Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-12 / 303. szám
1925. november 12. Kisebbségi Élet A választási harc nagy izgalmak köcat folyik Csehszlovákiában. Az egyes pártok hihetetlen erőfeszítéssel dolgoznak a voksokért, főleg Szlovenszkóban, ahol a propaganda a legféktelenebb. A nemzeti munkapárt legutóbb Kassán tartott gyűlést, melyen felszólalt az állami közkórházak sovinizmusáról hírhedt főorvosa is. »A német és magyar kisebbségek jogait biztosítjuk — mondotta — és teljes szabadságot adunk nekik, ha ők is lerázzák a beléjük idegződött előítéleteket és résztvesznek a köztársaság alkótó munkájában. Nem tűrhetjük viszont, hogy csehszlovák állampolgárokat az utcára dobjanak ki idegenek miatt, amint az Homonnán, Késmárkon-és Szaláncon megtörtént Sérelmezzük, hogy azokon a vidékeken, ahol a magyarság többségben van, a( bíróságok magyarnyelvű idézéseket és végzéseket kézbesítenek a csehszlovákoknak, melyeiket nem értünk. A munkakórdésben Ocenásek orvos a szellemi munkásságnak a fizikaival egyenlő szociális előnyöket követelt állást foglalt az összes iskolák államosítása és a politikai és egyházi befolyásoknak az iskolából való kiküszöbölése mellett, bejelentette, hogy az egyház és állam szétválasztásának kérdésében nem ismernek kompromisszumot, végül pedig a földreform végrehajtásának ellenőrzését követelte. * Cuza hírhedt román antiszemita vezér erdélyi kőrútján nyilatkozott a kisebbségi kérdésről. »A kisebbségi kérdés megoldásánál kiindulópontul az szolgál, — mondotta — hogy Románia egységes nemzeti állam. A múlt mostohasága folytán az fttlakó kisebbségek kulturális fölénnyel bimak a románakkal szemben. Ezt az aránylagosság alapján egyensúlyozni kell. Kétféle kisebbség lakja Romániát: az őslakó kisebbségek és a zsidók. Az utóbbiakról már elmondtam programunkat. Az előbbiek a többségi nemzet részéről több előnyre számíthatnak, nfeilt hisszük, hogy idővel lojális polgárai lesznek az államnak. Az elemi oktatásban anyanyelvűket használhatják, de a nevelés román nemzeti szellemben történjék. A román nyelv kötelező tantárgy az elemi iskolákban is. Számarányuknak megfelelőleg kőközépiskolákat létesíthetnek. Támogatni fogjuk teológiai akadémiáikat; felsőbb iskolákat csalt román előadási nyelvvel alapíthatnak. Azok a városok, amelyek környékén románok laknak, fokról-fokra elrománositandók. A kisebbségeknek nem adhatunk közigazgatási, bírói és nemzeti autonómiát. Küzdeni fogunk minden olya/n paktum ellen, amelyet román pártok kötnek a kisebbségekkel, mint külön nemzeti egységekkel. A kisebbségek csak a saját nyelvükön Írhatnak újságokat. Román lapot csak íajrománok szerkeszthetnek és Írhatnak«. A nem nagyon kedvező kisebbségi program önkéntelenül Budapestet juttatta eszünkbe. * A kolozsvári hóstáti gazdáknak négyszáznegyven hold földjét ajz agrárreform kisajátította és tisztviselők között házépítés céljaira kiosztotta. A gazdák legutóbb Lepedatu miniszternél voltak küldöttségben és elpanaszolták sérelmeiket a miniszternek, aki megígérte, hogy a kormánynál érdekeiket a legmelegebben képviselni fogja. A napokban bizonyára a miniszter intervenciójára rendelet érkezett Kolozsvár város tanácsához, amelynek értelmében a fölmivelésügyi miniszter elhatározta, hogy a hóstáti gazdáknak addig az állami földekből ad kárpótlást kisajátított szántóföldjeikért, amíg az ügy végleges rendezése meg nem történik. Ugyanakkor a miniszter intézkedett aziránt, hogy a lóstátiaktól kisajátított á a tisztviselők BÄCSMEGYEI1APLÖ között felosztott telkekre a város házépítési engedélyt ne adjon a végleges döntés meghozataláig. A miniszter intézkedése nagy megnyugvást keltett A magyar gazdák közt. * A brassói mezőgazdasági kamara vezetőségét most választották meg. A választáson a szászok és magyarok közös listával vettek részt és így sikerült a listának többséget szerezniök a liberális lisltával szemben, mely alig kapott néhány szavazatot. A kamara uj vezetősége ez lett: elnök: Aurel Nisitor esperes; alelnök: dr. W. Stefan! (szász Brassó), dr. Qaál Endre (Csíkszereda); titkár: Joan Nán esperes; igazgatóság: dn. Z. Crisan (Háromszék), dr. Daradics Félix (Csíkszereda), dr. W.. Stefani; ellenőrök: Kocsis Benedek, dr. Victor Roman (Háromszék); az országos szövetségbe kiküldött tag: dr. Oc'tavian Vasú, (avarescanus, Csíkszeredái). Az arany szeretet-serleg Az angol külügyminiszter és a londoni német nagykövet tüntető barátkozása — Diplomáciai borozás az uj lordmajor beiktatásán Londonból jelentik: Az uj lordmajor beiktató lakomáján, amelyet ősi szokás szerint a Guild-hailban tartottak, megjelent a kormány élén Baldwin miniszterelnök is. Általános feltűnést keltett, hogy a lakomán Chamberlain külügyminiszter oldalán éppen Stahmer londoni német követ foglalt helyet, akivel Chamberlain a lakoma egész ideje alatt a legbarátságosabban társalgóit. A miniszterelnök beszédében rámutatott arra, hogy a brit kormány minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a békét a birodalom határain belül és azokon túl is helyreállítsa. Közel látja azt az időt, amikor a békés törekvéseknek gyümölcseit le lehet aratni és ezen az utón az előrehaladást Chamberlain békemüve gyorsította meg. Erre a munkára és annak szerzőjére a kormány minden tagja büszke. Chamberlain hosszabb beszédben fejtegette Anglia külpolitikai feladatait Beszéde végén rátért a legutóbbi nemzetközi tanácskozásokra és megállapította, hogy a locarnói összejöveteleken olyan megállapodást kötöttek, amely alkalmas az európai civilizáció talpraállitására. Beszédének befejezésekor annak a reményének adott kifejezést, hogy a locarnói egyezmény szelleme fog uralkodni a későbbi egyezmények tárgyalásain is és különösen a kinai képviselőkkel most folyamatban lévő értekezleten. A hivatalos beszédek elhangzása után, r % ö regi szokás szerint, a miniszterelnök elsőnek ürítette a szeretet aranyserlegét az uj lordmajorra azután a serleg a vendégek között körben járt. Amikor a békeserleg Stahmer német nagykövethez ért, az Chamberlainnek nyújtotta a serleget, aki felemelte az edény fedőjét és a szokott módon meghajolva tartotta, mialatt a német nagykövet ivott. Stahmer a serleget átadta Chamberlainnek, mire az angol külügyminiszter ivott belőle. Chamberlain ezután pohárköszöntőt mondott a külföldi államok képviselőire. — Örömmel mondom el ezt a pohárköszöntöt — jelentette ki — mert ez a jó egyetértésnek és a jóakaratnak pohárköszöníője. Amikor poharunkat kiürítjük, kifejezést adunk népünk ama jó szándékának és kívánságának, hogy barátságos viszonyban akarunk élni mindama nemzetekkel, amelyek követeik utján képviseltetik magukat népünknél. Ma este a német nagykövettel együtt ittam a szeretet serlegéből. Vajha nemzeteink holnap ugyanazt cselekednék, amit ö és én ma műveltünk. A lapok drámai jelenetnek mondják azt az eseményt, amikor a német nagykövet és az angol külügyminiszter közösen kiürítették a szeretet-serleg tartalmát. Lelohadt az ellenzék harci kedve A kormány pozícióját nem lehet megingatni Az ellenzék törekvése: részt venni a kormányzásban . . A parlamentben már két hete folyik a rokkanttörvény vitája. A viharokhoz szokott szkupstinának már nagyon régen nem voltak ilyen izgalommentes napjai. Hogy a rokkan ttörvény ellen nem nem lép fel megszokott erélyével az ellenzék, azon nincs mit csodálkozni. Akármennyire jogosultak volnának is a kritikák ez ellen a javaslat ellen, nincs olyan ellenzéki párt, amely vállalni merné az ódiumát annak, hogy obstrukciót kezdjen a rokkanttörvény ellen. Mégsem ez az igazi oka a parlamenti nagy szélcsendnek. Egy valójában harcias ellenzék mindilg meg tudja találni a módját, hogy egy népszerű törvényjavaslat lanyha vitája mellett egyéb ürügyek alatt teremtsenek meleg helyzeteket a kormány számára. Nem volt még olyan régen, amikor elég volt Szubotics Nikola alelnök megjelenése az elnöki székben és kész volt a vihar. Jegyzőkönyvi, napirendi, házszabály viták, személyi kérdések körüli kavarodások akasztották meg minduntalan a parlamenti élet rendes menetét. Most pedig szintén állandóan a viharokat kiváltó Szubotics elnököl, mégis ásitóan üresek a pad^ sorok, senkit sem érdekel a napirend, a jegyzőkönyv, a házszabályok kezelése. Az ellenzék harcikedve tökéletesen megbénult. A parlamentek életében nem. szó katlan jelenség az ellenzék harciasságának ellankadása. Az oka rendszerint mindig ugyanaz: az ellenzéki harc kilátástalansága. Nálunk sincsen máskép. A radikális-Radicspárti kormányt ma a parlamentben nem lehet megbuktatni. Nem csak azért, mert a kormány többsége csaknem kétharmadnyi. Sokkal inkább azért is, mert az ellenzék mai összetételében ab ovo képtelen minden egységes akció kifejtésére. Az a taktikai egység, amelyet a régi ellenzéki (blokk, a nemzeti megegyezés és parasztdemokrácia blokkja, jeientett, ma már sehol sincs. A nemzeti megegyezés és a parasztdemokrácia ma Pasics kormányprogramjává váltak, ez alatt a zászló alatt ma nem lehet a kormány ellen vonulni. Az alapvető elvi kérdések tekintetében az ellenzék tekintélyes része és a kormány között alig van lényeges különbség. Az ellenzéknek azokat a csoportjait pedig, amelyek nem állnak, vagy nem egészen állnak ezen az elvi alapon, egymástól választják el mélyreható ellentétek és ezért képtelenek a taktikai együttműködésre. Az előbbi csoportba a demokraták és a muzulmánok, a másodikba Pribicsevicsék és a horvát föderalisták tartoznak, mig a szlovén klerikálisok helyét valahol e két csoport között lehetne meghatározni. Ne várjunk tehát a közel jövőben 3. olcíaL olyan politikai fordulatot, amely az ellenzék együttes parlamenti akciójának lesz az eredménye. Kormány is, ellenzék is tisztában van vele, hogy erre ma nincsen kilátás. A természetes politikai következménye ennek az volna, hogy az ellenzék az ország hangulatát igyekezzen a kormány ellen fordítani. Egy ellenzék, amely maga mögött érzi az ország közvéleményének többségét, nagy morális erővel veheti fel a harcot magában a parlamentben is. A mai helyzetnek azonban éppen az is egyik jellemzője, hogy az ellenzék a parlamenten kívüli akciókat is szinte teljesen elhanyagolja. Sehol egy riagyobbszabásu ellenzéki népgyülés vagy hasonló akció. Kivétel csak a Pribicsevics pártja, amely a Szerbián ldviillakó szerbek között erőteljes propagandát kezdett a Radiccsal kötött megegyezés ellen, A radikálisok ugyan, akiket ez a propaganda közvetlenül érdekel, túlzottaknak tartják az akció sikeréről Pribicsevicsék által terjsztett híreket, ez azonban még nem cáfolata annak, hogy ez az akció legalább megkísérli a nép között megingatni a kormány helyzetét. Korosec kisjelentőségii dalmáciai agitációs utján kívül más félj egyezni való momentumai az ellenzék parlamenten kívüli tevékenységének nem is igen vannak. A horvátországi községi választások sem hoztak számottevő sikert az ellenzéknek és Rculicsék szilárdan megtartották összes pozícióikat, a radikálisok meg éppen Pribicsevics rovására hódítottak teret a horvát városokban. Davidovics és Spaho pártjai nagyobb arányú akciókat a nép között nem kezdeményeztek. Ami agitációs és pártszervezési tevékenységet mégis kifejtenek, az csak állományuk megtartására szorítkozik. # Az ellenzéki pártok együttvéve az összes szavazatoknak körülbelül felét kapták meg a legutóbbi választásokon. Parlamenti és parlamenten kívüli imaktivitásuknak tehát nem a számbeli gyengeségük az oka. Azt, ami most erőtlenségnek látszik, inkább úgy lehetne jellemezni, hogy egyes ellenzéki pártok igyekeznek kormányképességüket biztosítani. Az ellenzéki pártok célja ma nem a kormány megbuktatása és ilyen módon a hatalom átvétele, hanem szinte kivétel nélkül valamennyi arra számit, hogy a mai kormánykoalíció kiszélesítése esetén maga is helyet kaphat a kormányban. Áll ez elsősorban a demokratákra és a ma szinte szervesen hozzájuk tartozó muzulmánokra. De áll a klerikálisokra is, akik már évek óta minden egyes kormányválság idején számbajöttek, mint a radikálisok esetleges szövetségesei. Az úgynevezett nagy koncentráció gondolata a Pasics-Radics-kormány megalakulása után sem vesztette el aktualitását. Nemcsak azért nem, mert legmagasabb helyen is ebben a megoldásban látják a legbiztosabb garanciáját az ország békés fejlődésének. Hanem azért is, mert a kormánypártokban is erős csoportok és kiváló egyéniségek állanak a gondolat mögött. Radicsnak a kormányba való belépése körül keletkezett misztériumok egyi'döre háttérbe 'Szorították ugyan a közérdeklődés homlokteréből a kormány kiszélesítésének ügyét. Az ellenzék békés és lojális magatartása azonban arra mutat, hogy ennek előbb-utóbb megint napirendre kell kerülnie. Bertalan József
