Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-18 / 278. szám

1*T*5. olcTÖber TH. RÄCS7WFGYET 1WLÖ 17. oldaí A csendes valcerek ideje elmúlt — mondja Jack Hglton, a milliárdos angol jazz király, ki két évvel ezelőtt mozi zongorista volt London, október Jack Hyltonról az angol jazz királyról többet beszélnek Londonban mint Bald­­w inról a premier miniszterről. Jack Hyltont imádja London, Baldwint pe­dig mindenki szidja. Két évvel ezelőtt még senkisem tudta, hogy Jack Hylton létezik. Ma hetenkint több mint kétezer íontct, — hétszázmillió koronát keres bandájával. Ha rosszul meg egy mulató, kevés a vendég, leszerződtetik a Jack Jeck Hylton bandát és mint egy varázs ütésre minden jegy elkel, zsúfolásig meg­telnek a sick sorok. Két év alatt legyűrte a Vicent Loper és a világhírű Savoy Orpsant Bandet. A felső ötezer ma is jobban kedveli a csendes finom játéku Savoy jazzt. De a nép, a százezrek, a milliók Jack Hyltonra esküsznek. Hat bandával dolgozik. Alacsony, göndörhaju szőke fiatalember. Ha nevét magyarra akarnék fordítani Hylton Jakabnak ne­vezhetnék. Északgaliciában született. Londonban volt mozizongorista, mig a jazz őrület milliárdossá nem tette és az angol főváros első személyiségei közé nem emelte. Jack Hylton ma angol nem­zet büszkesége. Neki köszönik, hogy ki­szorította az amerikai jazz muzsikát Londonból, hogy legyőzte Paul White­­mant az amerikai jazz királyt A Piccaduilyben, London egyik leg­híresebb éjszakai folicsében beszélget­tem Jack Hyltonnail és érdeklődtem kar­rierje iránt: — Gyerekkorom óta muzsikálok. So­káig kis vidéki mozikban, tánchelyyisé­­gekben zongoráztam, — meséli. Felke­rültem Londonba. Az egyik táncklub szerződtetett zongoristának. Megszüle­tett a jazz. A klub jazz band-et létesí­tett, én lettem a karmester. Ez minden. Ma hat, tizenkéttagu bandát vezetek. Nincs egy perc szabad időm se. Egy héten háromszor a His Master Voice-nál játszuk gramofonra a legújabb slágere­ket. Délután és este pedig tizenegy he­lyen muzsikálnak felváltva a bandáim. A kontinensen még nem jártunk. Most hivnak Párisba, de aligha fogadjuk el a meghívást. London szeret minket és nagyszerűen megfizet, mi tehát legföl­jebb csak nyáron rándulunk át a konti­nens egyik nagyon divatos tengeri für­dőjére. Ami a jazz muzsikát illeti, népszerűsé­ge nem hogy csökkenne, de emelkedő­ben van. Ennek a mai ideges, hisztérikus kornak a legkifejezőbb muzsikája a jazz. A csöndes valcerek ideje elmúlt. Vad, érzéki, brutális a mai kor uralkodó vo­nása, a muzsika is tehát ilyen kell hogy legyen. Afnikába kellett elmenni a; nége­rektől kellett kölcsön kérni muzsikájukat, hogy kisérő zenét ihassunk ennek a zavaros, idegbeteg életnek. Hogy meddig lesz népszerű a jazz, arról igen eltérőek a vélemények. Sokan azt tart­ják, hogy amint egyik napról a másikra népszerű lett, úgy is fog elmúlni. Én nem hiszem. Amig idegesek lesznek az embe­rek. amig nem lesz könnyebb, gondta­lanabb élet, addig a jazz muzsika fog győzedelmeskedni, ez az izmos erős néger zene, amely nem más. mint nar­kotikum. Elsötétedik a fényes terem, a reflek­tor megvilágítja a Jack Hylton-Bandet. Csupa egész fiatal ember. Karmesterük ez a szerencse fia, eléjük áli, pálca nél­kül kezd ei dirigálni. Táncol, hadonászik, néha kibuggyan egy hang a száján. Há­rom hangszeren játszik a bandának minden tagja. Felváltva cserélgetik a legkülönbözőbb fuvolákat, oboákat, saxophonokat, dobokat, csengetyüket. A hideg Anglia unalmas lányait, fiait is megvaditja ez a zene. Egybefonódnak. Izzadva, lihegve táncolnak. A hűvös bál­termet lázasra hevíti az ördögi muzsika. Aki nem táncol, ajz is rángatózva dűl hátra a szék támlájának. Mintha min­denki idegsokkos lenne. Korda Tibor. szó Szerb a régi budapesti Népszínház színpadán Milos Obility-et Budapesten szerb nyelven adták elő A magyar főváros ünnepélyesen fogadta a szerb színészeket A magyar irodalomnak a szerb szinmüirodalomra való kétségtelen hatása éppúgy eltagadhatatian. mint ahogy nem vitatható a német, an­gol. francia hatás a magvar iroda­lomban sem. Á Pozorište dinit színházi újság egykori évfolyamaiban sűrűn sze­repelnek a magyar színműírók ne­vei: Szigligeti, Jókai. Szigeti, Ober­­nv’'k. Csepreghv Ferenc. Dóczy La­jos, Tóth Kálmán. Tóth Ede, gróf Zichy Géza. Lukácsv Sándor, Kö­vér Lajos. Bérezik Árvád. Nem egy jeles munkájuk gazdagította a szerb szinmüirodalmat is. És amint lát­ható. hogy a szerbek szivesen ül­tették át a magyar színmüveiket szerb nyelvre, kétségtelenül meg­állapítható és eléggé nem hangsú­lyozható. hogy nemesebb közeledés is volt egykor a két nemzet nagy szellemi hidján: volt idő ugyanis — nem is olyan nagyon régen — midőn a szerb színészeket őszinte készséges örömmel látták vendégül ~ a Népszínházban! ... A Népszínházban az igazgatóság 1892 április 23-án egy szerb tár­gyú színmüvet tűzött ki műsorára, — ez Klárné Aw?val Ilka »Szép Da­­rinka« cimü 3 felvonásos népszín­műve. amely általános tetszésben részesült. Amint a Pesti Hirlap-bó\ megállapítható, a címszerepet Por­zsoltad Lukács Juliska (Darinka) játszotta, aki »keletiesen tüzes, szenvedélyes játékával is kivált.« Blaha Luiza játszotta Lidit és Mi­lán megszemélyesítője Kiss Mihály volt. aki »mélábus szerb dalokat énekelt.« Ez volt az első eset, hogy a Népszínházban szejbül énekeltek! A szives viszony tovább fonódott és két év múlva már érdekesebb esemény játszódott le a Népszín­házban; ugyanis 1894 december 20-án szerb dalosok és szerb színé­szek szerepeltek a magvar fővá­rosban! A társaság tizenhét nőből és 30 fércből állott. Vezetőiük Sta­­nojevics Gyóka. a szerb dalos tár­saság elnöke volt. a szerb egyetem tudós tanára, sztária pedig Nierino­­\a Velika, a szerb Nemzeti Színház primadonnája; velük volt még: To­­dorovics Pera. a Male Novine szer­kesztője. Milovanovics Gvóka, egye­temi tanár és mások. Az érdekes vendégszereplésről a Vasárnapi Új­ság fényképet is hozott és a beszá­molót Strausz Adolf professzor ir­ta. (1895. 1. szám.) A beszámoló többek között ezeket jelenti1: »Mi­kor a szerb dalosok a Népszínház színpadján a régi nemzeti dalokat énekelték, bűbájos andalító hatásuk­kal magukkal ragadták a közönsé­get, — egyszerre meghódították szivünket és épp olyan igaz érzés­ből hangzott föl a közönség tapsa, mint amilyen Lfoaz széosésrüek a szerb népdalok. Emelte a hatást az is. hogy a dalos társaság hölgytag jai egytől-egyig festői szerb nem­zeti viseletben jelentek meg a szín­padon. De nemcsak a dalos társaság mutatta be magát és aratott dicső­séget. osztozott a diadalban a sró-’ Nemzeti Színház is. mely néhány előkelő művészét küldte el hozzánk, kik egy eredeti szerb drámát. »Mi­los Obilics«-tt játszották el igaz érzéssel és eiőkelően...« — Ha­sonló meleg tónusban és udvariasan Írnak a többi fővárosi színikritiku­sok is. így többek között a Pesti Hírlap: »Tele nézőtér és igen szép közönség előtt a barátságos, őszin­te testvéries jóindulat tüntetésévé nőtte ki magát az előadás.« A fő­város előkelő körei igen széo szám­mal jelentek meg az előadáson — írja tovább. De nem haevható fi­gyelmen kívül, hogy a darab meg­kezdése előtt izzó volt az ünnepi hangulat, amit a Népszínház zene­karának R á k óczi-ind ul ó« - i a még fokozott. És a többi festői látvány... fellebben a függöny és előttünk a dalos társaság csinos hölevei mar­káns vonásu férfiai. Előbb a szerb nemzeti himnusz volt programmjuk­­ban. Ezt természetesen állva hall­gatta végig a publikum. Ezután jött a magyar himnusz, amit Mokranyác karmester pompásan dirigált. Magas színvonalú volt ez a produkció is és mint a Pesti Hírlap megjegyzi: »Egészen ió magyar kiejtéssel éne­kelték«. Nagyon tetszett Pavlovics »Mirjano« cimü szólóia. Eeész es­tén át viharosan tapsoltak és lel­kesen ünnepelték a szerb vendége­ket. A kirándulásban résztvett elő­kelő művészek között voltak: Ra­dii In vies asszony, Gavrilovics Mi­­ló rád. Pavlovics Raja. Petrovics Koszta urak. jelen volt dr. Petro­vics Nikola színházi intendáns is, aki azon időben 28 magvar szinmü­­iró munkáját tartotta műsoron. Más­nap, december 21-én. még élénkebb volt a Népszínház nézőtere és a ma­gyar Thália csarnoka szerb szótól volt hangos! Megjelent a szerb if­júság, a szerb intelligencia, keres­kedők. iparosok, kik sűrűn zsiviö-z­­tak. De kollegiális szeretettel tün­tettek a magyar színészek is és mint az egykorú forrás megörkiti, lelkesen tapsolt Blaha Luiza. Jászai Mari, Csillag Teréz. Tolnavné. Ma róthv Margit. Komáromv Maris ka, gróf Festetich Andor stb. A szerb vendégek egyben a főváros vendégei is voltak, észükre a Viga­dóban volt terítve, hol Kamermayer Károly és Márkus József polgár­­mester üdvözölte őket a főváros nevében. Sok taps kísérte a máso­dik előadást is és koszorúkban sem volt hiány. A szerb színészek és da­losok bizonyára felejthetetlen em­lékkel távoztak a magvar főváros­ból. * Most ünnepli a budapesti Nép­színház alapításának ötven eszten­dős jubileumát. A jubileum alkal­mából kerültek elő ezek a reminis­­cenciák. * És füzzünk-e ehhez a művészet­történeti epizódhoz megjegyzése­ket? A szerbség és a magyars^ró mindig testvéri jó viszonyban élt egymással. Bajkeverők mesterke­dé«ei igyekeznek most ezt a baráti viszonyt meghamisítani. Bajkeverők’ mesterkedésénél nem egyéb az, hogy a jugoszláviai! magyarságnak nincs magyar színháza, s hogy Szu'boticán még a műkedvelői elő­adásokon is tilos a magyar szó. Pedig harminc évvel ezelőtt, ami­kor Magyarországon is tombolt a nacionalizmus, szerb színészek Bu­dapesten szerbül énekelték a szerb himnuszt, szerbek szerbül zsivióz­­tak s mint látható, a világ annyira nem dűlt össze, hogy ünnepélyes banket ünnepelte a szerb vendége­ket. Bánáti művész oltárképe a módosi templomban Tomorisac festőművész alkotása A beogradi római katholikus plé­bániatemplomban néhány napja sok csodálója van Tomorisac Vasa mó­dosi származású fiatal festőművész kiállított oltárképének, amelyet a módosi katholikus hitközség templo­ma számára festetett. Az oltárkép Mária menybemenetelét ábrázolja egészen újszerű és eredeti felfogás­ban. Tomorisacnak, a fiatal bánáti festőművésznek hosszú külföldi ta­nulmányútja után ez az első na­gyobb alkotása és már ezért is fo­kozottabb figyelmet érdemel. Az öt méter magas és két méter széles festmény két nagyobb rész­re oszlik: a felső az Istenanya meg­dicsőülését, az alsó az apostolok csoportját ábrázolja. A nagy meste­rek közül Tizian Menybemenetele e tárgy feldolgozásánál az utó­kornak szinte kötelező példaké­pe lett. A fiatal bánáti művész mun­káján is érezhető, liogy ismeri ezt a hatalmas alkotást, azonban legna­gyobb érdeme, hogy mentesíteni tudja magát annak lenyűgöző hatá­sától és teljesen eredeti kompozí­ciót alkotott. A művész mesterien gondolta el Mária alakját, amelyet a felhők kö­zé helyez és felülről világit meg, éreztetve a tulvilági fényt. Az Isten­­anya arca nemesen egyszerű és a szenvieáésteli életet tükrözi vissza, ruhája nem a szokásos duzzadó vi­torlához hasonló, hanem a ruha re­­dői szervesen a mozdulatokhoz ido­mulnak. Minden oldalról angyalok veszik körül és az angyalfejek mindegyike más-más érzést fejez ki. Az angyalok mozgásának érzékelte­­tetése sok életet visz a képbe, amelyen nyoma sincs a merevség­nek. Az oltárkép alsó részén az apos­tolok csoportja is kitűnő csoport­megoldás. Az apostolok nem merev szemlélői a menybemenetelnek, ha­nem az eseményt megbeszélő férfiak­­gyülekezete. Szent Péter és Szent János alakja teljes megvilágításban domborodik ki a csoportból, a többi apostol felhőktől beárnyékolva veszi körül Szent Pált, aki magyarázza a történteket. Az apostolok mind hús­ból és vérből való élő emberek, akik­nek — valamennyiüknek — valami mondanivalójuk van a képen. Tomorisac Vasa technikája nagyon fejlett, a képtónusa világos, sziliéi melegek és egész összhatása olyan, ami a legszebb művészi jövőt Ígé­ri a fiatal bánáti festőművésznek. Az oltárképpel a módosi katholikus templom kiváló művészi értékkel gazdagszik. _________ (s. i.) VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAG ASZÍV A Az előkelő és müveit világ csak és kizárólag (Z gyártmányt hasinál // KAPHA TÓ EREDETI GY ÁRI ÁR ÖN MINDEN EL ŐKE LŐ BB ÜZLETBE Z VÉDJEGY: VÖRÖS LÓTUSZVIRÁG AZ ETIKETTRE RAGASZTVA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents