Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-26 / 258. szám

2. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 26. taár beterjesztette a parlamentnek és szombaton Beogradba utazik. Kezsman dr. kijelentette a Bdcsme­­gyei Napló munkatársának, hogy az amerikai horvátok körében nagy ro­­konszenvvcl kisérik a Radics-pdrt uj politikai állásfoglalását és teljes (bi­zalommal vannak a pártvezetőség iránt. Közölte a képviselő, hogv né­hány hétig itthon marad, elintézi családi és egyéb ügyeit, azután pe­dig ismét visszatér Amerikába, ahol folytatja szervező és agitációs mun­káját, Miletics Krszta és Uzunovics Nikola miniszterek Nisben Miletics Krszta fölmivelésügyi és Uzunovics Nikola épitészügyi mi­niszter pénteken Nisbe utaztak, ahol résztvesznek a mezőgazdasági kiál­lítás megnyitásán. A korvát köztársasági parasztpárt első népgtj ülése A dr. Bucs vezetése alatt álló Ra­­dics-párti đirezidensek szeptember 27-ikén, vasárnap tartják első nyil­vános nép gyűlésüket Djakovón. A Muraközben már néhány nap óta folynak a községi választások. Az eddig megválasztott száznegy­venkét községi képviselő közül száz­negyven Radics-párti, egv független demokrata és egy szlovén néppárti. 1 Kormánykörökbep ez az eredmény nagy megelégedést keltett, mert an­nak a bizonyítékául tekintik, hogv az uj kormánypolitika a nép körében is rokonszenves visszhangra talált. Radios útja Zürichből jelentik: Radics István szombaton Zürichbe érkezett, onnan pedig Simmenthalba megy, ahol részt vesz a svájci parasztpárt gyű­lésén. Vasárnap visszatér Zürichbe és megjelenik a svájci körúton levő zagrebi Ko/o-dalárda zürichi hang­versenyén, hétfőn pedig valószínű­leg Párisba utazik, ahol érintkezést keres a francia vezető politikusok­kal. Változások előtt Becskerek közigazgatása A városi tanács felét kicserélik A vajdasági városok közül Szuboti­­eán és Velikibecskereken készítenek elő lényegesebb személyi változásokat a közigazgatásban. Aleksziievics Mita B. B. B. osztályfőnök, beogradi kerületi főispán a múlt hétén néhány napig Becs­­kereken tartózkodott. A főispán előszo­bája reggeltől estig zsúfolva volt kér­vényezőkkel, ügyes-bajos dolgukban el­járó felekkel, ezalatt pedig bent a főis­pán! szobában pártkorifeusok, közigaz­gatási főtisztviselők ültek és tanácskoz­tak. Az előszobába, kiszivárgott hirek szerint, a tanácskozások főtárgya a becskereki főkapitány ismeretes afférja volt. de mint utóbb igen jól értesült helyről megtudtuk, a velikibecskereki radikális-párt fölhasználva az alkalmat, hogy a tisztviselőkérdés szőnyegre ke­rült, előterjesztette a már régebben meg­üresedett közigazgatási tisztségek be­töltésére vonatkozó kéréseit és egyben kifejezte néhány tisztviselő menesztésé­re irányuló kívánságát. A tanácskozá­sok — mint értesülünk — nem végződ­tek teljes eredménnyel, bár a becskere­ki közigazgatásban hónapok óta húzódó válság megoldását a kerületi főispán is sürgősnek tartotta. Néhány' hónappal ezelőtt Nádaski Gyúró becskereki városi főjegyzőt Vr­­sacra nevezték ki főszolgabírónak, Alekszics Bogoljub polgármester ezidő­­tájt sülyosan megbetegedett és helyet­tesítése Gifinger Zsigmond anyakönyv­vezetőre, mint legidősebb tanácsosra maradt. Gifinger tanácsnok azonban nemsokára maga is szabadságra ment és hivatalába aligha fog visszatérni, mert egyben beadta nyugdíjazás iránti kérvényét. Rajics Tima gazdasági ta­nácsnok vette át a polgármester helyet­tesítését és kívüle csak Krizsanov Pál főszámvevő és Proddnov Brankó adó­ügyi tanácsnok voltak hivatalban. A fő­jegyzői teendőket végző Vuletin Grga jegyző sem volt hivatalban katonai kö­telezettsége miatt — igy tanácsülést is csak Úgy lehetett tartani, ha a főorvost meg a főügyészt is sikerült becsalogat­ni a városházára. teljes létszám csak a rendőrségen volt Alekszics polgármester rövid idő óta újból átvette hivatalát, Vuletin jegyző is visszatért, igy a helyzet lényegesen Javult, de most meg a rendőrségen állt be interregnum. Rajkovics Szlávkő fő­kapitány a kávéházi affér óta beteg, Dimitrijevics Névén alkapitány. aki más alkalommal a főkapitányt helyettesítette, szabadságon van, az egész rendőrségen egy alkapitány: Nikolics Milán jelenlegi főkapitány-helyettes és két fogalmazó maradtak. A mostani tárgyalások tehát arra irányultak, hogy ebben a visszás helyzetben végleges megoldást hozza­nak. Legelsősorban azt szögezték te, hogy a polgármester-változás, amelyről Alekszics Bogoljub polgármester beteg­sége alatt annyiszor volt szó. a polgár­­mester egészségi állapotának örvende­tes javulása miatt nem aktuális. Alek­szics polgármester hivatalban maradá­sát osztatlan örömmel fogadja az egész város. A polgármester azonban a hosz­­szu betegség után a sok munkát nem szívesen vállalja újból, legföljebb még egy évig hajlandó állását betölteni, az­után visszavonul politikától közigazga­tástól és régi tudományos működését folytatja az archeológia terén. Nádaski főjegyző utódjának Rajics Tima tanácsnokot szemelték ki. ő azon­ban kitért a kinevezés elől és továbbra is meg akarja tartani reszortját a poli­tikailag exponált főjegyzői állás helyett. A radikális-párt a leghatározottabban kívánja Krizsanov Pál főszámvevö tá­vozását és ezt a főispán maga sem elle­nezte, de úgy tudjuk, a tárgyalások so­rán nem sikerült alkalmas személyt ta­lálni ennek a nagy szakismeretet kívá­nó, nehéz tisztségnek betöltésére, mert a főszámvevő maga is szívesen helyez­kednék el biztosabb állásban és komo­lyan orientálódik a munkásbiztositó pénztár felé. Betöltésre vár a községi jegyzőnek kinevezett Lázics tanácsnok helye Is. Legtöbb gondot okozott a tanácsko­zóknak a főkapitány ügye. Senki sem tudja, hogyan fog végződni a megindí­tott fegyelmi vizsgálat, az azonban nyílt titok, hogy Rajkovics Szldvkó főkapi­tány távozik Becskerekről és pedig nyugdíjazzák, vagy áthelyezik, ha a fe­gyelmi eredménye negativ lesz. Utódjá­nak személyét illetőleg még nincs vég­leges megegyezés. A becskereki radiká­lis-párt ragaszkodik ahhoz, hogy a fő­kapitány becskereki ember legyen. Kombinációban volt Dimitrijevics alka­pitány, aki több éve működik a becs­kereki rendőrségen és ezalatt nemcsak fölötteseinek, hanem a város egész la­kosságának elismerését érdemelte ki. de egyelőre valószínűleg eltekintenek kine­vezésétől fiatal kora miatt. Komolyan tárgyaltak Stcfanovics ÍVUlos kinevezé­séről, aki mar egyízben rövid ideig volt főkapitány és ezalatt közmegelégedésre működött. Alekszijevics Mita főispán, mint isme­retes, Becskcrekről Beogradba utazott és az itteni tárgyalások eredményéről ott is be fog számolni, a főispán a jövő héten visszatér Becskerekre, ahol ez-; úttal hosszabb időt fog tölteni és a bel­ügyminiszter nevében ezalatt fogja vég­legesen elintézni az összes személyi vál­tozásokat. A városi tanács tagjainak legalább a fele uj emberekből fog állam Becskereken. Megvizsgálják a Tisza-bfinügy uj adatait Uj nyomozás Sitanyl'ovszky vallomásai alapján Budapestről jelentik: Pénteken délben Főldváry Béla dr., a Tisza­­bünpörben szerepelt Gaertner Marcell védője, felkeres'e a főkapitányságon’ Katona Rezső dr. rendőrfőtanácsost, a bűnügyi osztály vezetőjét, akinek írásban bejelentette, hogy a Tisza­­gyilkosság miatt elitéit Sztanykovszky Tibor a szegedi Csillagbörtönben nagy­­fontosságú vallomást tett előtte, mely teljesen uj világításba helyezi a gyil­kosság lefolyását. Az ügyvéd kérte, hogy a rendőrség ez ügyben indítson uj nyomozást. A nyomozás vezetését Szrubián Dezső dr. rendőrtanácsosnak osztották ki, aki 1918-bap is referense volt a Tisza-gyilkosság nyomozásának. A most meginduló rendőri nyomozás elsősorban az uj momentumokat fogja megvizsgálni. Egy gutaütött naplójából Irta : Somlyó Zoltán (Aug. 5.) Milyen hirtelen jött! Az ember szinte el se hinné... Tegnap este fenn jártam a klubban, ahova min­dennap felmegyek. Elolvassam egy­két lapot, átnéztem a »Vie Parisienne« legújabb számát... Most jut eszembe: itt kezdődött! Igen, tisztán emlékszem most már: igy kezdődött. A címlap egy karcsú, sovány párisi hölgy, nem mez­telenül, hanem a meztelennél is sokkal meztelenebből. Nyári, forró táj közepén lába hócipőben, fején prémes sapka, kezein bélelt keztyü és.., és passz. Semmi más! No jó! A formái ke­csesek, úgynevezett kívánatos nő, el­végre én is ember vagyok, férfi . . . Tovább lapozok. Nem, ezt már aztán mégse lehet. Egy bokor mögött nő vet­kőzik, nem látszik a nőből más, csu­pán két tenyérnyi idomfelület, ép­pen az a tájék, amit a rajzolónak velem csupán elképzeltetni szabadott vol­na .. . A test többi része teljesen láthatatlan. Tudniillik az a része, amelyet megmutatnia ildomos, mű­vészi és sokkal izgatóbb is lett vol­na .. . Valami furcsa belső düh fo­gott el. Egész egyszerűen ki lehet mondani, hogy mi ez. Ez disznóság! Ez egyszerűen a legembertelenebb pornográfia. Magyarul pofátlanság. Hogy Pánisban megcsinálják: hagyján. De mért szabad ezt Pestre behozni?! Pestre, ma, amikor itt úgy vigyáznak az úgynevezett erkölcsre! Hát ez a kimondottan, cégéresen pornográf láp Sem kerülhet á fiiun, vagy a kislányom Szeme elé? . . . Fölpaprikázva nyitók be f azalótiba. Két klubtársam beszélget, Áz egyik ezt mondja; te, épp most nyertél rengeteget kártyán. A másik: hálistennek. Az előbbi: te, add meg azt a kis ősz­­szeget, amit tegnapelőtt ... A má­sik: hagyj békében! Az előbbi: ne viccelj! Nézd, holnap ünnep van, Nagyboldogasszony. nincs pénzem és ünnepnap szerezni nem tudok. Nem lesz ebédem ... A másik: mi kö­zöm a te ebédedhez! Az előbbi: de ne­ked lesz ebéded mégis, és nekem nem lesz, a családomnak se, te eszed meg a mi ebédünket ... A másik: ez kommunista-beszéd! Hagyj békén! — És távozni készül. Én azonban odalépek hozzá, va­lami láthatatlan kéz lök előre. Ha ezt most meg nem tanítom mé­résre. menten megüt a guta. Szó nél­kül pofonütöm. Ő végignéz rajtam, továbbmegy. Két perc múlva kézbesí­tik már az igazgatóság levelét: kvalifi­­kálhatatlan eljárásom miatt ki vagyok tiltva a klubból. Hazamegyek. (Aug. 6.) Ejnye, mi ez? örült fáj­dalom a balarcomban ... A fülem zug . . . Fejem szétpattan . . . Bal­lábam. balkarom nem mozdul . . » Hullaként fekszem az ágyban. Ki­lenc óra és nem mozdulok.. Más­kor ilyenkor már rég a dolgaim után megyek ... És mi ez, itt a szájam balsarkában? Nem tudom ne­vetésre huzni. Feszül. Spannol. Be­jön a cseléd, ahogy' meglát, röhögni kezd,, eztán rengeni kezd a hasa a nevetéstől és a könnyei hullanak, úgy kacag. Majd kimegy ,és a kö­vetkező pillanatban kis tükröt tart elém. Belenézek: elferdült az arcom. A szá­jam a fülemnél, a balszemem nyitva mered ráírt, pillája felpeókélve . . , No, szervusz világ! ilyen se történi mée velem. Rögtön megüt a guta . . . (Aug. 7.1 Itt volt afc orvos. Meg­csóválta a fejét. ahogy rámte­kintett. Bs egész közömbösen, mint­ha teljesen érdektelen dologról vol­na szó, ezt mondja: »agyvérzés, baloldali hüdéssel«. »Szóval: guta­­ütés« ... — mondom én —. »Igen, he­lyes, — mondja örvendő mosollyal, hogy megtaláltam a megfelelő diagnó­zist, — az az, gutaütós, de nem olyan súlyos, a baloldali arcidegeb para­­lizálódtak. Majd rendbejön; fontos, hogy semmivel ne izgassa magát. Egy kis ujságiró-féle volt* éppen az ágyamnál, aki ezt a szót: »paralizá­­lódtak« örömmel kapja föl elro­han . . i (Aug. 10.) Reggel ágyamba hozták a lapot. Gépiesen nyitom fel, bár nem szabadna olvasnom. Az áll ben­ne, hogy »paralizisem« van, »súlyos agybajom« és barátaim egy kórház­be szállítottak. Most, ha még meg nem ütött vdna a guta, biztos megütne nyomban. De igy védve vagyok... (Aug. 11.) Egy ismerősöm lép be az ajtómon. Már rég nem láttam. Legutóbb altkor, amikor felelősségre vontam^ mert a hátam mögött betö­rőnek rablógyilkosnak nevezett. Ke­zében néhány szál őszirózsa. Amolyan temetői virágok, sirra valók. Lábujj­hegyen jön be. gyászos arccal, a te­metői virágokat lábtul ágyamra he­lyezi. No. — gondolom magamban — ezzel is igazságtalan voltam. Milyen derék fiú, a sok közül épp ő látogat meg. Igazán szép tőle. Örömmel nézek rá, kezemet nyújtom feléje. Meghökken. Hogy azt mondja: hát nem: béna a kezem? Nem. — felelem ör­vendezve. És . . , — folytatja megdöb­benve — és » , , és szabad és tudsz Így mozogni? . . . Hogyne ... — fe­lelem — kutyabajóm, egy ki A legyintés az egész, a baloldali areidegek mere­­dése: nagy fájdalmaim voltak, de most már azok is elmaradtak. Megdöb­benve. kiábrándulva, elszontyolodva áll mellettem. — De hisz mi úgy tudtuk, — motyogja — hogy guta —izé, hogy, is mondjam, gutaütés ért és és . . . és . . . hogy súlyos agybajjal . . . — No igaz, — mondom — hát aztán! Egy kis gutaütés . . . egy kis súlyos agy­baj .. . Ennyit csak elbírok! . . . Támolyogva indul. Elbúcsúzni is elfe­lejt. Szegény, már temetésre gon­dolt, bizonyára, amikor idejött és most.. Semmi. Bizonyára már a beszéden is, törte a fejét, amellyel a simái el fog; (búcsúztatni, mint »legjobb« barát . . J És mindenről le kell mondania! , . . ( (Aug. 17.) Ma egyik hitelezőm látó-, gatott meg. Hogy fizessek! Mondom né-! ki, még nem étkezett el az esedékesség napja. Meg aztán láthatja, hogy ágy-: ban fekszem, beteg vagyok­— La-la-la! — mondja ő —> tisztá­ban vagyak már ezzel a betegséggel. Éppen az ön legjobb barátja figyelmez­tetett aki a napokban itt volt önnél, ö mondta, hogy kutyabaja sincs önnek, az egészet csak azért csinálja, hogy tá­voltartsa a hitelezőket. Ismerjük már az ilyesmit. Tessék fizetni! — De kérem, — mondom neki — elő­ször is még nincs itt a fizetés napja. Másodszor pedig, hogy lehet ilyen-1 gvengédtelen, hisz láthatja, hogy fek­vő beteg vagyok. — Hát persze, — feleli szigorúan — várjam meg, amjg elpatkol és kimenet kül előlem a temetőbe? Aztán odamen-, jek az ön sírjához a számlámmal? , . „ Láttam én már olyan csudát, hogy paralizissel márul-holnaprá kampec az ember ... No de most aztán ki az ágyból! Ki­ugrottam félig béna lábommal és félig béna kezemmel tiz-husz olyan pofont mértem le neki és úgy kirúgtam az aj­tómon, mintha azt se tudnám, miilyen fán terem a gutaütés. Hát ne üsse meg az embert a-guta?!TM

Next

/
Thumbnails
Contents