Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-06 / 238. szám
1925. szeptember 6. BACSMEGYEI NAPLÓ 17. oldal. len levelet, hogy Éva nagyságos asszonyhoz juttassam, mert szakítani akarsz vele? 'MARIA Ez tehát nem a te leveled? V1DICS Persze hogy nem! ZSÓFIA Ez a levél a férjemé? VIDICS Természetesen. MÁRIA Hát neked csak át kellett volna adnod? ' VIDICS Igen. ZSÓFIA És a házikabátban fejeltctte. .VIDICS Igen. Ép le akartam pecsételni, amikor belépett a feleségem, erre én zsebembe rejtettem. MÁRIA (Vidics nyakába ugrik) Milyen igazságtalan voltam veled szemben! ZSÓFIA (Drázsicshoz) Te gazember, hát ez a te leveled? DRÁZSICS (az égre néz) Uram1, a te kezedbe helyezem telkemet! ZSÓFIA Felelj! Mit hallgatsz most, te csaló, te hűtlen, te gonosztevő! Hát illik ilyesmi egy nős férfihez, akinek ilyen jó felesége van? Hát igy tartod meg te hüsége&küdct, amit az cltár előtt tettél? MÁRIA (aki közben megnyugodott, nevetve) Csekélység, bolondság. Ki mérgelődik ilyesmin? ZSÓFIA Mi? Hát nem elég az, hogy a férjem megcsal,. hogy mással van viszonya? MÁRIA Ez csak annak a‘ jele, hogy szivében két asszonynak is van helye! ZSÓFIA De nem szabad, hogy igy legyen! MÁRIA És mégis lehetséges. ZSÓFIA Igazán: szép elv! MÁRIA Nem szép, de igaz. Látod Zsófia, én a te helyedben igy szólnék: »Hallod Lázó, hagyd el Éva asszonyt, elég ha én a nyakadon vagyok.« ZSÓFIA Én vagyok a legszerencsétlenebb aszszony a világon (sir.) MÁRIA Majd megnyugszol, ha elvonult az első vihar (leül az asztalhoz) Parancsolsz kávét? A kuglóf nagyon jó, már jobb nem is lehet. ZSÓFIA Nem kérek semmit. El akarok menni! Hová? Magam sem tudom, csak megyek a világba, az ördöghöz, a pokolba (a pamlagra veti magát és sir.) MÁRIA Ki haragudna a férfiakra? Nem érdemlik meg, hogy miattuk elveszítsük étvágyunkat . . . És aztán? Minél többet mérgelődünk, ők annál többet nevetnek, sőt akkor a legbüszkébben, ha szemükre vetjük, hogy hűtlenek és csélcsapok. Nincs-e igy, kedves Zsófikám? ZSÓFIA (egyszerre Lázárra támad) Mond meg rögtön, ki az az Éva asszony? DRÁZSICS (magában) Most kezdődik a kihallgatás (fenn) Éva asszony? Sohasem hallottam valamit róla. Talán te többet tudsz felőle, kedves barátom, ZSÓFIA Téged kérdezlek, beszélj! Kitől kaptad ezt a levelet? DRÁZSICS Ezt a levelet? Honnan kaptam ezt a levelet? Ja igen, ezt a levelet? Képzeld csak ezt a levelet találtam. Igen, igen, egészen jól emlékszem, ezt a levelet találtam. VIDICS (magában) Nagyszerűen tud hazudni! ZSÓFIA Találtad? Hol a csodában találtad? DRÁZSICS Hol? . . . Várj csak kérlek! ... Hol is találtam ezt a levelet? VIDICS (magában) No erro én is kiváncsi vagyok! DRÁZSICS Igen, útközben találtam, mikor Vászóhoz jöttem, hogy bejelentsem látogatásodat, mint ahogy mondtad is, hogy jelentsem be, nehogy Mária nagyságos asszony máshová menjen el. Ezt meg is tettem. Hát nincs igy, Vászó? ZSÓFIA A levél, a levél! Hol találtad a levelet? DRÁZSICS (zavartan) Hol találtam? Hol is találtam? Hát it! ZSÓFIA Itt? DRÁZSICS Itt. ZSÓFIA Ebben a szobában? DRÁZSICS Igen, ebben a szobában. VIDICS Hogy hazudik! ZSÓFIA Hát ez nem a te leveled? DRÁZSICS Az enyém? Na még csak az kellene! sértés rám nézve. ZSÓFIA De hogyan került a levél a házikabátba? DRÁZSICS A házikabátba? (magában) Mit mondjak most (fenn) Azért volt a házikabátban, mert Vászó tette oda. Különben is Vászó megmondhatja. ZSÓFIA De hogyan került a levél Vidics úrhoz, mikor te találtad meg? DRÁZSICS Hogyan? Hát én találtam meg a levelet s átadtam Vászónak. ZSÓFIA ügy? És miért éppen neki? DRÁZSICS Mert őt illeti meg. Ez VIDICS Engem? Ohó, Lázó! DRÁZSICS Azaz nem is annyira téged, mint . . . Ki is írta alá a levelet? ZSÓFIA Éva. DRÁZSICS Akkor hát Évát illeti a levél. MIND Évát? DRÁZSICS Igen, Évát. VIDICS Az én húgomat? MÁRIA A sógornőmet? DRÁZSICS (magában) Nagyszerű gondolat! (fenn) Természetesen! . . . Hát nem hívják öt Évának? MIND De igen. DRÁZSICS Értik incst már az egész ddgot? Egy levelet találtam ebben a szobában. Az aláirás: Éva. Szerelmes level. A te.stv élbátyja van legközelebb. Komédia, botrány, sirás, könnyek . . . ime, igy került a levél a házikabátba (magában) Hál’ istennek, hogy igy kihúztam magam! VIDICS (magában) Ez aztán tud hazudni! ZSÓFIA Becsáss meg, kedves férjem. így aztán egész más megvilágításba kerül a dolog! Mindjárt gondcilhattam volna rá de ki hitte volna? Éva! Meg tudsz bocsájtani nekem? DRÁZSICS Tulajdonképen nem kellene, mert nem érdemelted meg. de én jó férj vagyok és nem tudok rád haragudni (közeledik feléje.) MÁRIA Az lehetetlen, hegy Éva szerelmes leveleket Írjon . . . Ö még oly fiatal, csöndes s tulajdonképpen senkit sem ismer Milán urat kivéve, de hozzá is alig szól, ha öljön látogatóba. Nem, nem, ez lehetetlen! . . . Különben megkérdezhetjük Évát, majd érte küldök. DRÁZSICS Semmiesetre. Én abba nem egyezhetem bele, hogy ilyen szerény lányka előttünk tegyen vallomást. Ez nem lehet! Ha majd egyedül lesznek vele, úgy kikérdezhetik, de előttünk semmiesetre! (Magában) Még csak ez hiányozna! (fenn) Asszony, menjünk haza. MÁRIA íme, csak beszélni kell ró','a s máris itt van. DRÁZSICS (magában) Itt van? Végem van! Tizenharmadik jelenet. ÉVA Jónapot (Zsófihoz) Kezét csókolom. Nem is tudtam, hogy itt vannak, különben előbb abbahagyhattam volna munkámat (Az órára néz, magában.) Már fél hat s ö még nincs itt! ZSÓFIA Még mindig elég korán jöttél, kedves Éva. ÉVA Nagyon örülök, hogy igy van,, ment ennek az a jele, hogy még soká fognak itt maradni. DRÁZSICS Téved, kisasszony, mert mi azonnal megyünk haza. Ugye drága asszonykám? ZSÓFIA Majd meglátjuk, ez Évától Függ. ÉVA Tőlem? Akkor még soká fognak itt maradni. DRÁZSICS (magában) Oda minden reménység! MÁRIA Ki tudja? ÉVA Én tudom, kedves sógorasszony, mert a nagyságos asszony társasága mindig kellemes. MARIA És mi kellemes még neked? ÉVA Milyen kérdés! Annyi kellemes dolog van a világon, hogy nehéz lenne őket mind felsorolni! (magában) Még mindig nincs itt! MARIA Például — szerelem, ÉVA Azt nein tudom, hogy a szerelem kellemes-e? (magában) Mit jelentsen ez? MÁRIA Azt hiszem, mégis tudod! Éva, nézz a szemembe! ÉVA De Máriád MÁRIA Mondj igazait! írtál-e már életedben levelet? ÉVA Hogyne! Bátyámnak, mikor az intézeiben voltam, azután barátnőmnek, aztán tanítónőimnek boldog uj évet és névnapot kívántam . . . MARIA De ezen kívül, olyan . . . olyan . . . más levelet. ÉVA Más levelet? (magában) Rossztól tartok. MÁRIA Igen, más levelet, amelyet szerelmes levélnek mondanak. ÉVA Kedves Mária, milyen kérdés! MARIA Például ezít a levelet! (megmutatja). ÉVA (magában) Elvesztem! MÁRIA Te zavarban vagy, semmit se szólsz? ÉVA Kedves sógorasszorty . . . kedves Mária... a levelet tényleg én irtain ... de csupán stiiisztikai gyakorlatból, mert tanítónőnk azt mondta, hogy gyakoroljuk magunkat'a levélírásban. DRÁZSICS (magában) Hát ez mi?! Beismeri! VIDICS Már nem vagyok elég okos! MARIA Úgy tehát senkinek se írtad? ÉVA Senkinek! (magában) Rosszul érzem magam. MÁRLA Senkibe sem vagy szerelmes? ÉVA De, kedves Mária . . . MÁRIA És senkisem beléd? ÉVA Milyen feltevések! MÁRIA Jól van, mindjárt megnézzük a levelet (felveszi és olvassa a levelet) »Drágám! . . . Azt ircd, hogy hat órakor jössz . , .■< és igy tovább. »De ha akarod korábban, ugv értesítselek . . és igy tovább. Úgy látszik ez a levél elveszett. Tehát a címzett, mivel értesítést nem kapott, pont Itat órakor érkezik (az órára néz) Két perc mullva-hat. ÉVA (magában) Végem van! MÁRIA Ha senkisém jön, akkor igazad van, de ellenkező esetben ... (az óra üt. Mária olvassa) Egy___ kettő.... három.... négy,.,, öt.... hat! Tizennegyedik jelenet. MILÁN (Jánossal belép) Alászolgái»! (Mind nevetnek. Éva sir. (Magában) Mindenki nevet, csak Éva sir. Mit jelentsen ez? (fenn) Bocsánatot kérek, hu alkalmatlankodom . . . véletlenül ép erre mentem, mikor vidám nevetést hallottam s ezért bátor voltam néhány percre, bejönni (János elveszi botját és kalapját és keres valamit a földön.) MIND (nevetnek) Véletlenül? MILÁN Igen, véletlenül- és hálát kell adnom a véletlennek, hegy ilyen kellemes társaságba hozott . . . De ön kisasszony ... ön nem is mosolyog, Szabad az okát tudnom? (Éva hallgat) Bocsásson meg, de nem tudom megmagyarázni magamnak ezt a jelenetet. VIDICS Kedves Milán, ennek a jelenetnek egy csekélység az oka, egy levélke . . . JÁNOS (magában) Levélke? VIDICS Mely véletlenül elveszett és megtalálta tot t. JÁNOS Hát megvan a levél? És én mennyit keresnem ! VIDICS Mi az, mit beszélsz itt bolondokat? JÁNOS Bocsánatot kérek,, nagyságos ur, de én elvesztettem egy levelet, melyet már régen keresek. MIND Egy levelet? JÁNOS Igen, egy levelet, melyet Milán urnák kellett volna átadnom, de hogy kitől kaptam, azt nem mondom meg. MIND (neveltnek.) MILÁN (magában) Minden kiderül! JÁNOS Ezt a levelet ép alvás közben kaptam s ezért bedugtam a házikabát zsebébe. VIDICS A házikabát zsebébe? JÁNOS Bocsásson meg nagyságos ur, de valahányszor a fotöljben alszom . . . MARIA A fotöljben? JÁNOS ... mindig a nagyságos ur házikabátját veszem fel, hogy ne rontsam a libériámat. MÁRIA Tehát most minden világos! ZSÖFIA Most már én is értek mindent! VIDICS (magában) Én csak most kezdem nem érteni. (Drázsicshoz) És te? DRÁZSICS Egy szót sem. Ez a levél tényleg Éva levele, de akkor hol az enyém? MÁRIA A tréfa nagyszerűen volt kigondolva, én okultam belőle. Örökre kigyógyitott -a féltékenységből. ZSÓFIA Ugyanúgy engem is, kedves Lázó. De ahogy te tudsz alakoskodni! VIDICS Hála istennek, hogy végre meggyőződtetek a férjek hűségéről. Remélem, ezentúl nem fogod átkutatni házikabátomat? MÁRIA Soha többé! -VIDICS De add csak ide a házikabátot, szinte bele izzadtam ebbe a bolondságba. MÁRIA Itt van, kedves Vászó (hozza a kabátot.) VIDICS (Drázsicshoz) Gazember legyek, ha az egészből értek valamit. Én határozottan emlékszem, hogy a levelet a házikábát zsebébe tettem és ha nem csalódom, a icbb zsebbe (belenyúl a zsebbe.) Ebbe a zsebbe! (felkiáltva) Hát itt a levél! DRÁZSICS (kitépi kezéből a levelet) Hallgass, ha istent ismersz! MARIA (nevet) Csak egész nyugodtan. ZSÓFIA (nevet) Most már nem csapnak be egykönnyen. VIDICS Akkor minden rendben van. MÁRIA De mit csináljunk a vádlottakkal? (Évára • és Milánra mutat.) VIDICS Ök egymáséi lesznek, mert ez a befejezése minden vígjátéknak. Függöny. Ford. Szeatefeky Kornél. Ne felejtsék el, hogy a szépséget az arc fidesége adja meg és ez csak úgy érhető el, ha „VISAGINE ADELINA PATTI« arctejet, használ. Üvegje 30 dinár. LABORATOIRE „ADELINE PATTI« PARIS. Főképviselet Jugoszláviára ZAGREB, GAJEVA ÜLICA 8
