Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-01 / 263. szám

4 oktal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925. október 1. Leégett egy staribecsei gőzmalom A tűz teljesez elpusztította a Spaics-féle malmot — A kár több millió dinár Sztaribecséről jelentik: A sztari­­becsei Spaics - féle gőzmalomban kedd éjjel tűz ütött ki, mely a mo­dern nagyénékü gőzmalmot teljesen elpusztította. A tűz este féltizenegykor a tetőn keletkezett és mire észrevették, a lángok az egész épületet elborítot­ták. A malom emeletén nagymeny­­nyiségü árpa volt felhalmozva, a mely igen megkönnyítette a tűz tér jedését. A hatalmas lángok bevilágí­tották a környéket és a közelben la­kók közül számos ember gyűlt ösz­­sze, hogy a tűz oltásánál segédkez­zék. Közben értesítették a tűzoltó­ságot, amely gyorsan kivonult é hozzálátott az akkor már az egész épületet elborító tűz lokalizálásához. A tűzoltóság munkáját azonban igen megnehezítette, hogy nem állt ren delkezésére elegendő víz és a ma­lomban levő gabona veszedelmes gyorsasággal kapott lángra. Hajna­lig tartó megfeszített munka után a tűzoltóság feladta a reményt, hogy a hatalmas gőzmalmot megmentse. Inkább csak arra törekedett, hogy a tűz átterjedését a szomszédos éptí letekre meggátolja. A gőzmalom a reggeli órákban már valóságos rom­halmaz volt, leégett a főépülettel együtt a raktár és gépház is. A tűz martaléka lett a raktáriban íelhalmo zott két vagon liszt, nagymennyisé­gű árpa és őrletten gabona. A kár az eddigi becslés szerint meghalad­ja a három millió dinárt, mely biz­tosítás utján megtérül. A rendőrség vizsgálatot inditott, hogy a tüzet mi okozta és kit ter­hel érte a felelősség. Az eddigi vizs­gálat azonban egyik irányban sem tudott eredményt elérni. Valószínű­nek tartják, hogy a tüzet a gépház­ból kipattanó szikra okozta, mert néhány nappal ezelőtt kipattanó szikrából már egyizben tűz ütött ki a malom emeletén, amelyet azonban a kéznél levő Minimax-szal a mun­kások még idejében eloltottak. Tárgyalások a noviszadi felebbviteli bíróság elótt A kislány merénylője — Tolvaj mészáros­segéd — Knkoricalopí sérí egy évi börtön A szuboticai államügyészség azzal vádolta Ormai Rezső szuboticai magáu­­hivatalnokot, hogy az elmúlt év junius 17-én merényletet követett el egy tizen­három éves leányon. Ormai Szuboticán egy özvegyasz­­szonynál lakott, aki a kritikus napon megkérte Ormait, aki Palicsra készült, hogy vigye magával a 13 éves kis lá­nyát. Ormai a leánnyal Palicsra ment, ahol megíürödtek. A kisleány anyja ér­tük jött és hárman tértek vissza Szubo­­ticára. Pár nappal később a leány fáj­dalmakról panaszkodott és amikor az anya orvost hivott, az megállapította, hogy a leány meg van fertőzve. A kis­leány sírva vallotta be a történteket. Az anya feljelentésére Ormait letartóztat­ták, de a szuboticai törvényszék múlt évi december 2-án felmentette, mert a vádat bizonyítottnak nem találta. Szerdára tűzte ki ebben az ügyben a főtárgyalást a noviszadi fefebbviteli bí­róság, de Ormai a tárgyaláson nem je­lent v;0g. A felebbviteli bíróság elrendel­te köröztetését. * Csurcsics Milenkó, sztaribecseji mé­szárossegéd munkaadóját, Radlsics Ra­­divoj csurcgi mészárost állandóan meg­lopta. Rendszerint egy-egy négy kilós edényben zsírt vitt el, amelyet azután Trlaics Dimának adott el. A mészáros megleste a segédet és tettenérte, amikor újabb zsirlopást követett el. A noviszadi törvényszék Csurcsicsot 7 havi fogházra ítélte, míg Trlcácsot fel­mentette az orgazdaság vádja alól, mi­után megállapittatott, hogy Trlaics nem tudott a zsir eredetéről. A noviszadi felebbviteli bíróság szer­dán helybenhagyta az elsőfokú Ítéletet. * A noviszadi kerületi bíróság ezévi március 8-án Tűrök István sztaribecseji napszámost 2 évi íegyházra ítélte, mert 1923 október 17-én éjjel BaÜnt Mihály sztaribecseji gazda magtárából hétszáz kiló tengerit lopott él, amit aztán potom­­áron eladott. Az elitéit felebbezése folytán szerdán tárgyalta a bűnügyet a noviszadi felebb­viteli biróság s a büntetést egy évi bör­tönre szállította le. Az Ítélet jogerőssé vált. A franciáknak kétszázezer emberük harcol Marokkóban Abd el Krim szerint a háború két évig is eltarthat Párisból jelentik: A marokói had­színtér eseményeiről hosszabb fél­hivatalos közlemény jelent meg a lapokban, amely jelzi, hogy a legkö­zelebbi napokban uj oflenziva fog megindulni. Egyelőre az egész fran­cia fronton nyugalom van. A spa­nyol Aidjir előtt nagy erőfeszítése­ket fejtenek ki és sikerült is kitágí­tani hadállásaikat, amelyek az ellen­séges főhadiszállást fenyegetik. Ai­djir elfoglalása csak órák kérdése. A többi' spanyol fronton kiépítik a hadállásokat és megszervezik az utánpótlást. Valószínű, hogy az egyesült francia-spanyol haderő ha­marosan nagy offenzivdba fog kez­deni a Lucevs-lolyó mentén. Az újságok magántáviratokban je­lentik, hogy a spanyol-francia flotta kedden ismét erős tűz alá vette a rifkabilok fedezékeit az alfuicemasi partok mentén és az ágyúzásban a Paris páncélos cirkálón kívül né­hány torpedónaszád is résztvett A rifkabilok tazruti főhadiszállá­sáról, ahol Abd el Krím öccse, Sidi Mohamed a főparancsnok, a Daily Expressz kiküldött munkatársa a következőket táviratozza lapjának: Alkalmam volt Sidi Mohameddel beszélni. Azt mondta,, hogy ámbár a franciák a déli fronton 200.000 fő­nyi hadsereget küldtek a tüzvnnalba és ezzel szemben a rifkabiloknak 18.000 emberük van, sohasem lesz­nek képesek a rifterületet meghódí­tani, Abd el Krim nem akar mdst, mint függetlenséget és felhívja a nagyha­talmakat, hogy teremtsenek békét és biztosítsák a rif népnek önálló és független államiságát, mert különben a háború nem is egy. de talán még két évig is eltarthat. A franciák csak úgy foglalhatnák el az országot, ha előbb minden egyes benszülöttet megölnének. Radios István önéletrajza Szülei, testvérei, neveltetése — Radies, mint diák Az első tüntetés Radics István egy horvát nyelvű kiadvány részére most Írja önéletrajzát. A rendkívül érdekes önéletrajzból a követ­kező részleteket közöljük. Szüle m és testvéreim 1871 iunius 11-én születtem Trebarje­­vo-Desno községben, a Száva mellett, Sisak közelében szüleim kilencedik gyér inekeként Szüleimnek tizenegy gyér mekiik voll. Tesvéreim közül nyolc fel­nőtt és öt még most is él. összes fivé­reim és nővéreim parasztok. Atyám, Imre, három hold földön kez­dett gazdálkodni, mellékesen kocsigyár­­tó volt, szorgalmas munkával húsz év alatt a község egyik legelső gazdája lett. Összes gyermekeit a szomszédos Maiidnska Vcs községbe küldte iskolá­ba, bár az három kilométerre volt s gyakran egyidejűleg három iskolába já­ró. gyermeke is volt, akiket el kellett lát­ni. A községnek is sokat tett s megala­pította az első parasztszövetkezetet, mely ezer hold erdőt vett meg gróf Er­­dődytő! és közösen megmunkáltatta a gazdákkal. Bár irni és olvasni nem tu­dott, mégis vezetöszerepet játszott a községben. Nem ivott és csak öreg ko­rában, amikor már malma volt a Szá­ván, — üohányzott Anyám abból a Posilovics családból való, mely a hasonnevű érseket adta a zagrebi egyházmegyének, ö is analfa­béta volt, de rendkívül tehetséges és bá­tor. Mint fiatal menyecskét egyszer a községi elölfáró meg akarta verni, mert elkésett a közmunkáról. Anyám elvette tőle a botot és összetörte. Ezért kilenc napra lezárták. A fogdából egyenesen Mazsuranics báró akkori bánhoz ment és kijárta, hogy az elöljárót elcsapták. Később egy ízben Bécsben is járt Ferenc József császárnál és kijárta, hogy leg­idősebb fiát, Andrási. Radics Pavle je­lenlegi miniszter atyját elengedték a katonaságtói, hogy atyámnak segédkez­zen a nagy család eltartásában. rosszhirü zagrebi főispán, Kovacsevics István Martinska Vesbe jött kortesked­ni, anyám az összegyűlt nép előtt vagy tiz olyan kérdést intézett hozzá, mely­re nem tudott felelni s szégyenkezve el kellett hajtatnia. Többek között azt kér­dezte tőle, hogy mondhatta a horvát száborban, hogy neki két hazája van, Horvátország és Magyarország, amikor a haza ugyanaz, mint az anya s minden embernek csak egy anyja lehet. A zagrebi gimnáziumban Boldogult bátyám, Antal (dr. Radics Antal képviselő, a horvát parasztpárt egyik alapitója és a horvát jogpárt egyik főerőssége Szerk.) éppen három évvel volt idősebb nálam. Mint a csa­ládban mesélték, ö teljesen apjára, én pedig anyámra ütöttem. Szüléink bele­egyeztek, hogy Antal Zagrebba menjen iskolába és anyám segítségre is talált Rumpler kanonoknál. Engem szüleim nem akartak iskolába küldeni, mert na­gyon közellátó voltam. Ezzel a testi hi­bával születtem. Én azonban rábírtam bátyámat, hogy segítsen. Az első évben támogatott is, 'akásomat fizette, ebédet a népkonyhán kaptam, s igy teljesen magam iskoláztattam magamat, Bizonyítványaimban csupa kitűnő volt, magaviseletéin példás s ezért, a nélkül, hogy kértem volna, második gimnazista koromban felvettek a zagre­bi érsekségi árvaházba. Itt összekoccan­tam a felügyelővel, aki arra akart min­ket, kis diákokat kényszeriteni. hogy az öregebbeknek lisztitsuk a cipőket, én pedig azt mondtam, hogy megtesszük, ha megkér. Erre pofonütött, én pedig visszavágtam. A lefolytatott vizsgálat után az akkori igazgató és későbbi dia­­kovói püspök, dr. Krapac elcsapta a fel­ügyelőt, engem azonban szintén kitett az intézetből egy szemész diagnózisa alapján, mely szerint három éven belül teljesen meg logok vakulni. A harmadik gimnáziumban már telje­ütköztem osztályfőnökömmel társaim miatt, akiket irgalmatlanul meg szokott verni, én, mint eminens pedig, kötelessé­gemnek tartottam, hogy védjem őket. Divkovics igazgató előtt igazat kaptam ugyan, de egyúttal azt a tanácsot is, hogy hagyjam el a zagrebi ginwiáziu­­mot. A negyedik osztályt a Karlovac melletti Rakovacon végeztem. Első utam a nép közé 1886-ban, a harmadik osztály utáni nagy szünidőben tettem meg az első ön­álló utat Zagrebból Koprivnicán. onnan a Dráva és Duna mentén Zemunig és Beo­­gradig, a Dráva mentén pedig vissza Sisakra. Zagrebból elindultam S6 kraj­cárral és 32 forinttal tértem vissza, anél­kül, hogy valahol pénzt kértem volna. Az akkori beogradi főiskola igazgatója rámtukmált 10 dinárt, a Szerémség pra­voszláv papjai pedig éppoly szívélyesen fogadtak, mint a katholikus papok. Uta­mon pontos naplót vezettem, feljegyez­tem, hogyan vélekedik a nép az urakról és a kormányról, milyen az egyes vidé­kek gazdasági helyzete, milyenek az is­kolák s utak. Akkor már végleg elhatároztam, hogy a politikának szentelem magam és taní­tani meg védeni fogom a népet. Apám ebbe hallgatagon beleegyezett, anyám pedig lelkesedett, bár megjövendölte, hogy sokat leszek börtönben. Azt mond­ta azonban, hogy ez mindegy, a fődolog, hegy nem leszek se pap, se fiskális, mert — úgymond — a fiskálisnak az igazból nemigazat és fordítva kell csi­nálnia, a pap zsebe pedig feneketlen. Az ötödik gimnázium után — ezt me­gint Zagrebban jártam — beutaztam Stájerországot és Karinthiát. Krajna, Gradiska, Görz és Isztria legnagyobb részét. A hatodik osztályban hetvenen voltunk tanulók. A tanárok kétségbeestek, hogy még megismerni sem tudnak bennünket, nem pedig tudásunkat megítélni. Én azonban azt javasoltam a professzorok­nak, hogy mi, jobb tanulók, segítünk a gyöngébbeken és hogy minden órán a tanárnak rendelkezésére fogunk állítani annyi jól elkészült diákot, amennyit kí­ván. E szervezet sikere oly nagy volt, hogy 36-an voltunk kitűnő osztályza­tnak s »jó«-nál rosszabb osztályzatú egy diákunk sem volt. Első tüntetésem és első elzárásom 1888 április közepén gróf Khuen-fié­­derváry akkori bán egy tollvonással megszüntette a horvát operát. Engem ez nagyon elkeserített és elhatároztam, hogy teszek valamit ellene. Könnyűszer­rel az egész osztályt rávehettem volna egy tüntetésre, de ezt nem tartottam megengedettnek. 1888 április 30-án mutatták be utoljá­ra Zajé »Nikola Zrinjslá« című operáját, én pedig tudtam, hogy a harmadik fel­vonásban Sokolovics pasa a szultán ne­vében a - horvát koronát ajánlja fel Zrinjskinek, aki ezt válaszolja: »A hor­­váteknak nem kell király, nekik a bán a király«. E jelenetnél háromszor elkiáltottam magamat: »Le a zsarnok tiédcrváry!*­­vak Letartóztattak és kihallgatásomnál rögtön megmondták, kiengednek, ha megbánom tettemet, vagy legalább ki­jelentem, hogy lelkesedésemben, mint­egy magamonkivül kiáltottam. Azt vála­szoltam, hogy mélységes meggyőződés­sel kiáltottam, mert Héderváry tényleg zsarnok és nem méltó, hogy Zrinjski és Jelacsics székében üljön. Elzárásom harmadik napján törvényszékkel, az I összes középiskolákból való kizárással fenyegetőztek, ha nem vonom vissza ki­jelentésem. Ezt nem tettem meg, de még sem adtak át a törvényszéknek, még pedig mint később hallottam. Héderváry telefonutasitására. Amikor a »Pista bácsk-nak gúnyolt*sen önálló voltam, a negyedikben össze­jDRÓTKOTELEKETi szigetelt és csupasz rézliuzalokat, izzólámpazsinórokat, antenadrótokat, őlomkábe- I leket elsőrendű minőségben, jutányos áron < ' szállít a Novisnđi Kábelgyár ^Radnička ul. 2) 2 Telefon 121 443 j

Next

/
Thumbnails
Contents