Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)
1925-10-18 / 278. szám
4. oTrtat BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1925 október lq A háromszor eladott villa Egy szerződés, ami miatt az ügyvédet is becsukják A jugoszláviai bíróságokat is foglalkoztatta már az a meglehetősen 1 >mplikált bűnügy, aminek érdekes fordulata, hogy a budapesti bürftetőtörvényszék két és fél évi fegyházra ítélt s nyomban letartóztatott egy ügyvédet. A btiliigy szereplőit Bácskában, de kfflöaösen Szuboticán jól ismerik. tegyházra ítélte. A bíróság elrendelte valamennyi elitéit azonnali letartóztatását. Budapesten nagy feltűnést keltett, hogy a vagyonos ember hírében álló ügyvédet az első birói Ítélet kihirdetésekor letartóztatták. Kárpáti Loránd ügyvéd szuboticai származású. Atyjának Szuboticán szállodája volt Kisorsoltuk az autót! Kulik Pál belacrkvai malomtulajdonos nyerte meg a Bácsmegyei Napló autóját Dr. Mar!arasz Lipót bácsmadarasi orvos fia, Madarász Ernő gyógyszerész 1919-ben eladta törökbálinti villáját s a benne levő bútorokat Szabó Ernönének. Az ingóságok átadásánál a szerződő felek összekülönböztek, mire Madarász a Szabónétói kapott véltelár előleget letétbe helyezte s a kommunizmus elől elutazott Madarasra, amely akkor szerb megszállás alatt volt. Madarász állandóan azít állította, hogy ő megállapodott Szabónéval a létrejött ’ adásvételi ügylet megsemmisítésére, abban a feltevésben, hogv az ügylet nem perfekt, a már eladott villát újból eladták az édesanyjának, özvegy dr. Madarász Lipótnénak. Szabó Eruöné pert indított Madarász Ernő ellen arra nézve, hogy adjon a villa átírására alkalmas okiratot s perbe vonta az ui tulajdonost, özvegy Madarásznét is. A pert meg is'nycrte, azonban nem tudott a villa birtokába lépni, mert még Ítélethozatal előtt özvegy Madarászná, továbbadta a villát Walla Józsefnétiak. Minthogy a vevő nem tudott a megvett villához hozzájutni, büntető pert indított csalás miatt Madarász Ernő és édesanyja ellen s mint bűnrészes ellen eljárás indult dr. Kárpáti Loránd ügyvéd ellen is. Kárpáti rokona Madaraszáknak, ő képviselte őket Szabóné elleni pereikben s tudta, hogy a 'törökbálinti villáj eladták, mégis ő közreműködött abban, hogy a vi!!át özvegy Madarászná eladja Walla Józsefnénak. A budapesti törvényszék Madarász Ernőt és feleségét, özvegy Madarász Lipótnét és dr. Kárpáti Lorándot közekirathamisitásbán és csalásban mondotta ki bűnösnek, s Madarász Ernőt és a feleségét két-kőt évi börtönre. özvegy Madarász Lipótnét két évi fegy házra, dr. Kárpáti Lorándot pedig két és félévi A szuboticai Lloyd helyiségében folyt le szombaton délelőtt féltizenkét órakor a Bácsmegyei Napió autósorsoiása. Már tizenegy óra tájban szállingóztak az érdeklődők a Lloyd olvasóterme felé, ahol Manojíovics Vladiszláv királyi közjegyző konstatálta, hogy az előfizetők neveit tartalmazó borítékok sértetlenek s hogy a borítékban foglalt nevek száma megegyezik az előfizetők általa hitelesített névjegyzékben lévő számmal. Felolvassa a 343. közjegyzői szám alatt felvett jegyzőkönyvet, a mely a. sorsolás feltételeit tartalmazza. Ezután Juszkó Eta, a Bácsmegyei Napló kiadóhivatali tisztviselőnője az előfizetők neveit tartalmazó lepecsételt borítékokat fel tépi és tartalmukat, a sok összegöngyölitett fehér cédulát az urnába szórta. Sokan megálltak az ajtóban és a világért sem mertek volna beljebb menni. — Jaj, úgy dobog a szivem! -lelkendezett egy kis csitri. aki már félév óta szorgalmasan gyűjti a lappédlnyokat — de jó lenne innen már autón hazamenni! Sokan az uccán sétáltak fel és alá és lesték az eredményt. Pontosan fél tizenkettőkor, mikor már az olvasóterem zsúfolásig megtelt az érdeklődőkkel, Manojíovics Vladiszláv királyi közjegyző kezébe vette az urnát és összerázta. Az izgalom ekkor hágott a tetőfokára. Mindenki Juszkó Etát nézte, aki jobbkezével az urnába nyúlt és a közjegyző intésére kihúzott egyet a sok ezer cédulából. —- Jaj. ha az enyém lenne! — sóhajtotta valaki és Radó Imre, a jeles iró, akit szintén kihozott a sodrából a sorsolási iáz, kijelentette, hogy mindig ingyen viszi autózni az újságírókat, ha ő nyeri meg az aujót. — Olyan pezsgős vacsorát rendezek, hogy na! — fenyegetőzött egy nagykabátos bácsika — csak én nyerjem... — de itt már a torkára fagyott a szó, mert a közjegyző időközben kibontotta a nyertes nevét tartalmazó papírdarabot és ünnepélyesen kihirdette: Az öt személyes Ford-autót Kulik Pál belacrkvai malom tulajdonos nyerte meg. Általános zúgolódás támadt, különösen a nők elégedetlenkedtek, miért is Haraszti Sándor, a Bácsmegyei Napló munkatársa gyorsan elkiáltotta magát: — Rendezzünk egy második próbahuzást! Az ötlet mindenkinek tetszett és a vigasz-sorsolást nyomban meg is ejtették. A tréfás sorshúzás nyertese Schilling László szuboticai egyetemi hallgató lett, akinek távollétében a sorshúzáson megjelent közönség fogyasztotta el a helyszínen a vigasznyereményt: a több személyes uzsonnát. A szerencsés nyerő természetesen nem vólt jelen, a közönség, amely ielenvolt, bánatában, nekiesett az urnának és kárpótlásul mindenki kihúzott egv marékra való cédulát. — Hátha most kijön? — mondta keserűen egy kis diákleány — és remegve felbontotta. De nem az ő ÍOESBS^SmSSsHSlöS^^ Asszonyokkal nem szabad vitűzni Irtat Mirlez Zsigmoitd Mig a szobát a tánchoz rendezték. .az urak átmentek a másik,szobába. s a kártya után nézték.. — Nem úgy van az. kedves öcsém, mondta csöndesen Szaiáy Péter s megállóit a jegyzővel a benyílóban. Ott voltak a konyakos, likőrös üvegek. töltött egy pohárral magának, egyet a jegyzőnek. — Én csak hallgatom ezt a sok beszédet, mert egy elvem van: asszonyokkal nem szabad vitatkozni Miért? Mert az aszszonynak úgyis igaza van... A leghosszabb vitatkozásnak is az a vége, hogy az asszonynak igaza van. Mért ne előzzük meg akkor? Mire való a sok beszéd, a sok keserűség: mért hisz az asszony nem azért vitatkozik. hogy meggvözessék. vagy mást meggyőzzön... Érzés az asszonynál minden ellentmondás... És azért neki van igaza, mert nem a fejével vitatkozik, hanem a szivével. A fS3 pedig könnven • téved: 'de a szív soha... Fisrveld meg azért, mi baia van az asszonvnak s azon segits... — Ej, ha én arra figyelnék... Mit figyeljek arra. — válaszolt a fiatalember, — jól tudom én, mi az ő baia: az a baia, hogv egy pillanatra sem akar kiereszteni a markából. Megfogott, . az övé vagyok, most aztán úgy akar bánni velem, minf: a háziállatával. Macskának néz. néni is kutyájának, cicának, aki ott sündörög körülötte s miiidig rendelkezésére álljon.... ö végzi a maga munkáját, akkor észre sem veszi, hon- én mit teszek, élek vagy unatkozom, de elvária. hogy tágranyilt szemmel lessem minden mozdulatát s gyönyörködlek benne. akár mocskos, akár mérges, akár lusta, mindig azt akaria érezni, hogy egy pár szem rávilágít, hogy az ura áhítattal s csodálkozva gyönyörködik benne. Ez nedig nem lehet. Akkor pedig mingvárt megvan a veszedelem. — Barátom, neked olvan tiszta igazságod van. mint a szentlrás. Mint a két kőtábla pontiai. És mégis: nézd csak. eszembe iut az én életemből egy eset... Ezt én soha senkiinek el nem mondtam, én barátom. megcsaltam egyszer az én feleségemet ... Úgy voltam, mint te... Belefáradtam a szeszélyeibe, a rigolyáiba. a mesterséges ellenmondásaiba s már nem bírtam magammal, düh fogott el. fiatal voltam: bosszút akartam állani... Tudod, nem kívánta a vérem ... Nem kellett nekem senki... nem számit... érted? ... hogy annyi nő van. de anynyi nyomorult nő, aki oicsón adia azt, amit a ieleség olv drágán mér ..... hogy... szóval káromkodtam magamban egyet, felcsaptam a kalapomat s elmentem hazulról... Hova mentem?... A kávéházba menteni, mert Debrecenben történt, . a Royalba mentem s egész éccaka ittam g mulattóm s egész éccaka csaltam szegény asszonyt, hogy csak ugv ropogott Leült a .székbe s maga elé. meredt. Meg egy pohárral behörointett s folytatta: . — Reggel, mikor kilövök a növeli nagy virradaton, karonfogva s dalolva és sokat beszélve, hát barátom. látok én az ucca közepén egy vastag, nagyhasu nőt. barátom, félig behavazva, a hogv ott áll. mint egy oszlop és az a nő a feleségem volt!... Másállapotba a harmadik kisfiámmá!... Elnémult s leütötte a szivar hamvát. Mindketten mélyen hallgattak. A jegyző Összevont szemöldökkel nézett maga elé. Igen. ez az. ezt érzi az ember; ezt megérzi, hogv ez valami nagyf s nehéz dolog... de hát... — És egész éjjel ott állott, reggelig. megvárta, mi’e én kiiövök... S ahogy meglátott, megfordult és elindult csöndesen haza. Ketten a két férfi ugv ült a mulató ház harsány s tomboló zsivajában, mint két kirgiz a pusztán a sátor előtt, ahol csak a szél fütvörész s a ménesből hallik egy-egv nyerités. Mozdulatlan, maga elé süppedt tekintettel ültek. — Ez egy szent nő. Esrv mártír. Amilyen csak nő lehet. Csak a szerelmes nő,.. És én. barátom, akkor egy akkorát vágtam az éjszakai társra, hogy az megszédült s amekkora volt. akkorát zuhant a hóba és én utána az én nőmnek... — Persze harag volt. Haragudott szegény. Hogyisne! maid még nem is haragszik. Nem azért állt ott egész éjjel, hogy ne haragudjon! — De viszont volt is oka.-■— És hazakisértem. s ahogy hazaérünk: nyögni kezd s iönnek a fájások. neve állt a papiroson. Általában senkinek sem sikerült eltalálni a saját nevét tartalmazó cédulácskát a mély, többezer kis papirgöngyöleget tartalmazó urnában. Kulik Pál malomfulajdonost a Bácsmegyei Napló kiadóhivatala táviratilag értesítette szerencséjéről. A jelenlévők, akikben némi csalódást keltett, hogy csak az egyetlen Kulik Pál nyert, csakhamar megvigasztalódtak. Jön az uj sorsolás, a melynél sokkal több nyeremény korül kisorsolásra. Lefoglalt termés A novlsadi virszabályoző társulat lefoglalhatta a ko»ui áabrovoijácok termékét Szomborbó! jelentik: A noviszadi viziecsapo'ó társulat az elmúlt hónapokban felszólította a Kolut k; .ég határában levő döbrövoljác földek tulajdonosait, hogy a hátralékos járulékaikat fizessék ki. A dobrovoljácok a felszólításra egyálta'án nem válaszoltak, mire a viziecsapoló társulat a “noviszadi agrárhívataihoz fordult, hogy tekintettel a hátralékos összeg nagyságára, adjon engedélyt, hogjt a dobrovoliácoktöl végrehajtási Utód hajthassa be a hátralékokai. A noviszadi agrárhivatal a kérést teljesítette és kiadott rendelete a’apján a vizlecsapoló társulat leioglaltaita a dobrovoljác-földek termését, körülbelül százezer dinár értékben. A dobroyoljácok nem vették tragikusan a do’goí, mert a termést tulajdonképpen azoktól a nagyrészt magyar albérlőidéi vették el, akiknek évi bérösszegért kiadták az agrárreíorm által részükre kiutalt földeket. A magyar albérlők azonban kijelentették, hogy a bérösszeg utolsó részletét nem fizetik ki , a dobrovoljácoknak, ha terméseiket nem kapják vissza. A dobrovoliácok erre hosszú buza-vema után szombaton végre küldöftségilcg megjelentek Tomics György dr. szombori polgármesternél, akit felkértek, járjon közbe, hogy a lefoglalt termést visszakapják. A polgármester megígérte a dobrovoljácoknak, hogy interveniálni fog érdekükben. — Hamar bábáért. — Még most is tisztán emlékszem, aho^v szaladtam az uccán, mint eszeveszett, kótyagos feiiel. de szinjózanon, de a lábaimnak mintha sz.árnva lett volna, szárnyak voltak kötve a saruimra, kedvesem, s hozr tam a derék jó Rédernét... ahogy beérünk a lakásba, mélv csend s az a rettenetes nyögések... szivem 'kedvesem... jól viselie magát... s figyelmesen el akarok tűnni... — De akkor ő megfövi» a kezemet s azt mondia: — Nem! — Nem eresztett el. Nem. Végig kellett néznem azt a vévhetetlen fájdalmat, ami a létezés legnagyobb cselekedetét kisári, — Jaj. ahogy a kezembe vágódtak a körmei s rám nézett azokkal az ártatlan szelíd szemekkel, mint a leölt borjú, oly keservesen s én éreztem, hogy még ott ils. az önkiv"’“t legmagasabb fokán, boldog, hogv itt van. mellette az ő egyetlené, meg van nyugodva, mert megmenti őt az ő embere, az egyetlen, akiért él. akiért neki élni érdemes... Egyet lélekzett.. hogy a szemébe toluló könnyet elfojtsa, akkor felállt. — No de gyerünk kártyázni... Már- a kártyaszobában reklamálták is őket. A jegyző nem kártyázott. csak odaült kibicelni egy kicsit. Szaiay Péter a második, vagy harmadik osztásnál visszafordult s melegen felnézett rá s azt mondta: — Nem lehet az asszonyokkal vitatkozni. barátom. Fórban vannak velünk szemben.
