Bácsmegyei Napló, 1925. november (26. évfolyam, 292-321. szám)

1925-11-01 / 292. szám

14. oldal

BACSMEGYEi NAPLÓ 1925. november 1.

se sikerülnek az esztétikai stúdiumok.

Okos nászutazás bizony csak az, amelyet férj és feleség abból a célból tesznek, hogy háborítatlanul, indiszkrét szemektől függetlenül, ellenőrzés nélkül, de művészet- és ; tanúiménymentjesen is szerethessék egymást. Az ily utasoknak a képgalériák csak szerelmi találkozók, a templomok pedig csak meghitt helyek, ahol jól esik egymás kezét megszoritaniok, s ahol minden oltár, amely előtt elhaladnak, arra az oltárra emlékezteti őket, amelynél örök hűséget esküdtek egymásnak. Talán Hedda Gabler is boldogabb lett volna s a nyugtalan lelke közelebb férkőzhet az ura szivéhez, ha ez a nászuton nem könyv- és levéltárakat búvárok hanem az uj aszszonyával foglalkozik.

S ha mégis a Heszperfdák földjére jönnek a fiatal házasok, hagyjanak békét a képescsarnokoknak, s a többi gyűjteményeknek, s a művészeti tanulmányokkal várjanak szépen, amíg másodszor jutnak el ebbe a szép országba. A nászutazás szerelemre való, nem pedig művelődésre, — csókolódzásra és nem tanulásra.

A romániai szerbek kultúrájának Stszázéves jubileuma

A romániai görögkeleti szerbeknek ünnepi esztendőt jelent 1925. A romániai szerbek az ősrégi bezdini zárda öíszázéves jubileumát ünnepük meg ebben az esztendőben. A bezdini zárdában a századok folyamán rengeteg írásos emlék torlódott föl, amiket á fajukat és nemzetüket szerető szelíd szerzetesek őriztek ;meg az utókornak és ma is féltve ístrázsálják a sok vihartól megtépázott nép múltjának dokumentumait. A fontos egyházi és kulturmissziót végzett generációk föl támadnak a nagy ünnepen, hogy utat mutassanak, figyelmeztessenek és emlékeztessenek sok olyan eseményre, amely a bezdini zárdára nem egy, szer súlyos veszélyt hozott.

A bezdini hatalmas kolostort a Jaksics testvérek építtették 1425-ben, hogy az alig három évtizeddel azelőtt a rigómezői csata után letelepedett szerbeknek kultu-rgócpontot teremtsenek.

A zárdának rengeteg akadállyal kellett megküzdeni, kezdve az építéstől, a kalugyerek letelepedésén keresztül egész az 1848-as magyar szabadságharcig, amikor a csaták felelőtlen portyázói rombolásokkal sebezték az ötszázéves zárdát.

Bezdin a szerb telepedés idején fölbecsülhetetlen szolgálatokat tett a szerbségnek és úgyszólván rohamlépésben valósította meg mindazokat a terveket, amelyeknek a zárda alapitói és az uj hazát szerzett szerb nép jelentőséget tulajdonitott.

Az öszázesztendős jubileum, amely félezredév kultúrájának útját jelzi csodálatosképen kevés visszhangot ketett és még a szláv lapok közül is egyedül a »Politika«, közölt cikksorozatot Crnyanszki Milostól, aki figyelemreméltó irataiban a bánáti szerbek történelmi mozgalmaival inkább általában foglalkozott és elmulasztott hosszabb stációt tartani a legrégibb szerb zárda jelentősebb epizódjainál. Bezdin nevéhez az ószláv írás reformációja, a liturgiára vonatkozó emlékek rendszerbe foglalása fűződik.

m i

A gazidag múltú fényes jubileum, amelynek ünneplésére kegyeletes szívvel zarándokolnak el a tradiciótisztelő szerbek, nem egy szomorú szépséghibával szolgál, amely minden bizonnyal mélységes meditációra indítja majd nemcsak a romániai szerbeket, hanem mindenkit, aki a kisebbségi sors útjait figyelemmel kiséri.

A romániai szerb nép és intelligenciája, papjai lesujtottan kénytelenek konstatálni, hogy ötszáz esztendős fejlődés után kisajátították a

TEREPróba-bál. Az Írók fáradságos munkával gyűjtik össze azokat az adatokat, melyek regényeikhez szükségesek. Frauber Karthágóba ment, minek előtte a Salamból megírta volna, kötetekre menő jegyzeteket készített a helyszínen. De vannak olyanok, kik még furcsább áldozatokat hoztak az adatgyűjtésnek.

Prosper Merimée, a francia regényíró, Korzika szigetén szenvedélyesen tanulmányozta a népszokásokat. Egy régészeti küldöttséggel érkezett oda. Mint a szépmüvészetek felügyelője.

Mikor Olmaccia nevű kis falucskába, ért, közölte az ottaniakkal, hogy szeretné hallani népdalaikat, különösen azt az ódon, évszázados kantust, mellyel a korzikaiak halottjaikat siratják el. Kívánságát azonban nem teljesíthették. Ehhez a halottas énekhez tudniillik (ahogy kifejtették neki), okvetlen szükséges egy halott is, enélkül előadni kegyeletsértés és tilos.

Mit tett az iró? Merimée ebédután leheveredett egy kerevetre, két viaszgyertyát gyujtatott, feje mellé tétette, aztán odahivaíta a gazdájával a népét, tudatták velük, hogy ai francia ur hirtelen meghalt, mire a korzikaiak rágyújtották a kántusra.

.Jajveszékelve siratta^ ölt, tépték hajukat, halottas táncot; roptak, a holttest fölé hajoltak, becsukták szemhéjait, megcsókolták homlokát, daloltak és siratták az idegent, ki időnek előtte meghálál ozott.

A jelenlevők közül akadtak olyanok, kik ismerték a suskust és megfigyelhették az iró arcát, mely történetek hatása alatt mindjobban meghalványodott, hovatovább sápadtságot öltött

De mikor az énekszó elült, a regényíró kinyitotta szemét, föl kelt a kerevetről és kábultan tekintett maga körül. A kis tömeg riadtan oszlott szét, nem sejtve, hogy gyászos tréfát üztek-e vele, vagy pedig tetszhalálról van szó.

Ez a kísérlet mély nyomot hagyott Mérimépben, ki az élményéről azután is sokáig beszélt. Azt mondotta, hogy egyetlen adatait sem szerezte be, ily drágán, mert e feledhetetlen pillanatokban csakugyan maga körül érezte a haSált, mely megsuhintotta a titokzatos szárnyával.

*

101 éves pap. A múlt héten még Cook Kristóf vált a világ legöregebb papja, ki nemrég töltötte be a 101-ik évét.

Ma már nem ő az. Nem azért, mert meghalt, hanem mert életének 101-ik évéiben bejelentette egyházkerületének, hogy nyugalomba vonul, nem érez elegendő erőt papi hivatása teljesítéséhez.

Az öreg tiszteletest most meginterjúvolja az angol sajtó. A Daily Croniche tudósitója azt irja, hogy az anglikán lelkész testben, lélekben egyaránt. friss. Emlékeit szivesen mesélte el neki, a krimi háborúról is, mely 90 évvel ezelőtt zajlott le és melynek egyik áldozata egyik nagybátyja volt

Cook Kristóf 1855-től kezdve állandóan a Monmouth nevű falucskában lelkészkedett, mellette még egy félszázada egyik testi-lelki jóbarátja, ki most vele. együtt y.Qíusit OJ'ugaleííJÉa.

zárda földbirtokait, minden hatalmi eszközzel akadályozzák a szerb szerzetesek eddig kifejtett serény munkáját.

A megcsökkentTétszámu ősi szerb zárda panaszai nem egyedülállóak Romániában, ahol kisebbségnek rengeteg nehézségekkel kell megküzdenie. A romániai szerbség legrégibb zárdájának jubileumán minden impozáns külsősége mellett is magán viseli a kisebbségi sors bélyegét.

Mesterházy Ambrus.

FERE

Idilli falusi templomocska emelkedik a dombon. Itt prédikált háromnegyed évszázadon át. Körülbelül 6000 szentbeszédet mondott híveinek. Az újságíró tiszteletére Cook. Kristóf bement a templomba, maga orgonázott azon a régi orgonán, melyet a templom már 200 év óta( használ. Mikor megkérdezték, mi a hosszú életének a titka, ezt válaszolta :

— Mindenekelőtt sokat sportoltam, még az utolsó években is: gyalogoltam, úsztam, vadásztam, halásztam. Mértékletesen ettem, szeszt sohasem ittam. Egyetlen bűnöm volt a pipázás. Erről ma sem szoktam le. Haszontalan s megerőltető könyvet sohasem1 olvastam, csak a bibliát, mindig a bibliát.

Végül kifejtette azt a reményét, hogy ilyen életelvek mellett sikerül ezt a potom 101 évet kikerekiteni egy nagyobb, gömbölyűbb számmá. Nem érdemes csonka évszámmal itth agyai ezt a szép világot.

Mi kell az orosz népnek ? A Revue de Parisban Gorkij Maxim folytatólagosan közli nagyérdekességü emlékiratait, melyek az orosz fáradalom előzményeiről számolnak be és megvilágítják az orosz nép lelkét. Most az 1907-es évnél tart az iró. Elmeséli, hogy ebben az esztendőben meglátogatta őt Breev nevű honfitársa, egy különös, álmodozó, ki eredeti módon fejtette ki, micsoda] Lenin népszerűségének és hatalomrajutásának a közvetlen oka.

— Én ismerem a népét — szólt Breev. — Hogy ki ül a trónon, az neki teljesen mindegy. Akár tatár, akár kirgiz, csak valaki ott legyen a trónon és a nép ábrándjának legyen támasztéka.

Félbeszakítottam — irja Gorkij — a beszélőt és megjegyeztem, hogy újabban forradalmi időket éliink. Ismerősöm kihúzta magát, az izgalom elsötétítette arcát és fojtott hangon kezdett beszélni.

—Forradalom? szabadság? Ugyan kérem! Holnap majd megint más fogja kiáltani: »Csitt... Most majd én tanítalak meg benneteket élni!...« És ők majd utána mennek, az illető vezeti őket, az emberek elérkeznek oda, ahonnan kiindultak. A nép számára csak egy igazi szabadság van, az, hogy ábrándozhasson. Sohasem boldog és sohasem is lesz az; mindenkor, ma úgy mint holnap, csak várja a boldogságot. A népnek hősre van szüksége, egy szentre; Szkobelevre, Kuzmics Fedora, Rettenetes Ivánra, akárkire. És minél inkább távoli, határozatlan, megközelíthetetlen ez a hős, képzelete annál inkább szabad, apnál könnyebben élhet. Kell, hogy valakije legyen, valakije éljen. Mese kell neki. Szükségtelen kimutatni a népnek, hogy a Romanovok úgyszólván németek. Tőle akár finnek is lehettek volna. Ismétlem, ismerem a népet! Annap nincs szüksége demokráciára, angol parlamentre, az nem szereti a mehapiikát, gépeket, az a titokzatosságot szereti. Szüksége van egy Valakire; ha. ez a Valaki semmi, a nép betölti, ezt a semmit képzelete hatalmával. Igenis, igy van ...

A legszemfülesebb riporter. An újságírás évkönyveiben a hírszerző riporterek sok nevezetes fegyverténye van följegyezve, de párját ritkítja az az eset, melyet most elevenít föl a ■Camoedia.

Sok furcsa, ötletes leleményről tudunk eddig, mely dacolt az emberek ravaszságával és nem torpant vissza semmi akadálytól, hogy valamilyen híres embert in tervjura biriem és a közönséget gyorsan, pontosan tájékoztassa. A pálma aizonban mégis egy francia újságíróé, Charles Braimeé, ki annak idején a »La Presse« munkatársa volt.

Bórámért, a költőt temették. A temetésen rendkívül nagy tömeg verődött össze, pár kisebb szerencsétlenség is történt, minek folyltán a rendőrség; intézkedett, hogy a gyászbeszédek elhangzása után a Pére-Lacliaise temetőbe csak a| család legközelebbi hozzátartozói s az irodalmi egyesületek juthassanak be. A térné tő rácsos kapuit előre lezárták, a rendőri kordonon át semmiféle idegen, semmiféle láptudósitó nem törhetett át. i

Az újságíró kétségbe volt esve. Délután 2 óra volt. Lapjának délután 4-kor kellett közölni a tudósítást. Lemarad-; jón vele? Nem, ez nem lehet.

Mikor a gyászbeszédek elhangzottak és a koporsót fölemelték a fekete függönyökkel tajkart gyászszekérré, az Újságíró észrevétlenül és villámgyorsan, mint az evet, fölugrott a koporsó mellé.

Vele együtt utazott a temetőbe. Leemelték a koporsót, öt, ki a függönyökbe burkolózott, mindég nem csípték el, és nyugodtan végighallgatta a sírnál tartott gyászbeszédeket, jegyezhetett is, s aztán a gyászkocsin ingyen hajtatott a városba s csak a| szerkesztőségéhez közel eső uccánál figyelmeztette a kocsist, hogy ki akar szállani, mert a tudósítás sürgős.

*

Tudósok a fecsegő nőkről. Sok

ezer év óta a világ minden népe megegyezett abban, hogy a nők többet — mondjuk igy, — csevegnek, mint a férfiak. Eddig ezt senkise merte kétségbe vonni.

Most egy francia lélekbúvár Dnbouton lándzsát tör a nők melett, azt állitván, hogy a közkeletű hiedelem egyszerűen rágalom. A nők kevesebbet beszélnek. A férfiak pedig — mondjuk igy — többet fecsegnek.

De adjuk át neki magának a szót

— A férfi legalább négy szót mond addig, mig a nő egyet. Mindennek az az oka, hogy .a férfi tüzetesen foglalkozik a politikával, művészettel, üzlettel, mely sokkal, inkább megköveteli a beszédességót, mint a nő családias élete. E három fő beszédtárgyon kivül van még egy negyedik is, igaz: a szerelem. De a szerelmes férfi szintén többet beszél mint a nő, ki csak bólint, igent vagy nemet mond s legföljebb a szakításnál buggyan ki belőle a kétségbeesés szóáradata.

Ehhez hozzászól egy angol tudós is, ki kevésbé udvarias a nőkkel szemben:

— Ez igaz lehet — állítja —■ a francia s általában a latin nőkre vonatkozóan, de a germán nép, a németek, angolok sokkal többet locsognak mint a férfiak, noha semmi érdekes mondanivalójuk nincsen. Erre bizonyára befolyással van a nyelv is. Megállapították, hogy -a torokhangu nyelvek elősegítik a fecsegést, minél fogva a mi nőink sokkal beszédesek, férfiaink hallgatagok. Vérmérsékletünk is hallgataggá tesz bennünket. Keveset beszélünk, sokat gondolkozunk. Elismerem, hogy ez alól kivétetnek a latin és keleti nyelvet beszélő nők...

Tehát a magyarok is! . . .

Risk® alkalom mindazoknak, kik bútort akarnak venni. Lásd az „Atlas“ d. d. Novisaö, Šumaflljska ul. 10. ja Haitim tál) hlrűstésfit