Bácsmegyei Napló, 1925. szeptember (26. évfolyam, 233-262. szám)

1925-09-22 / 254. szám

2.oldal. BACSMEGYEI NAPLÓ 1925. szeptember 22. fogadtatásra találna egy nagyobb jugoszláv kölcsön kibocsátása. Pribicsevics Bánj ablkában Pribicsevics Szvctozár vasárnap részt vett Banjalukában á független demokraták gyűlésén. Pribicsevics közel egy órás beszédet tartott, a melyben kijelentette, hogv ő nem ellenzi a szerb-horvát megegyezést, a megegyezés jelenlegi fonná ját A szuboticai törvényszék épületé­ben tettemért és öngyilkossá lett .Vi­zái József holttestét az ügyészség intézkedésére hétfőn hajnalban szál­lították ki a mentők a Baiai-uti te­mető huHaiiázába. A holttestet hét­főn délelőtt boncolták fel dr. Jere­mies Risztó és dr. Bariba Antal tör­vényszéki orvosok. Sztdrcseyics Mátó vizsgálóbíró jelenlétében. A boncolás alkalmával megállapítot­ták, hogy Vízin kezein és lábain erős horzsolások vannak, amelvek akkor keletkezhettek, amikor az emeleti bűnjel-kamara ablakából levetette magát üldözői elől. A fejét két lövés érte. az egyik golyó a homlok kö­zelién az agyvelőbe hatolt, amelyet szétroncsolt, a másik golyó pedig a felső orrcsontban akadt meg. Mint­hogy mindkét golyó revolverből származik s revolverből a fogház­őrök nem lőttek, kétségtelenné vált, hogy Vízin, aki a szűk fogházudvar­ból semerre sem menekülhetett, ön­gyilkosságot követett el. Az ügyészség utasítására a rend­őrség széleskörű nyomozást indított, mert az a feltevés merült fel. hogy Vizinnek tettestársai is voltak, akik még kiderítetlen módon megszök­tek az eliogatús élői. A feltevés hc­azonban nem veszi komolyan, mert azt a nép tudta és akarata nélkül, kötötték meg. Utánna Zsivánovics Vojiszálv nyugalmazott tábornok beszélt. A gyűlés után Prihicsevi­­cset vállukon vitték el hívei a laká­sára, ahol az összegyűlt tömeg ki­váltságára ismét beszédet tartott. Pribicsevics tiszteletére este banket­tet rendeztek, amelyen több százan vettek részt. ívesnek is bizonyult, amennviben az ezirdnyban megindult nyomozás már hétfőn reggel eredményeket produkált. Megállapították ugyanis azt. hogy a betörésnek eredeti célja a bűnjel-kamra kifosztása volt. A bűnjel-kamrában nagymennyiségű értékes holmi van felhalmozva, fegy­vereken. szöveten, vásznakon és egyéb _ ingóságokon kívül itt őrzik két Wertheim-szekrénvben a na­gyobb értékű bűnjeleket is: ékszere­ket. pénzt, ezüstnemüeket. A rend­őrség a kora hajnali órákban, még mielőtt Vízin holttestét elszállítot­ták, alapos vizsgálat alá vette a bűn­jel-kamrát. A helyszíni szemle al­kalmával többféle lábnyomot talál­tak. amelyekről azonban eddig még nem sikerült megállapítani, hogy a törvényszékhez tartozó tisztviselők lábnyomai, vagy pedig a betörőké. Ennek a kiderítése végett a bűnjel­­kamrát elzárták és a helyszíni szemle befejezése után le is-pecsé­telték. Ugyancsak a helyszíni szem­lén derült ki az is. hogy a bűnjel­­kamrát már régebb idő óta foszto­gatták és a tettesek eddig nagy­mennyiségű holmit vittek el. Dr. Loner Antal törvényszéki birő, aki a szabadságon tartózkodó Pavlovics István törvényszéki elnököt helyet-1 tesiti. háromtagú bizottságot rendelt ki a bűnjel-raktár leltározására. A rendőrség a helyszíni szemle befejezése után ismét megvizsgálta az udvaron vérbe-fagyva heverő holttest ruháit. Az uiabb motozás a nyomozás szempontjából rendkívül becses adatot szolgáltatott. Az egyik nadrágzsebben ugyanis egy noteszt találtak, amely tele volt feljegyzé­sekkel. A feljegyzések között szere­pelt Kiss Ferenc zálogházas neve is. Hogy milyen kapcsolat volt Kiss Ferenc és Vízin között, azt a rend­őrség csak ezután fogia kideríteni. A notesz másik oldalán cSuoán eg-' vezetéknév állott: Lőrinci. Ez a név ismerősnek tűnt fel a detektívek előtt. Mint megállapították. Lőrinci György rovottmultu csavargó neve ez. aki Vizinnel együtt már több be­törésben vett részt. A rendőrség a felfedezés után nyomban megtette a szükséges intézkedéseket Lőrinci György kézrekeritésére. A rendőrség hétfőn már előállított egy Lőrinci István nevű egyént. Lőrinci is szeptember elsején, vagy­is ugyanakkor szabadult n fogház­ból. amikor Vízin. Kihallgatása alkalmával Lőrinci eleinte mindent tagadott a rendőrsé­gen. később azonban beismert any­­nyit. hogy néhány nappal ezelőtt megbeszélte Vizinnel. hogy kiszaba­dít iák az ügyészségi fogházból Bar­­talos Károly rovottmultu szuboticai csavargót, aki többszörös büntetés után most betörés miatt nagyobb büntetését tölti ki; a szuboticai ügyészség fogházában. A rendőri nyomozás még egy ér­dekes körülményre is kiterjeszke­­dik. A múlt hét szerdáién éjszaka im—’’is Rogics Mihálv 59. számú rendőr a főposta előtt egv gyanús embert látott, aki targoncán szöve­tet és más ruhanemüeket szállított. A rendőr leigazoltatta a gyanús egyént, aki azonban nem tudta ma­gát igazolni és a rendőrőrszem a zsebében revolvert talált. A fegyvert elvette tőle és elindult vele a város­ház felé. hogy a rendőrségen előál­lítsa. Amikor azonban a városi zene­iskola elé értek, az ismeretlen a tar­goncát otthagyva, megfutamodott és a keskeny közön át_ az Agina­­ucca felé menekült és az éjszaka sö­tétjében eltűnt. A targoncán lévő holmikat akkor beszáliitották a rendőrségre s most megállapították, hogy az egyik vég szövet az ügyészség büniel-kamrá­­jából származik. A rendőrség a nyomozás folya­mán azt is igyekezett megállapítani, hogv Vízin és esetleges bűntársai vasárnap milyen utón jutottak be a törvényszék épületébe. Ez csak egy módon sikerült nekik, még pe­dig úgy, hogy a nappalig órákban surrantak be a törvényszék épületé­be. Nappal feltűnés nélkül eljuthat­tak a bűn jelkamaráig, amelynek ál­landóan zárva tartott ajtaját azután alkalmas pillanatban álkulccsal fel­nyitották. A nappalt a kamrában el­rejtőzve íölthették. Munkájukat éj­jel végezték el és ugyancsak éjjel is távoztak az épületből, még eddig ki nem derített utón. A távozás azon­ban rendkívül nehéz lehetett. A fő­bejárat mellett van közvetlen a por­tásfülke, ahol minden neszt meghal-, lottak volna, ha a betörök ezen az utón kísérelték volna meg a távo­zást. Lehet, hogy valamelyik föld­szinti helyiség uccára nyíló ablakán át menekültek. Ez esetben azonban a nyitott ablakot másnap reggel ész­revették volna. így tehát ezen az utón sem távozhattak egv esetben sem. A harmadik eshetőség az, hogy a kis fogházudvar kőkerítésén át juthattak ki a Wilsonova-uccára. A menekülésnek ez a módja azon­ban a legveszélyesebb, mert a íog­­iházudvarban állandóan fegyveres őr tartózkodik. A jelek mégis azt mu­tatják, hogy a betörők minden eset­ben ezen az utón menekültek ki az épületből. Vasárnap azonban már egyik utón sem juthattak be. mert — mint ismeretes — szombat óta a : folyosókon mindenütt fegyveres őrök voltak felállítva. Rendszeresen fosztogatták a suboticai törvényszék biinjelkamráját Mit találtak az öngyilkos betörö zsebében? A rendőrség bűntársak után nyomoz — Hogy törhettek be a bSnjelkamrába s hogyan távozhatlak a betörök a törvényszék épületéből? Családi ünnep Irta : Móricz Zsigmond — Gyerekek, festessük ki ezt a szobát. Most már ez lesz a ti háló­szobátok. hadd legyen szén feli év. — Jó lesz apukám s az aitőkat is fehérre. — Jó lesz kisfiam, nagyon szo­morúak ezek a sötét ajtók s abla­kok. De akkor már az ebédlő pla­fonját is. — Igen. apukám, de akkor a te szobádat is. Már olyan barna. — Igazad vau. kisfiam, tizenöt éve nem volt tapétázva. Nem mer­tünk hozzányúlni a sok könyv miatt, fiát essünk túl raita. — És apukám, az előszoba oly fekete. — Persze, és a fürdőszoba is. — De azt is fehérre. — Természetesen, fehérre lak­kozva minden. így indult a családi ünnep. Az ember aztán telefonál a festőnek. A nagy mesternek, aki azt mondja: — Lehet, kérem szénen lehet, de szombaton nem tudom megcsinál­ni. kedves író ur. hanem vasárnap megcsinálom. ~~ Vasárnap? —. Hogyne, kérem szépen, a mai viszonyok mellett a mesterembe nem ünnepel! örül, ha munkája van! Vasárnap megcsináljuk!. . . . Szinte fantasztikus volt. Ilyen egyszerű dolog ez? . . . Egv vasár­nap? ... Hisz akkor hétfőn jöhet a takaritóvállalat s kedden már berendezkedünk a tiszta lakásban. * Ez volt a családi ünnep alapja, ez volt a szakszerű megbeszélés. Azonban eljött a mester s közben az lett a véleménye, hogv itt egy alaposabb munkára van szükség. Vasárnap mégsem kezdi, hanem hétfőn. Hétfőn igen. akkor majd elkezdi. Hétfőn, elkezdi? Akkor talán a takaritóvállalat mégse jöiiön ked­den, csak esetleg szerdán . . . Áh, gyerekek, nem megy ez olyan gyorsan, meglátjátok. A mester megvigasztalt:- - Nem kérem, iró ur. mi teljes erővel dolgozunk. Teiles erővel | kérném szépen. En annyi munka­erőt állítok be. amennyi szükséges, i Azonban eljött a hétfő s kilenc í óra tájban megjelenik egyetlenegy jszál legény sok-sok festékes vö­dörrel. létrával s pénzűvel. Estig egy szobának lekaparta a ! régi rendes festékjét. * Másnap még egy segéd csatlako­­: zott az elsőhöz, közben itt volt a I kályhás, aki korommal hintette be a földet s a falakat és a torony­­magasságba felhalmozott bútoro­kat. Valamint a villanyszerelő is, aki harmadmagával bevéste a dró­tokat a falba s alkalmat adtak a fes­­! tőnek arra a védelemre, hogy ab­­jban az esetben, ha meg nem szá­­j rad a gipsz, akkor az ö festésük I úgyis kárba vész . . . Harmadnap szintén nem iött újabb I segéd. s negyednap sem. sőt ötöd- i nap sem. De megjött az öreg má­­j zoló szaktárs. aki eredeti terv sze­­jrint szintén harmadmagával dolgo- I zott volna párhuzamosan, mivel I azonban a festők lassabban haladtak : előre, mint kellett volna, ö sem siet- i hetett utánuk, annál kevésbé, mert I előző nap egy másik munkán leesett 5 a létráról s karja kötözés alatt ál- i lőtt... szóval humánus szükség is volt, hogy lassan haladt a mázolás. | Közben a gázkályhával baj tör­tént s jött a gázas és az oka volt, hogy íme itt van a szombat s a bú­torok. mint egv szörnyű világóriás­ban. egymás hegyen-hátán mésszel befröcskölve várják az idő- múlását. Aztán kezdődött a másik hét. A festő ráfest a máh lelakozott szek­rényre. a takarító rálocsol a már befestett falra, a villanyszerelő újra vés. nem leli a falba rejtett drótot, a képet tartó szögeket mind kiszedték s most a fal kétségbeesetten sóhajt, mi lesz vele. A nedvesség kiáztatja a telefondrótot, zárlat a, központban jelentkezik a telefonos ember s fenyeget felelősséggel az állam ne­vében. A viz kiáztatia a világítást^ is, robbanás, lobbanás. rövidzárlat, füt-­­kosás a sötétben. Egv eziistkoszo­­rus mester jelentkezik munkáért, éppen egv hete hivattam de csak most kerültem nála sorra: az aszta­lostól hozzák az ui toalettet, a nagy tükörrel s viszik vissza, mert egy kalapácsnak nincs helye n lakásban: a takaritóasszonyok itt hagyják az egészet: >-én nem fogok dolgozni, ha nem ad duplát«. Következik ré­szemről annak a megértése, hogy addig egyáltalán nem i's lehet taka­rítani. mig minden más mesterember ki nem megy a lakásból: nem lehet kilincset tisztítani, sem ablaküveget, sem gyalulni, sem seperni, sem be­ereszteni, sem. sem. sem ... Mert ha most ezt megcsináliák. minden festés tönkre megy. »Azért ne tes­sék Szólni a vállalkozó urnák, hogy én szóltam«. »Nagyságos ur. ha el­jön a mester, tessék vele kijavíttat­ni, azt a lakkozást, borzasztó, hogy dolgoznak ezek a mázolók...« »Nagyságos ur. egy falusi bőszok­nyá$ asszony jobban bemeszelné azl a plafont, mint ezek a festők«. »Nagyságos ur. ne tessék kifizetni őket, csúnyább a lakás, mint mikor belejöttek«. Ahány mesterember, mind rámá­szik az elődje munkájára. Lehetőleg kímélet nélkül bánik el vele s úgy leszólja, ahogy csak tőle telik. #■ —- No gyerekek, ezt megcsináltuk. — Apukám, mikor leszünk már kész. ma már második hete. Nem tudok készülni: »Conticuere óra­nes . . .« •— Azelőtt ez nem íev ment. — Nem fiam. anyátok ezt mind játszva végezte el. én nem is tud­tam róla soha. Fiam. ugv éltem. Hint egy lovagvárban az ur s most mint a ló . . . # Szerencsére a gyerekek lányok s mulatnak mindenen. Szomorúan né­zem őket: most mulattok, pedig nem tudjátok, mit nevettek, ez a ti sorsotok. Nem! ma teljes elégtételt adok az asszonyoknak. Többet! csodálattal gondolok rájuk s egyáltalán nem értem, hogy lehet idegekkel kibír­ni ezt a családi ünnepet: a nagy­takarítást. Huszonhárom mester­ember volt eddig, két hét alatt, a lakásban s csak három volt köztük jöakaratu . . . Lehetetlen, hogy minden polgár­­asszonynak tönkre ne menjenek az idegei. Pláne, ha meggondolom, hogy az még semmi, hogy egyszer rendbe szedtem ezt a barlangot, holnap már megint vikszelni kell. töröl­­getni kell, vért és éeltet áldozni rá... Ha még egyszer születni fogok: nem leszek asszony.

Next

/
Thumbnails
Contents