Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-18 / 278. szám
16. oldal. kibukott, kacagva áll maid előtte a cölöpnél, vagy távolabb már, talán kabiniába szaladt, felöltözködm, de most tudta, hogy bármily hosszúnak is látszott az idő. pillanatig maradt csak a fenéken, ezalatt nem mehetett ki a tóból, i — Hé. — üvöltött a Dart felé s a tulajdon hangját sem ismerte föl, I— nincs sehol. \ A legény, ki a lélekvesztőt szemezgette. tenyerével tölcsért csinált a füléhez. — Tessék? — Nincs sehol. — hörgőit belőle a kétségbeesés. — Kicsoda? — Nem találom. — ordított tor■kaszakadtából. — segítség! A legény az evezőoadra tette a kalapácsot, sebesen lerúgta nadrágját, melyet nem akart összevi-| .Zezni és a tóba léoetí. Vágtatott, de ;Ugy tetszett, kényelmesen ion. Suhajda addig néhányszor még lebukott. a vízbe térdelt tovább ment, hogy más irányban keresse, aztán a távolságtól megrémülve visszakért ahhoz a helyhez, melvet mintegy őrzött. A cölöpbe foeózkodott, hogy el ne szédüljön. Mire a legény odaért, az apa eszméletét vesztve zihált, nem tudott értelmesen felelni. Mindaketten csak téníeregtek, ide-oda vándoroltak. ístenesné a parton kezét tördelte. Kiabálására huszan-harmincan össze is' csődülíek. csákányokat, hálókat hoztak, sőt egv csónak is megindult a szerencsétlenség színhelyére, ami merőben fölösleges volt. hiszen a sekély viz itt nem kenhetett el senkit. Hamarosan hire íutamodott a környéken, hogy »valaki a vízbe fulladt.« Már mint tény. Ebben a pillanatban Suhaidáné a parasztkertben, a törökszekfük között abbahagyta a horgolást. Fölkelt. a sötét kisszobába ment. hol előbb Jancsika a fürdőnadrágját keresgélte s az ajtót bezárva, elindult a part felé. amint megígérte. Lassan haladt kinyitott napernyője alatt mely a tűző fénv ellen oltalmazta. Azon gondolkozott. fürödjék-e. Elhatározta, hogy ma nem fürdik. De mikor az ördöecérna-sövény elé érkezett, gondolatának fonala egyszerre megszakadt, összegömbölyödött, napernyőiét becsukta. szaladni kezdett s szaladt egész «ton. míg a fürdőépületig nem jutott. Itt már két csendőr állott, meg a mormoló tömeg, többnvirq parasztasszonyok. Sokan sírtak. Az anya tüstént megértette, mi történt. Jajveszékelve támolygott a partrs, a zárt csoport felé. melynek közepén kisfia feküdt. Nem engedték oda. Egy székre ültették. Áiuldozva kérdezgette, hogy él-e még. Már nem élt. Több. mint negyedórái kutatás után bukkantak rá, közvetlen a cölöp mögött, hol apja állott s mire kihozták, nem dobogott a szive, szembogarának sem volt reflexe. Az orvos, ki a csoport közepén térdelt, azonnal tótágast állíttatta. rázta belőle a vizet, a mellkast fölpolcolva mesterséges légzést alkalmazott, tornáztatta a kis halott karokat, sokáig, naevon sokáig. majd percenként figyelte a hallócsővel a szivet. Nem indult meg. Erre műszereit táskáidba dobva, elköszönt. Ez a halál, mely hirtelenül jött s látszólag szeszélyesen, már valóság volt. jolv örökkévaló, oly szilárdul megformált és meredt, mint a földgolyó legnagyobb hegyláncolatai. Az anyát parasztszekéren szállították haza. Suhaida még mindig a meggyszin fürdőnadrágban ült a parton. Arcá.ról. csiptetőiéről csörgött a viz és könny. Eszelősen soha tozott: — Jaj nekem. jaj. iái. Kettfen támogatták föl. kabinjába vezették, hogy végre felöltözködjék. 1 Még három óra sem volt 6ACSMEGYHT NAPLÓ 1Q~5. október IS Lazics, demokrata a parlament legidősebb tagja Pucelj, Kmeü-párti Gerich István sertéskereskedő, Ncvisad Ivkovics Braca ngomdatuiajdanos, Novisad — Én csak látszom blazirtnak, azért mégis én vagyok a jeanesse d’orée. Pecsics Dragu'in demokrata v, miniszter — Én igt « meg a no visz fái hidat és most a radiká isok %dtík fel..* ? Z3 — Mac Allan rövidebb idd a’ait készítette el a tengeralatti alagutat, mint mi a vízvezetékünket. — Sertés vagy komló, nekem mindegy. Amihez nyalok abból úgyis arany lesz. Fodor István városi mérnök A/oviszad ti
