Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)
1925-09-29 / 261. szám
BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 29. 8. oI3a! is- ' Tendörség őrizetében tartott egyéneket és megállapították, hogy összesen hatvan egyén van a rendőrség őrizetében Wembergerrel és Rákosivá! együtt. A hatvan elfogott közül Hz fiatalkorú, három no, & többiek pedig tizennyolc és harminc év közötti állásnélküli magántisztviselők és munkások. Legnagyobbrészt olyán emberek, akiket a szociáldemokrata-párt kebeléből kitiltottak éppen hasonló mozgalmakban való részvételük miatt. nyomban elhagyhatják Ausztria területét és a vallomásokért kapott pénzt külföldön zavartalanul élvezhetik, anélkül, hogy félniök kellene a hamis tanúvallomás következményétől: a börtöntől. Nyomban a levelek közlése után a bécsi lap kérdést intézett Waber alkancelíárhoz, vájjon Bleyer dr. nem élt-e vissza nevével ? Az alkanceliár a kérdést válasz nélkül hagyta, mire a lap újabb levelek közlésével nyíltan megvádolta az alkancellárt, hogy neki is része van a hamis tanuzásra való rábírás kísérletében. Waber alkanceliár erre is hallgatott és azóta a lap naonta megismételi állítását anélkül, ogy az alkanceliár, aki mint említettük, egyúttal igazságügy- és belügyminiszter, nyilatkozna, avagy a cikk Írója ellen bűnvádi feljelentést tenne. Egész Bécset izgalomban tartja ez az ügy, mivel a kormány egyik vezetőjéről és legbefolyásosabb politikus tagjáról van szó. szerencsésen, mert csak. kettőt bukfencezett. így aztán a konktirrens kényelmesen elsőnek biciklizett be a célba, ahol már várta az anyukája. És ott, a ■nagy nyilvánosság előtt, három gyönyörű cvikipuszit csókolt a győztes orcájára, Aranyérem helyett.. (t. I.) !------.---------------------------------------A beogradi Bote H lfe-per Heves vita a kisebbségi kérdésről a Népszövetségi Tanács ülésén A litván delegátus izgatottan otthagyta az ülést Géniből jelentik: A Népszövetségi Tanács hétfő délelőtti ülésén Az ügyészségre küldött értesítés szerint, mind Rákosi Mátyás, mind Weinberger Zoltán töredelmes vallomást tettek, semmit el nem hallgattak, csak egyetlenegy ddogrm kérték a rendőrséget, még pedig arra, hogy ne faggassák őket, mennyi volt az összeg, amelyet Moszkvából a Budapesten működő trojka rendelkezésére bocsátottak. Idevanatkozólag egyformán a következőket vallották: — Nem. tudjuk megmondani a pénzösszeg nagyságát, sőt pontosan azt sem tudjuk, hogy mióta küldték ezeket az összegeket. Többre azonban nem tehető. mint átlagosan 150 dollárra havonként. Rákosi Mátyás pontos vallomást tett arról is, hogy ötször járt Magyarországon, de csak kétszer merészkedett bejönni a fővárosba és csak egy-egy napot töltött ott, azután vidéken kóborolt. Soha senkivel semmiféle összeköttetést nem tartót fenn, mert félt, hogy elárulják. A leniagrádi magyar túszok ' Strachc Gusztáv főügyész újságírók előtt kijelentette, hogy a külügyminisztérium még nem kapott hivatalos értesítést arról, hogy Harmos AI- térium még nem kapott hivatalos szágban túszként elfogták. A külügyminisztériumban egyébként erre vonatkozóan minden felvilágosítást megtagadnak, csak annyit közölnek, hogy a magyar kormány utasította a reveli követséget, hogy Molnár és Harmos állítólagos letartóztatásáról mielőbb küldjenek megbízható jelentéit Budapestre. A két fiatalember budapesti hozzátartozói nem tartják valószínűnek dr. Harmos és Molnár etíogatásának hírét. Azt hiszik, hogy a fiatalemberek még nem ijs titaztak be Oroszországba, mert legutóbbi, szeptember 24-iki levelükben közölték, hogy a tengeren uralkodó nagy viharok miatt oroszországi útjukat elhalasztják. Hamis tanuzásra való rábírással vádolják az osztrák alkancellárt Waber alkanceliár sem nem cáfol, sem nem tiltakozik Bécsből jelentik: Az osztrák főváros legújabb botránya: egy bécsi lap már napok óta hamis tanuzásra való rábírással vádolja Waber Lipót dr.-t, aki egy személyben Ausztria alkancellárja, belügy, valamint igazságyminisztere és Waber dr. mindeddig egyetlen szóval sem iparkodott megcáfolni a bécsi lap súlyos vádjait. A szenzációs vád érdekes előzménye a következő: Az egyik keresztényszocialista szervezet vezetője perbe keveredett egy szociáldemokrata szakszervezeti funkciónárussal. A perben a keresztényszociaiista vezért Bleyer dr. volt törvényszéki biró, jelenleg ügyvéd képviseli. Bleyer rovott múltú egyéneket levélileg meghívott irodájába és arra akarta őket rábírni, hogy tegyenek a per során hamis tanúvallomást. Ezért pénzt Ígért nekik és formális szerződést kötött velük. A szerződéseket és egyéb az ügyre vonatkozó leveleket a bécsi lap fakszimileben közli. Ezekből kétségkívül megállapítható, hogy Bleyer dr. volt törvényszéki biró valóban hamis tanuzásra akart rábirni néhány rovott múltú egyént. A reprodukált szerződésekből azonban más is kitűnik. Bleyer dr. ugyanis kötelezettséget vállalt, hogy ^ tárgyalás után a hamis tanuk utleve- Ät kapnak Waber dr. ^kancellártól, Hosszú vita támadt arról, hogy a kisebbségi ügyek vitás kérdéseinek szabályozása céljából a Népszövetségi Tanács által alkalmazott eljárás alkalmazható-e a Memel-vidék kisebbségeinek panaszára is. Gálvanauszta litván delegátus azt a nézetét fejtette ki, hogy a Népszövetségi Tanácsnak egyáltalán nincs jo ga ahkoz, hogy a Memel-viáéki kisebbségi kérdéssel foglalkozzék, mert ezeket a memeli egyezményben külön szabályozták. Azt kívánja, hogy ezt a kérdést diplomáciai nton tárgyalják, Litvánia megkérdezésével, anélkül azonban, hogy a Népszövetség szerveinek tevékenységét igénvbe vennék. Lord Robert Cecil azt inditvá-UNATKOZÓ szuboticai urilányofc, akik már nem fémek a kölnivízzel ápolt bőröcskéjükbe, küldték az alábbi, kézzel írott meghívót a szerkesztőségbe: Van szerencsénk meghívni önt hétfőn délután négy órakor tartandó teadélutáminkra. Szívélyes üdvözlettel a »Hajnal Előtte leányklub. Először azt hittem, hogy ez valami disznóság, esetleg titkos találkahely és gyanúm csak megerősödött, mikor az cl vasi) ait at’an aláirásu elnöknő egyszerűen lepistázott. Minden izgalom nélkül léptem át a küszöböt, de mielőtt még megszólalhattam volna, máris rajtam csüngött az egész tisztikar. Először egy csésze teával öntöttek le. Vaiószinüíeg az volt a szándékuk vele. hogy megigyam. Csinos flekk maradt htilt helyén. — Kérem, majd én! — kiabálta mindegyik és nem hagyták egymást szóhoz jutni. Végül is egy magát titkárnőnek nevező csitri szolgált felvilágosításokkal. — Szigorúan kulturális összejöveteleket tartunk — mondta a kiscsitri — tea és irodalom. — Hát mi ez? — kérdeztem — teaház? — De mit gondol — háborgott a kis gésa — ez az urifányok klubia. Heten- Mnt háromszor összejövünk és fiukat csak rokoni alapon engedünk be. — Szóval ön elhozhatja az unokatestvérét? — Igen. Mindenki az unokafivéreivel jár ide. — És a mama? —- Azt hiszi, hogy zongoraórán vagyunk. Különben nem is kell titkolózni, ez egy korrekt hely. Körülnéztem a korrekt kulturhelyen. Elegáns uriszoba, hogy kinek a lakásán, az nem árulható el. A kislányok szorgalmasan itták a teát, direkt öröm nézni micsoda fogyasztás van itt. Az északi sarokban egy Bétuskának becézett Valentino közmüveJődött szenvedélyesen az elnöknővel. — Hány éves maga? — kérdeztem őnagyságától. — Huszonegy — mondta a kis delnő nyozta, hogy utasítsák a főtitkárt, hogy a Memel-vidék ügyében beérkezett panaszokat megvizsgálás végett juttassa el a népszövetségi iroda tagjaihoz, ami eilen Galvanauszta izgatottan tiltakozott. Kijelentette, hogy ez az eljárás ellentétben áll a memeli egyezménnyel, felszólalása után pedig a tanács tagjainak nagy csodálkozására elhagyta helyét és kiment a teremből. A Népszövetségi Tanács végül is elhatározta, hogy a tőtitkárt nem bizza meg a Memel-vidékről beérkezett panaszoknak a Tanácshoz való továbbításával, csupán azt teszi kötelességévé, hogy az olyan epeteket, amelyeket súlyosaknak talál, minden állásfoglalás nélkül, csupán tájékoztatás végett közölje a tanács tagjaival. — Mutassa a fogait! — rivaltam rá erélyesen és ő ijedten kitátotta a száját Tényleg, tizenhat éves volt. Rámerőszakoltak még egy csomó teasüteményt aztán, mielőtt eltávoztam volna, ismét körülrajongtak: — Szépet írjon ám! — Gyönyörűt! — Ígértem szent esküvéssel és igazán csak a legszebbet irom: Tisztelt szülők, sürgősen kenjenek le két pofont a Margarétának, a Bözsinek, a Mancitrak, az Irmának és a többi csitrmek. BICIKLIVERSENY volt vasárnap a Sand-pályán, komoly öregbiciklik és morgó motorosok száguldoztak körbe, másztak egymásra és üldözték egymást, akár a detektivregényekben. A végén persze csak befutott valaki elsőnek, ezt a szerencsést megéljenezték, megölelgették és sorba hátba vágták lelkendező hívei. »Csuda jó voltál« — mondta az első motorosnak egy néző és elösmerőleg orrembokszölta. Annál szomorúbb volt a lemaradt, vagy pláne az utolsónak beérkezett versenyző. Rettentő csufondáros malacságokat kiabáltak rá: »menjen legelni« — üvöltötte egy elkeseredett sportsman, »lassan járj, tovább érsz« — kedélveskedtek mások és mindenki elengedhetetlennek tartotta leadni a saját véleményét. A publikum szabad folyást engedett undorának. Épp, hogy nem inzultálták az utolsó biciklist. Mintha ő tehetne róla. Hisz valakinek csak kell az utolsónak is lenni. Legkedvesebb látvány az ifjúsági verseny volt, csupa csöpp csecsemő á'lt starthoz parányi bicikliken és amikor meglendült az indulást jelző zászló, pedáloztak szorgalmasan. Útközben rákiabáltak egymásra és ijesztgették egymást, telki motordefektust próbáltak előidézni. — Mész a fenébe előlem! — ripakodott rá a 2-es számú versenyző az előtte baktató numero 3-ra, aki csakazértis a másik légvonalába kerekezett, hogy majdnem karambol történt. — Szorítsd Palkó! — kiabálták a nézők és az ifjii addig szorította, mig szerencsésen felborult a kerékpárral. Azért vakmerőén és elpirult. KÉPTELEN KRÓNIKA Hétfőn kezdődött a tárgyalás Beogradbói jelentik: A beogradi törvényszéken hétfőn megkezdték a Rote- Hilfe-pör tárgyalását. Ä pör vádlottjai: Cvetkovics Deszanka, Mirics Velimir, Csokics !v. n, Bük Iván és Horvát Kamiliő kommunisták, akik mint a vörössegclya’ap néven működő munkásszervezet tagjai, pénzt gyűjtöttek és a pénzzel segélyezték a börtönben ülő beogradi kommunista párttagok családtagjait. A tárgyalás Kosztics Györgye törvényszéki tanácselnök vezetésével délelőtt tiz órakor kezdődött. Felolvasták a terjedelmes vádiratot, mely a büntetőtörvénykönyv első és az államvédelmi törvény második paragrafusa alapján kéri a vádlottak elítélését-. A vádirat bizonyítottnak látja, hogy a Rote• Hilfe néven működő állítólag humanitárius egyesület kommunista organizáció, melynek tulajdonképen az állami rend fellorgatása és a munkás-diktatura megteremtése a célja és részletesen ismerteti a kommimista agitáció módszereit és taktikáját. Fontos bizonyítéknak tartja a vádirat azt a körülményt, hogy a vádlottak élénk összeköttetésben állottak a független munkáspárt vezetőivel, akiket az a apból támogattak is. A vádirat felolvasása majdnem másfél óra hosszat tartott. A vádirat felolvasása után a vádlottakat hallgatta ki a bíróság. Cvetkovics Deszanka tanárnő, fővádlóit, beismerte, hogy résztvett a vörös segélybizottság megszervezésében, de tagadta, hogy bűncselekményt követett el, mert szerinte a vörös segélybizottságnak a kommunista párttal semmi összeköttetése nem vö't és kizárólag kulturális és emberbaráti célokat szolgált. Ugyanezzel védekeztek Vukov Jován, Horvát Kamiilo és a többi vádlottak is. Cvijanovics Ljubicát hallgatták ki ezután tanúként, aki tanítványa volt Cvetkovics Deszankának. Elmondta, hogy éppen órán volt a tanárnőnél, amikor ennek lakásán megjelentek a detektívek. Ekkor Cvetkovics Deszanka több iratot az ő irat táskájába rejtett, amit ő otthon vett észre. Az iratokat megmutatta bátyjának, dr. Cvijanov beogradi ügyvédnek, aki azután ezeket a rendőrségnek adta át. A perbeszédek elhangzása után a bíróság este tiz órakor hirdette ki az ítéletet, amely szerint valamennyi vádlottat felmentette. Az ítélet indokolása kimondja, hogy a vörös segély-bizottság nem kommunista alakulat és a külföldről érkezett pénzeket nem propagandacélokra, hanem emberbaráti célokra használták fel. Az Ítéletet a hallgatóság éljenzéssel fogadta. Karácsonyi István volt subotica! ügyész Szegeden felakasztotta magát Budapestről jelentik: Karácsonyi 1st* ván nyugalmazott ügyészségi alelnök, aki á háború befejezése előtt a novisadi, majd a suboticai törvényszéknél teljesített szolgálatot, hétfőn reggel Szegeden a lakásán felakasztotta magát. Mire tettét észrevették, már meghalt. Karácsonyi az impériumváltozás után visszatért Magyarországra és Szegeden telepedett le, ahol azonban még lakást sem sikerült szereznie. A törvényszéki fogház egyik cellájában lakott családjával együtt. Közben vagyonát is felélte és a súlyos anyagi gondok annyira megviselték, hogy idegbeteg lett. Va'ószinü, hogy emiatt lett öngyilkos. Halálát felesége, fia és leánya gyászolják,
