Bácsmegyei Napló, 1925. október (26. évfolyam, 263-291. szám)

1925-10-18 / 278. szám

1925. október 18. SACSMEOYEI NAPLÖ 5. dféflT. Elajánlottam egy játszmát. Szeretem az ilyen embereket, kiknek éppoly kevés értelmük van, mint az élet­nek. De 5 intett, hogy nem akar sakkozni. Különben sem tud. Sajnos, barátságunknak hamaro­san vége szakadt. Egy reggel a tu­lajdonosnő azt jelentette, hogy kere­ket oldott. Kalap néikül távozott, hátra hagyva egyetlen bőröndjét, az asztalon a szobabér és ellátási dij háromszorosát, meg egy mellényt, melynek egyik zsebében egy arany­órát ialáltak, tizenhárom szines ka­vicsot, a másik zsebébsn pedig egy véres fecskét, melynek hiányzott a feje. Kosztolányi Dezső'. Mussolini testőrei Loearnőban megvertek egy francia újságírót Az Oeuvre tudőátája akasztőfa-tipusoknak nevezte az olasz miniszterelnök fekete-ingeseit TINTA © g ® A harminchetedik A kosztosház „kerékasztalánál“* mely inkább patkóalaku volt, har­­minchatan étkeztünk a nyaralóhelyen, főkép amerikaiak és angolok, kik annyira egyformák voltak, hogy so­hasem tudtam, kit ismerek már és kit nem. De volt ott egy ur, kit senki más­sal nem lehetett összetéveszteni. Ez nem vegyült közénk. Külön macska­aszta t téríttetett magáruk, melyet a „kerekasztal“ elé tettek, ott evett ve­lünk szemben, mindig egyedül. 0 volt a harminchetedik. Napbarnitott, szinte füstös ötven­éves arcát őszbe csavarodó, fekete haj övezte, mely zöldnek látszott. Senkinek stm mutatkozott be. Ha rátekintettünk, tenyerét szeme elé helyezve hárította el a kiváncsisko­­dást. Ebéd után azonban egyszer vá­ratlanul fölkelt, kezet fogott velem és igy szólt: — Jó étvágyat. Gazdagnak tetszett, de úgy öltöz­ködött, mint egy ágról szakadt csa vargó. Szürke posztónadrágja kitér­delt volt, agyontaposott fűzős cipője pedig olyan, mintha átment volna rajta egy gyorsvonat. Nem is élt már ez a cipő. Összebogozott szallagja gyászosan lógott lefelé. Egy délután a tenniszpálya körül pillantottam meg, amint a játszóknak egy elguiult labdát vett fel s meg­kérdeztem, miért eszik egyedül. — A szivem — mondta reám se tekintve és abban a pillanatban el­tűnt. Nem firtattam tovább a titkot. Fej bólintással üdvözöltem a kertben. Itt rendszerint kis dalokat dudolgatott magában, de mihelyt valaki közelébe ért, elnémult. Zavarában aztán be­szélt. Mindenkit megszólított s min­denkit azonnal ott hagyott. — Hogy van? — Jól — felelte maga, a kérdezett helyett, meg sem várva a választ — természetesen — és hátat fordított. Máskor váratlanul egy két-három napos gondolatot fűzött tovább, egy ilyen hirtelenül abba maradt, sete­suta társalgást, melyre ő még emlé­kezett, az illető már nem. — De azért lehetséges. Nem baj — tette hozzá. Egy farkaskutyával barátkozott, melyet gyakran behívott szobájába s érákig ott tartott rejtélyes céllal. Kü­lönösen a gyermekekre figyelt, kiket állandóan lesett, követett. Érdeklőd tem, milyen nemzetiségű. — Ah — legyintett a kezével — valahonnan Európa másik végéből. Szégyelte a nemzetiségét ? Külföl­dön vannak olyan emberek, kik gazdagabb, boldogabb országokban letagadják szegény kis népeiket. Az irodában azt mondották, hogy a dicső portugál nemzethez tartozik és útle­vele. mely földbirtokosnak tünteti föl, rendben van. Általában nevetséges különcnek tartották, egy levitézlett diplomatának, vagy egy ártalmatlan félbolondnak. Én egyikben sem vol­tam bizonyos. Csak abban, hogy ná­lánál még nem láttam szomorúbb portugált. Egy alkalommal késő éjjel halad­tam át a kerten. Portugál barátom a pázsit közepén állt, két kis bádog asztallal kezében, azokat emelgette, ütemesen. Tornázott. A sötétből fe­lém szólt: — Tud sakkozni? Azt hittem, sakkozni akar s mohón Locarnobó! jelentik : A locarnoi Piazza Grande árkádjai alatt szom­baton kínos incidens folyt le, a mely némiképpen megzavarta a külügyminiszterek konferenciájá­nak nyugodt és méltóságteljes külső impresszióit. Az árkádok alatt Mussolini test­őrségéhez tartozó fasiszták meg-Budapestről jelentik: A prágai parla­ment legutóbbi ülésén, amint ismeretes, a kommunisták javaslatot nyújtottak be, amelyben felszólították a csehszlovák kormányt, hogy tiltakozzon Budapesten Rákosi Mátyás és társai halálraitélése ellen. A javaslat vitája során a szociál­demokrata és nemzeti szocialista képvi­selők is élesen támadták a magyar kor­mányt és követelték, hogy a kommunis­ták javaslata értelmében a humanizmus és a demokrácia nevében a kormány Rákosiék érdekében tegyen lépést Bu­dapesten. A prágai parlamentben lejátszódó ese­mények nagy megütközést keltettek magyar kormánykörökben, ahol az a vélemény alakult ki, hogy a csehszlovák törvényhozás illetéktelenül beleavatko­zott Magyarország belügyeibe. Ezt a Géniből jelentik: A kisebbségi konferencia záróülésén Griinbamn, a lengyel országgyűlésen a zsidó cso­port tagja, héber nyelven elmondott beszédében kifejezésre juttatta azt a gondolatot, hogy a zsidóság már a békeszerződések megszületésekor mindent elkövetett a nemzeti ki­sebbségi jogok érvényrejutása érde­kében. Kraft István dr. jugoszláviai né­niéi képviselő kifejtette, hogy bizo­nyos mértékben megérti az államok­nak azt az álláspontját, hogy leki­­csinyitőnek tartják önmagukra néz­ve azt a körülményt, hogy a kisebb­ségi jogok tiszteletbentartására kí­vánják őket szorítani, holott a na­gyobb államok ilyen irányú kötele­zettséget nem vállaltak. Helyesli a határozati javaslatnak azt az állás­pontját, hogy a fcisebbségek jogait minden államnak egyetemesen kell biztosítani. Wodáer, a Dániához csatolt né­metek képviselője, bár helyesnek tartja, hogy a kongresszus program­ján nem szerepel a territoriális auto­nómia, — amint hogy’ az ukránok idevonatkozó kívánságának sem le­kérdezték tőle, ő irta-e lapjába azt a cikket, amelyben a Musso­lini szállásául szolgáló Villa Fa­­rinellit őrző feketeingesekről azt állította, hogy sötétképü akaszlófa­­iipusok. Az újságíró igennel vá­laszolt, mire az egyik fasiszta két­szer arculiitölte. Az incidens a konferencia részt­vevői körében kínos feltűnést keltett. íeiiogást magáévá tette a kormány is, amely utasította a prágai magyar köve­tet, hogy fejezze ki tiltakozását az ille­téktelen beavatkozás ellen. A kormány intézkedéséről a Magyar Távirati Iroda utján a következő kommünikét bocsáj­­tották ki: — A csehszlovák parlament csütör­töki ülésén a parlament elnöksége en­gedélyt adott arra, hogy a felszólaló képviselők kizárólag magyar belügyi kérdésekkel kapcsolatos nyilatkozatot tegyenek. Illetékes helyen közük a Ma­gyar Távirati Irodával, hogy a magyar kormány utasította prágai követét, hogy a csehszlovák parlamentben az elnökség beleegyezésével a magyar belügyekbe történt illetéktelen beavatkozás ellen a csehszlovák kormánynál a legerélye­sebben tiltakozzék. lelt meg a kongresszus és azt vita­tárgyává tenni nem1 engedte, — hangsúlyozta, hogy nem tartja illo­­jalitásnak, ha olyan nyilatkozatok történnek, amelyek szerint az általá­nos béke biztosítására territoriális autonómiákat tartanak kívánatosnak. A konferencián felszólaltak még Pi­­lucki zsidó képviselő a lengyel par­lamentben, Christianssen, a németor­szági dánok meghízottja és Herman, a németországi lausitzi szlávok de­legátusa. Az autonómia kérdésére vonatko­zó határozatok tárgyalása során Ro­binson, a litván parlament zsidó kép­viselője és Wolff Leó, a csehszlová­kiai lengyelek delegátusai után Flachbarth Ernő dr., a csehszlovákiai magyar kisebbség képviselője, az autonómia gondolatát a romániai és a jugoszláviai magyar csoportok ne­vében is melegen üdvözölte. A ma­gvar politikai és jogfejlődés során Kossuth Lajos az ötvenes években elismerte a kisebbségeknek azt a jo­gát, hogy közjogi tényezőkként szervezkedjenek. A területi autonó­mia terén Horvátországban tették eddig a iegkomolyabb kísérletet. Történelmi tradícióinkat követeljük, — mondotta — ha kulturális autonó­miát követelünk. A csehszlovákiai' magyarok a kultuirautonómiát SzlO- venszkó területi autonómiájának ke­retén belül akarják megvalósítani, a melyet a st.-geravaini kisebbségi szerződés és az a szerződés bizto­sítja, amelyet az amerikai szlovákok és Masaryk Pittsburgbaai kötöttek, de a prágai kormány ezeket eddig nem hajtotta végre. Margulics, a csehszlovákiai zsidó kisebbség képviselője után Gündisch Guidó dta magyarországi németek nevében szólalt fel. Európa békéiét a kisebbségi védelmi eszme győzel­me nélkül nem lehet biztosítani. A nemzetiségi eszme nemzetközi prob­lémává vált. Mi, kisebbségek kívánjuk, mondotta — hogy a kisebbségi prob­lémák népszövetségi megoldásánál minket is hallgassanak meg. Mun­kánk — fejezte be beszédét — kon­struktív, nem destruktiv. A kisebbségi konferencia a követ­kező határozatot hozta: Azokban az európai államokban, amelyeknek ha­tárai közt más nemzetiségi népcso­portok is. élnek, minden nemzetiségi népcsoport jogosult arra, hogy a sa­ját nyilvánossági joggal felruházott testületéiben, a sajátos viszonyok szerint területileg vagy személyileg organizálva, kifejtse és ápolju a ma­ga nemzetiségét. A delegátusok az önrendelkezési jogban látják az út­ját annak, hogy az államokban a ki­sebbség és a többség lojális együtt­működése súrlódás nélkül alakuljon ki és az európai népekkel való kap­csolat egymásközt megjavuljon. A kongresszus elhatározta, hogy a kisebbségi kérdés megoldásával foglalkozó minden nemzetközi szer­vezetnek kifejezi legmelegebb hálá­ját és azt a kérését terjeszti eléjük, hogy ezen a területen fenkölt céljaik érdekében a jövőre is tegyenek meg mindent. Zöld kaderes gyilkos a szombori törvényszék előtt Befejeződött a vizsgálat Dejanovics ellen A Bácsmegyei Napló megírta, hogy Krsztonosics Gyura kulai rablóbandájá­nak ügye ismét foglalkoztatja a szom­bori igazságügyi hatóságokat. Megír­tuk, hogy Krsztonosics Gyura jól meg­­j szervezett rablóbandájával fosztogatta a forradalom idején Bácskát. Annakidején. I Krsztonosicsot a szombori 'törvényszék j büntető tanácsa felelősségre vonta és tíz évre ítélte d,. míg abanda egyes tag­jai 3—7 évig terjedő szabadságvesztést büntetést kaptak. Krsztonosics az ítéle­tet megfelebbezte és a semmitöszék fel is mentette. »s ,,j A mostani uj eljárás nem Krsztono­sics Gyurára vonatkozik, hanem ban­dájának egyik tagja: Dejanovics Péter volt zöldkáderos rabló ellen indult meg; Dejanovicsot nem tudták elfogni annak­idején és igy ellene az eljárást nem fs folytatták le 1921-ben. Dejanovics hosz­­szu bujdosás után került dó 1923-ban, mikor már azt hitte, hogy a neve fele­désbe ment. A szombori rendőrség azonban elfogta és átadta az ügyész­ségnek. Dejanovics lelkiismeretét több súlyos rablás és gyilkosság nyomja és a most megindult vizsgálat alkalmával már is súlyos vallomások hangzottak el elle­ne. Eddig több. mint húsz tanút hall­gatott ki Szarka Szvetiszláv. a szom­bori királyi törvényszék vizsgálóbirája. Érdekes, hogy Dejanovics legutóbbi ki­hallgatása alkalmával azzal vádolta meg a bandavezért: Krsztonosicsot, hogy egy alkalommal a Péter király-csator­nába akarta bdefojtani. A mostani vizs­gálat Dejanovics állítását nem igazol­­; ta és igy Krsztonosics ellen nem indul I uj eljárás. A Dejanovics elleni vizsT gálát most befejeződött. «Hitották e párisi L Oeuvre Locar­­noba kiküldött tudósítóját és meg-A magyar kormány tiltakozik a prágai parlament Rákosi-vitája miatt Magyarország belügyeibe való beavatkozásnak tekinti a cseh­szlovák kommunista és szocialista képviselők felszólalását A kisebbségi jog biztosítása nemzetközi kötelesség A genfi kisebbségi konferencia záróülése 1

Next

/
Thumbnails
Contents