Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-13 / 304. szám
2. oldal 1925 november 13. gon támadta a Radics-pártot és a radikálisokat. Megemlítette, hogy Todor0vies szerémségi főispán a községekre adókat vetett ki és ezen a pénzen vásárolt autót a föispánság részére, amiért Radivqjevics radikális képviselővel is összeütközésbe került. fOvics Iván demokrata javasolta, hogy az interpelláció felett a belügyminiszter eljárásának elítélésével térjenek napirendre. Vcirecsics radikális egyszerű napirendretérést javasolt. Makszitnovics belügyminiszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra és ismételten utalt azokra a hivatalos aktákra, amelyek az eljárás törvényességét igazolják. Radoszavljevics viszonválasza után- a nemzetgyűlés napirendre tért az interpelláció fölött. Az elnök az ülést este félkilenc órakor berekesztette. Interpelláció a vajdasági adózók érdekében Pecsics Dragutin dr. demokrata, volt építésügyi miniszter Írásbeli kérdést intézett a pénzügyminiszterhez a vajdasági adózás ügyében. Kifejti Pecsics, hogy a Vajdaságban a föld-, ház- és jövedelemadók aránytalanul nagyok. Nem ritka eset, hogy az adózó vagyona és jövedelme nagy részét adóba fizeti. A Davidovics-kormány alatt — folytatja Pecsics — elrendelték az adóreviziót, amelynek végrehajtására azonban már nem kerülhetett sor és azóta az adóbehajtások változatlanul folynak. A fizetések alkalmával a végösszegeket hajtják be, az adóköveteléseket nem részletezik és nem adnak elismervényt az átvett öszszegekről. Súlyosbítja a vajdasági adózók helyzetét, hogy a gazdák nem adhatják el terményeiket az alacsony árak miatt. Pecsics kérdi a minisztert hajlandó-e az igazságtalanságok megszüntetésére elrendelni az adórqvizió végrehajtását ? A radikális klub szombati ülésén fog foglalkozni az adókérdéssel és hir szerint a vajdasági radikális képviselők szóba fogják hozni a Vajdaság aránytalan megterhelését. A szlovének mellőzése az interparlamentáris konferencián Beogradból jelentik : Smodelj Ferenc szlovén néppárti képviselő kérdést intézett a nemzetgyűlés elnökéhez a washingtoni interparlamentáris konferenciára kiküldött delegáció ügyében. A konferenciára — mondja Smodelj — öt képviselőt küldtek ki, négy szerbet és egy horvátot. Pártunk azonnal tiltakozott a szlovének mellőzése ellen, de ezt figyelmen kívül hagyták. Sérelmünket csak fokozza, ami Amerikában történt. Jankovics Velizár, a delegáció elnöke ugyanis egy amerikai újságíró kérdésére, hogy miért nincsenek a szlovének is képviselve a delegációban, azt válaszolta, hogy a szlovének semmivel sem követelhetik több joggal képviseltetésüket a delegációban, mint a jugoszláviai németek és magyarok. Smodelj azt kérdi a parlament elnökétől, hogy milyen elégtételt fognak kapni a szlovének, amiért Jankovics nemzeti kisebbségnek minősítette őket. Árviz Horvátországban és Szlovéniában A megáradt Száva elöntötte Zagreb külvárosát Zagrebből jelentik: Az ország nyugati részeiben már egy hét óta tartó szakadatlan esőzés katasztrofális méreteket kezd ölteni. Zagrebnél a Száva már három és félméterrel emelkedett normális magassága fölé. A gátak sok helyen gyengéknek bizonyultak és Potszuzet községnél már a viz a vasúti töltést is elöntötte és a vasúti hid magasságáig ér. Ezért a vonatok csak kerülővel tudják Zagrebot megközelíteni és a bécsi gyorsvonat, valamint a Simplon-expressz csütörtökön hathat órás késéssel érkezett Zagreb— be. Zagrebben az áradás már elérte az Uiea végét és a viz a tüzérségi laktanyáig ér. Ezenkívül mindenfelé földcsuszamlások történtek, amelyek különösen a Zagreb környékén lévő szőllőkben okoznak jelentékeny károkat. A vidéki jelentések szerint a Száva mellékfolyói is mindenütt megáradtak. Rapcse közelében a hasonlónevü patak kiáradt és már sok házat is elöntött. A vasúti állomás mint sziget emelkedik ki az elöntött területből, a vonatok azonban nem tudják az állomást megközelíteni. Az árviz miatt a samobori vicinális közlekedését is be kellett szüntetni. Egész Szlovéniából is áradásokról érkeznek jelentések. A helyzetet súlyosbítja, hogy az eső egyáltalán nem enyhül. A hatóságok minden szükséges intézkedést megtettek a veszélyeztetett területek evakuálására. A horvátországi áradásnak kihatása van a vasúti forgalomra is. Zagreb felől a vonatok több órás késéssel közlekednek. Boszniából szintén nagyobb áradásokról érkezik jlentés. A Drina Zvorni'knál másfélméterrel emelkedett és az a veszély fenyeget, hogy a hidakat az ár elsodorja. A Kupufolyó is két méteres emelkedést mutat, inig a Dráva vízállása csak jelentéktelenül emelkedett. A Száva vízállása Sábáénál két méternél magasabb Kinyomozták Somogyi Béla gyilkosait Amnesztiát kapnak a gyilkosok Budapestről jelentik: Csütörtök reggel hire járt, hogy a katonai ügyészség a Somogyi—Bacsó-gyilkosság nyomozását sikeresen befejezte, kinyomozta a gyilkosokat és egyben megállapította, hogy a gyilkosok amnesztia alá esnek. Györki Imre dr. szocialista képviselő erre vonatkozólag a következőkép nyilatkozott : — Néhány nap óta tartja magát az a hir, hogy a katonai ügyészség Somogyi és Bacsó gyilkosait kinyomozta azoknak személyében, akiket a rendőrség már 1920-ban mint tetteseket jelölt meg. A hir szerint a katonai ügyészség közölni fogja, hogy a gyilkosok cselekedete amnesztia alá tartozik. A kormány igy akarja ezt a kérdést végleg levenni a napirendről. — Nekünk azonban az az álláspontunk, hogy nemcsak politikai, hárem rablógyilkosságról is van szó, tehát erre az esetre nem terjeszthető ki az amnesztia. Az elterjedt hirrel szemben illetékes helyről kijelentik, hogy a forgalomban levő kombinációk merő kitalálások. A nyomozás nagyobb mértékben folyik, mint valaha, azonban olyan nagyszámú tanút kell kihallgatni, hogy a nyomozás befejezésé/ől még szó sem lehet. A tg« nuk annyira ellentétesen Validnak, hogy a katonai ügyészségnek időnként szünetet kel! tartania a vallomások összeegyeztetése végett. Pozitívumot mindaddig nem lehet tudni, mig a vizsgálat be nem fejeződik. Régimódi szerelem Irta: Kosáryné Réz Lola — Oh, milyen kedvesek voltak a családi kirándulások régesrégen. Télen is, nyáron is kirándultunk minden második vasárnap délutánján. Nyáron kocsin, télen cséngös szánon. Azután letelepedtünk vagy az erdőben, vagy a mezőn, vagy téli időben, az országúti Zöldászkocsmában. Ez a kocsma régi-régi ház volt, fcrdyfedplü» apró, ablaka. Olyan volt messziről, mint valami ravasz öreg csavargónak az arca. De a kocstnáros. nagyon derék ember volt és felesége finom ételeket tudott főzni. . . Öten mentünk rendesen; a szüleim, Flóra néni és mi ketten Mariskával. Józsi akikor már Németországban volt diák. Két kocsin mentünk: a hintóbán mama, Flóra néni, s az egyik leány, a kis kétkerekűben pedig, vagy télen a könnyű sZánon apa a másik leánnyal. Mindig azon veszekedtünk, hogy apával ki megy, mért az hajthatott is egy kicsit. Egyszer télen nagy hóesésben indultunk. Flóra néni néni is akarta, hogy menjünk, de mii Mariskával addig könyörögtünk, amis apa mégis befogatott. Azért akartunk aznap menni mindenáron, mert tudtuk, hogy á báróék erre utaznak át Pest felé és mi szerettük volna látni, milyen ruhája van a bárónőnek. A Zöldász-kocsma előtt megállt minden postakocsi, de minden utazó hintó is, mert ott váltották-a lovakat. A vasutat is csak hatvanhét után építették. Ez pedig hatvanháromban vagy hatvannégyben történt. Tizenhat éves voltam akkor. Kockás szövetből való derékbeszabott bundánk volt és kis kalapunk, zöld tollal. Nagyon jól állt nekünk. Flóra néni nagyon rossz kedvű volt, mert ő nem tudta, hogy a báróék erre fognak utazni, és mi nem mondtuk meg neki. Alighogy kilépett a kapun, azt mondta, nagyon fuj a szél és neki a feje fáj. Visszament a szobájába. De a lovak már be voltak fogva és úgyis meg kellett jártaim őket. A kiskocsiba felültem én apával, a hintóba mama és Mariska és elindultunk. Olyan szép volt a hóesés, a fehér háztetők és kerítések, a csengő csilingelőse és a várakozás, hogy vájjon meglá'thatjuk-c a bárónőt és milyen lesz vájjon. Később mama azt mondta, hogy ő még nagy prémes fejkötőjében i!s fázott. Én pedig egy csöppet sem fáztam, inkább égett a fülem. Apa megengedte, hogy hajtsak az országúton lefelé egészen a kocsmáig. A szán úgy csúszott, mintha fehér felhők között repülnénk és igazán én is úgy éreztem, mintha nem is lennék a földön hanem valami ismeretlen, álombéli világhoz közelednénk. Ügy is volt és nem felejtem el soha életemben. Alig hogy a kocsmához értünk, észrevettük a hintót az udvaron állani — a báróék hintója. Én legalább azonnal tudtam, hogy csak az övék lehet. Mariskával összenéztünk, mig apa lesegitette mamát a szánról és megszorítottuk egymás I kezét, & .szivünk .dobogott Beléptünk a kocsmaszobába. Ott ült a báróné, zöld bársony takaróba burkolózva a tűznél és mellette egy magas, halványarcu férfi, fekete bajusszal, legújabb divatu angol ruhában. Mondhatom nektek, hogy abban a pillanatban éreztem; álombéli felhőkben vagyok és nem a földön. Leültünk az asztalhoz, köszönés nélkül, mint idegenek. De mikor a kocsmárosné bejött, láttuk, hogy ő odahívja és suttogva beszél vele. Aztán hozzánk jött és bemutatkozott, kezet csókolt nekem is és a szemembe nézett. Ebből a pillantásból megláthattam, hogy ö is boldogtalan. Mert akkor már boldogtalan voltam én iis. Megtudtam, hogy ő a báró, a báróné férje. A báróné nagyon hasonlított Flóra nénihez és hol ezt, hol azt kívánta és panaszkodott, hogy fázik és hogy a feje fáj. A báró kérte apámat, hogy mint orvos, vizsgálja meg és adjon tanácsot, tovább utazhatnak-e azon az éjszakán. A báróné lázas volt. Apám nem találta veszedelmesnek az állapotát, de ajánlotta, hogy ne keljenek éjszaka útra, aludjanak a városban. A bárónő irtózott a vendégfogadóktól, mama ekkor felajánlotta a házunkat. Ezt d is fogadták. Viszafelé a bárónének kényelmes helyet készítettek a hintóbán, a komörna a bakra ült és a báró átjött a mi kocsinkra. Most Mariska ment apával, mert úgy volt mindig, hogy egyszer én hajtok, egyszer ő. A bánó nem fogadta el a helyét a nagyüiésen, szembe iilt le velem. Én ükkor már nem néztem reá többet, tudtam, hogy házasember. És beszéltem magamnak, hogy nem szabad szeretnem öt, de hiába volt, mért minden pillanattal jobban szerettem. Mikor hazaértünk, Flóra néni sikoltva fogadott, mert mielőtt felértünk volna a lépcsőn, már szaladt íjéi a hajdú a hírrel, hogy jönnek a baróék, fütsenek be a vendégszobákban és főzzenek azonnal frissi kávét Azon az éjjelen a báróék nálunk aludtak. Másnap reggel elbúcsúztak tőlünk, a báró nagyon szomorúnak látszott és azt mondta, hogy írni fog apának az idegen országokból, ahová készült. De nem irt. Mikor elutaztak, bementem csöndesen a vendégszobába, lehúztam a báró párnájáról a huzatot és kicseréltem a magaméval. Azután eltettem azt a huzatot. Mama azt hitte, elvitte a mosóné, vagy elfujta a száritókötélről a szél. A párnahuzat még most is megvan. Mamáék haragudtak, miért nem akarok férjhez menni'. Én nem mondtam meg soha senkinek. Azóta nem láttam a bárót. Később az újságban olvastam róla többször. Miniszter lett. Három éve, mikor meghalt, ott voltam a temetésén, de egészen hátul mentem, egészen külön. oldalt, a sirok között, mert nem szeretek tolakodni. És halottak napján elégetek az emlékére egy-egy gyertyát. Most már bizonyosan tudja, hogy szelhettem és hogy most is szeretem és mamáék is tudják odaát a másvilágon és bizonyosán nem haragusznak érte reám. De ti ezit nem értitek. Az ilyen szerelem már nem divatos mostanában.
