Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-12 / 303. szám

2. oldal

1925 november 12.

A tiz legjobb könyv

Kik a magyar kultúra reprezentánsai az akadémia szerint?

Budapestről jelentik : A Magyar Tudományos Akadémia nemrégiben átiratot kapott a nemzetközi bibliofil társaságtól, amely arra kéri az akadémiát, hogy küldje el a tiz legjobb magyar könyvet, hogy mint Magyarország kultúrájának teprezentativ értékeit kiadhassa őket német, francia és angol nyelven. Az akadémia a tiz könyv kiválasztásával Ferenczy Zoltánt és Pauíer Ákost bízta meg, akik most állítják össze az elküldendő reprezentativ magyar könyvek listáját.

Bár a két akadémista még nem készült el a munkával, beavatottak már tudják, hogy milyen könyveket ajánlanak az akadémiának elküldésre. A listában helyet foglal Korniss Gyula tudományos munkája, az a könyv, me'yrői Dénes Lajos főigazgató megállapította, hogy — plágium. Kiszemelték az elküldendő könyvek közé Jávorka nevű botanikus munkáját is, amely Magyarország növényei cimet viseli. A reprezentativ tudósok közül nem marad ki Szegfű Gyula sem, aki, minthogy jelentékeny mértékben résztvett a kurzus mozgalmaiban, megnyerte a magyar zöldfrakkosok jóindulatát. Az elnökön, Berzeviczy Aiberten sem esik sérelem: „Abszoütizmus Magyarországon“ szintén felvették a listába, amelyből persze hiányozni fog Acsádi, Fraknói, Marczali Henrik neve. Az uj magyar irodalmat a sorozatban Arany János fogja képviselni, lehet hogy azért, mert most rendezték sajtó alá ismételten összegyűjtött müveit. Arany János mellett még egy bellctristái vett fel a bizottság, a „Varjú a toronyórán“ cimü regény szerzőjét, Csathó Kálmánt, aki azzal érdemelte ki valószinüleg az akadémia különös megbecsülését, hogy a nevét nem ismeri a külföld, ellentétben például Móricz Zsigmonddal.

Az akadémia listáját a fiatal magyar írók és tudósok körében igen nagy megütközéssel fogadták, mert véleményük szerint a kiszemelt müvek — egykettő leszámításával — nem alkalmasak arra, hogy a magyar kultúrát külföldön reprezentálják.

Kedvtelenség

— Szerkesztői üzenet —

Irta: Baedeker

'■ Kérdésére, hogy az öreg nők közt mért van oly sok »nehéz természetű«, nem lehet pár sorban válaszolni, bár az ok, amelyet tudakolni méltóztatik, fölötte egyszerű, í Eltekintve attól, hogy a fiatal nő se mind csupa szivjóság, az a különbség, amely a fiatal és öreg nő élete, érzése és helyzete közt fennáll, m'egokolja, hogy aki jóindulatú volt a szebb éveiben, elveszítse ez indulat egy részét, s hogy aki már a tempi passati-ban se volt merő gyöngédség, még kedvetlenebbre váljon, mire elkeseríti a nőre különben is kétszeresen kellemetlen vénség. Hogy férfit, szelídet s jóindulatút az öregek közt oly sokat találunk, az nemünknek a bölcselkedés felé hajló gondolkozásából ered, amit a nőtül — regula szerint — hiába várnánk. A férfi, bár szintén szeret élni, elébb és könnyebben látja be, hogy nem lehet mindvégig fiatal, mint a nő, bár ez utóbbit a Természet korábban figyelmezteti erre a szomorú vastörvényre. De hát annak, aki nem érti, bogy a törvény azért törvény, mert nincs kivétel alóla, s nem tud belenyugodni, hogy még ő se lehet ez a kivétel, annak ez a figyelmeztetés fölötte kellemetlen emlékeztető ... Es aztán, az öreg férfi, ha tükörbe néz, nem lát olyan vigasztalan képet mint a. lemondás-Összeült Karlovcin a görög keleti szerb érseki tanács

Trifunovics Misa vallásügyi miniszter részivett az érseki tanács ülésén

Kedden délután négy órakor a sremski-karlovci-i p átriárka-p alotában tanácskozásra összejött érsekek és püspökök szent érseki zsinatán Trifunovics Misa, vallásügyi miniszter is rész'tvett, hogy a püspöki karral megbeszélje mindazokat a fontos kérdéseket, amelyek a közeljövőben megoldásra várnak.

A szentérseki tanács tanácskozása megszakítás nélkül este hét óráig tartott és utána a miniszter hoszszasan elbeszélgetett az egyes érsekekkel és püspökökkel.

7rifunóvics Misa miniszter e megbeszélések után fogadta a pátriárkapalotában levő elsőemeleti lakosztályán a Bácsmegyei Napló munkatársát.

csak mellesleg jegyeztem meg. Sajtószabadság van és a közéletben szereplő férfiaknak el kell türniök a bírálatot is, mégha az talán kissé élesebb is — mondotta mosolyogva és hellyel kinált meg.

— Mi a miniszter ur karlovcii utjának a célja? — kérdeztem:

— Most ülésezik a szentérseki tanács, amely többek közt mindazokat az egyháztörvényeket kivánja megbeszélni, amelyek a görög-keleti szerb egyházat érdeklik. Természetes tehát, hogy mint vallásügyi miniszter idejöttem, mert meg akarom hallani a szentérseki tanács erre vonatkozó véleményét és meg akarom ismertetni a magam véleményét az érseki tanáccsal.

Még mielőtt a miniszternek előadhattam volna jövetelem célját, Trifunovics miniszter, homlokát kissé összeráncolva, de mégis barátságosan jegyezte meg:

— Az önök lapja engem megtámadott. ;

— A Bácsmegyei Napló, tudomásom szerint, ezt nem tette — volt a válaszom.

— De igen, pár hónap előtt, még mint közoktatásügyi minisztert igazságtalanul megtámadott.

— Talán tévedni méltóztatik. Ä Bácsmegyei Napló ezt nem tette.

— A noviszadi szinházkérdéssel kapcsolatosan azzal vádolt meg, hogy Vojnovics Brána színházigazgatót védem.

— Most már bizonyosan állíthatom, hogy nem a Bácsmegyei Napló volt, mert az a színházi kérdésben nem foglalt állást.

— Bocsánat — jegyezte meg a miniszter — igaza van. most már emlékszem, egy noviszadi lap intézte ellenem a támadást, de hisz ezt

— Ez a megbeszélés most annál nagyobb jelentőségű és annál sürgősebb, mert rövidesen végleges törvényeket akarunk alkotni, amelyek az állam és az egyházak közti viszonyt szabályozni fogják.

— - Az hiszem, közvetlen tanácskozások utján könnyebb megtalálni a legjobb megoldást, amely mindkét fél különös és teljes megelégedésére tisztázza a függő kérdéseket.

— A mai idejövetelemmel még nem fejeztem be a megbeszéléseket és legalább még egyszer-kétszer el kell Karlovcira jönnöm.

Mi van e konkordátummal? Ez a kérdés a horvátországi katolikusokon kívül különösen érdekli a vajdasági katolikusokat.

— A konkordátum ügyében tovább folynak a Vatikánnal való megbeszéléseink. Monsignore Pellegrinetti, a beogradi pápai nuncius ismételten informált engem a Vatikán felfogásáról, viszont dr. Szmodlaka, vatikáni követünk a mi felfogásunkkal ismertette meg a Vatira kényszeritett öregedő asszony, aki kétségbeesetten harcol minden ősz hajszál ellen, késhegyre verekszik minden redőért, s e küzdelemben csak azért nem vesz össze a tükrével, mert azt sehogyse nélkülözheti. A férfi, hogy úgy mondjam, férfi marad a legmagasabb évtizdekben is, a nő pedig megszűnik nő lenni (a férfi szempontjából) egy bizonyos időszakban.

Fiatal korban sokkal több a bájos leány mint a bájos férfi, — mire megvénülünk, az arány nagyot fordul és jóval több lesz a még mindig formában levő öreg bácsi mint a hasonló korban konzervált öreg néni. A nő keservesen és nagy árat fizet, amért a múltjában Olyan vonzó volt (Schopenhauer szerint »a természet néhány évre pazar szépséggel, bájjal és teltséggel látta el egész többi életidejének a rovására«), s a férfi kárpótlást nyer vénkorában, amiért ifjan — s még azontúl is jó sokáig — annyira bolondja volt a nőknek. Az öreg ur hacsak nem beteg s a külsejét el nem hanyagolja, elég tűrhető látvány s esetleg érdekes társaság még fiatal nőknek Is, — az öreg dámák, kiválóan szépnek maradt vagy különösen szellemes pár kivételtől eltekintve (nem tehetünk róla), még a nálunk élemedettebb urakat se igen tudják érdekelni, akik bizony nem fognak udvarolni nekik s legfeljebb kártyáznak velük.

Csoda-e aztán, ha e jobb sorsra (örök fiatalságra) méltó szegény teremtések olyan tulajdonságokra

lesznek, hajlamosak, amelyektől talán szende és hóditó korszakukban se voltak egészen idegenek, s hogy irigységgel néznek azokra a fiatalabb testvéreikre, akik most élik és élik ki1 azt a szép életet, amelyen ők már — óh, fájdalom! — túl vannak?

A nő, bármily kevéssé fiatal, éppen úgy tudna még szeretni — ha nem jobban — mint a hasonló korú férfi, de őt nem méltatják úgy mint a férfi-kortánát, — aki — ha szerelmet nem is, — de érdeklődést még tud kelteni. Érthető hát, hogy több irigy találkozik az öreg nők táborában mint az öregurakőban, s hogy több köztük az elégedetlen, displeased természet mint a férfiak közt, akik vénkorukban, ha íéligmeddig egészségesek, még deriiltebbek mint ifjúságuk küzdelmes-szerelmes éveiben voltak. A nő, aki fiatalkorában tízszer annyit kacagott mint az apja, fivére, ura vagy a szeretője, öregsége idejében kevesebbet fog mosolyogni mint bármelyik férfiismerőse. A nő fizikai lénye elbírja az öregséget, a morális énje nem tudja eltűrni. A férfi meg tud barátkozni az öregséggel, a nő birkózik vele.

A férfi abban a korban, amikor a nő egészen »ad acta« van téve, még bátran udvarolhat, sőt házasodhat, családot alapíthat, míg az a nő, akivel húsz év előtt boldogan flörtölt, már matróna-számba megy, s legfeljebb valami szemérmetlen házasságszédelgő próbálja bolonditani... Csoda-e, ha e mártírja a nemének ! és az életkorának, haragszik az üde

kánt. Dr. Szánod laka külömben pár nap előtt is Beogradban volt és részletes jelentést tett nekem a tárgyalások legújabb fázisairól. Azt hiszem, a tárgyalások még legalább két-hároin hónapig el fognak húzódni.

Ebben a pillanatban egy szerzetes jött be és a minisztert a közös vacsorához invitálta.

— Legközelebb talán többet mondhatok — búcsúzott szeretetreméltó előzékenységgel és eltűnt a nagy étkezőterem nehéz bársonyfüggönyei mögött.

Mayor József

Lasker eldöntetlenre végzett Capablancával

Megkezdődött a moszkvai aakkverseny

Moszkvából jelentik: Nagy közönség előtt kedden nyitották meg a moszkvai mesterversenyt, mely a világháború óta a legnagyobb sakkmiting. A versenyen úgyszólván valamennyi világhírű sakkmester részívesz, köztük Lasker Emanuel világbajnok és Capablanca cubai nagymester is. A két nagynevű rivális már az első fordulóban összekerült egymással.

Az érdekes játékot, melyet nagy érdeklődés kisért, Capablanca nyitotta meg vezércsellel. Mindkét mester nagy óvatossággal játszott ; két óra alatt harminc búzás történt, A harmincadik lépés után Lasker, aki az egész idő alatt nem beszélt ellenfelével, megkérdezte Capablancát: •

— Remis ?

— Igen, — felelte a kubai mester.

A nagy sakkmérközés ezzel eldöntetlenül befejeződött.

A forduló egyéb játékaiban Marshall amerikai mester parasztáldozat után nyert az orosz Verlinski ellen, Bogoljub győzött Grünfeld ellen, Rubinstein Subarov ellen, Japev Schämisch ellen és Rumanovszki Gotthüf ellen. Remisvei végződött: Sotimirski—Réti, Lövenfisch—Bogatircsuk és a Tartakover—Genevski-parti.

A következő fordulót csütörtökön

játszók le.

fruskákra, akiknek — mint mondja — »az ifjúságuk az egyetlen szépségük«? Csoda-e, ha »megvetik« a »komisz« férfiakat, akik »nem tudnak megkomolyodni« s »nevetségessé teszik magukat«, amikor »játszák a fiatalt«?

A nő legnagyobb tragikuma (a kisebbik tragikuma az, hogy: nő) az, hogy hamarább kénytelen fölhagyni a szerelemmel, mint a férfi, ami még akkor is katasztrofális, ha annak idejében azt alaposan kihasználta. Innen a klimaktériás korszak sok kedvetlensége és sokaknál az azontúl is megmaradt elégedetlenség, amellyel női voltát-sorsát átkozza, siratja. Tudattalanul a szerelmi élet s a férfi behódolása hiányzik neki, s mikor a cselédjét szidja, a barátnőit szapulja, s a féifivilágot korholja, az a pártos kritika szólal meg belőle, amelyet a gyűlölt megöregedés s az azzal járó kényszerű rezignáció vált ki belőle. A férfi hasonló vagy még magasabb korban elégedettebb azokkal, akik körülveszik, s az Ítélete mindenben jobbindulatu, mint emezé. ő még nem likvidált, — nem számolt le egészen a szerelemmel és annak szórakoztató játékaival, nyiltan szólva: a nemi élettel, s igy a kedélye, amelynek állaoota nagyban függ össze ezzel az élettel, frissebb marad, mint a nőé.

Ez a megfejtése annak, hogy mért találkozik ön az életben és a társaságban több szeretetreméltó öreg férfival, mint jóságos és mosolygó öreg nővel.