Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-04 / 236. szám
1025 szeptember 4. ßACSMEGYEI NAPLÓ 5. oldal. láttak a zagreMek Suboticáo? A magyar szó és a drágaság miatt panaszkodik a Jutarnji List A lezajlott szuboticai kiállítás az or szag figyelmét egy időre Szubotica felé irányította. A lapok a szokottnál nagyobb ; mértékben foglalkoztak Szuboticával, Sajnos, a város magyarságának) amely munkájával és áldozatává7 tette lehetővé a kiállítás megrendezését, nem sok előnye van abból, hegy Szubotica igy belesodródott a közérdeklődésbe, Alig olvasunk elfogulatlan tudósítást á városról s az ittjárt beogradi és zagrebi újságírók közül senki se vette észre, vagy a mai kurzusban senki se merte megírni, hogy a szuboticai magyarság lojális, munkás, áldozatkész s mindezek fejében semmit sem kér, csak egy kis türelmet, igazságos elbánást s kevesebb üldözést. A sajtó megjegyzéseiből talán icgjel-lemzőbb a zagrebi Jutarnii List citcke. A tekintélyes horvát lap. amely rendszerint objektiv szokott lenni, elveszti objektivitását, amikor a szuboticai magyarokról van szó. A Jutarnji List a szuboticai kiállításra kiküldött tudósítója hosszabb cikket ir lapjában szuboticai benyomásairól A nem igen hízelgő kritika igy hangzik: »A -nagyvásár, a gazdákongresszus, a tanitókongresszus, a közgazdasági miting, a háziipari kiállítás, tóversenyek, a vadászgyülés és sok más attrakció Szuboticából, amely . rendes körülmények között egy eldugott falu (»palanba«) életét éli, forgalmas várost csinált, ahol néhány' napon keresztül alig lehetett mozogni és. ahol az ország öszszes vidékeiről ideseregiett emberek kavarodtak. Ez a közel százezer . lakosú város, amely normális életében a fög-Lalkozásnélküli embernek borzasztó unalmas, mert nem tudja,, agyonütni az időt, mindent felkínált,' amivel szolgálni tudott az idegeneknek. Szubotica ez alkalommal elsősorban meg akarta mutatni gazdasági erejét és csodálatba akarta ejtefti a vidéki vendégeket. Mégis, nagyon idegen volt itt- számunkra minden. Nem éreztük otthon magunkat. —• Hát itt mindenki magyarul beszél? — jegyezte meg csodálkozva majdnem minden látogató, aki első Ízben jött Szuboticára. Ennek a városnak 70.000 főnyi szláv lakossága van és mégis magyarul beszél mindenki! És mégis úgy van a dolog. Az a különbség volt most, hogy az elmúlt napokban aránylag sokkal kevesebben .beszéltek magyarul, mint máskor, mert sok volt a vidéki, horvátul beszélő látogató. S mintha Magyarországon volnánk, a kalauz már Szombor tájékán fogad a »kérem« (magyarul) kiáltással, Szubotica pedig egyenesen. kihívó magyarságával, nem azért mert magyarul beszél, hanem azért, mert a horvátokra mintegy lenézően tekint. Nagyobb türelmességet lehetne elvárni a szuboticai magyaroktól az államnyelvvel szemben. A Vajdaság az állam éléstára. Szu■botiea a Vajdaság legnagyobb városa. Itt ÖHcsónak és jónak kell lennie az életnek! így gondolkodik legalább mindenki, aki nem ismeri ezt a vidéket. Nagy tévedés. Bizony azok. akik enynyi kiállítást, kongresszust és más mutatványt rendeztek, gondoskodhattak volna róla, hogy mindazok, akik Szuboticát e napokban meglátogatták, enynyire ne csalatkozzanak illúzióikban. A zagrebi vendéglősök és kávésok hírhedtek magas áraikról. Megnyugtatásukra szolgálhat, hogy vannak még náluk rosszabbak is és pedig a Bácskában, áz ország éléstárában. A legközönségesebb ma.rhasült 20 dinár. A legközönségesebb ebéd; borjusült, ecet és olaj nélküli salátával, amilyent az elsőrendű szuboticai éttermekben felszolgálni szokás, egy pohár sör és két kenyér: .19 dinár. Hiábavaló a tiltakozás, fizetni muszáj. A lakások? Ez egyenesen botrány. Csodálatos, hogy azok, akik rendezték ezt a vásárt, nem gondoltak arra, hogy az egész rossz hatást hagy háira, ha az embert igy fogadjak. Mirevaló a sok szórakozás, ha utána nem lehet aludni? Drága pedig minden szórakozás, ha egy magánszobáért éjjelente 113 dinárt és 50 párát kel! fizetni. S ezt a szobát .a szuboticai vásár lakáshn ataí-'a adja ki. Pedig nem marad más hátra: odamenni vagy a szabadban hátai, vagy pedig egy szobába, ahol piszkos ágyakon busz ember fekszik. A szuboticai ünnepségek például szolgálhatnak arra, hogyan nem szabad ilyesmifélét rendezni. Szubotica éppen ellenkező hatást ért el. amit elérni kívánt. Az, aki már más alkalommal jött Szuboticára, megállapíthatta, hogy ez a város még Zagrctmá! is drágább s hogy az árak felett nincs semmiféle ellenőrzés. Az azonban, ami a vásár idején történt, egyenesen a vendégek . kifosztását jelentette. A kellemes benyomások: a városháza szép ornamentikája, a gazdag népművészeti kiállítás, a nagyvasár ■ érdekes, mezőgazdasági osztálya, a vajdasági közgazdasági kongresszus nem érdemelte meg, hogy egyesek haszonlesése miatt elvesszenek, Ügyesebb rendezés és a vcndégekkel szemben tanúsított nagyobb előzékenység sokmindent megmenthetett volna.« Amit a Jutarnji List a szuboticai drágaságról mond, az majdnem , annyira igaz, mint amennyire nem igaz az, hogy Szuboticán túlteng a magyar szó, a vasúti kalauznak szabad magyarul kérni a jegyet. Azt nem veszi észre a zagrebi újságíró, hogy- a drágaság mérséklésével nem érnek rá nálunk törődni. De próbálja csak meg egy adóktól agyonsanyargatott kereskedő magyarul is kiírni a boltjára, hogy mit árul odabent... A rifkabiSok visszaverték a spanyol offenzivát A spanyol csapatok súlyos veszteséget szenvedtek Londonból jelentik: A közös spanyol-francia oífenziva megkezdődött, dr rögtön az első nap súlyos vereséget hozott a spanyol hadseregre. Marokkó nyugati partvidékén a spanyolok negyvenezer légionáriust akartak partraszállitani, hogy ezzel a nagy haderővel aztán visszavessék Abd el Krirp csapatait. A partraszállitást közel negyven hajóágyu készítette elő, a rifkabilok azonban olyan kétségbeesetten védekeztek, hogy a spanyol seregből egyetlen egy ember sem tudóit partr a szállni. A rifkabilok erős ágyutüze olyan pusztítást vitt végbe a spanyol bárkák és hajók közölt, hogy a spanyolok több ezer halott visszahagyásával kényíeienek voltak visszavonu'ni. A lapok értesülése szerint a spanyolok vesztesége köiülbelül ötezer ember, akiknek legnagyobb részé az elsülyedt hajókkal a tengerbe fulladt. A francia offenziva eredményéről még eddig nem érkezett jelentés, dí valószínűnek tartják, hogy a spanyolok kudarca után most már a franciák sem érhetnek el Abd el Krim ellen jelentős sikereket. A francia haderő különben a front déli részén próbál előretörni, hogy visszafoglalja azokat a fontos stratégiai vonalakat, melyeket még a múlt hónap elején veszített el. Két fejszecsapássa! meggyilkolta az apját Az elűzött fiú véres bosszúja — Az apagyilkos önként jelentkezett a csendőrségen Szentéről jelentik: A szentai határban fekvő Bogaras-pusztának véres szenzációja van: Parti József tizennyolc éves földmiveslegény csütörtökön délelőtt orvul megtámadta apját, Parti Elek hatvanegy éves bogarast gazdálkodót és 'bestiális kegyetlenséggel meggyilkolta. Parti József, akit a környéken egyébként csendes természetű fiatalembernek ismertek, már évek óta rossz viszonyban élt apjával. Az öreg Parti rosszulbánt családjával, feleségét és gyermekeit többször bántahnazta, ami a fiatalembert elkeserítette. A nnilt év decemberében már tűrhetetlenné vált Parti József helyzete szülei házánál. Karácsony előtti történt,' hegy apja, mert anyja védelmére kelt, baltát fogott rá és kiűzte házából. A fiatalember Harmat Miklós földmivesnél keresett menedéket, azonban néhány hónap múlva tovább állt és a környéken csavargóit. Kedden reggel visszatért Bogarasra, de nem mert szüleihez visszatérni, hanem egyik ismerősénél, Terényi Orbánnál húzódott meg. Itt naponta találkozott anyjával és testvéreivel, akik állandóan az öreg Partj rossz bánásmódja miatt panaszkodtak. Szerdán este Parti József megtudta, hogy apja kocsin Csantavérre készül kukoricát elífdni. Alig várta ezt a napot, hogy legalább néhány órára visszatérhessen szülei otthonába. Parti Elek csütörtökön hajnalban el is ment Csantavérre, mire a fiú a kora reggeli órákban hazament. Nyolc óra után azonban anyja és testvérei sürgetésére, akik attól tartottak, hogy Parti Elek viszatér és otthon találja elűzött fiát, Parti József ismét átment Terényiékhez, de ekkor már megérlelődött benne a gondolat, hogy apját elteszi láb alól. Tcrényiéktöl ellopott egy fejszét és ezután, kiment az országúira, ahol lesbeáillt a kukoricásban. Kis idő múlva kocsi közeledett az országúton és Parti József a kocsi utasában apját ismerte fel. Amíg, a kocsi a közeibe ért, hogy apja ne ismerje fel, bekötötte fejét zsebkendőjével. Ezalatt a kocsi odaért rejtekhelyéhez, mire előjött a kukoricásból, cdaköszönt apjának. maid amikor a kccsi elhaladt, hátulról felugrott a saroglyába és mielőtt Parti Elek bármit is észrevett volna, u kabátja alól előrántott fejszével hét ütést mért az idős ember fejére. Parti már az első ütésre kiejtette kezéből a gyepiőszárat és lefordult az ülésről a kocsíderékba. A lovak közben megbokrosodtak és vadul vágtatni kezdtek, úgy, hogy a kocsi ép a ház előtt felborult és Parti Elek véres holtteste leesett az ut porába. A fiú erre a lovak elé ugrott, megfékezte azokat, majd a kocsit visszaemelve, a holttestet feltette a kocsiba és behajtott az udvarra. A kocsizörgésre elősietö házbeliek meglepődve látták, hogy a lovakat Parti József hajtja, aki szinte nevetve mondta: — Haza hoztam az öreget. Erre hátrányuk a kocsiba és leemelte a holttestet a földre. Partiék elé borzalmas látvány tárult. A feiszecsapások teljesen szétroncsoltdk Parti Elek fejét. Az egyik ütés fülig vágta a száját, a bal füle helyén csak egy véres huscsomó van. a homloka szétrepedt és a nyitáson keresztül kiloccsant az agyvelő. Valószínű, hogy már az első ütés halálos vált. :Parti József bátyja. Parti Ferenc látva a történteket, kötélért futott, hegy öccsét megkötözze és a csendőrségre vigye. A gyilkos fiú azonban kijelentette, hogy amugyis szándékában volt jelentkezni a csendőrségen, tűire bátyjával együtt nyomban elindultak a csendörlaktanya felé. A csendörségen, miután megtudták a történteket, Parti Józsefet letartóztatták' és megindították a nyoméra t. A nyomozás folyamán a. csendőrséa gyilkosságról jelenést tett a szuboticai ügyészségnek is, amely elrendelte a holttest felboneolását. A bonca ó bizottság pénteken délelőtt száll ki u helyszínre és a. pénteki nap folyamán fogják \ beszállítani a szuboticai ügyészség fogházába a gyilkos fiút is. Abd el Krioi levelez „4 bika nem fog bennünket szarvára venni“ A rifkabilok vezérének: Abd el Krímnek alakja ügy él az európai újságolvasó képzeletében, mirit aki mindennap legalább is egy fehérbőrűt früstököl. Abd el Krim azonban a valóságban aligha olyan kegyetlen emberevő s nem olyan kulturátüan őslény, mint aminönek a kupiék és újságcikkek feltüntetik, sőt úgy látszik, hogy a rettegett marokkói törzsfőnök írói babérokra vágyik. Bizonyos, hogy a nevét nagyon szereti nyomtatásban olvasni. Csata közben mindig van annyi ideje, hogy, az európai lapok számára nyilatkozatokat írjon. S e tekintetben nem is nagyon válogatós. Nemcsak a világlapok számára nyilatkozik, hanem jelentéktelen lapoknak is juttat eredeti rifkabi! nyilatkozatot. Legutóbb a Deutsche Oesterreiehischc Tageszeitung cimü bécsi lap. nyilván bélyeggyüjtési szándékból, nyilatkozatot kért Abd eO Krímtől jövő terveire nézve. A felkelő vezér erőteljes stiíusban' érdekes nyilatkozatot küldött a lapnak. Ezeket írja: —, A legnagyobb nyugalommal várjuk a spanyol-francia offenzivát. Harcolni fogunk, de erőinket nem fogjuk eltékozolni. A bika nem fog bennünket szarvára venni és a levegőbe hajitani. A nagy akció tehát könnyen a puszta levegőbe való lökés lehet a franciák és spanyolok részéről. Hegységeink megvédenék bennünket és megkönnyítik akcióinkat. Minél inkább előre halad a franciák és spanyolok támadása, annál rosszabb reájuk nézve. A sivatag homokjában nehezen lehet pihenni. Ha ketten húzzák . a kötelet és az egyik elengedi, úgy a másik — a földre esik. Éppen ezért a franciák és spanyolok helyesen tennék,, ha nem lennének olyan nagyon vérmesek. Egyszer már megmondottam nekik: Szívleljék meg, mit akarok. Adjanak nekünk függetlenséget, lojálisán, minden hátsó gondolat nélkül. Franciaország elvérzik, a gloire utáni vágy könnyen blamázshoz vezet-, bet. — A francia generálisok azonban tajtékzanak a dühtől. Ki akarnak bennünket irtani, el akarnak minkét pusztítani. Könyörület nélkül, fogaikat csikorgatva vezetik a háborút. Mindezt a kulturális misszió és a gloire nevében, azonban a megtévesztett és elhódított nép vérével és pénzével — Még sohasem állították úgy fejetctejérc, sohasem becstelenitették úgy meg az igazság fogalmát, mint azóta, mióta a francia hatalmasok Poincaré-, tói kezdve:/ aki ebben isko’/At ‘csiuáítj1 a népekre reá kényszeritették a különböző »igazságos« békeszerződéseket.-— A spanyoloknak inár hosszabb idő* óta adunk leckéket, mint a franciáknak! és elégtételle! állapíthatom meg. hogy; a spanyolok már tanultak és megjegyeztek egyetmást a leckékből. A fran-i ciák azonban a maguk bőrén akarnak! tovább okulni. A franciák .még mindig; XIV. Lajos rabló-politikájánál tarta-, ■ nák és saját rossz lelkiismeretűket biztonsági szerződésekkel akarják meg-
