Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-04 / 266. szám

0. oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. október 4. tyos veszteségek érik azáltal, hogy a 'látszólag kedvező eladásaikra nagyrészt .'fedezték magukat és most az eladók követelik, hogy a magas árakat fizessék meg. Úgy tudjuk, hogy úgy beogradi, mint sok vajdasági cég van érdekelve és a brailai angazsmánok igen tekintélye­sek. Legalább 25—35 haiórakományról vau szó, ennek értéke 15 millió dinárra tehető. Még szerencse az eladókra, hogy jezek a fizetésképtelenségek dég korán .’kerültek nyilvánosságra, még mielőtt az áru nagy része berakásra került, külön­ben a veszteség sokkal nagyobbmérvü volna és természetesen a jugoszláv piac helyzetét még erősebben diszkreditátná. ügy tudjuk továbbá, hogy nemcsak ten­geriben kötöttek ezek a brailai cégek üzleteket, hanem úgy noviszadi, mint más vajdasági, nemkülönben beogradi cégektől nagymennyiségű búzát vettek tonnánként 235—240 shillinges árért és miután a mai ára körülbelül 206 shilling, mindenki kiszámíthatja, milyen tekinté­lyes veszteségek érik a cégeket. Ez a visszamaradt ám már nehezen helyez­hető el A brailai piac teljesen derutálva van és hosszú ideig fog tartam, amig magához tér. ,4 jugoszláv piacnak is sok fáradságába fog kerülni, mig kiheveri a brailai krachot. Fekete napok következnek a fiatal, épp most szárnyait bontogató jugoszláv gabonakereskedelemre, amelv legszebb reménységeit látja a brailai krach által kettétörve. A Dunán elcsendesedik az élet, megritkulnak a hajók és lassan visszafelé indul a brailai kikötőből az uszályok fekete tömege... Hazahozzák a kivitt tengerit..'. Mayor József Kávéházak alkonya Snboticán megszűnik a Narcđ kávéház A nagyvárosi élet fokmérője valami­kor a kávéház volt A műmárvány osz­lopok, kényelmes foteulok adták meg a városi embernek a lukszus és a kénye­lem illúzióját s azt a tudatot, hogy ő ur, aki parancsolhat. Városokban szapo­rodtak is a kávéházak s a több uccákon épülő minden uj házra reflektánsok ra­ja jelentkezett, aktk a földszinten kávé­házat akartak csinálni. A kávéház a ven­dégeket is nevelte. Kávéházi asztaltár­saságok alakultak, amelyek tagjai a ká­véházban élték le szabad idejüket, po­litikai, művészi, szociális tervek szület­tek és valósultak meg a kávéliázban. Közben észrevétlenül átalakult az életünk, a felnőttek kulturális szórako­zásának egyéb otthonai is alakultak, a kávéház elvesztette jelentőségét. A ká­­véház-hossz már régebben besz-szé ala­kult át. Szuboticán is csökkenőben van a kávéházak száma, csak az a szomo­rú, hogy nem alakulnak egyéb intézmé­nyek, ahol a müveit közönség néhány órás szórakozást találhatna. Az utóbbi években megszűnt a Korzó­­ká^éház, egy zártkörű klub helyiségévé alakult a Park s most megszűnik a kis­polgárok délutáni gyülekező helye a Narod, amelynek helyén a jövő héten már üzletek lesznek. A Narod-kávéház eredeti neve Otthon kávéház volt, mintegy negyedszázad előtt nyitotta meg Horvát Dezső. Éve­ken át ez volt az úri kávéház, ahova a legelőkelőbb közönség járt. a Városi még nem volt meg, a Pest és Bárány nem volt modernizálva. A kávéházi kö­zönség állandó lélektana szerint, amint a Pest-kávéház átaiakult, az Otthon-ból az úgynevezett jobb publikum oda ván­dorolt át, az Otthon pedig hölgy zene­karral, majd kabaréval igyekezett nép­szerűségét visszaszerezni. Ekkor már Versend! Gyula volt az Otthon tuajdo­­nosa. Több jónevü kabarészinész szere­pelt az Otthon színpadán s többek közt Tarján Vilmos, a budapesti P nyal-or­feum mostani igazgatója is itt szerezte első kabarészinészi habárait. Esténként az Otthon színpadán énekelt pikáns kuplékat Több rendbeli tulajdonos vál­tozás után Sztipícs Márk tulajdonába került az Otthon, aki a kávéház nevét Nádor-ra változtatta. Az uj átalakulás­ban Sztipics utóda a Nádor szó két be­tűjét felcserélte s az arisztokratikus hangzású szóból megszületett a demo­kratikusabb Narod A kávéház csak­ugyan népies kávéház lett, nem éppen előkelő, de kis számú publikummal Tu-Párisból jelentik: Politikai körökben a marokkói győzelmeket döntő jelentő­­ségüeknek ítélik meg és Aidir bevétele ismét optimistává tette a francia köz­véleményt. Bizonyosra veszik, hogy nem lesz szükség téli hadjáratra és még az esőzések beállta előtt le tudják verni a marokkói felkelőket. A lapok jelentése szerint a francia és spanyol csapatok előnyomulása Aidir bevétele után is folytatódott. A nagy sikereket a franciák állítólag uj tank­jaiknak köszönhetik, amelyek zajtalanul járnak és ellenállhatatlan erővel pusztít­ják, az ellenséget. Aidir elesíének hire a rifkabilok között igen nagy d?presz­­sziót keltett. A rifkabil törzsfőnökök körében mozgalom indult meg, hogy Ahd el Krímet azonna l békekötésre bír­ják rá. A felkelők közül egyre többen pártolnak fit a marokkói szultánhoz. A lakosság körében a franciák röpiratokat osztogatnak, amelyben felszólítják a rif­­kabilokat, hogy álljanak ismét az el­üldözött szultán mellé. Abd el Krim az aidiri kudarc után sem ' enged és halálbüntetéssel fenyegeti mindazokat, akik a fegyverkezés abbahagyására buz­dítják a lakosságot, túszokat szed a tör­zsek vezetői közül és azzal fenyegető­zik, hogy kivegezteti a túszokat, ha Castelnuovo, szeptember végén. A szaharai császár kilencszáz tonnás Resolue-je szeptember 23-ikán futott be a kikötőbe.’ Senki se tudta, ki a tulajdo­nosa a karcsú, fehér gőzyachtnak, amit mindenki magbámult, végre egy francia matróz, akit csónakon kiküldtek a hajó­ról bevásárolni, elárulta a mólón a kí­váncsiskodóknak: — Monsieur Lebaudy. — Csak nem a szaharai császár, — szólok oda magyarul a kíséretemben levő urnák. — De Igen, — fordult hozzám a mat­róz, ugyancsak magyarul — Jaques Lebaudy. A matrózról kiderült, hogy az osz­trák-magyar hadiflottában szolgált, résstvett az októberi forradalomban, a proletárdiktatúra után előbb Bécste, majd Párisba került, hajófütő lett egy kereskedelmi gőzösön és most a Reso­­luc-n járja a tengert másfél éve. Vállal­kozott rá, hogy megmutatja a hajót és akkor alkalmam lesz gazdájával is be­szélni, bár az öreg ur nemigen szeret idegenekkel szóbaállni. — Kikkel utazik? — Az unokahugával és két párisi fia­talemberrel. Nagyon kedves ember, de különben majd meglátja délután. A magyar-francia matróz csakugyan ki is jött értem délután csónakon a part­ra és közölte, hogy engedelmet kaptam a Resolue megtekintésére. A hajón nem sok látnivaló volt: a gözyacht a legna­gyobb kényelemmel és fényűzéssel van berendezve, a szalonban többszáz köte­tes könyvtár van, rádió-apparátus, ping­pong és billiárdasztal. A szalon benyíló­jában komplett bár-pult: monsieur Le­baudy nem vet! meg az italt, bár — mint a kalauzoló matróz mondta — sose for­dul elő, hogy leinná magát a sárga ha­jófenékig. A hátsó fedélzeten összetalálkoztam a lajdonosa, Allein Jakab sok igyekezettel vezette a kávéházat. A gazdasági vi­szonyok súlya azonban rendet vágott a kávéházi publikum soraiban, a Narod nem túlságosan prosperált, s tulajdono­sa jobbnak vélte, ha üzlethelyiségeket csinál a hajdani kávéházból. Könyvkereskedés, kézmüáruüzlet . s bőrkereskedés kerül a hajdani kávéház helyére. nem folytatják teljes erővel a hadvi­selést. A londoni lapok értesülése szerint a franciák és spanyolok legutóbbi győzel­mei egyáltalán nem jelentik a marokkói felkelők ellenálló erejének megtörését. A franciáknak minden fáradozása ellenére nem sikerül a Bibano-hegység mentén elönyomulni és még biztosítani sem tud­ják súlyos áldozatok árán kivívott állá­saikat, amelyek szüntelenül ki vannak téve az ellenség tüzelésének. Uezzán vidékén a rifkabil csapatok hevesen támadnak. Tetuannál pedig sikerük több üteget a várost uraló magaslato­kon elhelyezni és két nap óta állandóan lövik a várost. Az angol lapok meg­állapítják! hogy Aidir kiürítése önként történt, az ottani rifkabil csapatok teljes létszámának megmentésével. A Chicago Tribune párisi kiadása közli, hogy Abd el Krím kiáltványt in­tézett a semleges államokhoz. A ki­áltványban a rifkabil vezér a követ­kezőket írja: — Igen tragikus, hogy a semleges államok nem* emelik fel szavukat a rif­kabilok érdekében, akik eddig még soha sem voltak kizárva és akik csak szabadságukért és függetlenségükért har­colnak. szaharai császárral. Érdekes külsejű, hatvan-hatvanötévcs öregur, kecskcsza­­kállt visel és piros az orra. Amikor meg­látott, odajött, kezetnyujtott és barátsá­gosan telkemre kötötte, hogy csak érez­­zem magam úgy a yachtján, mintha ott­hon lennék. És már ott is akart hagyni. — Nagyon örülök monsieur Lebaudy, hogy személyesen látom, — áhítottam meg — annál is inkább, mert néhány évvel ezelőtt a halála hírét olvastam a lapokban. — A lapok rólam mindenféle ostoba­ságot össze szoktak Írni. — bosszanko­dott Lebaudy — mondhatom önnek, hogy szívből undorodom a saitótól. Érdekes, hogy minden olyan meginter­júvolt, aki nem tudja, hogy újságíró va­gyok, ezt szokta mondani. Lebaudynak különben minden oka meg van arra, hogy ne imádja a sajtót. Annakidején, amikor a meglehetősen ismeretlen fran­cia nagyiparos néhány százezer frank­ért megvásárolta a »Szahara császára« címet valami ravasz beduintól, aki alig­ha fizetett rá erre az üzletre, a francia újságok és nyomukban a világ minden lápja évekig kínozták a jámbor Lebau­­dyt ezért a gyerekes hiúságáért. Hiába adományozta a százezreket nvakra-főre különböző jótékony célokra, mindez csak alkalom volt arra, hogy a szaharai csá­szárság történetét felelevenítsék és /. Jakab császár — ahogy a lapok emle­gették — végre is kénytelen volt elme­nekülni az emberek elől, a tengeren bo­lyong yachtján és uj cocktail-keveréke­­ket fedez fel. Tapintatlanul nyomban szóbahoztam a szaharai császári cim megszerzésé­nek körlüményeit. Monsieur Lebaudy húsos arcpárnái olyan vörösök lettek a bosszúságtól, mint az orra. — Rágalom az egész. — mondja — én sohasem használtam a császári cí­met, Uram, nekem nagy cukorgyáraim Abd el Krim végsokig ellenáll Az angol lapok cáfolják a francia sikereket A szaharai császár yachtján Beszélgetés Lebaudy Jakab őfelségével a léghaj őzás jövő­jéről, az északi sark felfedezéséről és albániai utazásáról voltak Elzászban és Délfranciaország­­ban, csak azokkal törődtem... én azt se tudtam, hogy hol van az a Szahara. Annak a csirkefogónak adtam pár fran­kot, de nem a címért, hanem, mert kért. Én adtam mindenkinek, aki hozzám for­dult Az oklevelet, amit adott eltettem valahova, nem is tudom, hol van. Soha nem neveztem magam még csak tréfá­ból sem császárnak. De egyik lap meg­írta az esetet és rajtam ragadt a csá­szári cim. Nem lehetett ellene semmit sem csinálni. Ha tiltakoztam, kicsufol­­tak. Amikor Juüiot pénzt kért tőlem lég­hajója felépítésére, számlálatlanul adtam neki. A léghajózás különben is mindig érdekelt. A Matin aztán megírta, hogy I. Jakab császár légvárakat épít a Sza­harában. Tíz évig niutdtott rajtam Euró­pa. A Lebaudy-iéghajó volt az első, a mely a kormányozhatóság problémáját tökéletesen megoldotta. Egyik modellt készíttettem a másik után. Kinevettek érte. A végén aztán az algezirászi ‘kon­ferencia után, amikor azok a nagy ha­zafias mozgalmak voltak Franciaország­ban, odaajándékoztam a legtökéletesebb modellünket ingyen a hadügyi kormány-, nak. Nem tudnám megmondani, hogy hány milliómban volt benne. A közvéle­mény kiröhögött. A léghajót elnevezték szaharai gömböcnek. És a szaharai göm­böc úgy bevált, hogy az 1905-ös touli hadgyakorlat után a kormány megépít­tette az ugyanilyen tipusu Patrie-1, a mely világhírű tett. —■ Foglalkozik ön most is a léghajó­zással? — Nem, —• felelte Lebaudy — de mindenesetre nagyon érdekek Zeppelin gróf nagyon jó barátom. — Bízik a Zeppelinek jövőjében? — Feltétlenül. A repülés problémáját ezen az utón fogják végleg megoldani. Az aviatika nem ér semmit. — Mit gondol, sikerülni fog léghajón elérni az északi sarkot. — Előbb-utóbb mindenesetre. Már elő­ször is így kellett volna megkísérelnie a jégsivatag... Lebaudy elakadt. A sivatag szó eszé­bejuttatta ugylátszik a Szaharát. Az kellemetlen emlék neki. Gyorsan másról kezdett beszélni. — Most az albán partok felé vitorlá­zunk, — mondta. — Csak nem akar trónkövetelőnek fel­csapni? Mielőtt kimondtam volna ezt a kér­dést, máris megbántam. Monsieur Le­baudy egyszerre megfagyott. Arca hű­vös és méltóságos arckiíiiezést öltött: most I. Jakab volt, a Szahara császára. Egy szót sem szólt többet, biccentett te­tem és visszavonult. Két perc múlva egy hajóstiszt udvariasan közölte velem, hogy ha esetleg e! akarnám hagyni a hajót, a csónak rendelkezésemre áll A Resolue még aznap éjszaka felszed­te horgonyát tó* *•) W&moscher Imre mellbelotte magát Egy sombori földbirtokos rejtélyes öngyilkossága Szomborból jelentik: Wamoschcr Im­re szombori földbirtokos szombaton dél­után hat órakor öngyilkossági kísérletet követett el. A fiatal földbirtokos, aki nagy szere­pet játszott Szombor társadalmi életé­ben, körülbelül egy évvel ezelőtt nősült meg. Házasságát általában boldognak tudták és éppen ezért nagy megütközést keltett most öngyilkosságának hire. Wa­­moscher Imre életumtságának a beava­tottak semmi magyarázatát sem tudják adni Mindenesetre kétségtelen, hogy Wamoscher családi okok miatt akart megválni életétől, mert más oka erre nem tehetett, annál kevésbé, mert rende­zett anyagi viszonyok között élt egé­szen a legutóbbi időkig. Wamoscher Imre revolverével lőtte magát mellbe; a golyó a vállán jött ki. Sebesülése nem Súlyos. A rendőrség megindította a nyomozást az öngyilkos­ság körülmény cinek felderítésére.

Next

/
Thumbnails
Contents