Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-05 / 237. szám

1925 szeptember 5. ßACSMEGYEl NAPLÓ 3. oldal Kisebbségi Élei A csehszlovák németek az után a visszautasító válasz után, amelyet Svehla miniszterelnöktől kaptak, elha­tározták, hogy panaszaikkal1 közvetle­nül a Népszövetséghez fordulnak. Lede­­bour képviselőnek utasítást adtak, hogy utazzék Oenfbc és terjessze elő a pa­nasziratot. amelyben a német iskolák bezárása, Maricnbad fürdő jogtalan el­vétele és a csehszlovák földreform vég­rehajtása miatt kérik a Népszövetség beavatkozását. * A román nemzeti párt egyik ve­zetőembere Gold’s László a kamarai választásokról nyilakózott az egyik er­délyi lap tudósítójának. A nyilatkozat­ban a nemzeti-párti politikus kitért a magyar párt magatartására is, melyről a következőket mondotta: A magyar párt végzetes'hibát követett ek hogy-a mezőgazdasági választásoknál a legre­­akciósabb párttal, a liberális párttal szövetkezett. Végzetes hiba volt ez, amit nem a magyarság, de a vezetők kö­vették el, azok a régi politikusok, akik sehogysem tudnak alkalmazkodni az uj helyzethez, mégkevésbbé pedig a demo­kráciához. Aki pedig a demokrácia , ellen vét, saját exisztenciája elleti fordul. A magyar párt paktuma a liberálisokkal, őszintén be kell vallanom, igen rossz hatást tett az ellenzéki pártok körében. Véleményein az, hogy a magyarság eb­ből a hínárból csak úgy kerülhet ki, ha uj pártot, kisgazdapártot alakit, mely az igazi demokrácia szellemétől legyen ve­zettetve és ezen az. utón találkozni foga mi kisgazdáinkkal«. * A szlovenszkói magyar színházak ellett támadást intézett a Slovensky Vycliod, ' A művészet nemzetközi -- ir­ta.'a lap — és ezért sohasem hánytuk a színészeink szemére, ha a szezont elég gyakran magyar darabokkal töltöttek ki. \ Ennek dacára színészeink lojalitása a magyar kisebbség által nem lett kellő­leg honorálva. A magyarok .nem láto­gatták a szlovák színházat, dacára an­nak, hogy" bojkottjuknak néni tudták magyarázatát adni. Kassán majd min­den magyar tud szlovákul, különösen azok, akik Faragó színházat nap-nap mellett látogatják. A lakosság eme vi­selkedését provokációnak ‘tehet minősi­­teni. Kassán augusztus tizenkettedike óta nem láttunk szlovák darabot, pedig tudjuk, hogy Faragó fiókjában ott he­ver egy szlovák operett magyar fordí­tásban és azonkívül módjában áll más darabokban is válogatni. Ehelyett azt halljuk, hogy Faragó elengedte Harma­tot — egy jó színészt, csak azért, mert besugássaí gyanúsították. Azt hitték róla, hogy denunciáí. mert ö felfogta azt, mivel tartozik annak az államnak, amelynek polgára. Mig a csehszlovák republikába tartozó színészek nem tud­nak érvényesülni Faragónál, addig gyakran jönnek idegen, és pesti művé­szek, hogy pénzünket mennél könnyeb­ben elvigyék Magyarországba. Ameny­­nyire kényes és aktuális ez az ügy, kí­vánjuk az ©etékes körök közbelépését, különben- nevetséges színben tűnünk fel. Ma-hclnap már a fejünkre nőnek és közben a világot telekiabálják avval, hogy mi őket elnyomjuk«. . * Cáfolják az erdélyi magyar párt vezérei a bukaresti Dimineata című lap­nak azt a hirét, hogy a magyar párt tárgyalásokat folytat a nemzeti párttal, melyek arra irányulnak, hogy a két párt közt politikai megegyezést létesítsenek. A magyar párt helyettes elnöke Bethlen György gróf a bukaresti lap hiréröt így nyilatkozott: »Annyit kijelenthetek, hogy semmiféle hivatalos tárgyalásról nem tudok, amely a magyar párt és a nem­zeti párt között lefolyt volna. Úgyszin­tén nem történt részünkről olyan lépés sem, amely a csúcsai paktum felbontá­sára irányul. Sok kritikában részesítet­ték a pártól a mezőgazdasági választá­sok miatt, pedig szerintem a vádak, amelyeg elhangzottak, méltatlanok vol­tak. A magyar párt arra az álláspontra helyezkedett, hogy a mezőgazdasági kamarai választás csak erőszakolt beál­lítással tekinthető politikai kérdésnek és ugyanez áll az iparkamarai választásra is. Ami most már a községi választáso­kat illeti, itt az a föladatunk, hogy min­den rendelkezésünkre áltó módoi) bizto­sítsuk a magyarság számbeli eröviszo-Páriaból jelentik: A nemzetközi világbékc-konferencián — mint rö­viden már jelentettük — kinos inci­dens támadt. A konferencián a né­met delegáció vezetője Loebe, a birodalmi gyűlés elnöke volt, aki Bécsen keresztül utazott Parisba. Bécsben több agitációs beszédet tartott Ausztriának Németország­hoz való csatlakozása mellett, ami nem volt alkalmas arra, hogy ne­vét Parisban rokonszenvessé tegye. A kongresszus vezetősége, amikor Loebe bejelentette, hogy beszélni szándékozik, garanciákat követelt a német szociáldemokrata vezértől, hogy az osztrák csatlakozás kérdé­sét nem fogja szóba hozni. Loebe ilyen megkötöttséget nem volt haj­landó vállalni, miután szerinte az osztrák kérdés szorosan összefügg az európai béke problémájával. Ezekután a vezetőség Loebenek a kért engedélyt a beszédre nem adta meg. Loebe, aki megelőzőleg egyórás megbeszélést folytatott Painlevé mi­niszterelnökkel, valamint a többi, né­met delegátus is, a konferencia ve­zetőségének magatartása, miatt rendkívül megsértődött és a néme­tek azonnal el is akartak utazni. Loebe az újságíróknak tudomására hozta azt a beszédet, amelyet a bé­keértekezleten akart elmondani. Ebben azt akarta kifejteni, hogy a háború utáni nagy átalakulásban Európa csak akkor állhatná meg a helyét, ha egységesen tud fellépni, aminek első állomása az európai né­pek vámszövetségének megterem­tése. A német demokraták örömmé! üdvözlik a döntőbíróság gondolatát nyainak megfelelő érvényesülését. Hogy errevonatkozólag melyik ut kecsegtet a legtöbb reménnyel, e pillanatban nem tudnám megmondani. Ennek a megfon­tolására bőséges időnk van. mert úgy tudom, hogy a választások időpontját kitolták. Mindenesetre meg kell vár­nunk, amig elnökünk, Ugrón István kül­földi útjáról hazaérkezik, mert az ő hoz­zájárulása nélkül a párt é'tetére nagyje­lentőségű kérdésben nem dönhetünk«. és elítélik a háborút, azonban a döntőbíráskodást csak akkor tekin­tik hatályosnak, ha az egész vona­lon - tehát a győztes államokban is — megkezdik a leszerelést úgy, amint azt a versaillesi szerződés előírja, Loebe hangsúlyozni akarta, hogy Németország annyira le van fegyverezve, hogy Európa vala­mennyi állama számára mintaképül szolgálhat. Nem lehet az egyenjogú­ságból kizárni egy hatvanmilhós né­pet. Az európai bekét csak Német­ország és Franciaország egyetérté­se biztosíthatja. A beszéd közzététele után a bé­kekongresszuson támadt félreértés csakhamar teljes tisztázást nyert. De Monzie, mint helyettes külügy­miniszter, a külföldi kiküldöttek tiszteletére adott reggelin utalt ai­­ra a tapintatosságra, amely Loebét arra bírta, hogy Herríot kamarai el­nök jelen nem léte miatt beszédé­ről lemondjon. De Monzie egyúttal nemcsak a francia és a többi dele­gáció, hanem az egész francia nép nevében sajnálatát fejezte ki. Ezt a sajnálatot a világkonferencia főülé­sén hangsúlyozta Richet egyetemi tanár i's,' aki egyúttal kijelentette, hogy sikerült Loebét rábírnia be­szédének elmondására. Ezután Loebe birodalmi gyűlési elnök szólalt fel, aki örömét fejezte ki afölött, hogy az incidens ilyen szerencsés módon elsimult. Kiemel­te a miniszternek azt a kijelentését, hogy a béke politikusai tavaly Né­metországban a pacifizmus haladá­sáról győződhettek meg s ő most ugyanezt állapította meg Francia­­országról is. ilyen engedélyt nem adott. Ha te­hát meg is történt az állítólagos kormánynyilatkozat, kormányintéz­kedés, a megkívánt engedélynek ez nem tekinthető. A törvényszék Be­­niczky Ödönt mégsem mondta ki bűnösnek azért, mert ö előtte a til­tott közlés csak eszköze volt a szándékolt és elkövetett súlyosabb bűncselekménynek, a kormányzó­­sértésnek, emiatt pedig Reniczkyf a törvényszék már megbüntette. A tiltott közlés Beniczky Ödön részé­re! csak akkor lett volna biinteten­­j dó, ha a súlyosabb cselekmény műn \ valósult volna meg. Kóbor Tamás cselekménye teljesen kimeríti a til­tott közlés tényálladékát, nem . volt tehát semmi akadálya az ö meg­büntetésének. Nyomatékosan sú­lyosbító körülménynek vette a bíró­ság Kóbor Tamásnál. hó?" tudato­san segédkezett Bcniczkynek és készségesen tette számára lehetővé más bűncselekmény elkövetését. De enyhítőnek vette tisztes . hírlapírói múltját és azt a magatartását, ame­lyet a bíróság előtt tanúsított, hogy volt erkölcsi ereje hibájának elis­meréséhez és ahhoz, hogy minden felelősséget magára vállalt. Az ítélet indokolásának felolvasá­sa után. Sztrache Gusztáv főügyész állott fel és kijelentette, hogy Be­niczky Ödön felmentése lírait ie- Icbbez, de íelcbbez Kóbor terhére i is a büntetés súlyosbítása céljából Baracs Marcell, Beniczky Ödön .védője, tudomásul vette az Ítéletet, ellenben Kóbor Tama's védője fe­lébb ezeit az ellen. . — Tudomásul veszi az Ítéletet? — fordult most a vádlottak padjá­nak sarkán ülő Beniczky Ödönhöz Töreky elnök. Beniczky megbiccentette a lejét. Kóbor _JTajjj4s .«satlakézott a vé­dője által bejelentett felebbezéshez* Uj francia főparancsnok Szíriában A francia sajtó támadja Sarrail tábornokot Parisból jelentik : A sziriai eseményei: nagy nyugtalanságot keltettek P.irisben, ahol a druzok sikereit azzal magyaráz­zák, hogy a francia hadvezetés rossz kezekben van. A sorozatos vereségek a kormányt is gyors cselekvésre bírtál., mert kinevezte a sziriai csapatok főpa­rancsnokának Gametin tábornokot, aki már el is utazott Szíriába. Gameiin ki­nevezésével egyidejűleg nem hívtál: vissza Sarrail tábornok eddigi sziriai parancsnokot, de helyettesét, Mickaud tábornokot sírgösen Párisba rendeltél , hogy jelentést tegyen a katonai hely­zetről. A francia sajtó igen éles hangon bí­rálja a sziriai francia hadvezetőság hibáit és hangsúlyozza, hogy addig nem tudja pacifikálni Franciaország Szíriát, mig fel nem váltják az ott levő tábor­nokokat. A Le Temps azt követeli, hogy a kormány nyíltan és őszintén világo­sítsa fel a francia közvéleményt a szi­riai helyzetről, mert a további titko­lódzás csak árt a gyarmati-háború!; ügyének. Jeruzsálemből jelentik : El Atrasz, a druzok szultánja kijelentette, hogy semmiféle békefeltételeket, melyeket a franciák terjesztenek elő, nem fogad e\ mert nem bízik a franciákban, A szul­tán teljes függetlenséget követel nem* csak a druzok, hanem egész Szíria számára. Közölte, hogy offenzivára ké­szül és arra számit, hogy Damaszkusz­­ban felkelés fog kitörni a franciák el­len. A druzok rizezer harcossal rendel­keznek, veszteségük eddig mindössze háromszáz «mber volt, nem számítva í azt a több ezer asszonyt és gyermekei, akiket a francia bombák, valamint ja francia büntető expedíciók pusztí­tottak el. ———a i...— ítélet Beniczky Ödön és Kóbor Tamás pőrében Beniczkyt fölmentették, Kóbort egy hónapi fogházra ítélték Budapestről jelentik: Óriási ér­deklődés mellett zsúfolt tárgyalóte­remben hirdette ki pénteken délelőtt fél tizenkét órakor a budapesti tör­vényszék Töreky-tanácsa az Ítéle­tet Beniczky Ödön és Kóbor Tamás tiltott közlési perében. Az Ítélet sze­rint a törvényszék bűnösnek mondta ki Kóbor Tamást tiltott közlés vét­ségében azért, mert Az Újság 1925. május 31-iki számában Beniczky Ödönnek a Somogyi—Bacsó-gyil­kosság ügyében • a budapesti ve­­gyesdandár-parancsnokságnál tett tanúvallomását, mielőtt az nyilvá­nos tárgyaláson nyilvánosságra ke­rült volna, a hatóság engedélye nél­kül, egész terjedelmében közzétette. Ezért a törvényszék Kóbor Tamást egyhónapi fogházbüntetésre mint főbüntetésre és ötmillió korona pénz­­büntetésre ítélte. Beniczky Ödönt ellenben felmentette a törvényszék az ellene emelt vád alól. Az ítélet indokolása többek közt a következőket, mondja: — A vádlottak- cselekménye a til­tott közlés minden törvényes ele­mét magában foglalja. Beniczky Ödön vallomása tanúvallomásnak készült és a Somogyi—Bacsó gyil­kosság ügyéiben irattá vált, mi­helyt azt Beniczky benyújtotta, a katonai ügyész elfogadta és a jegy­zőkönyvhöz csatolta. Olyan hivata­los irattá is vált a tanúvallomás, a mely a nyilvánosság, különösen a hirlapi közzététel elől e! van zárva, amelyet a nyilvános tárgyaláson kí­vül, csak az eljáró hatóság különös engedélyével lehet nyilvánosságra hozni. A védelem által hivatkozás történt állítólag tett kormánvnyilat­­kozatra, kormányintézkedésre, a mely mindenkinek engedélyt adott arra, hogy a Somogyi—Bacsó gyil­kosság ügyében minden adatot, a melyet tud. nyilvánosságra hozhat. Szembeszökő volt az, hogv Benicz­ky vallomása nem is létezett, a kormány, előtt nem lehetett- ismere­tes. amikor ezek az állítólagos nyi­latkozatok megtörténtek. Azután pe­dig a joghatályos engedélyt, nem a kormány, hanem a. katonai hatóság adhatta. .-1 katonai hatóság pedig Párisbaü; beszél a német birodalmi gyűlés elnöke Elsimult a párisi világbéfrekonfereuciáu támadt incidens

Next

/
Thumbnails
Contents