Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)
1925-11-11 / 302. szám
XXVI. évfolyam Szubotica, SZERDA 1925 november 11. Poštarina pla<fcn&! 302. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Szerkesztőség: Aleksandrova ul. 4. (Rossia Fonciére-palota) Előfizetési ár negyedévre 150 din. Kiadóhivataí: Subotíca,Aleksandrova ul.l.(Lelbach.paloia) n Hiányzó hangszerek Baldwin, az európai koncert brit primhegedüse visszatekint a zenekar működésének hét évére és megállapítja, hogy azért nem lehetett elérni a kívánatos összhangot, mert fontos hangszerek hiányoztak az együttesből. A békekötés óta évről-évre összeültek a világ leghíresebb hangszerkészítői, hogy a kellő instrumentumok minél célszerűbb kivitelű előállítását kimódolják. Cannesban, Brüsszelben, Genuában, Washingtonban, Londonban, Lausannebnn, Gsnfben folytak erről tanácskozások anélkül, hogy a harmónia teljességéhez szüksédenburg nem akar szembehelyezkedni a régi imperialista Németország fantomját kergető nacionalistákkal. Olaszországban a fasiszta őrületben tombol a nacionalizmus, letiporja a demokrata ellenzéket, vandál pusztítással veszélyezteti a szláv kisebbség élet- és vagyonbiztonságát és közben kiveti hálóját szomszédja birtokállományára. Ennek a mindenütt ágaskodó, elvakult nacionalizmusnak legyőzésében látja Baldwin a bizositékot arra nézve, hogy a gyakorlatban is be fog válni a locarnói egyezmény. Ezt pedig nem lehet elérni nemzetközi konferenciákkal, hanem csak azoknak a demokratikus belpolitikai erőknek felülkerekedésével, amelyek a tizenegy évvel ezelőtt felszabadult démonokat véglegesen vlsszaüzik odúikba. Az emberiség pacifizmusa lüktet abban a rokonszenvben é; meleg együttérzésben, amellyel a világ közvéleménye minden ország baloldali pártjainak erőfeszítéseit figyeli. Az európai koncert egyedül posszibilis műsora a béke szimfóniája és most van folyamatban a nyugati demokráciák döntő birkózása, hogy a locarnói hangszereken csak ihletett művészek játszhassanak. A trieszti affér a nemzetgyűlés előtt Nincsics békiüékeny beszédet mondott — A külügyminiszter kijelentette, hogy nincs módjában közbelépni a szlovén nemzetiségű olasz állampolgárok érdekében —- „Népünk békére és nyugalomra vágyik“ Az ellenzék zajongással fogadta a külügyminiszter beszédét ges hangszerek elkészültek volna. Európa népei, amelyek a koncert árát borsosán megfizették, a békevágyuknak megfelelő lágy tó* nusu muzsikát vártak, de az or* cheszterben állandóan diktátumok trombitaharsogésa és büntető szankciók dobpergése dominált. Baldwin bizalommal mutat rá arra, hogy Locarnóban végre sikerült a hiányzó hangszereket pótolni és igy az európai koncert rátérhet a béke zenéjének kultiválására. A virtuóz primhegedüs azonban attól tart, hogy a locarnói egyezményekben megalkotott instrumentumok, amelyek az összhang hézagainak betöltésére vannak hivatva, illetéktelen kezekbe kerülhetnek. Igazi művész csak elsőrangú hangszereken játszik, de a legjobb hangszer is a diszszonancia eszköze, ha kontár kezeli. A locarnói megegyezés lehetőséget nyújt a béke teljes zenekarának megszervezésére, azonban az egyes európai vezető államokon múlik, hogy az egyezményekben nagynehezen megalkotott hangszereket avatott kezekbe adják. A gyűlölködés fuvolán is tud riadót fújni és a szűkkeblű nacionalizmus a legszelídebb hangulatra komponált zenét is harci indulóvá denaturálhatja. A nagyhatalmak belpolitikai életének aggasztó jelenségei teszik aktuálissá az angol miniszterelnök intelmét, hogy a locarnói paktum csak a kereteket szabja meg, amelyeket az érdekelt nemzeteknek kell őszinte békepolitikával teliteniök. Minden országban leselkedik a nacionalista szélsőség, hogy adott pillanatban elragadja a hatalmat a nehézségekkel küzdő baloldali pártoktól. Franciaországban Millerand és Poincaré ugrásra készen állnak a háttérben. Németországban megalakult a fajvédők 'munkaközössége azzal a kimondott céllal, hogy a locarnói megegyezést felborítsa. A Lutherkormány húzódozik a baloldali koalíció összehozásától, mertHin-A parlament keddi ülésén a napirend előtt tömött padsorok előtt felszólalt Nincsics külügyminiszter, hogy az olasz eseményekkel szemben a kormány álláspontját ismertesse. Nincsics felszólalását nemcsak a parlament várta feszült figyelemmel, hanem diplomáciai1 körök élénk érdeklődése előzte meg. Nincsics beszéde feltétlenül békülékcny volt, az olasz események horderejét a külügyminiszter igyekezett tompítani. Beszéde az S. H. S. királyság békeszeretetének feltétlen dokumentuma, A külügyminiszternek nagy önmérsékletre volt szüksége, hogy az olaszországi szláv üldözéssel szemben a teljes tárgyilagosságot megőrizze. Beszéde éppen ezért ellenzéki körökben nagy csalódást keltett. Ha Nincsics ma nem is könyvelhetett el parlamenti sikert, beszédének minden esetre meg van az a hatása, hogy az egész világ előtt dokumentálja az S. H. S. királyság békés szándékait, azt, hogy a béke femtartása érdekében áldozatokra is hajlandó. Enneka külföld előtt feltétlenül meg lesz a kellő hatása, a világ közvéleményének szimpátiáját megnyeri Jugoszlávia számára. Az olasz kormánynak a külügyminiszter objektiv beszéde s a 'külföldi államokban ennek nyomán megnyilatkozó hangulat bizonyára elég figyelmeztető lesz, hogy a kisebbségek üldözése, az erőszakos kilengések politikája Európa közvéleményének ítéletét hivja ki. Nincsics beszéde Nincsics külügyminiszter felszólalásában a következőket mondta: — A trieszti eseményekkel kapcsolatban hozzám több kérdést intéztek. Pitkö és Zserjav képviselők azt kérdezik, hogy van-e tudomásom a trieszti barbár eseményekről, amelyek következében egy régi szlovén ujságvállalat pusztult el. Azonkívül azt kérdik, hogy hajlandó vagyok-e az olasz kormánytól a legerélyesebbben követelni, hogy rendkívüli intézkedésekkel biztosítsa az Olaszországban lakó szlávok életét és vagyonát s kész vagyok-e odahatni, hogy a történtek miatt és az okozott károk fejében teljes kártérítést adjanak. Hohnyec képviselő azt kérdezi, hogy ismeretesek-e azok az események, amelyek Triesztben történtek s mit teszek arra nézve, hogy az olaszországi szlovének és horvátok, éppúgy mint a többi államokban a nemzetiségi kisebbségek, bizonyos jogok birtokába jussanak. Az interpelláció azt kívánja, hogy minden befolyásomat érvényesítsem, hogy az okozott károkat az olasz kormány megtérítse. Angyelovics és Kapetánovics képviselők szintén azt kérdezik, hogy ismerem-e az eseményeket, s hogy mit akarok tenni annak érdekében, hogy az olaszországi jugoszláv nemzetiségű kisebbség jogait az általános emberi jogokkal összhangzásba hozzam s kulturális fejlődésük szabadságát biztosítsam. — A hozzám intézett kérdésekre válaszom a következő: „Nemcsak a szlovén kisebbség ellen tiintettek Triesztben“ — A trieszti események ismeretesek előttem. Tudom azt, hogy a tüntetők az Edinost cimü szlovén lap szerkesztőségébe behatoltak, a berendezést elpusztították s a lap nyomdájában a gépeket megrongálták. Ezekkel az eseményekkel egyidőben a La Sora cimü olasz lapot is elpusztították, vaUsniiut néhány olasz niagánliázat is, a trieszti olasz polgárok közül is sokan szenvedtek kárt s Olaszország más városaiban is történtek bizonyos kilengések, a melyek nem olyan színezetűek, mintha csak a szlovén kisebbség ellen irányulnának. A külügyminiszternek erre a kijelentésére óriási lárma tör ki, ellenzéki oldalon hevesen tiltakoznak az ellen, hogy a külügyminiszter védelmébe veszi az olasz tüntetőket. A külügyminiszter ezután igy folytatja beszédét: — Tudom azt is, hogy ezek a szomorú események az olasz kormány fejének, Mussolini miniszterelnöknek kiiejezett utasításai ellenére történtek, aki tiltakozott az ellen, hogy bármiféle olyan manifesztáció történjék, amely a rend, a béke és a vagyonbiztonság megzavarásával jár. Tudom azt is, hogy a tüntetések után huszonhat fasisztát letartóztattak s ezek ma is letartóztatásban vannak. — Arra nézve, hogy mit akarok cselekedni, hogy az elszenvedett károkat megtérítsék, s hogy az Olaszországban lakó szlovéneket megvédjék, ki kel! jelentenem, hogy nekem semmi módom sincs, hogy ebben a kérdésben hivatalos lépéseket tegyek az olasz kormánynál. A nemzetközi jognak semmiféle rendelkezése, sem a nemzetközi szerződések nem adnak jogot az intervencióra. Soha szabad és független állam nem fogja elismerni azt a jogot, hogy más ország védje meg az ö polgárait. Itt az olasz állam polgárairól van sző, ha azok szlovén nemzetiségűek is s nekünk nincs jogunk arra, hogy Olaszország belügyeibe beleavatkozzunk. Ha másként tennénk, ez a köztünk és Olaszország közti normális viszony megzavarását vonná maga után. „A zagrebi események is safn latosak“ — Kétségtelen, hogy a trieszti események nagyon kellemetlenek, de nem kevésbé kellemetlenek azok az események is, amelyek Zagrebben és környékén lejátszódtak. Erre újra kitör a lárma. Zsanics Zajednica-párti képviselő ingerülten belekiabál a külügyminiszter szavaiba: — Ez tiszta Mussolini-kormány! Az ellenzék élénken tiltakozik, többen azt kiáltják: — Az egész beszéd-nem-egyéb, mint boosánatkérés! — A fiatalság—fiatalság — folytatja a külügyminiszter. — A fiatalságnak forró a vére és gyorsan határoz anélkül, hogy cselekedeteinek súlyát mérlegelné. . — Azok a nyugtalanító felhívások és.szomorú tüntetések, amelyek ä trieszti eseményekkel kapcsolatban történtek, nem felelnek meg a mi intencióinknak s népünk kívánságának. A mi népünk bátor s a bátorság a főjellemvonása, azonban egyetlen nép sem szenvedett annyit a háborúban, mint mi s népünk békére és nyugalomra vágyik s ehhez sziiksé-
