Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-06 / 238. szám

2. oldal,

BACSMEGYEI NAPLÓ

19'5. szeptember 6.

küldi ki Zagrebba s hogy Makszimovics olyan kérdésekben is tárgyal, amelyek nem belügyi tárcája körébe tartoznak, ez eklatáns cáfolata annak, hogy a miniszter és Radicsék közt elleniét van.

Makszimovics a horvátországi cdminiszlrativ tisztviselői hatban eszközlendő további változásokon kiviil a közjegyzők ügyében tárgyal. Amíg Pribicsevics-ék a kormányban voltak s az igazségügyminiszter Pribicsevics-párti volt, a kortesszolgólatok jutalmazásénak leggyakoribb módja a közjegyzői kinevezés volt. Horvátországban három év alatt megd npláztálc a közjegyzők számát. Az uj közjegyzők kivétel nélkül Pribicsevics-pártiak,

A régi közjegyzők tiltakoztak a közjegyzői stailumok szaporítása ellen, Makszimovics most arra vonatkozólag tárryal, hogy Lukinics Edo igazságügy miniszter el ta! valamennyi közjegyzői kinevezést megserrímisittetik.

Az of asz ügyvivő panasza a jugoszláviai olasz munkások kiutasítása miatt CamaccJ beogradi o'asz ügyvivő szomoaton d‘lelőtt felkereste Ríbarzs Ottokár meghatalmazott minisztert, akinél panaszt emelt a jugoszláv állami szolgálatban levő olasz munkások elbocsátása és kiutasítása miatt. Az o asz ügyvivő hivatkozóit arra, hogy Olaszországban több jugoszláv munkás van állami szolgálatban és ezeket mégsem bocsátják el. Az ügyvivő kérte egyben, hogy a kormai y ebbm az esetben már a neptuni egyezmény alapján járjon el, bár az még nincs ratifikálva. Ez. az egyezmény ugyanis előírja, hogy egyik állam sem utaslhatja ki területéről a más'k állomhoz tar tozó munkásokat.

A minisztertanács ülése Hosszabb szünet után szombat

déle’Ő't n minis7 ter', an ács Gvurisics Márkó Igazságügy miniszter, miniszterelnök helyettes elnökletével ülést tartott. Az ülésen, melyen résztveü a kormány valamennyi Beogradban id zó tagja, kizárólag resszortügyekkel foglalkoztak. A minisztertanács többek közt félmillió dinár segélyt szavazott meg a leégett délszerbiai N’csitorova község újjáépítésére, a sz rajevói Napredak egyesületnek pedig ötvenezer dinért utaltak ki a horvát milleniumi ünnepségek

A pénzügyminisztériumban bizalmas megbeszélések folynak, amelyek a tartományi, kerületi és járási pénzügyigazgatóságok és a pénzügyi delegációk átszervezésének kérdését vitatják meg.

Az adminisztráció nehézkessége, lassúsága és költséges volta késztette a pénzügyminisztert, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzon. A sok ankétozásnak eredményeképpen -- amint feltétlenül megbízható forrásból értesülünk —két konkrét, de egymással teljesen ellentétes álláspont alakult ki.

Az egyik terv — ez a kisebbség álláspontja — a tartományi pénzügyigazgatósdgok megszüntetését és pénziigyigazgatósági tartományi inspektorátusok létesítését javasolja. Az inspektorátusoknak a kerületi és járási pénzügyigazgatóságok volnának alárendelve.

A másik ten> amelynek megvalósításáért különösen dr. Savaik Iván IHibijanai pénzügyi delegátus, dr. Nedeljkovics Milán, a szuboticai jogakadémia volt tanára, ezidőszerint a postatakarékpénztár vezérigazgatója, Dimitrievics Lázár vezérpénzügvigazgató harcolnak, ezzel ellentétben a tartományi pénz(igvigazgató-ságok oly átszervezését javasolja, hogv azok hatásköre 'én"ppesen kibővüljön, az adminiszrendezésének céljára.

A postaügyi miniszter előterjesztésére a minisztertanács fogalkozott a Hrvatska Radisa egyesületnek azzal a kérelmével, hogy a kormány postabélyegmentességet adjon száméra, döntést azonban nem hozott.

A közlekedésügyi miniszter javaslatára végül a kormány harmincezer dinár jutalmat szavazott meg a zagreb—brodi vasútvonal kijavításán dolgozó munkásoknak.

tráciö decentralizdlóájék és ezáltal gyorsabb legyen. Ez a terv a pénzügyigazgatóságra (bízná a pénzügyminisztérium mai adminisztrációs munkáját, úgyhogy ezek a tartományi pénzügyigazgatóságok teljesen tehermentesítenék a pénzügyminisztériumot, amelynek az^ elvi döntések és a törvények kodifikálása maradna a hivatása.

A pénzügyi adminisztráció átszervezése ma már nem halasztható tovább. Az egész országból a pénzügyminisztériumhoz jutnak fel az illetékkiszabások aktái s még a háborús akták jelentékeny része is elintézetlen. A pénzügyigazgatóságok vaggontételekben küldték az iratokat a minisztériumba, úgyhogy a pénzügyminisztériumban a padlások, pincék már mind megteltek a sok százezer felülbírálandó aktákkal és a pályaudvarokon további akíaliegyek tornyosultak.

A pénzügyminisztérium illetékkiszabási osztálya, hogy az aktatömegektől szabaduljon, bélyegzővel egyszerűen lebélyegezte az aktákat, akárcsak a postahivatalokban az érkező vagy továbbítandó leveleket és ezzel az ellenőrzésnek is eleget tett.

De a pénzügyminisztériumban belátták, hogy ez a helyzet tarthatatlan és ezért ezt az osztályt megszüntette, vezetőjét nyugdíjazta, hivatalnokait elhelyezte és az egész, vaggonrakómányokra menő aktákat elküldte a tartományi pénzügyigazgatóságokhoz, ahol a tengernyi restanciákat most dolgozzák fel.

A kibővített hatáskörű tartományi pénzügyigazgatóságok az egész adminisztrációt képesek volnának egyszerűsíteni.

A beavatottak szerint az átszervezésre még ez évben kerül sor.-----------------------------Beismerő vallomást tett

az újpesti bankjeifyhamisifó

A letartóztató'.! cscdarabbi fe o’tíotta Fried ander Frigyest esküje a ól

Budapestről jelentik: A hamis milliósok ügyében folyó nyomozás során szombaton reggel nagyjelentőségű fordulat állott be. A letartóztatásban levő Friedländar Frigyes beismerő vallomást tett Debrecenben a nyomozó hatóságok előtt.

Friedländer Herman olaszliszkai csodarabbi, akit a nyomozás során szintén letartóztattak és Debrecenbe szállítottak, a fogdában szemrehányást tett unokaöccsének, Friedländer Frigyesnek, hogy miért nem tesz beismerő valló? mást.

Mikor az őrök visszakisérték celláikba a foglyokat. Frredländer Frigyes útközben sírva kérte a rabbit, hogy oldja fel esküje alól, melyet bűntársainak teil és ekkor hajlandó vallomást tenni, meri eddig csak esküje tartotta vissza beismeréstől. A vizsgálóbíró engedélyével) a rabbi fel is oldotta Friedländer Frigyest a bűntársainak tett esküje alól, mire Friedländer Frigyes azonnal jelentkezett a vizsgálóbíró előtti valiomástéteír re. A vizsgálóbíró ezekután csak szombaton reggel hallgatta ki Friedländer Frigyest, aki elmondta, hogy kiktől kapta a hamis bankjegyeket és egyéb, ez ügyre vonatkozó fontos adatokat is közölt a vizsgálóbíróval. Az ájta’la megnevezett személy. , — akinek nevét egyelőre a nyomozás érdekében nem hozzák .nyilvánosságra — egy Budapesten élő rovottmultu egyén, akinek most nincs bejelentett lakása. Azt hiszik, hogy a milliós bankjegyek hamisítóját a Regrövidebb időn betűi sikerül a rendőrségnek kézrekeriteni.

Vagouszámra küldte n pénzügyminisztérium az elintézetlen aktákat a pénzügyigazgatéságokkoz

A pénzügyi szolgálat átszervezése AnU élezések a penzügymiaisztermmban

A kripta vendége

Irta: Sz. Szigethg Vilmos

A szegény kis Kirchenmaver Bettiké korán elvégezte. Tizennyolcadik esztendeiét sem töltötte be s máris visszaszállt a vértelen angvátok közé. akiknek soraiból valamikor földi szereplésre elindult.

A tantik. a bácsik, szorongva állták körül a ravatalt, gyászukba külön aggodalom is vegyült. .Mire külső országból megérkeznek a szülei, már eltemették. Oh. hogy müven messzire estek egymástól az országok, félve röpüli át a határt a madár is.

Lujza néni. ceremóniák nagymestere mindenkor, mondom. Luiza néni leghamarabb nyerte vissza a hidegvérét és átlátván a helyzetet, megállapításokat tett.

— Az anvja ugv sem haevia itt. bizonyos vagvok benne, hoev hazaviteti. A Kirchenmaverek mindig egvütt éltek és egvütt is alusznak a családi sírboltban. Hát vigyázni kell a temetésnél. Nem lehet az végleges, csak átmeneti. Ahogv vendég volt a szegény kis teremtés nálunk, ngv maradion vendég a hazatértéig.

— Az ám. ha sírboltunk volna, okoskodott bete az egvik bácsi, mire Frau Lujza leintette,

— Ezt én is tudom, de végtére lehet a doi’gon segíteni. tea-ve Heim néni. édes lelkem. Mindig bírtam az irgalmas szivében, a maguk kriptái a pedig olyan üres . . .

Heim néni szeméhez nyomta a zsebkendőt.

— Csak a szegénv Lórencem pihen benne, az Isten nyugosztalta. Az is idő előtt ment tí. hiszen végtére hetvenöt évvel még nem kellene annvira sietnie

az embernek. De mindenben sietett, főleg élni.

— Csak egv-két hétről van szó. szőtte tovább a gondolatot Lorza tant.

Heim néni kisírta magát, megvádolta a sorsot, amiért három hónán előtt özvegyi sorba sodorta, aztán megértvén mindent, lólelküen helybenhagyta.

— Hogvne adnék helvet az ártatlan léleknek, ki adton, ha én nem. Csak temessék szegénykét oda. mihozzánk addig is. amíg haza mehet. Aztán ne feledjétek el a kripta-ku’esot. azt a párnám alatt őrzöm. Tudniilik számolnia kci’il az embernek az én koromban már mindennel, hátha egvszer nem ébredek fel.

Heim néni jóságos leikéről azon az estén — haioMvlrrasztás közben — végtelenül sok elismerő szó esett s megbocsátották neki még azt is. hozv Lórenc bácsit túlságos kordában tartotta. Aki azt állította, hogv zsarnokoskodott vele. azt leintették, arra meenehezter!tek.

— A férfi legyen hálás, ha női gondoskodás őrködik fölötte, adta be a garast Lujza tánt. Heim néni pedig mindig tudta. hogv mit csinál, hisz ö maga volt a megtestesült gondviselés.

Másnap reggel azonban — még alig nyitották ki a kapukat — Heim Lőrinc özvegye ott kopogtatott Luiza tánt ajtaján.

— Ébren vagV rrfár. Fiam? Oh. persze hogv persze, nem is lehet ez másképpen, hiszen nem tartozik egyikünkre se a mai divatos asszonyokhoz.

— Nini. milyen kedves vendég! Reggelizett már a kedves néni?

— Nem értem rá. mert siettem, nagyon fontos és sürgős az üzv. Képzeld, fiam. semmit sem aludtam az éi.iel. mert hiába van az embernek ió szive, ha közbelép az esze. Tudod, arról a teremtésről van szó. hát abban siettem hozzátok.

aki bizalmasom voltál mindig. Az ilyesmit nem lehet akárkinek az orrára kötni, de neked el merem mondani, mert tudom. hogv sokat szenvedtél életedben, már mint amié az urad élt. Hogy én mit szenvedtem, arra kéotelen az emberi tehetség. Lórencem. az Isten nvugasztaija. áldott tó ember volt de megbízhatatlan a szegénv. ötven évet éltem át velő és mindig kételkedtem a hűségében, habár olyan ügyes volt. hoev semmi dolgának a nyomára nem tudtam jutni. Hogyan csinálta? — azt csak ő tudta, a megboldoguld. De az asszonvnép megérzi az ilyesmit, az én eiöérzetem pedig mindig finomabb és érzékenyebb volt. mint akárki másé. Mit magyarázzam éppen neked, hiszen szenvedtél^ eleget te is.

Lujza néni véglghuzta vékony két ujjával még vékonyabb száiaszélét s nagyot sóhajtott.

— Azt mondom én a kedves Heim néninek, hogv a férfiak mind komiszak. nem érdemes érettük annvi áldozatot hozni. Teszem azt. az én megboldogult Mátyásom . . .

— Hát ugv volt az. folytatta Heim néni. elvágva minden eFen-mese fonalát, hogv sosem tudtam semmi bizonyosat, csak éreztem mindent

— Az érzés a fö. vélte Luiza,

— Éreztem és támogatást találtam föltevésemhez sok apróságban. Ahogy ebéd után elsietett hazulról és ahogy a nőket nézte az utcán. Lórenc. mondtam neki néha. moderálhatnád magad, hiszen vén szamár vagv már s a lánvok szeme nem rajtad akad meg. De ha szereted járni az áprilist legalább ne tézv engem nevetségessé.

Tagadott. Mindig, mindent. Majd lement a könyökéről a bőr. ugv hazudott. Pedig elhiheted, drágám, hoev igyekeztem valaminek a nyomára iönmi. Mondtam neki: nézd. Lórenc. öreg Párom, hiszen tu! vagyunk már mindenen, ami a fiatalok életét teszi, ostobaság az egész, női szeszélv. — hát valid be. Azt hiszed, megtette? Soha! Hagvott kínlódni és kombinálni.

Kénytelen voltam kifogni raita azzal, hogv sose hagytam magára. Ha egyszer melléje rendelt a végzet akkor ott. is maradóié Kisérem a lépteidet elfogom a tekintetedet, megzavarom a beszélgetésedet, ha társaságban vagyunk és bizalmaskodni próbálsz a nőkkel

— Istenein, sóhajtott Lufza tánt. azok a bizalmaskodások! Egyszer, tudom...

— Az semmi, legyintett kezével nagyot Heim néni. Az én Lórencem. Isten nyugasztaija, voltaképpen aljas ember volt. meg kellett tőle vonnom a levegőt is. mert ilyenkor magához tért. Vigyáztam. ne legyen a zsebében oénz. ne egyen tülzsiros ételeket, mert azok megtévesztik a kora felüt, vittem sétálni külső városrészekbe, ahol nincs por. — azért mit tudom én. hányszor iárt túl az eszemen.

— Mindig ravaszabbak voitak. mint mi. nyögött nagvot Luiza tánt.

Heim néni szeme felvillant, valahogy a büszkeségét érte sérelem.

Az én nálam ravaszabb nem lehet senki, volt rá gondom. Ha egyszer a maga életéhez kötötte az envémet, viseltje a következményeket is. Hát csak azt akarom mondani, édes lelkem — ne értsetek félre, de óvatos voltam az életében. óvatos maradok a halálában — ezen tűnődtem éiiel s megállapodásra jutottam. Én nem engedem be a szegénv kis Bettikét a kriptánkba. Épp ez kellene még annak a vén gazembernek. Ne haragudjatok. szivem,, talán másnak a körülményei nem oivar. sulvosak. mint az envémek. van még kripta, de Lórenc közelében nem szabad eev tizennvolc éves lányt odaengedni...