodott, hogy a felesége költekező életmódot folytat. Teles Bernát. a Grünbaum-cóg köny­velője azt vallja, hogy a vádlott, az ő üzletükben 3500 dinár értékben vásárolt. Miiin Olga vallomása szerint a vádlott és férie jó viszonyban éltek. Arend Jó­zsefeié vendéglösnét hallgatják ki ez­után, aki egy házban lakott Réiicsékkel. Arendnéra a védelem hivatkozott, mert a tanú állítólag olyan kijelentést tett, hogy, egy fontos titkot tud. Arendné ki-

Next

/
Thumbnails
Contents