Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-04 / 236. szám

2. oldal BACS MEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 4, ;e f-Genfben tartózkodik, újból Radics Pavle fogja a párt ügyeit vezetni. Radics István pénteken éjjel indul Genfbe s vele utazik Krnye­­vics államtitkár is, aki mint szak­értő szintén tagja a népszövet­ségi delegációnak. Radics meglátogatja Pasicsot A népszövetség genfi ülése alatt Radics István elutazik Gén* bői Évien les B unsbe s megláto­gatja Pasicsot. Ez lesz az első ta­lálkozás a két pártvezér közt. A látogatás pontos dátumát még nem állapították meg. Ez függ attól is, hogy mikor szán­dékozik Pasics visszatérni. Pasics programmjáról még legközvetle­nebb környezete sincs informálva. A miniszterelnök nem szokta úti programmját előre közölni. Mind­össze az tájékoztat némikép, hogy Pastes a királyhoz irt leve­lében bejelentette, hogy részt! akar venni Nyegus Petar hamvai ! nak a Lovcsen-hegyen épült uj j kápolnában való ünnepélyes át­helyezésénél. Akik legutóbb lát­ták a miniszterelnököt, csodálat­tal említik, hogy mennyire vissza­nyerte frisseségét, egészségét. Ezt a megállapítást az orvosok is megerősítik s kijelentik, hogy Pasics minden veszedelem nélkül megteheti a hosszú utat. Párlagitáció Dalmáciában Splitből jelentik: A spliti Szinház­­kávéház terraszán szerdán este a független demokrata-párt ülést tar­tott. amelyen Pribicsevics és Grizo­­gono volt miniszterek is résztvet­­tek. Pribicsevics hosszabb beszédet mondott, amelyben élesen támadta a megegyezés politikáját, azt er­kölcstelennek nyilvánította és kije­lentette, hogy ez a politika a való­ságban csak a szeparatizmusnak az egész vonalon való propagálását je­lenti. Bizonyítékul erre azt hozta fel. hogy a kormány résztvett a horvátországi ünnepségeken, de a hercegovinál felkelés ötvenedik év­fordulójának megünneplésén, ame­lyen tízezer ember vett részt, nem képviseltette magát A horvátországi tisztviselői kinevezések Zagrebbóí jelenitk: Macsek Vlad­­ko dr. csütörtökön este Beogradból Zagrebbe érkezett. Az újságírók előtt tett nyilatkozata szerint Beo­­gradban a horvátországi tisztviselő­­kinevezésekről tárgyalt. A zagrebi rendőrigazgató kinevezése a közei napokban megtörténik. Hír szerint ennek az állásnak legkomolyabb je­löltje Krainz Sándor volt osztrák­magyar hadbiró-százados, aki jelen­leg nyugdíjban van és egy zagrebi bank tisztviselője. A Zajednica nagygyűlése Zagrebből jelentik: A Hrvat csü­törtöki számában vezetőhelyen fel­hívást intéz a Zajednica híveihez és a horvát nép barátaihoz, hogy szep­tember 13-án Splitben jelenjenek meg a párt nagygyűlésén. Ezen a gyűlésen fognak határozni — mond­ja a felhívás — hogy a horvát né­pet, amelynek egységét a Radics­­párt árulása megbontotta, milyen módon tömöritsék ismét egy tábor­ba. A felhívást Lorkovics, Bazala, Jagatics és Uroics képviselők Írták alá. A két utóbbi aláírásból kitűnik, hogy a két disszidens Radics-párti képviselő valószínűleg fuzionálni fog Zajednicával egy uj párt kereté­ben, amelynek programját a spliti nagygyűlésen fogják megállapítani. A többi Radics-párti disszidens dr. Bacs képviselő vezetésével valószí­nűleg külön csoportot fognak alkot­ni és tovább folvtatja a horvát köz­­társasági; parasztpárt megegyezés előtti politikáját. A szuboticai rendőrség elkobozta a „Tüzkereszt" cimii regényt A könyvkereskedésekbeu lefoglalták Drasche-Lázár Alfréd könyvének példányait — Mi van a „Tiizkereszt“-ben ? — A szuboticai főkapitány nyilatkozata — A szuboticai rendőrség főkapitá­nya elrendelte Drasche-Lázár Al­fréd Tüzkereszt című regényének elkobzását. Szerdán délután detek­tívek járták végig a szuboticai könyvkereskedéseket és mindenütt lefoglalták a regény feltalálható példányait. Érdeklődtünk Horvát Cvetko dr. főkapitánynál aziránt, hogy mi tette szükségessé a hat év­vel ezelőtt megjelent kötet elkob­zását? A főkapitány a rendőrség intézkedéséről a következő magya­rázatot adta: — Drasche-Lázár Alfréd magyar iró Tüzkereszt cimü müve 1919-ben jelent meg Budapesten a Franklin­­társulat kiadásában. Jugoszláviá­ban ezideig nem árusították, csak nemrégiben került forgalomba és ez teszi most aktuálissá az ellene fo­ganatosított hatósági intézkedést. A könw ugvanis tele van olyan gya­lázkodó kifejezésekkel, amelyek sértik a szerbség érzékenységét. Egy-kéi szószerinti idézetet muta­tok csak példának. A regény 270-ik oldalán az egyik szereplő ezt mondja: »A szerbek nem szarva­sok, hanem vaddisznók, le kell őket puffantani.« A 335-ik oldalon ez áll: -Ugylátszik, hogy igen, — felelte Tursky — mintha egyenesen kilő nék a tiszteket azok a szerb ku tyák.« És így megy, ez tovább, eb ben a hangnemben. Természetes, hogy ilyen könyv árusítását nem engedélyezhetjük. Nagy kár, hogy olyan tehetséges iró, mint Dräsche Lázár Alfréd ilyen kisiklásokat kö­vet el regényében, amely, ameny­­nyire meg tudom állapítani, egyéb­ként igen kitünően megirt könyv. A főkapitányi nyilatkozatban csak egyetlen tárgyi iévedés van: az, hosv a Tüzkereszt kitünően megirt könyv és hogy Drasche-Lázár te­hetséges iró. Az elkobzott regény szerzője nem is iró, egész életében miniszterelnökségi hivatalnok volt, akinek irodalmi ambíciói évtizede­kig következetesen hajótörést szen­vedtek a magyar lapok szerkesztői­nek és a magyar könyvkiadóknak hozzáértésén és jóizlésén. A Világ­háború alatt azonban Drasche-Lá­zár Alfréd miniszterelnökségi ál­lamtitkár lett és ebben a minőségé­ben tőle függött az újságírók kato­nai felmentésének, illetve bevonul­­tatásdnak ügye. Ezt a helyzetet használta föl Drasche-Lázár Alfréd arra, hogy Tüzpróba cimü csapni­valóan tehetségtelen regényét — a, melynek a most elkobzott Tüzke­reszt folytatása — kiadassa az egyik budapesti lapvállalattal szo­ros összeköttetésben álló könyvki­adóval. A regény a háború végén jelent meg és a katonai fölmentés­sel lekötelezett irodalmi kritikusok fogcsikorgatva bár, de megírták Drasche-Lázár Alfrédről, hogy na­gyobb iró. mint Shakespeare. A ki­presszionált sajtóreklám nagy könyvsikerré tette a Tiizpróbá-1, a mi ennek Íróját arra buzdította, hogy a regény folytatását is meg­írja. A második rész megjelenése­kor azonban már nem volt háború, nem voltak fölmentések és Drasche- Lázár sem volt már mindenható miniszterelnökségi államtitkár. Iro­dalmi tehetségének, ha ugyan vele kapcsolatban lehet erről beszélni, a Tüzkereszt megjelenése volt ilyen­formán a íüzpróbája. A könyv irtó­zatosan megbukott, a kritikusok most már nyugodtan és könyörte­lenül megírták Drasche-Lázárról, hogy tehetségtelen dilettáns és a shakespearei »Vizkereszt, vagy a mit akartok« címnek megszületett a travesztált pendant-ja: a »Tüzke­reszt, vagy ezt igazán nem akar­tuk. ^ Éppen ezért: a magyar iroda­lomnak egyáltalán nem sérelme, ha a Tüzkereszt cimü fércmüvet bárhol és bárminő indokolással elkoboz­zák, Ha volna nemzetközi esztétikai rendőrség, akkor rég elkobozták volna már Magyarországon is. A lovag Irta: Berényi János í komorna gyöngén kopogott és be­lépett Adél szobájába. — Kisasszony kérem, a kegyelmes asszony hivatja. — mondja halkan. Ha lehet tessék azonnal jönni. Alig észrvehető mosoly halványított az ajkán. Adéü ránézett. Nyugodt kék szeme egy pillanatra megakadt a sárga orvosságos üvegén. Megértett mindent. Közömbösen keit föl. tükörbe Pillantott, megigazította a haját. Aztán csendesen kérdezte: — Nála volt egész éiiel? Nem völt bai? A komorna iöfhuzta a vállát — Nem. Egész éi.ieí a közelében vol­tam. Éjfélig tlvugodan fölült az ágyban. Majdnem egy óráig beszélgetett önma­gával. A lovagról suttogott. Sóhajtozott és ugv tett mintha sima. Aztán meg­­gyuitotta a lámpát és irt valamit. Reg­gel felé kiszedte a vázából az s^sszes rózsákat, maga elé rakta és egyenként letépdcste mindnek a szirmait. Aztán a kisasszonyt emlegette, hogv szeretne mondani valamit. De először a doktor­ért küldtünk. Épen most van a kegyel­mes asszonynál. Majdnem nevetve mondta az utolsó szókat. Adél komoly maradt. Ruháján simított még egvet. Szekrényéből illatos csipkés iehérkendőt vett ki. Aztán szót­lanul indult. A másik szobában az öreg inas pisz­mogott valamivel és sárga mosolygást vetett Adél elsuhanó alakja után. — Ugv látszik megint jön a szerel­mes lovag. — suttogta a metette for­golódó szobalánynak. A iánv frissen iölkaeagott. Lippcdt. elfáradt délelőtt muzsikált az öreg bútorok között. A fiatal nevetés szinte véresen hasadt bele ! a csöndbe és mintha fájdalmat nyila­­j zott voflna az apró finom üvegpoharak közé. Adél lábujihegven haladt át a sző­­nyeges termek során. Az utolsó előtti szobában az orvosba üíődött. — Ép most jövök a betegtől. — szólt halkan az orvos. Nincs semmi kü­lönös. minden a régi. A betegség se nem súlyosbodott, se nem javult. Önre is egész bizonyosan a csalódott lovag egy­forma története vár. — Biztosra veszem, hogv az — vá­laszolt csendesen Adél. Ez talán már a tizedik eset. Szomorú is. de mit tegyünk. Már arra határoztam maeam. hogv fáj­dalmat illetőleg vigasztalást próbálok szerezni a betegnek a lovagjával. Szó­­ról-szóra ismerem a rögeszmévé vált önvádat. A lovag szeretett valakit, ez a valaki hűtlen lett és a szeeénv lovag er­re világgá ment. Én arra gondolok, hogy az egyszerit meghallgatás vasrv a külö­nös soDankodás helvett szemébe mon­dom a betegnek, hogv kár a lovagért minden fájdalom. A lovag nem ment a halálba! a lovag egv más szívnél talált boldogságot és elfelejtette a régit. Hátha ez egv józanabb könvet hoz. vagy más j gondolat-változatot, ami fölolvasztja az 1 avult tvászréteget a léT.ek fölött. I — Leleplezni a lovagot? — mosoly­­! gott az öreg orvos. Nem bízom az ered­­; ményben. Ez a fájdalom nem is komoly ! fájás, ez kincs, puha tenyér, amellyel a I betegek is csakúgy simogatták a lelkii­­; két. mint az egészségben élők. De azért I csak kisérésé me«. Hátha sikerül vala­hogy kivetni a beteg ügyeimét ebből a j süppedős rögeszméből. Egvre mégis vi- i gyázzon! Ne kockáztasson szerény vé­­j ieményt. Mint kérlelhetetlen bizo­­! nvosságot. ugv mondion mindent a be­­! teg szemébe. Ellenkező esetben végig I keli maid hallgatnia egv félnapos tilta­kozást. Amíg végez, én mindenesetre itt ' maradok. Adél bólintott és belépett az utolsó szobába. A kegyelmes asszony az ablaknál állt. Elrévülten nézett az envhe készséget füs­tölgő hegyek fölé. Künn a szelíd ka­nyargós utakon már a véres talppal bo­lyongott az ősz. A beteg meghökkent a zajon, aztán szomorú jóságra változott arccal lépett Adél a1é. — Maga az Adél? Köszönöm, hogy ellőtt. Maga nagyon jó. Adél. és nekem nincs is máshoz bizalmam. Elhatároz­tam. hogy lóságát teljes őszinteséggel fogom meghálálni. Azért hivattam, hogv mindent elmondjak és lássa, hogy mi­lyen szerencsétlen vagvok. Mondja Adél. hallott már valamit a szomorú lovagról? A leánv halkan válaszolt: — Hallottam, kegyelmes asszony. Én mindent tudok már. — Lehet, hogy akkor meséltem is már róla. De most többet, most mindent meg fog tudni. Adél. masa még fiatal és szép is. vigyázzon, az égre kérem, vi­gyázzon a szivére, de a máséra is. Adja ide a kezét Adél! Megfogta n fiatal leánv hüs. fehér ke­zét és lassan folytatta, mintha nagy tit­kot gyónna. —- Elmondom, figyeljen. Ugv kezdő­dik, mint akármelyik mese. A lovag sze­retett. egv vidám teremtést szeretett. Rózsákat hordott neki akkor is. amikor sehol a. környéken nem volt rózsa. És napról-nanra ott ment el a kertje előtt. Amikor nem jöhetett, levelet irt. tüzes piros betűs leveleket. Sokat. És egyszer az életét és a lelkét is elhozta. De akit a lovag szereteti.- az eev szívtelen, gonosz teremtés volt Néni kellett neki a lovag lelke. Az ugv szerette volna, ha az em­berek a szivüket tapossák, életüket olt­ják ki érte. A lovag pedig ölment Elbú­csúzott és elment. De előbb egy fony­­nvadt virágot küldött a lánvnak. A vi­rágban varázserő rejlett, attól a szívte­len lány szivet nyert hogy örökké érez­ze az aggódást és a félelmeket. — De én még többet mondok. — súg­ta titokzatosan a beteg. Az a bűnhődő teremtés én vagvok. Csodálkozik. Adél’?; Mégis ugv van, én űztem őt világgá, én űztem a halálba- és nézze itt az utolsó levél és itt van a lovag képe' is. Ugy-e ismeri? — Ismerem. — bólintott Adél. — És mondja, no mondja. Adél. ért nagyon rossz vaevok? Mondja el:; ugv-e mégis siratta a lovag azt a szív­telen teremtést, mondja, hogv éfshet ő most. hol lehet. Tudja ugv beszéljen, ahogy a múltkor. Mondja már. hadd si* rom ki magam. A lány a beteg szemébe nézett. — Kegyelmes asszony, ezt nem mondhatom. Én a végére jártam min-' dennek és tudom az igazat. A lovagot nem keil megsiratni. A lovag egy más szivett keresett, most boldog és nem sir és az elsőt elfelejtette. Az ilyen lovagról beszélni se szabad és ha egyszer bol­dogtalan lesz. nevetni kell raita! A beteg megrökönyödve tekintett föl. — Adéí. niaga hazudik. — sziszegte a lány felé. — Igazat mondok. — válaszolt na­gyon nyugodtan a lány.. — és csak azt akarom, hogy ne sirassuk azt. aki nem érdemei könnyet. A lovagot el kell felej­teni. Itt van nálam is a lovag képe és a lovag mosolyog, mert más sziwel él, mert boldog. A beteg megmozdult. Száia elvértele­­nedett. megvonaglott. mintha mondani akart volna valamit. Aztán iölsikoltott. — Te hálátlan, te rabló, te gyilkos! Rávetette magát. Mire berohantak a beteg már a földre teoerte a lányt, gör­csös sárga ujjaival a fehér nva'kát vé­­rezte. szorongatta. Alig tudták kiszaba­dítani.

Next

/
Thumbnails
Contents